Lassan mennek

Volt bennem egy olyan tévhit, hogy a papírokat ripsz-ropsz össze tudom majd szedni, de nem. Na ez nem csak mások lassúsága miatt van így, hanem azért is, mert a lehető legkisebb feltűnést akarom kelteni. Így aztán nem kérek külön papírt a banktól az anyagi helyzetemre vonatkozóan, hanem megvárom szépen a kivonatokat. Ezeknek jövő héten kell befutniuk a bankomtól. Svédországban el kell érnem azt a hölgyet, akinek a kivonatokat postázzák, hogy megmondjam neki, hova küldje tovább. Ez már nehezebb falat. Nincs hozzá semmi más elérhetőségem, csak egy Skype azonosító. Persze azért nem adom fel. Ez a papír a legkevésbé fontos pillanatnyilag. Munkaügyi igazolást kaptam, de nem jó, mert én EU-s TB-hez kértem, és ezt rá is írták. Újat kell szereznem. Az önéletrajzomnak és a motivációs levél megírásának még neki se álltam. Ha minden nagyon-nagyon jól megy, csak akkor tudom jövő hét végével beadni a papírjaimat, de további egy hét csúszás valószínűsíthető. Sebaj, még időben vagyunk. Közben nézem, mennyit erősödik a forint. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Ha forintban lenne a pénzem, nyertem volna egy csomót, de mivel nem abban van, igazából mindegy. Egyelőre nem váltogatok se ide, se oda, kivárok. Időmből kitelik. Egyelőre.