Majdnem egy év

Az ilyen kerek fordulókon hajlamosak vagyunk összegezni. Én sem vagyok kivétel. Meg aztán történt is pár dolog, amit le akartam írni és most éppen van időm, energiám és kedvem.
Az iskolám első évét sikeresen teljesítettem. Bár a papírt még nem kaptuk meg - beletelik pár hétbe - minden követelmény letudva a szakképzett kukta/szakács képesítéshez. Jövő évben már nem főzünk, csak elméleti órák lesznek, ahol üzletvezetést meg fogalmam sincs miket fogunk tanulni. Az iskolai évem sikeres volt. Az átlagteljesítményem olyan 85-90% körül van. A legrosszabb jegyem 68%, a legjobb 100% volt.
A hotelban nagyon jól éreztem magam. A szakácsok látják, hogy ki az, akit tényleg érdekel a főzés, kit nem. Előbbivel foglalkoznak, utóbbi napokig hagymát pucol. Kellett vezetnünk egy naplót arról, hogy mit csináltuk. A tanár, aki a mi osztályunkat felügyelte, meg is volt lepődve, hogy én milyen sok mindent csináltam. Az én naplómat mutogatta mintaként. Sok időt töltöttem a főszakáccsal (illetve a helyettesével, az igazi főszakács nem főz), mindent megkóstoltatott velem, mutogatta, hogy mit hogy csinál, ha volt valami érdekes, hívott, hogy nézzem meg stb. Nem mindenki kedvelt, de nagy részükre jó benyomást tettem. Létszámstop van, így most senkinek nem ajánlottak munkát, de az önéletrajzom otthagytam, hátha később lesz valami. Az egyik fiatal szakáccsal összebarátkoztam, vele időnként találkozom a hotelen kívül, jó fej.
A házban most minden rendben. Az osztálytársam beszél velem, sőt. Kell neki a segítségem, úgyhogy teljesen normális. Annak még sok idő kell, hogy barátokká váljunk, nem is biztos, hogy valaha bekövetkezik.
Visszaköltözött az öreg is. Elég sok feltételt szabott neki a házinénim. Többek közt nem ihat, tisztelettel kell bánnia a nénivel és velem. Szóval most már hetek óta józan. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne. Bocsánatot kért tőlem, teljesen normálisan viselkedik. Úgy működik most a ház, mintha egy család lennénk. Na jó, nem teljesen, de közel. Ez jó. Egész olyan, mint mikor beköltöztem. Csak azóta megtanultam a szabályokat én is. A nyelvet viszont nem. :)
A súlyom eléggé ingadozik. 57kg-mal szálltam repülőre, 60kg-mal költöztem ide, most 53kg vagyok. Ez kicsit kevés, oda kell figyelnem, hogy egyek rendesen. Mivel vérszegény vagyok kicsit, most az is szempont, hogy vasban bő ételeket kell magamhoz vennem, nem üres kalóriákat. A marhahúst viszont úgy kell leerőszakolnom a torkomon, így nem könnyű. Majd túljutok ezen is.
A kocsit elvittem szerelőhöz (családon belül, a nénim unokaöccséhez hehe), aki azt mondta, haldoklik, hajtsam addig, míg be nem döglik, ő meg nyitva tartja a szemét, hátha befut valami, ami jó lehet nekem. Azért apróságokat csinált a kocsin, így most kevesebbet fogyaszt.
Eleinte féltem, hogy az angolom nem elég jó. Mostanra már írásban is bátran kommunikálok angolul. Az, hogy a suliban és a házban is csak angolul boldogulok nagyon sokat dobott a nyelvtudásomon. Nem vagyok perfekt. Lehet, hogy soha nem is leszek, de folyékonyan beszélek.
Volt a suliban egy olyan tanfolyam, amin megismertettek a nyelvvizsgával, amit tennünk kell. A tanár szerint (aki egyben vizsgáztató is), jó esélyem van arra, hogy a kívánt eredményt elérjem a vizsgán, amit február első hetére tervezek. Még nem írta ki az időpontokat az a centrum, ahova menni akarok, de naponta csekkolom. Van vagy 4-5 vizsgaközpont, de én a belvárosba akarok menni, mert szombat reggel 8-ra ott kell lenni és nem akarok vezetni. Kényelmesen, vonattal akarok menni. Csak semmi stressz. :) És azért akkor, mert egész január iskolai szünet, tudok készülni. Jól ki van ez találva. :)
Továbbra is jól érzem magam Ausztráliában. Minden olyan, amilyennek képzeltem, leírták, mesélték. Nincs kolbászból a kerítés, de ha valaki akar dolgozni, az tud. Itt a takarításból például egész jól meg lehet élni. Nem stresszes, nincs felelősség, és hoz a konyhára, mondjuk nem egy karrier :). Olyan munkát, amihez szaktudás kell, már nehezebb találni. Itt is működik az ismerősöm ismerőse ajánlotta dolog. Ez szerintem természetes. Persze, ha valakinek jó referenciái vannak, akkor nem kell hátszél. A szakács srác például egy hét után talált munkát nem is akármilyen helyen. Nyelvtudás nélkül viszont nagyon-nagyon nehéz boldogulni.
Ha olyasvalaki olvassa a blogot, aki a kijövetelen gondolkozik, annak azt tudom mondani, hogy egy jó középfokú nyelvtudás nélkül ne induljon el.

Kicsi beszél madzsar

Hát igen. Vannak dolgok, melyek sokkal előbb jutnak az eszembe angolul, mint magyarul, sőt olyanok is, amiket az anyanyelvemen nem is tudok. Ezek főleg az iskolával kapcsolatos dolgok. Főzési technikák, de például a hagyma vagy gomba neve is előbb ugrik be angolul. Meg olyan szófordulatok, amiket nap, mint nap használok, mint all right és ilyesmik. Vannak aztán olyanok, amik meg az istennek sem mennek angolul. Ilyen például az ugye kérdőszó használata. Általában észreveszem, ha magyar szavakat fűzök a beszédembe, de néha csak a csodálkozó tekintetekből. :)
Mindenki, aki életvitelszerűen külföldön él és többet beszél a másik nyelven, átesik ezen. Szomorú vagy sem, ez van.
Közel egy éve vagyok itt, és több mint 9 hónapja lakom nem magyar nyelvű környezetben. Ez idő alatt a nyelvtudásom sokat fejlődött. Elégedett nem vagyok és nem is leszek szerintem soha, sok tanulnivalóm van még, de jó úton haladok. Már csak akkor esik nehezemre a nyelv használata, ha fáradt vagyok, meg ha valami bonyolult dolgot kell elmagyaráznom.
A hotelbeli gyakorlatnak hamarosan vége. Már csak kétszer megyek. Létszámstop van, de az önéletrajzomat leadom, hátha belendülnek.
Beadandókat kell írnunk és egy ingyenes IELTS információs kurzuson is részt veszek. Nem mondanám, hogy unatkozom. Nem is bánom, de várom már a két hét suliszünetet. Azt hallottam, hogy a következő 10 hét nehéz lesz. Lehet, hogy csak azért, mert akkor már csak elméleti óráink lesznek, és ez általában jobban megterheli a diákokat, de az is lehet, hogy tényleg nehezebb az anyag. Hamarosan meglátom.