Két esemény miatt „kell” billentyűzetet ragadnom. Az egyik már pár hete volt, a másik egész friss. Novemberben a Néprajzi Múzeumban Ausztrália Arcai rendezvény volt. Gondoltam, majd olyan lesz, mint egy ad-hoc autali. Hát nem lett igazam, alig volt ismerős arc. Az érdeklődéshez képest kicsi teremben tartották a beszédeket, bemutatókat. Köszöntőt mondott a múzeum igazgatója és a nagykövet asszony is. Ezekről lemaradtam sajnos. Mikor odaértem (kis eltévedés után a múzeum épületén belül :-) ), már Turtle előadása ment. Ő egy abo, aki tradicionális táncokat adott elő, és el is magyarázta, hogy mit látunk – persze tolmács segítségével. Hát szegény tolmács lányka nem volt épp hivatása magaslatán, de szeretnék annyira tudni angolul, mint ő…Turtle a közönséget is bevonta a műsorba a végén, volt tánc külön a nőknek és a férfiaknak. Kissé feszült volt a hangulat, nem akarták produkálni magukat az emberek, gondolom ez kicsit rosszul esett neki. Az előadás után volt egy kis szünet. Az előtérben lehetett hozzájutni pár ausztrál finomsághoz, amit a nagykövetség szakácsa készített. Húsos pite már nem jutott, de egy édességet sikerült megkóstolnom. Tojáshab tejszínhabbal és gyümölccsel. Semmi extra nem volt. Szintén az előtérben volt borkóstoló. Négyféle bort lehetett megkóstolni: két vöröset, két fehéret. Én egy rizlinget próbáltam. Hát nem a csodálattól borzongtam meg. :-( Pedig szeretem a bort. Volt még ausztrál ruhavásár is. Kalapot és kabátot lehetett venni. A kalapok 20k-tól kezdődtek, a kabátokat nem kérdeztem. Ezeket egy divatbemutató és felvilágosító óra keretében be is mutatták. Ezek azok a ruhadarabok, melyek nem hiányozhatnak egy birtokon dolgozó munkás ruhatárából. A bemutató alatt némán ment egy rész a McLeod lányai című sorozatból, de olyan ügyesen válogatták meg a részt, hogy senki nem viselt benne ilyen kabátot, csak kalapot. Pedig tényleg mindennapi viselet, amit bemutattak. Egyébként is meglehetősen amatőrre sikeredett ez a bemutató. Amin nagyot kacagtam magamban, hogy a bemutató előtt elmondtak pár dolgot a sorozatról, majd a végén visszakérdezték. Ajándékcsomagot az kapott, aki először tette fel a kezét, hogy tudja a választ, és persze jól is kellett válaszolni. Most gazdagabb vagyok egy Hallmarkos ajándékcsomaggal. :-D Volt még egy fotókiállítás és egy Discovery filmet vetítettek újra és újra. Érdekesek voltak. Egy dolog volt még, ez pedig egy ételbemutató, melyen a követség szakácsa a kuktájával megcsináltatott egy ráksalátát, mint autentikus ausztrál ételt. Hááát, megkóstolni nem nagyon lehetett, mert olyan apróságokról elfelejtkeztek mint papírtányér, műanyag villa, meg hát az adag, amit készítettek nem volt több, mint szűken 10 főnek elegendő. Voltunk kb. 200-an. :-) Gyerekeknek volt arcfestés és rajzolósarok. Miután minden láttam, hallottam (a filmet nem néztem végig) elmentem haza. Összességében jó volt, csak kicsit kevesebb emberre számítottak és zsúfolt volt.
Na és a másik dolog!
Kedves, egyetlen bátyám munkát kapott Glasgowban. Januárban kezdi ottani életét. Ez azért olyan nagy dolog, mert egyrészt tavasz óta most jött össze neki, másrészt, mikor ő már berendezkedett, látja, hogy jó-e a munka, elégedettek-e vele és viszont stb., akkor megyek utána én is. Május elején szeretnék indulni. Mindig vágytam Skóciába. Érettségi ajándéknak azt kaptam, hogy befizettek egy 10 napos skót körútra, ami aztán elmaradt. Most meg úgy néz ki élhetek ott egy darabig. Amennyi skót meg ausztrál akcentust hallottam (nem sokat) ez a kettő úgy-ahogy hasonlít egymásra. Muszáj megtanulnom rendesen a nyelvet, és ennél jobb nem is történhetne. :-) Madarat lehetne fogatni velem. Ha lenni itt olyan emotikon hogy valaki ugrál a boldogságtól, akkor beszúrnám, de nincs, úgyhogy a képzeletetekre kell bíznom magam. :-) Juhhhééé!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése