Megint eltelt 3 honap. Egyre gyorsabban rohan az ido. Sok minden nem tortenik korulottem. Voltam Melbourneben januarban, talalkoztam par barattal, meg sokakkal nem, mert nem fert bele. Meg vasaroltam sokat, mert ha mar ott vagyok, szerezzek be dolgokat olcsobban. Perth sokkal-sokkal dragabb, mint Melbourne. Le akarjak nyomni a torkunkon, hogy, a szallitasi koltseg magasabb, azert. A szallitasi koltseg valamivel tenyleg magasabb, az par centes artobbletert tenyleg felelos lehet, de ami itt van, az nem par centes, hanem dollaros kulonbseg. Itt ugyanis 3 uzletlanc van csak, es azok nincsenek nagy versenyben. Van a Coles es a Woolworths, amik a nagyok. Van meg az IGA, ami sok kis helyi boltot tart fenn, ok a legdragabbak. Nincs viszont Aldi, akik erosen lenyomjak az arakat Melbourneben, es plane nincs Costco, az amerika orias, ahol ugyan csak nagy tetelben lehet vasarolni, de piszok olcso (ausztral viszonylatban). Valamit valamiert ugye. Itt sokkal jobb az ido. :)

Melo meg mindig a regi. Ket olyan hirdetest lattam, ami felkeltette a figyelmem. Az egyik olyan helyen, ahova nem tudom pillanatnyilag megoldani a be- es haza jarast. A masik adminisztrativ terulet, oda lustasagbol nem palyaztam.  "A lustasag az, ami kinos helyzetekbol nem enged szabadulni." (Meg mindig az egyik kedvenc idezetem Thomas Manntol.) Nyafogok, hogy emellett a munka mellett nincs eletem, es milyen sok, meg blablabal, ugyanakkor nem sok mindent teszek a valtozas erdekeben. Szoval ne tessenek sajnalni, a sajat sirom asom. :)

Jovo penteken lesz az allampolgarsagi tesztem. Egyszer, hetekkel ezelott, mar atolvastam a konyvet, fel kell eleveniteni a vizsga elott. Nem nehez egyebkent.

Felfedeztem a dog whisperer-t. Ez talan a legnagyobb dolog, ami tortent. Hazibacsimnak 2 nagytestu kutyaja van. A kutyaknak 2 dolog nem szabad: bemenni az o haloszobajaba, es a butorokra felmaszni. Szoval az, hogy ok siettukben felloknek, az OK. Engem viszont nagyon zavart. Elkezdtem alkalmazni a ficko modszereit, es lass csodat, mukodik. Kovetkezetes vagyok veluk, es allitottam fel uj szabalyokat. Ha leulok enni, nem nezik ki a kazembol (a bacsiebol igen), ha fozok, nem jonnek be a konyhaba csak, hogy lab alatt legyenek (a bacsinal igen), es nem dontenek fel. Sajnos, a bacsi ugy gondolja, hogy semmi gond a kutyak viselkedesevel, es o nem kivan valtoztatni. Sokszor van, hogy odahivja oket, a kapuhoz, majd elhajt. A kutyak imadnak autozni, szoval tokre belelkesiti oket, hogy mennek valahova, aztan otthagyja oket. Es nem ez az egyetlen, ilyesmi. O ezen jol szorakozik. Nem viszi oket olyan helyre, ahol mas kutyakkal ismerkedhetnenek, mert az egyik, mar ment neki masik kutyanak. Ahelyett, hogy dolgozna a megoldason, elkeruli a problemakat. Mindket kutya bizonytalan, onbizalom hianyos, az egyik dominans, mig a masik alarendelt. Idozitett bombak. A bacsi nem egeszseges, es nem setal veluk annyit, mint kellene, az energia meg csak raktarozodik, raktarozodik. En sem setalok veluk. Annyira maskepp latjuk a kutya-kerdest, hogy az konfliktusokhoz vezethet. Szoval itt a hazban nevelgetem oket, foleg, mikor nincs itthon. Olyan ez, mikor ket szulo tokre kulonbozo modon nevel gyereket. azok meg visszaelnek ezzel. Es viszonylag egyszeruen meg lehetne oldani. Az kellene hozza, hogy beismerje, neki kell valtoztatni, es kovetni a modszert, a kutyak imadnak, ha vegre levenne a vallukrol a falkavezerseg felelosseget.

Amugy tok jo fej a bacsi. Van egy idosebb hazaspar baratja, azokkal megyunk negyesben ide-oda. Legalabb latok valamit Perthbol es a kornyekbol.