Szösszenetek

Csak pár apóság, aminek nem írnék külön posztot.
Otthon csak palackozott vizet ittam, de itt sem ízlik a csapvíz. Nem azért mert agyon van klórozva, hanem mert nagyon lágy. Nekem ízetlen. Szörppel, teának stb. nagyon is jó.
Az egyetlen, amit az utolsó pillanatban otthon kellett hagynom, a testápolóm volt, kicsit reménykedtem benne, hogy nem fog úgy száradni a bőröm, mint otthon, de már második nap vettem, mert nagyon is szárad.
A hivatalokban, suliban az emberek mézes-mázosan kedvesek. Nagyon fura. És beszélgetnek az emberrel ügyintézés közben. Mesélnek saját történeteket. És közben akkora vigyor van az arcukon, hogy hihetetlen. Nem sértődnek meg, ha nem értek valamit, szépen elmondják újra.
A tömegközlekedés nagyon drága, de legalább tiszta a vonat. Anyagi helyzetemet tekintve pillanatnyilag jobban örülnék a koszos de olcsó változatnak. :) Ha közelebb költözöm a városhoz, talán elgondolkodom majd egy bicikli beszerzésén. Innen túl messze van azzal járni.
Jövő héttől dolgozhatom. Még nincs hely, de remélem, hamarosan találok munkát.
A suliban rá fogok kérdezni, hogy milyen munka, illetve munkahely fogadható el szakmai gyakorlatnak. Az első félévben még nem érdekes, de a másodiktól gyűjtenem kell az órákat. Pillanatnyilag 900 óra az előírás, de várható, hogy ezt felemelik vagy szigorítják.
A suliba enyhén szólva kevés a fehér diák. Az orientációs napon 3-an voltunk. Nem bánom, nincs nekem bajom az ázsiaiakkal.
Elkezdtem olvasni az egyik tankönyvemet. Kiírtam vagy 20 szót-kifejezést amit nem értek. Majdnem mind konyhatechnikai szakkifejezés, meg kell tanulni őket. Végül is ettől tartottam leginkább. Ma szépen kikeresem az értelmüket, aztán lehet tovább olvasni a könyvet.