Az utolso PR elotti napok

Semmi link nincs a szovegben, ha ugy latszik is, ne kattintsatok ra!
Az utolso kb 5 het az allami szponzoracio es a vizummeghivo megkapasatol (feb. 12) a vizum jovahagyasaig (marc 15) eleg suru volt.
Az elso lepesek azok voltak, hogy megigenyeltem Magyarorszagrol es innen is az erkolcsit. Mert ezek voltak azok a dokumentumok, amiknek beszerzese a legtovabb tart. Az itteni nemzetbiztonsagi hivatal reszere ki kell tolteni egy meglehetosen reszletes urlapot, amiben kerik a lejart utlevelek adatait is. Ezekert a szuleimet kellett ugrasztanom, hogy kotorjak elo oket, fenymasoljak, kuldjek az erkolcsivel egyutt. Szerencsere pontosan meg tudtam nekik mondani, hol keressek.

Ugy voltam vele, kb 2 hetet adok a papiroknak, hogy megjojjenek, es beadom a kerelmet veluk vagy nelkuluk (feb 25, hetfo, vizum kerelem beadva). Azt irjak ugyintezot kb 5 heten belul kapok, szoval volt idom csatolni dokumentumokat. A ket het alatt persze csak az ausztral erkolcsi jott meg, a PostaKnak kellett jo ket het, hogy egy elsobbseggel feladott levelet kezbesitsenek (igy osszesen 3 hetbe telt, hogy a magyar elkolcsit a kezembe vegyem). A magyar erkolcsit elektronikusan azonnal kuldtem a forditonak, aki par napon belul meg is kuldte a hiteles forditast, de anyam nevet elgepelte. Gyors email, hogy kerem szepen javitani, o meg meg aznap vagy masnap emailben vissza a helyeset. Gyors reagalas, hibajavitas, elismeresem. :)

Bankba be, szamlaegyenleget kerni minden szamlamrol, hogy lassak, el tudom latni magam, nem leszek segelyekre utalva, es a vizumdij kifizetese utan is van nemi tartalekom. Ezek utan a kezemben volt inden dokumentum, amirol ugy gondoltam kellhet, csak masolni, hitelesiteni, beszkennelni es az adatbazisba feltolteni kellett. Ez ujabb kb 2-3 napot vett igenybe, hiszen kozben dolgozni is kellett. Inteztem idopontot az orvosi vizsgalatra, ket hettel azutan mentem, hogy beadtam a palyazatom. Kerdeztek, hova kuldjek, mondom, nem tudom. (Mintha nem csinalnanak napi par szazat, es tudnak, hogy melyik tipusu vizumot hol biraljak.) Megneztem az addigi egyetlen kommunikacio forrasat (koszonjuk, az ervenyes vizumpalyazatot), az Adelaidbol jott, akkor kuldjek oda. 

Az orvosi vizshalat egyebkent kalandos volt. Azzal kezdodott, hogy vert talaltak a vizeletemben. Kerdeztek mennyi vizet ittam mar ma, semennyit. Akkor huzzal le egy litert, aztan ujra csinaljuk a tesztet. Ok. (Masodszorra minden rendben volt.) Vervetelen a holgy nagyon rossz kedveben lehetett, mert abszolut nem szakszeruen vett vert. Megtalalta a venat, dedofte a tut, majd olyan szogbe emelte, amitol a hajam egnek allt (10 fok helyett 45 fokban tartotta), at is szurta a venam mindket oldalon. Majd meg neki allt feljebb, hogy nem hagyom abba a verzest. En meg ott kokadoztam az okozott fajdalomtol. Dokinak mondtam is, kicsit rosszul vagyok, ilyen szar vervetelem nem volt regota. Az meg gunyosan, hogy miert nem tanitom meg a noverket vert venni. (Tudok vert venni.) Erre csak annyit mondtam, a veradas kevesbe fajdalmas, elhallgatott. Mielott elkezdett vizsgalni kerdezte, akarom-e, hogy bejojjon egy noverke, mondom nem. Erre zavarba jott. Basszus, orvoskent zavarban volt attol, hogy megvizsgaljon egy not egyedul. Nem is kellett levetkoznom, meg semmi, a leheto legalapabb vizsgalatokat vegezte csak el. Amikor az ideiglenes vizumert mentem, akkor bezzeg alaposan megvizsgaltak. :) Na nem mintha barmi baj is lenne velem. :) Annyit mondott, magas a pulzusom (miota az eszem tudom az), azt vizsgaltassam ki, de a vizumra nincs hatassal. 

Szoval megvolt az orvosi, minden papir beadva, innentol csak varok (marc 11, hetfo). Szerdan jott egy email Brisbanebol, hogy ujabb dokumentumokat kernek. Nevezetesen fizetesi papirokat, bankszamalkivonatokat (amik muatjak, hogy a fizetesem oda erkezik), adoigazolasokat es a nyugdijpenztari kivonatokat. Magyarul, nem hiszi az ugyintezo, hogy tenyleg van szakacskant egy ev gyakorlatom. Lazasan elkezdtem osszeszedni a papirokat. A fizetesi papirokat gyujtottem, hatha kell, nehany elveszett, de nagyreszt megvannak. Szamlakivonatok a bank elektronikus rendszerebol elerhetok, adoigazolasokat az ember egyebkent is tartja (7 evig kell orizni), de a nyugdijpenztari igazolasokbol csak az utolso ket feleves van meg, a franc se gondolta, hogy kelleni fognak. Gyorsan irtam a penztarnak, kuldjenek mar egy masolatot masfel evvel ezelottrol.

Az ido elszaladt, rohantam dolgozni. Ott megkerdeztem, szkennelhetnem-e ott ezeket a doksikat, megse egy internet kavezoban kelljen, azt mondtak, semmi gond. Munka utan haza, idorendi sorrendbe allitani 50 fizetesi papirt (ugy hajnali 1-tol 2-ig, de ugysem tudtam elaludni, annyira izgatott voltam), alvas, masnap korabban be meloba, hogy megse munkaidobol intezzem a vizumomat. Beszkenneltem az irodaban (szerencsere, ha szinesben szkennelem, nem kell hitelesittetni), az egyik irodista emailjere ment. O atkuldte az en emailemre, de nem tudtam megnyitni. Vissza hozza, mentsuk mar egyenkent USB-re, legyszi. Ok. Rossz helyre mentette. Kezdtuk elolrol. Kicsit burlekszes volt, de azert csak meglett a vegere. Konyhai szamitogephez letelepedtem, es elkezdtem feltoltogetni a rendszerbe a doksikat. Emailben nem akartam 11 filet kuldeni. Szoval minden feltoltve (marc 14). Elkezdtem fogalmazgatni egy emailt, hogy en elkuldtem, mindent, ami a birtokomban van abbol, amit kert, jo-e es eleg-e igy minden papir (akarja-e, hogy a banki kivonatokat hiteles masolatban kuldjem, vagy megfelel igy, csak egy evnyi nyugdijkivonatom van, es hogy sajnos az orvosi paprok Adelaideben mentek, remelem a kollegai tovabbitjak neki). Ejjel munka utan elkuldtem az emailt (marc 15. 00:01). Reggel 6-kor mar fent voltam (fel 8 helyett) es ha mar fenn vagyok, megneztem az emailjeimet. Es ott volt egy email "IMMI grant notification" targgyal . Eloszor ki sem mertem nyitni. Aztan a csatolt dokumentum kinyitasa elott vacilaltam, de csak megneztem. Allando lakos lettem. :)

Mar tobb, mint egy het eltelt, es mostanra kezdem elhinni, hogy tenyleg megvan, sikerult.

Megdolgoztam erte. Attol a perctol, hogy kitalaltam, hogy ide akarok jonni, addig hogy megkaptam a letelepedesi engedelyt, kozel 13 ev telt el. Rengeteg minden tortent kozben. De akrmi is allt utamba, csinaltam tovabb. Neha kozel voltam, hogy feladjam, de akkor is csinaltam tovabb, volt, hogy a szabalyok ugy valtoztak, hogy az eselyeim 95%-rol leesetek 5%-ra, de csinaltam tovabb. Kitatottam, es meglett az eredmenye. Buszke vagyok magamra.

Az ember azt hinne, hogy mivel itt elek mar 4 es fel eve, sokat nem valtoztat, hogy megvan a papir. Hat de. Valtoztat. Egy pillanat alatt eltunt a felelem es a bizonytalansag, amiben evek ota eltem. Mostantol tudom tervezni a jovom. Revbe ertem, biztonsagban vagyok. Nem fenyeget az a veszely, hogy csomagolnom kell, es elhagyni almaim orszagat. Mintha egy mazsas sulyt vettek volna le a vallamrol. Azota derus vagyok, vidam, kiegyensulyozott, pozitiv.

A fonokomnek mondtam, megvan a vizum. Az elso reakcioja az volt, akkor most fizetesemelest kell adnom. Csak, ha meg akar tartani. :)

Medicare kartyat inteztem (itteni TB), meg kb 2 het, mire megerkezik, akkor be tudom cserelni a magyar jogsimat ausztralra. Elkezdtem gyujteni Quantas frequent flyer pontokat, mert bar iden meg nem fogom tudni felhasznalni, mire legkozelebb megyek latogatoba Magyarorszagra, mar ingyen vagy nagyon olcson lesz a jegy.

Iden augusztusban hazalatogatok. Pontos datumot meg nem tudok, de ha valaki talalkozni akar velem, augusztusra lehet tervezni. :)

Breaking news 2

Allando lakos lettem.
Majd irok bovebben az elmult kozel 3 hetrol, de most ki-be ugralok a borombe, meg dolgozni is kell mennem. :)

Breaking news

Vizumkerelem beadva.

Porog

Na, most nem panaszkodhattok, akad frissites. :)

Mult hetfon hivatali munkaido utan kuldtem be a hianyzo papirokat Nyugat-Ausztralia bevandorlassal foglalkozo szervezetehez. Kedden jott egy ertesites, hogy elkezdtek foglalkozni az ugyemmel. Hurra. :) Szerdan jott egy email, hogy megvan az allami szponzoracio (!!!!!!), 28 napom van arra, hogy alairjam a megallapodast es visszakuldjem. Ez masnap megtortent. :)

Elvileg mar meg kellett volna kapnom a meghivot a vizumra, de ezzel kicsit keslekednek. Idokozben megkertem az erkolcsiket mind Magyarorszagrol, mind Ausztraliabol. Az atfutasi ideje ezeknek 2-3 het, addig ugysem tudom beadni a vizumkerelmet, szoval raerek reklamalni, hogy ugyan vigyek mar fel a rendszerbe nominalast, hogy az orszagos rendszerbol megkapjam a meghivot.

Azt is kideritettem, hogy a megkevo bankkartyaimmal nem foom tudni kifizetni a vizumdijat. Nem penz nincs ra, atutalni tudnam, de csak kartyaval lehet fizetni, azoknak meg a maximum limitje alacsonyabb, mint a vizumdij. Hitelkartyat kell kerni. De vajon megadjak-e ugy, hogy augusztusban lejar a vizumom? Igen, van ilyen kerdes az igenylolapon. Meg, minden tovabbi nelkul, epp csak addig ervenyes a kartya, amig a vizumom. Sebaj, majd kerek ujat, ha lejar. :)

Hitelkartya amugy arra is jo, hogy az ember osszehoz egy hiteltortenetet maganak. Az meg a jelzalog-elbiralasnal fog majd jol jonni par ev mulva.

Sinen vagyok. :)

Ismet a bevandorlasrol

Jo reg nem irtam mar arrol, mi tortenik epp a bevandorlasi maceram korul, ugyhogy itt az ideje.

Azzal kell kezdenem, hogy 4 honapot kidobtam az ablakon. Nagyjabol azt az idot, amit eddig  Perthben toltottem.

Ezt ugy sikerult elernem, hogy nem minden informacionak voltam a birtokaban. Mert ugye, magamnak intezem, igy nincs, aki tanacsot adjon. Ha valamirol nem tudok, az a vizumomba kerulhet.

Szoval szeptemberben beadtam az erdeklodesem az orszagos hivatalhoz, es vartam a sult galambot. Kaptam egy levelet november vegen, hogy nezzem at jol, mert, ha abban tobb ponot szamolnak, mint ami jar, akkor kapasbol elutasitjak a vizumkerelmet, ha beadhatom egyaltalan. Atneztem, es kijavitottam ket dolgot. Egyreszt csak az a gyakorlati ido szamit, amit a szakmai papir kezhezvetele utan kaptam, itt 5 pont csuszas volt, masreszt az iskolai vegzettseghez csak azt kell beirni, amit el is akarok ismertetni es felhasznalni bevandorlasi celra, itt is volt 5 pont. Ezeket szepen javitottam, most mar teljesen jo az erdeklodes, amit beadtam. Es vartam tovabb. Az ausztralia.net-et egy idoben nem olvastam, idohiany es egyebek miatt. Hiba volt. Szerencsere ujra kezdtem, es par nap utan belefutottam egy olyan informacioba, ami pont ram vonatkozik. Az ugyanis, hogy az orszagos szervezethez beadtam az erdeklodest az szukseges, de nem elegseges feltetele az allami szponzoracionak. Az allamhoz is be kell adni. Ezt azon melegeben potoltam, irtam baratoknak, hogy felhasznalhatom-e oket referenciakent, es beadtam a jelentkezesemet. Par nap mulva bementem a hivatalba, megkerdezni, hogy kb mennyi ido is az elbiralas, amire egy meglapo, 30-35 munkanapos valaszt kaptam. Ennel en tobbre szamitottam. Szoval 2 hete bent van a kerelem, es most megint varok. Persze, egy kis informarcio morzsa most is elokerult, megpedig az, hogy a munkaajanlatomat e-mailben be kell nekik kuldenem. Mivel egyebkent is volt pontositani valom, egyszerre letudtam azt is. Munkaajanlat es szerzodes elkuldve. Abbol lehet kis kavar, hogy ezek a papirok legalabb egy evre kell, hogy szoljanak, de az egy ev szeptember vegetol ketyeg a munkaajanlatban. Ha kerik, tudok uj munkaajanlatot kerni mostani datummal, de hogy mivel kell azt bizonyitanom, hogy a mostani szerzodesem/munkahelyem meg 1 ev mulva is meglesz, azt nem tudom. Limit nincs a szerzodesben, teljes munkaideore, hatarozatlan idore szol, a fonokomet felhivhatjak, azt fogja mondani, hogy elegedettek velem.

Szoval most meg 4-5 het varakozas, azutan kiderul, hogy kapok-e allami szponzoraciot, es azzal egyutt lehetoseget, hogy beadjam a vizumkerelmet.

Eddig 13 evem van abban, hogy bevandoroljak Ausztraliaba. Most, hogy a procedura a vegehez kozeledik (igy, vagy ugy), egyre kevesbe turom jol a varakozast. Nagyon komoly hangulat-ingadozasaim vannak. Sokszor legszivesebben feladnam az egeszet, maskor meg azt nezem, mennyi ido alatt tudok osszegyujteni annyi penzt, hogy egy kis lakast vehessek magamnak, illetve a kezdo reszletet befizethessem. A kornyezetem segito szandeku, akik ismernek, es vegigkovettek az utam, altalaban biztatnak, es hisznek a sikerben. En is. Mindent megtettem, ami elvaras volt, elvileg mindennek megfelelek, ami kell.

4-5 het mulva jelentkezem. Szoritsatok! :)

Perth kontra Melbourne

Ez az osszehasonlitas teljesen szubjektiv es annak is eleg feloldalas lesz.
Melbourneben 4 evet eltem, viszonylag jol megismertem, mig Perthben 4 honapja vagyok, es szinte semmit nem lattam belole.
Melbourne egy nyuzsgo nagyvaros, rengeteg szinhazzal, mozival, etteremmel, kifozdekkel, mindenfele nemzetiseg eteleivel es minden penztarca megtalalja a neki meg megengedheto szinvonalat. A tomegkozlekedes fejlett, a varosbol kifele menet mondjuk ritkabb es nehezkesebb, de a belvaros es a kornyezete nem panaszkodhat. (Kiveve, az ejszakai jaratok hianyara.) A muzeumok jol vannak megcsinalva, egyre tobb az interaktiv kiallitas, az allando kiallitasok melle sok ideiglenes tarlat van.
Rengereg az ember, neha szinte ugy kell atverekedni egy keresztezodesen, hogy ne sodorjanak el. Barmire szuksege van az embernek az biztosan beszerezheto. Melbourne-ben sok baratom es ismerosom volt. Reszben veluk, reszben egyedul fedeztem fel a varost. A varos jol szervezett es vezetett, a lehetosegei eleg jol ki vannak aknazva. Egyik rendezveny a masikat eri. A leghiresebbek az F1 es a Melbourne Cup.
A lakasberles nem problema, ha nincsenek extra igenyei az embernek es van megbizhato bevetele.
Az idojaras viszont szar. Nyaron felmegy 40-45 fokra, majd jon egy sarkkori szel es 2 ora alatt leesik 20-25 fokra a homerseklet. Nagyon valtozekony az idojaras, egy nap alatt lehet hoseg, hideg, szel, eso, 4 evszak. A tel hideg. Tudom, Magyarorszagrol nem tunik hidegnek az 5-10 fok, de gondoljatok bele, hogy a hazak nincsenek szigetelve, sokban futes sincs. Ha kint 10 fok van, bent sincs melegebb es a nem rendesen passzolo nyilaszaroknak hala, huzat is van garantaltan. E melle paras hideg van, vagyis csontig hatolo.
Melbourne-ben el lehet tolteni egy hetet boven ugy, hogy a kulonbozo nevezetessegeket jarja vegig az ember es nem megy 1 oranyi vezetesnel messzebbre.
A lakossag osszetetelere jellemzo, hogy feltunoen sok az azsiai, indiai es a zsido.

Perth kisvarosias. A tomegkozlekedes a belvarosban jo, de mar a kozvetlen korulotte levo keruletekben is nehezkes. Alapvetoen autoval jarnak az emberek, de a varos nem tudott lepest tartani a lelekszam-novekedessel, a dugok mindennaposak reggelente, a parkolohelyek szama nem elegseges, a belvarosban nagyon draga parkolni. A tomegkozlekedest elvileg propagaljak, ugyanakkor nem teszik vonzova. Nincs napijegy, hetijegy, havi berlet. 7 kulonbozo zona van, ami egy ekkora varosnak messze tul sok.
A varosban nincs olyan etteremkultura, mint Melbourneben. Kifejezetten keresni kell, hova tud beulni az ember rovidnadragban, szandalban egy egyszeru ebedre vagy vacsorara. A belvarosban sok helyen van dresscode, akarmiben nem mehetsz be akkor sem, ha amugy nem egy elegalns helyrol van szo. Vannak foodcourt-ok, ami altalaban egy bevasarlokozpont alagsora kulonbozo gyorsettermekkel. Ezek csak ebedre vannak nyitva, hiszen a boltok ugyis bezarnak 5-kor, a nagyobb elelmiszer aruhazak 9-kor. Ejjel-nappal nyitvatarto supermarket nincs. Hatalmas betukkel hirdetik sok helyen, hogy vasarnap 11-5-ig nytva vannak boltok, mert itt ez is uj. Szoval, ha csak ugy vacsoroazni akarok menni, mert epp olyan kedvem van, az nem egyszeru.
Van par muzeum, eddig csak 2-ben jartam, unalmasak. Az egyik kifejezetten felrevezeto is volt, semmi interaktivitas, tipikusan a mindent a szemnek, semmit a keznek felfogas, ami 20-25 eve uralkodott Europaban.
Perthben a belvarosban sincs igazan tomeg sosem. Meg szilveszterkor, mikor a tuzijatekot nezni mentem fel az egyik parkba, ami egy dombon fekszik, ott  is mindenkinek jutott hely a fuvon ucsorogni, leteriteni egy pokrocot, meg a hutoladat, es nem vettuk el a kilatast egymas elol.
Perth gyonyoru helyen fekszik. Itt van a Swan river es az Indiai ocean. Megsincs mit csinalni 2 nap utan.
Rengeteg a potencial, de a varosvezetok vagy nem latjak, vagy nem akarjak latni. Szo se rola, fejlodik a varos, es a banyaknak koszonhetoen van is mibol, de nem tud lepest tartani az igenyekkel. A lakas es hazarak el vannak szallva, alberletet is nehezen talalni. Neha durva kompromisszumokat kell kotni. Nekem szerencsem volt azzal, hogy ismeros ismerosenel lakom, mert bar messze van a melotol, olcson meguszom.
Az idojarasbol egyelore csak a tavaszt es nyarat latom. Eddig meleg. Most mar vagy 10 napja 40 fok korul van a homerseklet, egyszer esett le, akkor ugy 32 fokig, ami udito volt, de nam akartunk egybol megfagyni. Altalaban szaraz a meleg, tehat a 40 fok is konnyebben elviselheto, mint egy paras 30.
A latnivalok, nevezetessegek nagy resze nem a varosban, hanem sokkal messzebb fekszik. Sokszor 2-3 napos turak kereteben erdemes csak megnezni oket. Margaret river es szoleszetek 3 oras autout.  Az oda-vissza 6, egy nap nem erdemes menni, pedig ez az egyik legkozelebbi latnivalo. A legkozelebbi varoson kivuli latnivalo a Rottnest sziget, ahol a quokka meg szabadon el nagy vegetacioban, es szep tengetpartjai vannak. Ide erdemes egy napra is menni, 40 percnyi komputra van es pici a sziget, 11 km csak.
A lakossag osszetetele: foleg feherek, de szep szammal vannak azsiaiak es feketek. Indiai es zsido elvetve.
Az eletstilus Perthben sokkal lazabb. Nyugi van, nem rohannak annyira az emberek. Sok a park, a zold terulet.
Idonkent hianyzik Melbourne, de osszessegeben jobban szeretem Perth-t.

Cukraszkodas

En ugye eredetileg cukrasz akartam lenni, csak lebeszeltek arra hivatkozva, hogy szakacs allas tobb van, mint cukrasz. Mivel ez egy meglehetosen jo erv, sokat nem gondolkodtam a dolgon es szakacsnak tanultam. Es lass csodat eljott az ido, mikor cukraszkodom. Egy darabig kerestek meg cukraszt, aki atvenne tolem a reszleget. En meg lettem nyugtatva, hogy ettol meg nem leszek allastalan, talalnak nekem helyet. Na ettol kicsit berezeltem. Par interju utan viszont ugy dontott a fonokom, hogy feladja a keresest. Elegedett azzal, amit csinalok, van megbizhato embere, lathatoan elvezem is, akkor minek bonyolitsa a helyzetet. Abban allapodtunk meg, hogy engem kicsit bevonva o alkotja meg a menut, megmutatja a talalast, megkapom a receptet aztan az en dolgom hogy mindig elerheto legyen. Eddig egyetlen dolog volt, aminek a megalkotasat ram biztak. A vernarancs nem elerheto, amibol a sorbet-t csinaltam, es piros grapefruitra alltunk at. Ahhoz nem volt receptem, hogy a grapefruithoz milyen aranyban adjak osszetevoket (cukor, viz, glucose), hogy abbol finom sorbet legyen. Azert megalkottam, sot egy kis citromlevet is tettem bele, es jo lett. A vanilia fagyimra meg rendszeresen rajar a fonokom. :)
Koltozessel nincs hir, most mar lenne tobb idom es erom keresni, mert vegre a ket szabadnapom egymas mellett van, most viszont a lakotarsam mondta, hogy nagy valoszinuseggel o is koltozne, menjunk egyutt. Mondtam OK, keressel akkor, neked jobban belefer az idodbe. Most var egy masik allasrol hirt, az viszont par szaz km-rel arrebb van, es ha megkapja, megy oda. Szoval varunk. A lustasag nagy ur, tudom. :)

Print Hall

Ez a hely neve, ahol dolgozom. Es igen, megint a munkamrol fog szolni a bejegyzes. Unalmas eletem van, na. Munka es kozel semmi szorakozas. :) 

Irtam egy honapja, hogy uj cukrasz kezd velunk. Nem kezdett. Jobb ajanlatot kapott mashol, oda ment. A komplexumnak van cukrasza, o allitotta ossze a fine dining menujet, megalkotta a talalast es betanitotta egyikonknek. Lehet talalgatni, kinek. :) Az elokeszitest o csinalta, de a talalas az en feladatom volt, a magam reszlegenek kiszolgalasa mellett. Kozben kaptam tanulot, aki elso nap utan azt mondta, neki ez sok, nehezen jar be, messze van, miegymas. A fonok rabeszelte, hogy de jojjon csak. Lassu is volt, nem talalta a helyet. Aztan, ahogy beszokott, egyre jobb lett. Viszonylag gyorsan megtanult mindent, amit kellett. Kicsit vannak meg gondjai azzal, hogy beossza az idejet, de nem veszes. Kaptunk egy masik cukraszt, orultem, hogy lekerul a vallamrol. Ket reszleg kicsit sok. Tanitottam neki a talalast, de erdekes modon egyetlen fenykepet nem csinalt, es mindent kicsit megvarialt. Elofordult, hogy a fonok azt mondta neki, alljon felre, es nekem kellett befejeznem az edesseget. Persze o meg megsertodott. De hat rendesen kellett volna csinalni elsore. Gyakorlatilag amihez csak hozzanyult, az rosszul jott ki. 3 nap utan kirugtak. Azota teljesen en vagyok felelos az edesseg reszlegert, mikozben a hideg eloetelkert is felelek, de ott legalabb nem egyedul vagyok. Kaptunk egy kis 17 eves tanulot a hideg eloetelekre. O masnap jott anyukajaval, hogy ez tul sok a kislanynak, 15 ora munka, kaja nelkul, es egyebkent is az a szoros szivu szakacs pokolla tette a napjat. Anyuka meg lett nyugtatva, hogy a kislany ezen tul csak 8-10 orakat fog dolgozni es en se vagyok szoros szivu, csak magyar. Anyuka megnyugodott, kislany visszajott, tolem tovabbra is tart.  Kaptam aztan meg egy tanulot. O is meg volt szeppenve az elejen, de hamar feltalalta magat. Elfogadja az idosebb tanacsat, hallgat a szora, nem felesel. 

Ettol rajtam meg eleg nagy a nyomas, es nem is igazan tudok vele mit kezdeni. Szeretek 100%-ot adni, es 90 alatt egyaltalan nem vagyok boldog, es a ket reszleggel, 3 tanuloval a nyakamban bizony nem tudtam ugy teljesiteni, ahogy szerettem volna. Sajnos a frusztraciomat az eslo tanulon (is) vezettem le. Teljes joggal sertodott meg, es ment panaszkodni a fonoknek. Nem tudom, hogy o mit mondott neki. Egyik nap aztan, mikor 3-an voltak a reszlegen, mondtam neki, hogy az egyikojukre szuksegem van fel ora erejeig segiteni. Vagott egy pofat es elfordult. Egy masik szakacs, aki hallotta, mondta neki, hogy usgyi, valaki menjen segiteni. Erre aztan jott. Masnap beszeltem errol a fonokkel, aki elmondta, hogy a csaj panaszkodott ram, es hogy nem kezelem jol az embereket, nem kommunikalok jol es mosolyogjak tobbet. Egyetertunk. Hetfon leulunk a kiscsajjal es megbeszeljuk.

Amugy a fonoknek iszonyu jo humora van. Minden szombatot takaritassak kezdunk. Egyszer lattam a falon a kovetkezo uzenetet a takaritas utan: Kedves M,  Koszos vagyok. Udvozlettel, a Fal. Maskor a bar konyhajaban hgyott PIGS! feliratokat mindenhol, ahol nagyobb koszfoltot talalt. Hutotakaritas kozben talalt valamit, amin se datum, se a dolog megnevezes nem szerepelt. Elnevezte ismeretlen katonanak. Szerencsere, mert az ilyesmit teljes joggal dobhatna a kukaba. Ebben valakinek nehany oras munkaja volt, epp csak elfelejtette feliratozni. Nem emlekszem mar a szituaciora, de egyszer valamire, ami nem tetszett, ugy reagaltam, hogy fujtam, mint egy macska. Meglepodott, majd elkezdett rohogni. Nemreg, mikor meglehetosen zsortos voltam (oregszem), ahanyszor elment melletem fujt egyet. Nem lehetett nem megvigyorogni.

Hogy ne csak a munkarol irjak:

5 ev szolgalat utan bedoglott a laptopm, ujat kellett vennem, ezert nincsenek ekezetek es ezert kesett a bejegyzes is sokat.

Meg mindig a volt osztalytarsammal lakom. A ket szabadnapom nem egymas utan van, nem igazan tudom magam kipihenni, nehez raszannom magam a lakaskeresesre. Pedig nagyon kellene, mert a sok utazas nagyon faraszt. Heti 3x 15 es 2x 10 ora a munkaido. Emellett a napi 2-2,5 ora utazas sok.

Beadtam az expression of interestet (erdekeltseg kinyilvanitasa -ezt a forditast talaltam, vegulis fedi) az allami szponzoraciohoz. Ez egy honapja volt, nem varok reakciot karacsony elott. Persze nezem remenykedve hetente, hatha megis. :) A maradek idomben elvezem a napsutest, a meleget, az ocean kozelseget (7km).

Vadnyugat

Sikeresen átköltöztem a nyugati partra. A hátam közepére nem kívántam ezt a költözést két hónappal az előző után, de most már örülök, hogy itt vagyok. Perth teljesen más, mint Melbourne. Sokkal kisvárosiasabb, nyugi van, senki nem siet sehova, az emberek jobban odafigyelnek a másikra. A város illata is más, jobban érezni a virágok illatát. Sok a park, szellős, zöld város. Sokkal melegebb is van. Míg Melbourneben ma 16 fok volt, addig Perthben 25. Nagy különbség. Két nap után már látszik a lábamon, hol takarta a szandál. :)

A költözés amúgy nem fejeződött még be. Az első másfél hetet egy hostelban töltöttem. Jöttek-mentek a lakótársak, egy nightclub is volt a közelben, minden reggel fáradtan ébredtem. Bár szerettem volna onnan egyből végleges helyre költözni, úgy döntöttem, elfogadom egy barátom segítségét, és oda költözöm, ahol ő is lakik. A ház nagy, hatalmas kertje van, minden szép és jó lenne, ha nem lenne nagyon messze a munkahelyemtől. Reggel 50 perc-1 óra míg beérek, de este már csak fél óránként, 11 után óránként jár a vonat, ha azt lekésem, a taxi egy vagyonba kerül. Hosszú távon, sajnos, nem megoldás. Az egyik kollégám viszont ki akar költözni a lakásból, ahol lakik, de köti a szerződése. Mondtam neki, kérdezze meg, ha átveszem a lakást, akkor ő kiléphet-e a szerződésből. Ideális lenne. Egy szobás kis lakás, és kb fél óra gyalog az étteremtől.

A cuccaim is jönnek utánam Melbourneből. A költöztető cégnek egyeztetni kell a volt lakótársammal, hogy mikor mehetnek összeszedni a dobozokat, és akkor azok is úton lesznek.

Perthben nem egyszerű a lakásbérlés. Úgy voltam vele, amíg a vízumom el nem dől, nem akarok önállóan bérelni, berendezni megint egy lakást. Ha találok egy szobát valahol, ami közel van, az megteszi. Megnéztem párat, hát a felhozatal elég gyászos volt. Volt, aki azzal kezdett, hogy semmiféle látogató nem megengedett. Azt hiszem, felnőtt vagyok, barátaim is vannak, a tesóm is tervezi, hogy meglátogat, egy ilyen szabály nekem nem fér bele. Egy olyan házat láttam, ami jó lett volna. A ház is, a lakótárs is, de ott meg nem engem választottak. 

Az étterem majd csak 25-én nyit, addig készülünk. Nem csak úgy bele a levegőbe, vannak rendezvényeink. Az első egy 600 fős koktélparti volt. :) Minden simán ment, jól meg volt szervezve. Volt és lesz még pár kisebb, pénteken meg elő-főpróba. Ez azt jelenti, hogy a'la Carte vendégeink lesznek, de nem az utcáról, hanem dolgozók hozzátartozói jönnek vacsorázni, ezzel szimuláljuk az igazi nyitva tartást. Pénteken 40, a hétfői főpróbán 50 vendégünk lesz. A főszakács kérésére egész héten limitált a foglalások száma 50 vendégre, de aki csak úgy besétál, nem fogják visszafordítani. Arra számítunk, hogy telt házzal indítunk. A létszám viszont egyelőre fele a szükségesnek. Rugalmasságot kért tőlünk a főnök és kitartást. Az egyik chef, a cukrász, egy hét után kilépett. Szerencsére őt sikerült pótolni. Nekem tetszik, amit csinálunk, kijövök a többiekkel, meló után megyünk sörözni időnként, szépen rázódik össze a csapat.
Amitől féltem, az bekövetkezett, túl sok szépet és jót mondtak rólam a régi helyemen, kicsit helyre kellett ezt tenni az itteni főnökkel. Elmeséltem neki, miket csináltam, mit várjon tőlem. Nem örült, de így legalább nem menet közben csalódott. Azért át nem helyezett, megtartott magának a fine dining részen.
Úgy kell elképzelni, hogy egy épületen belül különböző részek vannak. Az alagsorban van egy nagy konyha, ami a "kocsmát" szolgálja ki, meg a többi részlegnek előkészítő konyha, a földszinten van a "kocsma" (azért teszem idézőjelbe, mert nem egy talponálló, hanem elég elegáns hely), és a fine dining étterem, az emeleten van egy pub, az ázsiai konyha és a fine dining étterem különterme, a tetőn van egy bár és annak is van egy ici-pici konyhája. Az egész befogadó-képessége kb.1000 fő.

Gyorsan, gyorsan

Hétfőn bejött a vállalat igazgatója, beszélt kicsit a head cheffel, aztán engem hivatott. Kérdezte, mi a legkorábbi időpont, mikor tudok menni Perthbe. Október 5-e. Nem, az nem jó, 29-én már ott kellene dolgozni. A chef elenged, 27-én lenne az utolsó napod itt. Hű, mondom ez szép és jó, de hol fogok lakni? (Pár napra volt ajánlatom szállásra barátoknál, de ezt neki nem kellett tudni.) És hogy szervezem meg az összes cuccom átvitelét? Miért, sok cuccod van? Hát mondom, ott fogok lakni, nyilván azt akarom, hogy ott legyenek a cuccaim, és igen, sok van. Abban egyeztünk meg, hogy a cuccaimat utánam küldik, amint találok "állandó" szállást. Lakótársam beleegyezett, hogy maradhatnak a dobozok pár hétig, ő beengedi a szállító cég munkásait.

Repülőjegy megvéve, egy hostelben (backpackers-nek hívják itt) a szállás 1 hétre lefoglalva, csomagolás folyamatban.

Búcsúzkodni nem ngyon van időm, kifújni magam meg még annyira sem. Hétfőn még dolgozom itt, szerdán meg már ott.

Arról, hogy ott mit fogok csinálni, sejtelmem sincs. Nyilván főzni, de hogy milyen részlegen, milyen típusú ételt, azt nem tudom. Lehet ázsiai, francia, modern, klasszikus, étterem, vagy bankett, húsok, halak, zöldségek, előételek stb. Nagy a választék. Amim van az egy név, egy cím, egy telefonszám.

Az egész nagyon izgalmas, és ijesztő is egyben. Nem tudom pontosan, miket mondott rólam a chef, de nagyon jókat, szóval az elvárások is magasak lesznek, nem tudom, meg fogok-e felelni.

Szomorú és csalódott is vagyok, mert sokkal egyszerűbb lett volna, ha tudok maradni, ahogy ígérték.

Várom a nagy "kalandot" és tudom, hogy jó lesz ott nekem.

Ja, mielőtt valakinek az jutna eszébe, hogy ha ilyen gyorsan kellek, akkor biztos baromi jó lehetek, nem erről van szó. Ez az étterem nyitás előtt áll, össze akarják kicsit szoktatni a személyzetet és egyszerre tanítani be mindenkit. Ez az egyetlen ok, amiért másfél héttel előbb kell kezdenem.

A levél érkezése a szakmaelismertetőktől a költözésem utáni héten esedékes. Hagyok itt felbélyegzett borítékot a lakótársnak és megkérem, küldje utánam azonnal. Amint az a papír a kezemben van, el tudom kezdeni az állami szponzoráció kérvényezését. A pontjaim épp hogy csak elegek, és minél előbb lépek, annál nagyobb az esély, hogy sikerül.

Mostanában kicsit megcsappant a hitem abban, hogy fogok tudni maradni. Sokszor játszom a gondolattal, hogy feladom. Úgy tűnik, hogy olyan álmot kergetek, ami mindig egy kéznyújtásnyira van, de soha nem elérhető.

Most egy ideig nem lesz bejegyzés. Nem lesz internet és az új munka is lefoglal majd. Pár hét múlva Perthből jelentkezem.

Felpörögtek az események

A szakmaelismertetésem a finisben van. A fickónak max fél órájába került, hogy az online oldalon elintézze, hogy jelentkezhessem a végső dokumentumra. Még aznap meg is tettem ezt. Most megint várok, mert 6 (hat!) hetet adnak maguknak, hogy a levelet kiállítsák, pedig minden adat náluk van, a programon végigmentem stb. Ja és a hat hét az csak iránymutató.

Két hete felmondtam az étteremben, azzal, hogy ha szponzorálnak, maradok. Jó egy hétbe telt, mire a headchef időt (5 percet) szakított rám, és megkérdezte, hogy is van ez. Szépen elmondtam neki mindent a pillanatnyi szabályozásról, és hogy ez az utolsó pillanat, amikor még érdemes más államba költöznöm és megpróbálni ott. Megígérte, hogy megpróbál intézkedni az érdekemben, nem akar elveszíteni. Mintha nem tudta volna hónapok óta, hogy nekem kell a szponzoráció. Beszélt a területi képviselővel, aki azzal mászott ki a dologból, hogy beszélnie kell a vállalati jogásszal. Egy hét alatt sem sikerült azonban kideríteni semmit. Ismét beszéltem a cheffel, mondtam, kifutok az időből. Na, ekkor nekirugaszkodott még egy dolognak. Perthben most készül egy új étterem. Oda keresnek szakácsokat. És sikerült áthelyeztetnie oda. Még két hetem van itt, egy hét, hogy lezárjam az ügyeim Melbourneben, átköltözzem, kicsit kifújjam magam és már kezdek is az új helyen. Cégen belül váltok, ami jól jöhet bevándorlási szempontból. Nagyon várom, ugyanakkor tartok is a változástól.

A költözés felveti azt is, hogy a bérleti szerződésből ki kell szállnom, mit szól ehhez a lakótársam. Örülni fog. Mielőtt ide jöttünk, kerek perec megmondtam neki, ha a barátnője beköltözik, én ki, nem vagyok hajlandó egy párocskával lakni. A csaj meg rágja a fülét, hogy be akar költözni. Szóval gyakorlatilag megvan az utódom, sőt a szobámba még valaki jöhet, így ők nagyon is jól járnak azzal, hogy nekem mennem kell.
Holnap beszélünk, felajánlom neki, hogy méltányos áron átveheti, amire szüksége van (hűtő, mikro, tányérok, poharak, asztal, székek), amire azt mondja, nem kell neki, az meg eladó. :)

Hosszú kihagyás után hosszú bejegyzés

Pár hétig nem volt internetünk, de az nem mentség ilyen hosszú kihagyásra.

Sok minden történt megint.

Elköltöztünk. Már egy hónapja az új helyen vagyunk. Nagyon jó. A szobáink hangszigetelése sokkal jobb, mint a régi helyen volt. Egymást nem halljuk. Sőt én azt sem hallom, mikor a lakótársam éjjel játszik, vagy filmet néz a nappaliban. Mondjuk, halkan teszi, nagyon vigyáz arra, hogy ne ébresszen fel. A szomszédokat időnként hallom, de annyira nem zavaró (nem minden este, mint a régi helyen). Van rendes méretű konyha, fürdőszoba, a nappali nem túl nagy, de elfér benne egy ülőgarnitúra, a szobáink is megfelelő méretűek és erkélyünk is van. Az egész lakás frissen lett festve, és a padlóburkolatok is újak (a járólap, a laminált padló és a padlószőnyeg is). Az egésznek sakkal jobb hangulata van, mint a réginek volt, és senki nem lát be közvetlenül. A nappali egy másik házzal szemben van, de van úgy 20m a két ablak közt, az én szobám a parkolóra néz és a legközelebbi ablak úgy 70m-re van srégen.

A szakma-elismertetésemről továbbra sincs hír, írtam az ügyintézőmnek, hogy csipkedje magát, de megint szabin volt. Ma írtam neki megint, remélem hamarosan feltölti az adatokat az online rendszerbe és jelentkezhetem a végső dokumentumra hamarosan.

A bevándorlási szabályok természetesen megint változtak. Persze ez nem újdonság, félévente változnak. És persze megint nem kedvezően. A szponzoráláshoz előírt minimálbért megint felemelték. Eddig is nagyon magas volt, de most már nevetségesen sok. Persze, tudom, arra megy ki, hogy a volt diákok, mint én, ne tudjanak maradni. Én a végzettségemnek, beosztásomnak és tapasztalatomnak megfelelő bért kapok. Ausztrál munkás sem kap többet. Ehhez képest a szponzorációhoz előírt minimálbér közel 25%-kal magasabb az enyémnél. Aligha hiszem, hogy az étterem meg fogja adni, hogy megtartsanak. Becsületből megkérdezem majd őket, de nem látok rá esélyt. Ahol viszont van egy kis esélyem, az Western Australia. Ők eleve szponzorálnak szakácsokat, tehát tudnék állami szponzorálásra jelentkezni, másrészt a bányákba is keresnek szakácsokat. A bányák eleve magasabb bért fizetnek, mint a szponzoráláshoz előírt minimum, szóval nekik nem ezen múlik, hogy szponzorálnak-e valakit. Egyelőre várok még egy kicsit (hátha lesz hír a szakmaelismertetésről), de sokat nem. Ha az étterem nem akar szponzorálni, szeptemberben költözöm Nyugat-Ausztráliába.

Sikerült egy kicsit mélyebb bepillantást nyernem az ausztrál egészségügyi ellátásba is. Miután mindössze 2 utcával költöztem arrébb, rengeteg mindent kézben cipeltem át, ami erősen nem tetszett a térdemnek. Eleve van vele bajom 15 éve, de nem gondoltam, hogy egy kis cipekedés ennyire megárt. Mindenesetre iszonyúan fájt, felébresztett éjjel, éjjel-nappal viselnem kellett egy térd-támaszt. Szombaton bejelentkeztem a háziorvoshoz és hétfőn mentem, elküldött RTG-re (ami tudtuk, hogy nem mutat majd semmit), meg specialistához. RTG megvolt még aznap, és bejelentkeztem a specialistához ugyanazon hét csütörtökre. A specialista sok jóval nem biztatott, azzal kezdte, ez valószínű porcleválás, operálni kell. Azért elküldött MRI-re a biztonság kedvéért. MRI még aznap letudva. Mint az őrült, hívtam a biztosítóm, hogy fedezik-e a műtétet, mert ha zsebből kell állnom, az érdekes lesz. (4500 dollártól kezdődik.) Minden OK, fedezik. Áldom az eszem, hogy nem a minimál csomagot választottam anno. :) Hétfőn hív a doki, az MRI nem mutat porcleválást, egy injekció valószínűleg helyrehozza a bajt. Szerdán már mehettem is volna, de meló miatt nem tudtam. Így mára maradt. Megkaptam a szurimat, 3 héten belül sokkal jobban kell lenni a térdemnek. Azért egy 5%-os esély van, hogy az MRI elcsúszott egy porcleválás felett, de remélem a legjobbakat. Azt még nem tudom, hogy a biztosítóm minden költségemet megtéríti-e, de jó részét meg fogja. Az egész hercehurca 2 héten belül lezajlott. Mindenhol kedvesek és segítőkészek voltak, beleértve a biztosítót is. Közel 1000 dollár volt.

A melóról is pár szót, ha már billentyűzetet ragadtam. A részlegvezetőnk nem jött vissza a részlegre a szabadsága után. Mikor elment, már akkor tudta, hogy ez így lesz, de nekünk a beosztásból kellett megtudni. Nagyon szarul esik az embernek, mikor olyan dolgokat sem közölnek vele, ami közvetlenül érinti és vagy pletykákból értesül, vagy szembesül dolgokkal. Mivel a részleg vezető nélkül maradt, az indiai kollégám (ő már jó egy éve reggeliztet), kinevezte magát kisfőnöknek, és olyan hangnemet ütött meg, ami nem igazán volt lenyelhető. Nekem azt mondta a head chef, hogy egy szinten vagyunk, nincs főnök. Egyik reggel aztán a szó szoros értelmében kiabálva veszekedtünk. Akkor még nem volt bent más, nem hallotta senki. Szerviz közben is folytatta a kiskirálykodást olyan szinten, hogy az egyik sous chef rászólt, hogy vegyen vissza. Pedig nem is velem volt akkor éppen baja. Szerviz után leültem kint kicsit kiszellőztetni a fejem, épp kijött a head chef és kérdezte hogy vagyok. Az arckifejezésemről leolvasta, hogy nem túl jól. Megígérte, hogy beszél az indiaival, és láss csodát, mikor legközelebb jött dolgozni, teljesen másképp viselkedett. Egyenrangúként. Én odasomfordáltam a head chefhez és megköszöntem. Azt nem tudom, mit hangzott el köztük. Az is lehet, hogy csak annyi, hagyja rám, úgyis elmegy szabira hamarosan és utána másik részlegre kerül, mit törődik már a dolgokkal a reggelin. Azóta elment szabira én pedig megint egyedül maradtam a részlegen. Ugyan kaptam egy olyan ígéretet, hogy  nem lesz kevesebb ember a részlegen, de kevesebb van. Megismétlődött, ami az előétel-részlegen történt. Fél év után a nyakamba szakadt egy részleg. Annyi jó van a dologban, hogy legalább két hétvégém biztosan szabad. Hétfőtől péntekig feltöltöm a hűtőt, szombat-vasárnap kiürítik. De akkor is nekem van hétvégém! :)

Workplace assesment

Ma volt a nagy nap. Ez a fickó nem teketóriázott, lezavarta a dolgot gyorsan. Egy hete kapta a kezébe az anyagomat, és már túl is vagyunk a dolgon. Reggel fél 7 körül jött, bemutatkozott, kicsit beszélgetett volna, de én rohantam. :) Mondtam dumálni tudok, megállni nem. Jó egy órát kettecskén töltöttünk, majd megérkezett a head chef. Akkor ők is beszélgettek kicsit, aztán az egyik sous chef futott be és őt is kifaggatta rólam. Odaszóltam neki, hogy csak jókat mondjon. Ezen vidultunk egyet. Persze azzal kezdtem, hogy a hollandi mártásom szétesett, de kijavítottam. Ennyi belefért. Készült egy bechamel szósz, és elkezdtem összevagdosni a gombát a raguhoz, sőt főzni is kezdtem, időközben bejött pár rendelés, azokat lezavartam. 9 óra körül el is ment a fickó, azzal búcsúzott, hogy elégedett azzal, amit látott, és az lesz a javaslata a hivatal felé, hogy adják meg a "Job Ready" státuszt. Én örülök, hogy ma egyedül voltam, mert ez számára is azt jelenti, hogy a teljes szervizt el tudom vinni egyedül (kénytelen vagyok).

Most arra kell várnom, hogy a hivatal megküldje a hivatalos eredményét ennek a vizsgának.

Ma megkapta a head chef a naplóimat, amiket alá kellett írnia. Minden olvasás nélkül alá is írt mindent. Meg írt rólam pár sort, amiből pár szót sikerült csak elolvasnom (nem, nem mutatta meg) az a pár szó az volt, hogy "Eniko is an extremly valueable asset". Hmm, jól tud hazudni. :) Lezárta a borítékot és a kezembe nyomta, hogy adjam fel. Megtörtént.

Szóval most újra várok. A franc tudja, mennyi időbe telik, míg kiküldik az eredményt, de addig az utolsó lépés várat magára. Mondjuk ez a telefonos ügynökzaklatási dolog viszonylag jól működik, szóval ha nagyon sokáig tart, elkezdem hívogatni a fickót, hogy ejnye már ki kell nyitni azt az aktát.

Eredmény

Némi telefonos nógatásba telt ugyan, de a szakma-elismertetési hatóság elkezdett foglalkozni az ügyemmel. Kedden lesz a vizsgám. A lehető legrosszabb időpontot sikerült kifogni. Hétfő este az étterem zárva lesz, átalakítják a konyhát, kedden a teljes menü változik (a reggelit kivéve). Szóval bemegyek reggel, és egy átalakított konyha fogad majd. Fél órával munkakezdés után , 6:30 körül megjön a vizsgáztató. 8 körül bejön a többi chef. Mindenki ideges, pattog, a menüváltás miatt én meg vizsgázom. :) Eddig egyetlen naplóbejegyzésemet sem küldték meg a head chefnek, amiatt is telefonáltam, kinyitotta az ügyintézőm az aktám, és láss csodát, minden megvan, tényleg csak ki kell küldenie. Mondta, küldi is a tulajnak, na, mondom, akkor az életben nem lesz aláírva egyetlen papír sem, a head chefnek küldje. OK. Kis szerencsével jövő héten az is meglesz. Akkor meg tudom kérni a végleges döntést. Ha az megvan, akkor pedig már csak egyetlen dolog hiányzik, a szponzoráció. És végre kaphatok egy határozott igent vagy nemet. Az nekem kevés, hogy a head chefben megvan a szándék. Nem ő az egyetlen döntéshozó.

Jövő héten végre tényleg elkezdünk lakást nézni. Lakótársam eddig elnapolta a dolgot, anyagi okokra hivatkozva. Ha tovább napolná, egyedül költözne. 

Megvan az IELTS eredmény is. Az over all eredmény nem változott, de most meglett mindenből a minimum 7. A szponzoráláshoz 5 kell mindenből. :)

Szép napot mindenkinek. :)

Történések

Nagyon eltűntem megint...
A legutóbbi bejegyzés óta sok minden történt, igyekszem a legfontosabbakat összeszedni.
Elküldtem minden papíromat a Szakma-elismertetési hatóságnak, én már semmivel nem lógok nekik. Ők ülnek a papírokon. Bejelentkeztem az utolsó vizsgára, ami arról szól majd, hogy kijönnek az étterembe, nézik, ahogy dolgozom, meg időnként belekérdeznek abba, hogy mit csinálok és miért. Reméltem, hogy ez felgyorsítja a folyamatokat, de 3 hete semmi hír felőlük. Igyekszem felhívni őket telefonon, de eddig az sem sikerült.
Voltam ma újra IELTS teszten.Tök véletlenül két magyar ismerősöm is most volt, így legalább elbeszélgettünk, míg a szóbelire vártunk. Most biztosan nem kapok majd 9-et semmire, de összességében nem sikerült rosszul, úgy érzem. Nem készültem sokat, pár tesztet megoldottam, de mivel most a 6-os eredmény elég minden modulból, nem stresszeltem túl a dolgot. Nem mondom, hogy kicsit se, de sokkal kevésbé, mint két éve.
Kicsit másképp zajlott a vizsga, mint kellett volna, ugyanis egy építkezés nagyon behallatszott, ezért  reading modullal kezdtünk. Mire azzal végeztünk, lebeszélték az építkezéssel, hogy álljanak le, így a listening modul volt a második. Igen ám, de elég erősen lefogyott az oxigén, és éreztem, hogy nem tudok kellőképpen koncentrálni. Legalább 2 választ veszítettem e miatt. :( Writingra kinyitottak egy ajtót, érezhetően áramlottak be az oxigén molekulák. :) A levélírást egyáltalán nem gyakoroltam, sőt, meg sem néztem egy példát sem, így történhetett, hogy a búcsúzást (your sincerely), úgy ahogy volt, kifelejtettem a levélből. Ez meglehetősen durva formai hiba, szóval sok pont levonást várok. Az esszé, azt hiszem, jól ment. Speakingen nem volt semmi extra. Hacsak az nem, hogy magamból kifordulva végig mosolyogtam és úgy kellett lelőni minden kérdésnél. Ettől függetlenül nem várok jobb eredményt, mint legutóbb.
Mikor ide költöztem, elhatároztam, hogy én bizony többet nem osztozkodom lakáson. Egy barátom nemrég költözött vissza Melbourne-be és felajánlottam neki, hogy lakhat itt, amíg talál magának valami megfelelőt. Kicsi ez a lakás, és két főre elég kényelmetlen, de hát a barátságba belefér. Ugyan csak 2 hete lakunk együtt, de jobban működik, mint reméltem, és most együtt keresünk nagyobb lakást. Mindketten sokat spórolhatunk a közösködéssel.
Itt a vége, fuss el véle.

Gyorsjelentés

Péntek este, szigorúan munkaidő után elküldtem a papírjaimat a bevándorlási hivatalnak. E-mailen is, meg az online rendszerbe is feltöltöttem. Munkaidő után, szóval aznap már nem tudtak elkezdeni foglalkozni vele, de még bőven benne voltam a 28 napban, ami vasárnap este járt le. Na, ma reggel kaptam e-mailt, hogy elbírálták tegnap, és megkaptam. Ez utóbbi nem okozott meglepetést, minden követelménynek megfeleltem. Szóval ketyeg a másfél év. Ez a biztos, amit még maradhatok. Bepánikolva ezen a tényen gyorsan megcsináltam a Job Ready Programhoz a kis online kurzust. Semmi, de semmi új infót nem adott az eddig tanultakon túl, sőt. Munka etikáról pedig szó sem esett, holott az az egyik fő része kellett volna, hogy legyen. Sebaj. Kb. 3-4 órába telt, hogy végigolvassam az anyagot és 6 percembe a vizsga utána, bár 1 órát adnak a 15 kérdésre. Az egész csak lehúzás. Nem nagyon lehet megbukni. Ki van ez találva jól.

Mivel most kerültem át a reggelire, idő kell, míg belejövök, meg mindent megtanulok. Március vége-április elejére tervezem a munkahelyi vizsgát. Egy szerdai napra, mikor csak az új főnököm meg én vagyunk. Se head chef (bár ő nem zavarna), se executive chef  11-ig (ő bezavarhat).

A reggelit amúgy szeretem. Két elég nagy problémát sikerült felismerni, mindkettő az indiai kollégával kapcsolatos. Nevezetesen, nem értjük egymás akcentusát, ami ugye kissé hátráltatja a kommunikációt, másrészt se nem tiszteljük egymást, se nem bízunk egymás munkájában. Szóval ellenőrizzük egymást és belekotyogunk egymás munkájába, amivel időt pazarlunk, de úgy gondoljuk hogy okosabbak (tapasztaltabbak stb) vagyunk a másiknál, és a minőség-ellenőrzés szellemében megy. A chef de party kicsit vissza akar venni a srác önbizalmából, az enyémet meg nem erősíti, rajta van az ügyön. Azt mondta, ha esélye lenne, megszabadulna a sráctól, de nem igen van. Rajtam kívül ő az egyetlen, aki soha semmi mást nem csinált, mint a saját részlegét. Ideje lenne váltani.

Közben nézegetem az időpontokat az újabb nyelvvizsgára. Április végére van betervezve. Most, hogy ez az online kurzus letudva, koncentrálhatok arra. Nagyon nincs kedvem hozzá, de nem választás kérdése.

Minden egyéb szép és jó. :)

Friss írnivaló

De van. Például küldtem neked (SZI) sms-t újévre, de rá se bagóztál. :( Lehet, hogy rossz telefonszám van meg? Elküldenéd emailben vagy iwiw-en keresztül? Óraállítás előtt még felhívnálak. :)

Szóval beszéltem a head cheffel, hogy baromira unom már a salátákat, ugyan tegyen már máshova. Kérdezte, hova, mondom, te vagy a főnök, ahol úgy gondolod legjobb lenne, erre ő: nem, nem, ez csapatmunka, hova akarsz menni? Ok, mondom, akkor reggeli. A reggeli részlegünkre nemrég jött egy új szakács. Szakmailag is, emberileg is jó. Sokat tanulhatok tőle. Ezért választottam azt a részleget. Amíg a dumagépünk el nem megy (ez az utolsó hete), addig én itt is vagyok, meg ott is vagyok, összesen 3 részlegen. Ez tök jó, nagyon élvezem. És a reggeli részleg alig dolgozik 50 óránál többet hetente! Mondjuk hozzászokni a reggel 5-ös keléshez nem lesz egyszerű. Egyelőre nehéz magam hajnali 1 előtt ágyba dugni.

Végre lelassult az élet. Nagyon kellett már. :)

Az életem továbbra is a munka körül forog.

Időközben kaptam case officert, vagyis egy ügyintéző elkezdett foglalkozni a vízum kérelmemmel. Ez nem jó hír. Kb fél évvel későbbre vártam. Minél előbb kapom meg, annál előbb kell intézni a másik vízumot, az meg nem annyira egyszerű, mint ahogy hangzik. Megvolt az orvosi vizsgálat és az itteni erkölcsi is. Most még le kell másolni, azt hitelesíttetni, majd a hiteles másolatot bescannelni színesben és azt elektronikusan beküldeni a hivatalba. Ha színes lenne az eredeti dokumentum, ezt a másolás-hitelesítés mókát ki lehetne hagyni, de nem az. Ez holnapi feladat, mert lejár a határidőm pár nap múlva. Ha kicsúszom belőle, akkor meg automatikusan visszautasítják a vízumot és 28 napom marad elhagyni az országot.  A szakma-elismertetésem is halad. Már csak 1 hónapnyi naplót kell beküldeni, meg persze az összeset alá kell írnia a head chefnek. Az online tanfolyam elvégzéséhez most már megvan minden. 'Csak' meg kell csinálni. Még nem kezdtem neki. Pedig kellene. Majd erőt veszek magamon. Mostantól szabadok lesznek az estéim, lesz legalább napi 2 órám alvás előtt.

Annak idején siettem letenni a nyelvvizsgát. Így utólag visszanézve talán hiba volt. Ugyanis lejárt. Két évig fogadják csak el, az meg letelt tegnap, szóval újra kell menni. Ez úgy hiányzott, mint púp a hátamra.

Mivel a papírmunkák a nyakamon vannak, és mivel ezek meglehetősen sok költséggel járnak, el kellett halasztanom a tervezett hazautazást. :( A következő kitűzött cél, szeptember. Addigra kiderül bőven, hogy szponzorál-e a cégem. Ha igen, zöld lámpa az utazásnak, ha nem, akkor másik éttermet vagy szállodát kell keresnem, ahol hajlandóak szponzorálni, de akkor az útnak lőttek.

Szóval SZI, ha minden jól alakul, szeptemberben találkozunk. :)

Itt tombol a nyár. Tavaly sokat fűtöttem nyáron, most nem kell. Nagyon melegek vannak. Nem ritka a napokig 35-40 fokos hőmérséklet, ami aztán hirtelen (értsd 2 óra) zuhan 20 fokot, marad pár napig, és ismét jön a meleg.

Itt a vége, fuss el véle.

Jó hír

Hétfőn végre találkoztam a szakma-elismertető hivatalból az egyik hivatalnokkal. Felvilágosított, hogy az időm március óta ketyeg, és most utólag kell írnom naplót, aláíratni és beküldeni. Ez nagyon jó hír. Kis szerencsével jövő március végére letudom az egészet. Nagy megkönnyebbülés lesz.

Arról is felvilágosított, hogy túlóra fizetés vagy extra szabad nap adása nélkül heti 60+ órát dolgoztatni az embert illegális. Nahát, nem is hittem volna. :) De akkor vajon miért csinálja mindenki? Amíg nagy baj nem ér, addig én betudom ezt tanulópénznek. Mondjuk egyik éjjel hajnali 1 körül kisétáltam egy kocsi elé. 17 órát dolgoztam aznap, fáradt voltam. Szerencsém volt, mert a kocsi kanyarodott, lassan jött és meg tudott állni. Mindenesetre nem volt kellemes élmény.

Az elmúlt két hónapban ez történt

Na, megint kimaradt két hónap ügyesen.

Pedig közben történtek azért dolgok.

Voltam például kirándulni kétszer is egy-egy napra. Egyszer a French Islandre akartam menni egy barátommal, de a kikötőben derült ki, hogy a kompot napokkal előre kell foglalni, így nem jutottunk át a szigetre. Cserébe viszont bementünk egy kis állatfarmra visszafelé, ahol simiztünk koalát, kengurut, lovat meg etettük is őket Láttunk tasmán ördögöt, wallabyt kakadut, alpakát, dingót. Jó volt. Szerencsénk is volt, szeles de nem hideg nap volt. Na, rajtam azért elfért a télikabát. :) A másik alkalommal a Dandenong Rangesbe mentünk, ahol én már kétszer jártam előtte, de nem lehet megunni, annyira gyönyörű. Ott ez alkalommal csak papagájokat láttunk, azokat elég közelről.

Kaptam magam mellé egy új fiút a konyhába. Nem sokáig bírta, másfél hónapot, ha volt a kis mitugrálsz. Elég sok problémája volt a hellyel, úgymint: egy kevesebb tapasztalattal rendelkező, ráadásul nő a főnöke. Paff, ezt egy muszlimnak elég nehezen veszi be a gyomra. Túl sokat kell dolgozni (60+ óra, fizetve csak 40). Jah, kérem, a szakácsok élete már csak ilyen. Ez a figura néha előadást tartott nekem arról, hogy ő milyen jó és tapasztalt és mindent amit csinál, azt tökéletesen csinál. Ehhez képest, nem egyszer fogtam a fejem, mikor szabadnapok után visszamentem, és láttam, mit csinált. Előfordult, hogy még nyers volt a kacsa, amit tálalt. Mikor kérdeztem, hogy hogyhogy nyers, azt válaszolta, hogy de hát rózsaszínnek kell lennie. Milyen igaz, de nem nyersnek! Egyszer egy hétfőn annyi mindent csinált, egy hétig azt használtuk (nem jó, mert nem friss), máskor meg pénteken alig csinált valamit (üres volt a részleg hétvégére) mondván, múltkor leszidtam, mert túl sok volt az előkészített cucc. Az, hogy sok éves tapasztalatod van, az nagyon jó, de minden konyha más, minden konyhában kicsit másképp csinálnak mindent. Szóval, ha tapasztalt is vagy, az annyit jelent csak, hogy alap dolgokat tudsz, minden mást meg meg kell tanulni. Szóval befogod a szád és figyelsz. Hiába van valakinek kevesebb tapasztalata általában, ha abban a konyhában régebb óta dolgozik, akkor arra hallgatsz. Ez a srác inkább hallgatott arra, akiről mondtam, hogy nem megbízható a munkája és sokszor kell kijavítanom, amit elront, mint rám (naná, hímnemű). Az egész srác amúgy volt vagy 150 cm. Sok bajom volt vele. Volt, hogy mondtam neki valamit és pont az ellenkezőjét csinálta. Kiakadtam, hogy semmibe veszi az utasításomat, mire mosolyogva közölte, hogy "yes chef". A "yes chef" általában akkor hangzik el a konyhában, mikor kapsz egy utasítást, és nyugtázod, hogy vetted. Szóval elég bicskanyitogató volt a szitu. Azt hiszem az tette be neki a kaput véglegesen, mikor a főszakács mondta neki hogy pofa be és hallgasson rám.Kicsit sem sajnálom, hogy elment, akkor se, ha ezzel megint egyedül maradtam a részlegen egy időre.

Jövő héttől kapok új embert megint. A cukrászatról kapom meg a dumagépet. Vele is lesznek problémák, az biztos. Ő is lassú ugyanis (én is az vagyok még mindig, bár sokat javultam). A fejébe kell vernem pár dolgot, amik rosszul rögzültek be neki, míg néha segített. És hát nagyon úgy néz ki, hogy vagy a szája mozog, vagy a keze. Szóval le kell szoktatni a dumálásról. Amúgy aranyos csajszi, nincs vele gond. Szóval várom, hogy milyen lesz vele szorosan együtt dolgozni. Heti egy-két nap kapok még valakit (a pillanatnyi tervek szerint), ő annak idején engem tanított. Most meg fordítva lesz. Eddig úgy néz ki, csinálja, amit mondok, nem felesel, működni fog a dolog. Hogy én mikor kerülhetek végre másik részlegre tanulni újat, az kérdéses. Pedig be van ígérve, meg nagyon-nagyon szeretném is. A hal részlegen lévő fiú, meg én ragadtunk be nagyon a helyünkre. Egy napon kezdtünk és még mindig ugyanazt csináljuk.

Elkezdtem végre a "Job Ready Program"-omat is. Sőt, két hónap már el is telt belőle. Egyszer felhívott egy fickó, hogy jönne ellenőrizni. Kedd reggel 9-kor volt a hívás. Felébresztett. Előző este éjfélig dolgoztam, 1-re kerültem ágyba, és 5 nap alatt 65 órát dolgoztam előtte. Nem örültem. Szegény bocsánatot is kért párszor. :)

No, megbeszéltük, hogy jön, várom-várom, nem jön. Ez azért volt kellemetlen, mert a várt érkezése előtt fél órával már nem fogtam bele semmi nagyobb melóba és még utána sem egy óra hosszat, hátha csak késik.  Valószínűleg elég volt neki az, hogy nem ellenkeztem, és gyorsan megbeszéltük, mikor jöhet. Ha rejtegetni valóm, meg szervezkedni valóm lett volna, akkor tovább tart a dolog és gyanússá is válik. Most viszont hamarosan fel kell majd hívnom, mert a napló bejegyzéseimet ki fogják küldeni ellenőrzésre-aláírásra, de a hivatalnak még a régi főszakács neve van meg. Szólnom kell, hogy változás volt.

Vettem új ebook olvasót is közben. A másikat nem csinálták meg garanciában (jogosan), javíttatni meg nem érte meg. Belekezdtem Asimov alapítvány sorozatába. Magyarul olvastam a három legismertebb kötetét a sorozatnak, most angolul olvasom a teljes sorozatot (hét kötet). Legalább száz könyv vár már az olvasón. Nem fogok unatkozni. Ebben az olvasóban létre lehet hozni kategóriákat, nem csak ömlesztve vannak a könyvek, mint az előzőben. Ha éppen olyan a hangulatom, akkor másik műfajból választok olvasnivalót.

Három év

Tök fura, hogy már három év eltelt, mióta belefogtam ebbe a kalandba. Annyira nem indult kalandosnak, mint amilyen végül is lett, de ez az ausztrál kormány bevándorlási politikájának változásaival magyarázható.

A három év alatt elvégeztem egy iskolát, szakmát szereztem, abban teljes munkaidős állást.

Szereztem barátokat és ellenségeket És vesztettem is barátokat. Sokat vagyok egyedül, de ritkán vagyok magányos.

Berendezkedtem, egyedül bérelek egy kis lakást, kész vagyok a letelepedésre, ha Ausztrália úgy dönt, kellek neki.

Elkezdtem a magyar jogosítványom ausztrállá váltását.

Voltak hullámvölgyeim és hullámhegyeim. Az előbbiekből valahogy mindig kiküzdöttem magam, az utóbbiaknak meg örülök.

Az angolom is sokat fejlődött, de még mindig nagyon messze van a tökéletestől.

A munkahelyemen megbecsülnek, rám bízták a részleg vezetését, pedig igencsak korlátozott gyakorlattal rendelkezem. (Annyival, amit ott szereztem.)

Sokat változtam, de ami lényeges, az változatlan maradt. Továbbra is igyekszem felelősséget vállalni a döntéseimért és nem másokat hibáztatni, ha valami nem, vagy rosszul sikerül. Azt hiszem erősebb lettem, mint amilyen voltam.

Továbbra is úgy gondolom, hogy életem legjobb döntése volt, hogy belevágtam ebbe az útba.