Vegyesfelvágott

Először is a találkozóról. Nagyon jól éreztem magam. Eddig személyesen csak Gigust ismertem. Bemutatkozáskor azonban már régi ismerősként üdvözöltük egymást sokakkal, hiszen egymás blogjainak hűséges olvasói vagyunk. Számomra ezek a találkozók mindig nagyon fontosak voltak. Mindig új erőt, lendületet kaptam tőlük. Ha ezek nem lennének, talán fel is adtam volna. Nagyon hasznos volt most például Márk és Ági táblázata a tanulóvízumos várható kiadásokról. Én is ennyit számoltam, de csak a negyedével vágok majd neki a kalandnak. Kicsit rizikós lesz, de más út nincs. A sulikat lehet félévente fizetni, ezt fogom választani a vízumot meg mindig hosszabbítgatni kell majd. Valamit valamiért.

Apropó blogolvasás. Én legalább 20 blogot kísérek figyelemmel napi szinten. Természetesen a munkaidőmbe (otthon nincs net) nem férne belem mindezen oldalak napi lecsekkolása. Erre a Netvibes-t használom. Az rss-sel rendelkező blogokat felvettem ebbe, és elég ezt az egy oldalt nyitva tartanom, már látom is, kik frissítettek legutóbbi látogatásom óta. Ajánlom mindenkinek.

A NAATI-ról kérdeztetek. Mindent leírtam, amit tudok, amit nem, az meg a weblapjukról elérhető. Mivel számomra per pillanat ez most nem aktuális, nem ástam magam bele újra.

És egy megjegyzés magamnak, hogy majd évek múlva, mikor esetleg felteszem a kérdést, hogy miért akartam elmenni, megleljem majd a választ: 3 oka van. Az egyik, hogy Magyarországon nincs jövőm, az egyre bizonytalanabb helyzetben nem látok a magam számára kiutat. Én nem tudok a zavarosban halászni. Ahhoz sokat keresek, hogy éhen haljak, ahhoz meg keveset, hogy 1-ről a 2-re jussak. A második ok, hogy távol kerüljek a családomtól. Olyan szinten akarnak (főleg anyám) rátelepedni az életemre, hogy az számomra fullasztó. Becsülöm, amit a családért tett, de nekem ugyanazt a szerepet szánja, vagyis áldozzam fel magam (a boldogságom lehetőségét) a család oltárán. Én erre nem vagyok hajlandó. A harmadik pedig, minél messzebb kerülni Krisztiántól. Több mint 12 éve játszuk egymással a kellesz-nem kellesz játékot. Ha itthon maradok, ez előbb-utóbb folytatódni fog.

Nyugodtan szeretnék élni, és úgy érzem, ehhez odakint meg tudom majd teremteni a lehetőségeket. Nem meggazdagodni megyek ki, de cél, hogy ne hónapról hónapra éljek.

Az első (legalább) két év nagyon nehéz lesz. Suli mellett kell majd megkeresnem a megélhetésre és a tanulás folytatására valót. Utána pedig vissza kell majd fizetnem a kölcsönt. Mindezt 32 éves fejjel kezdve. Igazából az újrakezdés csak ezután jöhet. 35 éves koromra jutok odáig, hogy elkezdhetem megteremteni azokat a feltételeket a magam számára, amiben élni érdemes.

Mennyivel egyszerűbb lenne feladni és elfetrengeni ebben a sárpocsolyában, ami itt körülvesz... De hát az egyik kedvenc idézetemmel élve: „Nem lenni szörnnyé: az a nehéz.” És én nem akarok szörnnyé válni.