Megkaptam a vízumomat. 2011. január 13-ig érvényes. Majd' 2,5 év. Munkavállalásra (heti 20 óra) jogosít, bár csak a suli kezdete utántól. Nem is baj, úgyis körül kell néznem kicsit. Meg adószámot is kérni kell.
Még 7 munkanapom van hátra, majd 3 hét a pakolás, búcsúzkodás jegyében. Kétszer látogatok még haza. Egyszer 3-4 napra, egyszer pedig 2-re. A családtól otthon búcsúzom el. A tesóm haza jön jövő hétvégén, akkor még egyszer találkozunk. A reptéren csak a legrégibb barátnőm lesz velem. Benne nincs olyan önző szándék, ami azt mondatná vele, hogy "bárcsak ne sikerülne neki, mert akkor hazajön".
Büszke vagyok magamra, hogy megvalósítom egy álmom, hogy van erőm egyedül meglépni ezt a lépést. (Még ha nagyképűen hangzik is.)
A volt főnököm tavaly, mielőtt Angliába mentem, azzal a tanáccsal látott el, hogy ne nézzek hátra. Értettem is, meg nem is. Hátranéztem - megbántam. Vannak olyan életbölcsességek, amiket csak saját kárán tanul meg az ember. Ez egy ilyen.
Arccal Ausztrália felé, csak az előttem álló dolgok számítanak. Nincs visszaút, a sulit el kell végezni. Utána egy újabb döntés, hogy maradok-e. Most úgy tevezem, maradok.
Mindenkinek köszönöm a bátorítást, a segítséget, a mellettem állást. Külön köszönet Gabinak és Istvánnak. Ők tudják, miért.
Még 7 munkanapom van hátra, majd 3 hét a pakolás, búcsúzkodás jegyében. Kétszer látogatok még haza. Egyszer 3-4 napra, egyszer pedig 2-re. A családtól otthon búcsúzom el. A tesóm haza jön jövő hétvégén, akkor még egyszer találkozunk. A reptéren csak a legrégibb barátnőm lesz velem. Benne nincs olyan önző szándék, ami azt mondatná vele, hogy "bárcsak ne sikerülne neki, mert akkor hazajön".
Büszke vagyok magamra, hogy megvalósítom egy álmom, hogy van erőm egyedül meglépni ezt a lépést. (Még ha nagyképűen hangzik is.)
A volt főnököm tavaly, mielőtt Angliába mentem, azzal a tanáccsal látott el, hogy ne nézzek hátra. Értettem is, meg nem is. Hátranéztem - megbántam. Vannak olyan életbölcsességek, amiket csak saját kárán tanul meg az ember. Ez egy ilyen.
Arccal Ausztrália felé, csak az előttem álló dolgok számítanak. Nincs visszaút, a sulit el kell végezni. Utána egy újabb döntés, hogy maradok-e. Most úgy tevezem, maradok.
Mindenkinek köszönöm a bátorítást, a segítséget, a mellettem állást. Külön köszönet Gabinak és Istvánnak. Ők tudják, miért.
2 megjegyzés:
Ó, nagyon örülök, végre! Melbourne-ben biztos jó dolgod lesz. Gratula és további sok sikert! Majd vmikor koccintunk egyet MEL-ben. :-)
Üdv/Márti
Buszke is lehetsz Magadra Encok. Jo lesz ujra latni.
Megjegyzés küldése