Soha nem voltam nagy naplóíró. Lelkiismeretfurdalásom van, mikor valami történik, és csak hetekkel később írok róla. Már csak azért is, mert az emlékek fakulnak... Naszóval a következő dolgok történtek mióta legutóbb írtam (nem feltétlenül időrendi sorrendben):
Bátyuskám visszajött Skóciából két hét után (egy hét munka után). Orvosi diplomához kötött, de igazából adminisztratív munka lett volna amire felvették. Olyan nyugdíj mellett jó, de gyakorló orvosnak nem az igazi típusú munka. Ő most Svédországban van, ahol háziorvos lesz a nyelvtanfolyam sikeres elvégzése után.
Miután kiderült, hogy utánamenni nem tudok, meg kellett hoznom a döntést, hogy akkor kimegyek-e egyedül au pair-nek vagy valami hasonlónak, vagy üldögélek a babérjaimon, és várom, hogy a sültgalamb a számba repüljön. Rájöttem időközben, hogy itthon, már iszonyú sok energiámba kerül a nyelvtanulás. Tudtam, hogy a főnököm január végén elmegy nyaralni, nem akartam elrontani a nyaralását, így megvártam míg visszajött és utána támadtam le azzal, hogy akkor május 1-től egy éves fizetés nélküli szabadságot kérek. Nem szívesen enged el, de személyes indokaimat megértette, és támogatja a kérésem. Most lent van a papír a HR vezetőnél, ha ő is jóváhagyja, akkor a vezérigazgatóhoz kerül. Szóval ez a dolog még elbukhat. Van tervem erre az eshetőségre is, de nem lenne bölcs dolog leírnom egyelőre. Mivel családhoz fogok menni (egyelőre nincs még helyem), a cicámat nem vihetem magammal. Ő a szüleimhez kerül átmenetileg. A lakásra keresek bérlőt. Sok-sok intéznivalóval jár ez még együtt.
És még egy hír. Nemrégiben 2 évnyi levelezésm veszett el, a mailcímekkel együtt. Szóval most senkinek a címe nincs meg, akinek nem tudtam fejből. :-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése