Sok víz lefolyt a Dunán, mióta utoljára írtam. Az angoltanár bevált. Továbbra is jók az órák, meg vagyok elégedve. Persze 5-10 perceket ő is lecsíp az órákból időnként, de ez itt olyan természetes, hogy nem lehet rajta fennakadni.
Van újabb cicám is. Ezzel a költségek nagyon megnövekednek, de hát itthon mégsem hagyhatom.
Úgy néz ki, októberben kimegyek Angliába a bátyám után. Úgy tervezem, hogy nem jövök már vissza, de a biztonság kedvéért, csak fizetés nélküli szabit fogok kérni kilenc hónapra. 1-2 hónapot szeretnék nyelviskolában tölteni. Elengedhetetlen, hogy találjak munkát, mert biztosan nem lesz annyi félretett pénzem, hogy fenn tartsam magam. Viszont ezt is igyekszem a magam javára fordítani. Emberek közt mozogva, biztos megtanulok jól beszélni, és talán AU-ban is jobban veszik ki magát egy brit ajánlólevél, mint egy magyar. Másrészt tőkét kell gyűjtenem, mert itthon biztos nem tudok összespórolni annyi pénzt, amennyit fel kell majd mutatnom a vízumhoz, meg az egyéb díjak, cicák kivitele is horribilis összegeket fog eredményezni.
Megkérdeztem a tanárt egy olyan óra után, mikor nem voltam elégedett a teljesítményemmel, van-e egyáltalán esélyem a vizsga letételére. Szemrebbenés nélkül azt mondta: Persze. Jól esett. Mikor nem vagyok nagyon fáradt, és egész jól mennek a fordítások, akkor egészen bizakodom, máskor meg elkenődöm. Sokat fejlődtem az kétségtelen. Eddig viszont-sajnos- csak egyetlen házimat kaptam vissza úgy, hogy nem volt benne hiba. Persze egyre kevesebb hibával dolgozom, meg a szöveg nehézsége sem egyforma, de haladok.
Néhány napja derült ki, hogy Dél-Ausztrália kormánya támogatja a bevándorlókat, így elég egy év gyakorlatot felmutatni, megkérvényezni a támogatást, utána lehet benyújtani a vízumkérelmet. Ez nem állandó lakosi vízum, hanem 2 évre szóló ideiglenes vízum. Zoli szerint nem teljesen tisztázott, hogy lehet állandó lakosira váltani, de ezen ráérek majd akkor gondolkodni, ha kiértem. Ha minden jól megy, és nem szűkítik a támogatott szakmák körét stb., akkor csak 2,5 év van hátra az indulásig. Egyetlen korlátozás van a vízumhoz, ott kell élni és dolgozni két évig, ahol kérvényeztem, esetemben nem hagyhatom majd el (szabadságon kívül persze) Dél-Ausztráliát. Mivel egyébként is ott szeretnék élni, ez nem gond. Mivel 2 évvel korábban indulhatok elvileg, gyorsabban kell összeszednem a pénzt, ezért mostantól vajas kenyéren kell élnem. Persze csak képletesen, de erősen meg kell húzni a nadrágszíjat. Legalább igazán értékelni fogom, mikor kijutok. Ez egy olyan projekt, amit tényleg csak a magam erejéből csinálok végig.
Van újabb cicám is. Ezzel a költségek nagyon megnövekednek, de hát itthon mégsem hagyhatom.
Úgy néz ki, októberben kimegyek Angliába a bátyám után. Úgy tervezem, hogy nem jövök már vissza, de a biztonság kedvéért, csak fizetés nélküli szabit fogok kérni kilenc hónapra. 1-2 hónapot szeretnék nyelviskolában tölteni. Elengedhetetlen, hogy találjak munkát, mert biztosan nem lesz annyi félretett pénzem, hogy fenn tartsam magam. Viszont ezt is igyekszem a magam javára fordítani. Emberek közt mozogva, biztos megtanulok jól beszélni, és talán AU-ban is jobban veszik ki magát egy brit ajánlólevél, mint egy magyar. Másrészt tőkét kell gyűjtenem, mert itthon biztos nem tudok összespórolni annyi pénzt, amennyit fel kell majd mutatnom a vízumhoz, meg az egyéb díjak, cicák kivitele is horribilis összegeket fog eredményezni.
Megkérdeztem a tanárt egy olyan óra után, mikor nem voltam elégedett a teljesítményemmel, van-e egyáltalán esélyem a vizsga letételére. Szemrebbenés nélkül azt mondta: Persze. Jól esett. Mikor nem vagyok nagyon fáradt, és egész jól mennek a fordítások, akkor egészen bizakodom, máskor meg elkenődöm. Sokat fejlődtem az kétségtelen. Eddig viszont-sajnos- csak egyetlen házimat kaptam vissza úgy, hogy nem volt benne hiba. Persze egyre kevesebb hibával dolgozom, meg a szöveg nehézsége sem egyforma, de haladok.
Néhány napja derült ki, hogy Dél-Ausztrália kormánya támogatja a bevándorlókat, így elég egy év gyakorlatot felmutatni, megkérvényezni a támogatást, utána lehet benyújtani a vízumkérelmet. Ez nem állandó lakosi vízum, hanem 2 évre szóló ideiglenes vízum. Zoli szerint nem teljesen tisztázott, hogy lehet állandó lakosira váltani, de ezen ráérek majd akkor gondolkodni, ha kiértem. Ha minden jól megy, és nem szűkítik a támogatott szakmák körét stb., akkor csak 2,5 év van hátra az indulásig. Egyetlen korlátozás van a vízumhoz, ott kell élni és dolgozni két évig, ahol kérvényeztem, esetemben nem hagyhatom majd el (szabadságon kívül persze) Dél-Ausztráliát. Mivel egyébként is ott szeretnék élni, ez nem gond. Mivel 2 évvel korábban indulhatok elvileg, gyorsabban kell összeszednem a pénzt, ezért mostantól vajas kenyéren kell élnem. Persze csak képletesen, de erősen meg kell húzni a nadrágszíjat. Legalább igazán értékelni fogom, mikor kijutok. Ez egy olyan projekt, amit tényleg csak a magam erejéből csinálok végig.
