Lassan mennek

Volt bennem egy olyan tévhit, hogy a papírokat ripsz-ropsz össze tudom majd szedni, de nem. Na ez nem csak mások lassúsága miatt van így, hanem azért is, mert a lehető legkisebb feltűnést akarom kelteni. Így aztán nem kérek külön papírt a banktól az anyagi helyzetemre vonatkozóan, hanem megvárom szépen a kivonatokat. Ezeknek jövő héten kell befutniuk a bankomtól. Svédországban el kell érnem azt a hölgyet, akinek a kivonatokat postázzák, hogy megmondjam neki, hova küldje tovább. Ez már nehezebb falat. Nincs hozzá semmi más elérhetőségem, csak egy Skype azonosító. Persze azért nem adom fel. Ez a papír a legkevésbé fontos pillanatnyilag. Munkaügyi igazolást kaptam, de nem jó, mert én EU-s TB-hez kértem, és ezt rá is írták. Újat kell szereznem. Az önéletrajzomnak és a motivációs levél megírásának még neki se álltam. Ha minden nagyon-nagyon jól megy, csak akkor tudom jövő hét végével beadni a papírjaimat, de további egy hét csúszás valószínűsíthető. Sebaj, még időben vagyunk. Közben nézem, mennyit erősödik a forint. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Ha forintban lenne a pénzem, nyertem volna egy csomót, de mivel nem abban van, igazából mindegy. Egyelőre nem váltogatok se ide, se oda, kivárok. Időmből kitelik. Egyelőre.

CoE

Megérkezett az igazolás a sulitól, hogy befizettem, mehetek, várnak.
Már el is kezdtem intézni a papírok beszerzését. Juhéééé :)

Törökország, tandíj 2.

Írtam egy jó hosszú postot, majd technikai malőr történt és elveszett. Kb. 2,5-3 A4-es oldal lett volna. Nem hiszem, hogy bepötyögöm újra... Jó bő lére eresztettem, de hát kalandos utazás volt. Az első pár sor maradt meg, azt bemásolom, hogy lássátok, milyen lett volna. :)

Kalandos utunk volt. Úgy kezdődött, hogy este kilenckor felhívtak minket az utazási irodától, hogy mégsem reggel 6-ra kell kimenni a reptérre, hanem csak délután 4-re, ugyanis késik a gép. Nyeltünk egy nagyot, de nem volt mit tenni. Másnap ebédre tésztát főztünk. Én tartottam a szűrőt, anyám meg leforrázta a kezem. Na, itt már úgy gondoltuk, nem lesz egyszerű ez a nyaralás. Kimentünk 4-re a reptérre, megkaptuk a jegyeket, vouchereket a buszra meg a szállodába stb és ígértek egy hajókirándulást kárpótlásként. Kötöttünk utasbiztosítást (egy ázsiai fickó ült ott, teljesen jól beszélt magyarul, de azért telefonálgatnia kellett, hogy vajon T.o. Európához tartozik-e, és a bankkártyás biztosításomhoz sem tudott kiegészítőt kötni, pedig egy biztosító). Mindezek után átmentünk a biztonsági és útlevél ellenőrzéseken, majd kiderült, hogy nem a beszállókártyára nyomtatott kapunál kell beszálni, de ez már szinte fel sem tűnt. Az viszont annál inkább, mikor az indulási időt előszöt 18:30-ra, majd 19:10-re módosították. Végül 18:45-kor szálltunk fel a 07:30 helyett. A repülőút nyugalmasan telt.

A tandíjam megérkezett az iskolaügynökséghez. Ez azért hír, mert elég sokáig tartott. Az ügynökség pedig tovább utalta a sulinak, most a visszaigazolásra várunk. A papírokat mindenesetre elkezdhetem gyűjteni. A magyar banki igazolással megvárom a fizetésem, azon a 3 napon már úgysem múlik semmi, viszont jobban mutat. :)

Helyesbítés

Meg kell követnem a bankom. Ma megreklamáltam az árfolyamot, és kiderült, hogy csak az internetes felületen láttam rosszul. A zárolt összeg, amit láttam, más tételeket is tartalmazott. Szóval mégiscsak egész jó árfolyamon megy a pénz. Felhívtak 20 perce, hogy tényleg AUD-ot akarok-e utalni Magyarországon belül? Azóta megkaptam az sms-t, hogy elutalták.

Ami érdekesség volt még, az egy nyálmirigy-gyulladás (öndiagnózis), mely naná, hogy hétvégén kapott el, és elég érdekes volt. Igazából sok fájdalommal nem járt, de feldagadt és zsibbadt az arcom. Az ügyeleten a fogász nézett nagyokat és nem igazán tudott mit mondani, csak hogy hétköznap menjek, mikor van teljes ellátás (és röntgen). Azóta a duzzanat lelohadt, kicsit fájdogál, de nem vészes. A fogdokimhoz egyébként 4 hétre előre lehet időpontot kérni, az enyém 30-ra szól. Mindent rendbetetetek mielőtt belevágok a nagy útba, mint annyian előttem. :)

Tandíj

Lassan ugyan, de alakulnak a dolgok.

Tegnap átutaltam a tandíjamat az AUStudynak. Jól megszívtam, mert mikor a koronát kellett váltanom, baromi erős volt a forint, most, hogy AUD kellett, meg zuhanórepülésbe váltott. Jó sok pénzt vesztettem az árfolyamon, de ez van. Mostantól nem sürgős a váltás, ki tudom várni, hogy mikor éri meg. A bank is szivat egyébként, mert a meghírdetett árfolyamnál rosszabban váltották az utalásnál a pénzt. Erre azért rákérdezek, hogy hogy is van ez.
A munkáltatói igazolás lehet még zűrös, mert, ha vízumhoz kérem, alá kell íratni a főnökömmel, amit el akarok kerülni. Azt az ötletet kaptam, hogy az EU-s TB papírhoz kérjem, akkor az rajta kell legyen, hogy nem állok felmondás alatt, és nem is szúr szemet senkinek. Ezt fogom tenni.
Amint megvan a sulitól a visszaigazolás, hogy befizettem, lekérhetem a bankoktól, hogy mekkora "vagyon" áll rendelkezésemre. Ha minden jól megy, még ebben a hónapban beadom a vízumkérelmet és július elején meg is kapom. Akkor még a repülőt kell intéznem meg a felmondást.
Meg rengeteg egyéb dolgot, de akkor a lényeg már megan.
Jövő szombaton utazunk Törökországba. A szüleim, az unokahúgom meg én. Kíváncsi vagyok, milyen lesz. A szememet még nem érheti napfény, szóval a napszemcsi és szalmakalap kombó állandóan viselendő. Érdekes lesz így a tengerparton egy kacsa típusú 12 évessel és két vizet kevéssé szerető nyugdíjassal. Ma voltam bent az utazási irodában megtudni, hogy mégis mikor indul a gép, meg hogy honnan. Hát hajnali fél 6-kor van gyülekező. Még jó, hogy közel lakom a reptérhez. Ejh, a Havanna lakótelepnek is megvannak a maga előnyei. :) Mondjuk egyébként sincs semmi bajom a lakhelyemmel, csak messze van mindentől (kivéve ugye a repteret).
Igyekszem jelentkezni, amint van újabb történés.

Ügyintézés

Tegnap beszélgettem Skype-on Mártival. Azt mondta (sok egyéb közt), hogy keveset írok. Meg kell hagyni, tényleg nem vagyok grafomán. Azért igyekszem minden infót megosztani, ami a kiutazásommal kapcsolatos.
Pénteken bementem a követségre, mert a diplomámról kellett hiteles másolat. Fordítás szerencsére nem, mert kaptam angol nyelvű változatot annak idején. Ha már egyszer arra jártam, az új útlevelemről is készíttettem másolatot. Azt gondoltam, ha már úgyis kint leszek, megpróbálkozom a NAATI vizsgával újfent, jól jöhet még valamikor valamire, ahhoz pedig meg kell majd küldenem ezt a dokumentumot is. Miutan mindezzel megvoltam, bementem az AUStudyhoz, akik csak pár percre vannak a követségtől. Beszkennelték a papírjaimat, miközben én kitöltöttem a jelentkezési lapom. Két részt hagytam üresen. Az egyik a nyelvi tesztre vonatkozott, mert miután én a suli saját tesztjét tettem le, nem tudtammit írjak be, de megnyugtattak, hogy a kollegák odakint ezt kitöltik helyettem. A másik rész pedig a kérek-e szállás részre vonatkozott.
Azóta már tudom, hogy nem kérek. :) Nem tudom, publikus-e, így nem írom le (egyelőre), de kinti magyarok felajánlották, hogy befogadnak az első időkben. Örök hála nekik. Hát ennyit arról, hogy nem tartanak össze és nem segítenek az újonnan érkezőnek. Én eddig bárkitől kértem segítséget, eddig főleg tanácsot, soha senki nem tagadta meg. És én sem a hozzám fordulóktól.
Ma a bátyám beszélt kicsit anyánkkal. Tudni kell, hogy ő most költözött vissza Svédországból, de úgy néz ki, augusztusban újra kimegy. Szóval a bátyám ma reggel szólt az érdekemben. Azt hiszem, ez többet számított, mintha én akárhányszor beszéltem volna vele. Azt hiszem, sikerült elfogadtatni, hogy az utazásom eldöntött tény. Sírdogált, de nekem nem szólt semmit. Mindkét gyermeke azt választja, hogy külföldön akar élni, és ő ezt személyes kudarcként éli meg. Attól is félt, hogy soha nem találok társat. De hát mitől találnék itthon könnyebben? Jó, persze, itt nincsenek nyelvi problémák, de ez az egyetlen eltérés. Nem tudom, mi vár még rám vele kapcsolatban. Június közepén együtt megyünk nyaralni. Attól tartok, nem a nyaralásról fog szólni...
És most, mivel késő van, akármilyen rövid is a post befejezem. :) Újabb hírekkel azonnal jelentkezem, ahogy vannak. :)

Szállás kerstetik

Vállalkozó kedvű melbourne-iektől kérdem: lenne-e aki az első néhány hétre befogad?
Úgy néz ki, szeptember végén érkezem, és november első feléig kellene szállás, míg találok olyan diáktársakat, akikkel össze tudok költözni.
Ha senki nem jelentkezik, kénytelen leszek a suli által kínált szállást elfogadni, szóval azért nem híd alá kell mennem semmiképp.
A válaszra rengeteget aludhattok - holnap megyek az iskolaügynökséghez. :) Persze megkérem őket, hogy kb 1 hétig még neküldjék ki a papírt, de aztán már muszáj lesz.
Előre is köszi.
Encók

Hírek

Pénteken került sor az ominózus vizsgára, amit az Austudy irodájában tettem le. Igen, le, merthogy ma értesítettek, hogy sikerült. Egy órát kaptam arra, hogy megválaszoljak kb 20 nyelvtani kérdést (főleg feleletválasztós), elolvassak egy fél oldalnyi nagyon könnyű szöveget, megválaszoljam a kb 10 kérdést és írjak magamról egy 200 szavas esszét. Ez utóbbi volt a legnehezebb. Megfogalmazni magyarul. Aztán piszkozatot írni, és letisztázva a vizsgalapra másolni. Az időm nagy részét ez vitte el. Azért készen lettem így is 5 perccel előbb.
Szombaton reggel elutaztam Svédországba segíteni a bátyámnak hazacuccolni. Kivételesen jó idő volt 2 napig, annyira, hogy le is égtem. Aztán hétfőn már elkélt a kabát. Kitakarítottunk, vettünk még pár dolgot, aztán idegeskedtünk, hogy hogy is lesz az ottmaradó cuccokkal, hova rakjuk stb, de végül minden megoldódott. Még fuvarunk is volt a reptérre. :) Tegnap aztán lefeküdtem 6-kor aludni, és ma reggel 6-kor az óra keltett. Volt némi stressz az éleemben mostanában.:)
Anyámmal a nagy beszélgetés elmaradt. Nem hozta elő a témát, így én sem. Nem is akarom (remélem, ő sem fogja), ráér, majd ha meglesz a vízum.
Közben sikerült megszervezni, hogy az angol tanfolyam folytatódjon.
Minden halad a maga útján. :)

Köszönöm a sok bíztatást-szorítást.

Ui.: IELTS majd csak a letelepedési vízumhoz kell.

Kommentek

Ha kommentet úgy külditek, hogy ott megadjátok a mailcímet, azt csak én látom, és tudok a kommentre mailben válaszolni direktbe, így nem kell sem nekem, sem nektek nyilvánossá tenni.

Pár napja kaptam levelet a suliügynökségtől, hogy talán mégsem kell IELTS-et tennem, mert a suli saját nyelvvizsgáját is letehetem. Ettől most boldog vagyok, mert így kicsit olcsóbb a buli, másrészt félek, mert erre nem tudok készülni.
No sebaj. Az iskola diákokat akar, vagyis nem fogják túl komolyan venni - remélem. :)
Ja igen, a kiválasztott iskola: http://www.academia21.com/index.html

Drága jó biztonság osztály letiltotta a bloghoz az adminhozzáférést a munkahelyemen, de ez nem jelenti, hogy nem tudom kicselezni őket, csak nehézkesebb lett a postolás. Azért nem kell megnyugodni, továbbra is lesznek posztok minden fontos lépésről tájékoztatom a nagyérdeműt. :)

Angol, Iskolaügynökség

Mikor hazajöttem Angliából, egész jól ment. Olvastam valamennyit angolul, de lassan elfogytak a könyveim. Tanfolyamra 2 hónap kihagyás után kezdtem járni, az azért jót tesz. A tanár anyanyelvi, de olyan dialektusban beszél, amit nem igen értek. Meg a többiek sem. Csak, ha megerőlteti magát és szebben beszél. Ennek ellenére nála akarjuk folytatni a tanfolyamot. Egyszerre megyünk be a suliba előleget fizetni, hátha kicsikarhatunk egy kis kedvezményt. A nyelvtudásom az itthon töltött 4 hónap alatt látványosan visszafejlődött.

Múlt héten azonban elkezdtem audiobookot hallgatni, és olvasom mellette a txt filet is. Meg megtaláltam a winchesteren néhány részt a McLoad lányaiból – angolul. Ezt is nézem. Jó, tudom, színészek, tanultak beszélni, nem teljesen aussie kiejtést hallok, de azért mégiscsak valami. Hirtelen megint megugrott az angolom szintje. Milyen érdekes...

Következtetés: Nem szabad elhanyagolni. A heti 2x4 óra nyelvtanfolyam még karbantartásra sem elég. Azért ez nagy meló, sok időt igényel.

Közben az iskolákat is bújom a neten. Nagyon nagy árszórással találtam ugyanolyan képzéseket. Tud esetleg valaki valamit az IDP képzési rendszerről? Elfogadják azt is bevándorláshoz?

Tegnap voltam egy iskolaügynökségnél.

Az első és legfontosabb, hogy még itthon le kell tennem az IELTS vizsgát. Gyorsan be kell jelentkeznem. Június 28-át néztem ki. Vizsga előtt legalább 5 héttel kell bejelentkezni. Ez bőven megvan. Azért felhívom őket, hogy van-e még időpontjuk és hogy 2 hét múlva, mikor befizetem, meglesz-e még vajon. Tegnap át is néztem az egyik könyvet, amit kinyomtattam. Nem, nem csináltam végig, csak megnéztem, hogy milyen feladattípusok vannak. Holnap tervezem, hogy végigcsinálok egy komplett tesztet felmérésképpen. A writingot majd a tanárommal értékeltetem a leírt szempontok alapján. Sajnos ma elfelejtettem behozni a dvd-t (itt is köszönöm Áginak és Tündinek, hogy van IELTS anyagokkal teli dvd-m), így nem tudok esszémintákat kinyomtatni. Sebaj, van még időm gyakorolni.

Az iskolaügynökségnek elregéltem, hogy 10k aud nem egészen mindegy, ezért nézzenek utána az egyik sulinak, amit találtam, hogy megfelel-e a követelményeknek. (Ennyivel olcsóbb ugyanis, mint a TAFE képzések). Ez a suli Melbourne-ben van. A másik Adelaide-ben és az TAFE-s, tehát azzal nem lehet gond (elvileg). Felírtam, hogy milyen papírok kellenek stb. A motivációs levélen kell majd agyalnom, hiszen az nem lehet benne, hogy letelepedési szándékkal akarok kimenni tanulni. Szóval mese kell. Az nekem nem nagyon megy. Önéletrajzot segítenek majd írni, és a suli jelentkezési lapját is segítenek kitölteni. Nem szeretném elbarmolni. A melbourni suli október elején kezdődik, szóval szeptember utolsó napjaiban utaznék. Nagyon jó lenne. Rajtam nem fog múlni. A többi iskola, amit néztem, viszont csak januárban kezd, vagyis december végi utazást kíván.

Azért lenne jó egyébként 33 éves korom előtt elkezdeni, mert, 35 éves korom előtt be tudnám adni a vízumkérelmet állandó lakosira (ha jól tudom), vagyis nem veszítenék újabb 5 pontot a korom miatt.

Vegyesfelvágott

Először is a találkozóról. Nagyon jól éreztem magam. Eddig személyesen csak Gigust ismertem. Bemutatkozáskor azonban már régi ismerősként üdvözöltük egymást sokakkal, hiszen egymás blogjainak hűséges olvasói vagyunk. Számomra ezek a találkozók mindig nagyon fontosak voltak. Mindig új erőt, lendületet kaptam tőlük. Ha ezek nem lennének, talán fel is adtam volna. Nagyon hasznos volt most például Márk és Ági táblázata a tanulóvízumos várható kiadásokról. Én is ennyit számoltam, de csak a negyedével vágok majd neki a kalandnak. Kicsit rizikós lesz, de más út nincs. A sulikat lehet félévente fizetni, ezt fogom választani a vízumot meg mindig hosszabbítgatni kell majd. Valamit valamiért.

Apropó blogolvasás. Én legalább 20 blogot kísérek figyelemmel napi szinten. Természetesen a munkaidőmbe (otthon nincs net) nem férne belem mindezen oldalak napi lecsekkolása. Erre a Netvibes-t használom. Az rss-sel rendelkező blogokat felvettem ebbe, és elég ezt az egy oldalt nyitva tartanom, már látom is, kik frissítettek legutóbbi látogatásom óta. Ajánlom mindenkinek.

A NAATI-ról kérdeztetek. Mindent leírtam, amit tudok, amit nem, az meg a weblapjukról elérhető. Mivel számomra per pillanat ez most nem aktuális, nem ástam magam bele újra.

És egy megjegyzés magamnak, hogy majd évek múlva, mikor esetleg felteszem a kérdést, hogy miért akartam elmenni, megleljem majd a választ: 3 oka van. Az egyik, hogy Magyarországon nincs jövőm, az egyre bizonytalanabb helyzetben nem látok a magam számára kiutat. Én nem tudok a zavarosban halászni. Ahhoz sokat keresek, hogy éhen haljak, ahhoz meg keveset, hogy 1-ről a 2-re jussak. A második ok, hogy távol kerüljek a családomtól. Olyan szinten akarnak (főleg anyám) rátelepedni az életemre, hogy az számomra fullasztó. Becsülöm, amit a családért tett, de nekem ugyanazt a szerepet szánja, vagyis áldozzam fel magam (a boldogságom lehetőségét) a család oltárán. Én erre nem vagyok hajlandó. A harmadik pedig, minél messzebb kerülni Krisztiántól. Több mint 12 éve játszuk egymással a kellesz-nem kellesz játékot. Ha itthon maradok, ez előbb-utóbb folytatódni fog.

Nyugodtan szeretnék élni, és úgy érzem, ehhez odakint meg tudom majd teremteni a lehetőségeket. Nem meggazdagodni megyek ki, de cél, hogy ne hónapról hónapra éljek.

Az első (legalább) két év nagyon nehéz lesz. Suli mellett kell majd megkeresnem a megélhetésre és a tanulás folytatására valót. Utána pedig vissza kell majd fizetnem a kölcsönt. Mindezt 32 éves fejjel kezdve. Igazából az újrakezdés csak ezután jöhet. 35 éves koromra jutok odáig, hogy elkezdhetem megteremteni azokat a feltételeket a magam számára, amiben élni érdemes.

Mennyivel egyszerűbb lenne feladni és elfetrengeni ebben a sárpocsolyában, ami itt körülvesz... De hát az egyik kedvenc idézetemmel élve: „Nem lenni szörnnyé: az a nehéz.” És én nem akarok szörnnyé válni.

NAATI infó + SEGÍTSÉÉÉÉG

Kérdés merült fel a NAATI vizsgáról. Ez nem sima nyelvvizsga. Ez fordítói és / vagy tolmács vizsga. Lehet egy- vagy kétirányú. Én az angolról magyarra irányt próbáltam, és elbuktam. Nem sokon múlt, de akkor is. Mikor elkezdtem a felkészülést, akkor középfok alatti szinten voltam még. Eleinte egy olyan tanárhoz jártam, akinél enyhén szólva nem voltak túl jók a körülmények. Nem volt pl. asztal, amin írjak. A következő tanárnál a körülmények rendben voltak, mégsem volt igazi a felkészülés. Azt kell mondanom, hogy a 3. tanár volt a legjobb, azóta viszont én nem próbáltam a vizsgát. A legutóbbi tanárom tolmács-fordító. Élvezi is, amit csinál és velem is élvezte az órákat. Vele tanultam a legtöbbet. Nem csak arra figyelt, hogy értelmileg rendben legyen amit lefordítok, hanem arra is, hogy az stílusban is egyezzen az eredetivel és magyarul is szép legyen a szöveg. Rengeteg „apróságot” tanultam. Olyan nyelvtani szerkezeteket és szófordulatokat, melyek később igen hasznosnak bizonyultak. Tervezem, bár még nem tudom, hogy lesz, hogy mikor már kint leszek, újra nekifutok a vizsgának. Maga a vizsga úgy néz ki (legjobb tudomásom szerint), hogy 3 db kb 250 szavas szövegből 2-t kell lefordítani és 3 etikai kérdésből szintén 2-t megválaszolni. Az etikai kérdésekre lehet magyarul is válaszolni. Etikai kódexet küldenek, kell érte fizetni valamennyit, de nem nagy összeg. Az egész vizsgára 2,5 óra van, ha jól emlékszem. Ez épp elég, ha valaki nem macskakaparással ír, és nem veszt külön időt a külalak olvashatóvá tételével.
Nekem volt egy komoly félrefordításom, és sok nem stílusba illő kifejezést használtam. A csomagban, amit küldenek, 3 próbaszöveg is van, azokon lehet gyakorolni. Volt róla szó, hogy megváltoztatják a szabályokat és csak 1 db 500 szavas szöveget kell fordítani. Nem tudom, lett-e ebből valami, mert az utóbbi (uram-atyám) 2 évben nem foglalkoztam a vizsgakövetelmények követésével. Arra még emlékszem, hogy 70%-tól fogadják el. A sikeres vizsga hiteles ausztrál fordítóvá tesz. Sem tankönyvek, sem felkészítő tanfolyam nincs. Vizsgát pedig pl Hollandiában, Utrechtben lehet tenni az egyetemen. Mikor az ember jelentkezik a vizsgára, kap 3-4 időpontot, amiből választhat, kb 1 hónapra előre. Én egyedül vizsgáztam, nem felügyelt senki, csak néha rámnéztek., közölték, mennyi idő van még hátra.
És a másik fontos téma. Szeretnék egy kis segítséget kérni. Alapvetően a már kint élőktől. A cél Adelaide vagy Melbourne. Olyan szakácssuli kerestetik ebben a két városban, ami kivándorlási célra megfelelő és lehetőleg van keresztféléves képzése. Személyes tapasztalatok érdekelnek. E mellett pedig az, hogy milyen elhelyezkedési esélyt láttok a két városban a vendéglátó iparban. Tudom, hogy mindkét város úgy hirdeti magát, mint az egy főre jutó legtöbb étterem/kávézó városa. Régi ismerősöktől és új és régi blogolvasóktól kérem, hogy ilyen szemmel nézve ajánlják a városukat vagy éppen beszéljenek le róla.

Bátorság

Mostanában több helyről kaptam azt a visszajelzést, hogy micsoda bátor dolog egyedül nekivágni egy ilyen tervnek, és hogy elköltözni egy ismeretlen országba, idegen kontinensre milyen bátor terv. Hát nem tudom. Én nem érzem magam különösebben bátornak. Középiskola 4. osztályában a magyartanárom (áldassék a neve) elolvastatta velünk Sarkadi Imre A gyáva című novelláját. Már akkoriban is nagy hatással volt rám, de egyre jobban befolyásolja az életemet. Engem itthon nagyon dühít, hogy mindenki (tisztelet a kivételnek) csak panaszkodik, de senki nem tesz a jobb életért semmit. A nyugdíjasok panaszkodnak a kevéske jövedelmükre. Itt csendben megjegyzem, hogy anyukám nyugdíja magasabb a fizetésemnél (ő nem is panaszkodik a nyugdíjára), és az egyik nagyanyám is többet kap annál, igaz a kárpótlásért kapott életjáradékkal együtt. Az orvosi kamara csak több pénzért nyüszít, de azt ne vizitdíjból szedjék be. A vasutasok visszaélve helyzetükkel, idén már legalább 3x sztrájkoltak, és 17%-os bérnövekedést akarnak. A tanárok ellenzik az iskolák összevonását, holott alig van gyerek. Az emberek nem látják át, hogy a jobb élet átmeneti lemondással jár. Sajnos itthon leszólják azt, aki próbál változtatni. Ha egy idős ember nekilát, hogy leszigetelje a házát, kicserélje az ablakokat, azt mondják, minek, hisz úgyse él már sokáig. Na, ettől kinyílik a bicska a zsebemben. Itt nemcsak, hogy senki nem tesz semmit egy jobb életért, de aki tenne, azt meg visszarángatják. Ezek után tényleg nagy bátorság kell ahhoz, hogy elmenjen innen az ember? Nem hiszem. Van egy másik olvasmány, ami szintén erősen hat az életemre az pedig Békás Pál A félőlény című tanmeséje. Ebből idézek egy rövid részletet: „Azért van tele veletek a világ, mert szörnnyé válni könnyű. Nagyon könnyű. Nem lenni szörnnyé: az a nehéz.” Én próbálom a saját utam járni, nem azt, amit rám kényszerítenek/kényszerítenének az itthoni körülmények és bár jót akarva, a családom.
Számolgattam, hány blogot olvasok Ausztráliába készülő és már ott élő emberektől, családoktól. 20 fölötti szám jött össze. 6 éve tervezgetem a kimenetelt, és bár voltak megtorpanásaim, az álmomat csak én valósíthatom meg, senki helyettem nem fogja. Sajnos a legközelebbi hozzátartozóim közül ezt csak a bátyám érti meg. Ahhoz talán tényleg kell bátorság, hogy a családom ellenére cselekedjek.

Új tervek

Vannak. Mindjárt le is írom őket. Miután Angliából visszajöttem, azt hittem, hogy minden elrendeződött a párkapcsolatomban, és mégis Magyarországon maradok. Aztán nem így lett. Most új terveket gyártok. Az már körvonalazódott, hogy a korom miatt csak a tanulóvízum jöhet szóba, méghozzá a szakmai tanulmányok. A cukrászatra gondoltam, de Study Go azt javasolta, inkább szakács legyek, mert azzal nagyobb a munkalehetőség. Szintén tőle tudom, hogy 33 éves korom előtt jó lenne elkezdeni a sulit. A hivatalos tanév februárban kezdődik, ami jó egy hónappal van a szülinapom után. Talán belefér. Másrészt a keresztféléves oktatás szeptemberben indul... Mindkét időpont mellett és ellen vannak érvek. Még nem tisztázódott le melyik legyen. Azon is folyik még a gondolkodás, hogy ha a későbbi időpont mellett döntök, visszamenjek-e még pár hónapra Anlgiába tőkegyűjtési céllal. Ez többek közt attól is függ, hogy mit mond az adószakértő. Tőkét az egész tervhez a bátyám fog kölcsön formájában biztosítani. Suliba Adelaidben vagy Melbourne-ben szeretnék járni. Majd meglátjuk, sok intézni és agyalnivaló van még hátra.

Új blog

Az első bejegyzés az "angliai" blogon már olvasható.
Természetesen ezt is frissíteni fogom amikor AU-hoz kapcsolataos eseményekről tudok majd beszámolni.

Utolsó munkanap

Tegnap volt az utolsó munkanapom. Vegyes érzésekkel telt a nap. Fura volt csütörtök reggel kikapcsolni az ébresztést. Egész nap azon gondolkodtam, mit kell még elintéznem, mit felejtettem el, meg ilyesmik. Azt hiszem mindent a lehető legnagyobb rendben hagytam magam mögött. Ennek ellenére lesznek problémák, mert nem igazán tudtam átadni a munkámat másnak. Végül is 2-en fogják csinálni a munkámat a sajátjuk mellett. Ebből az egyik kolleganő épp szabira ment, mikor megtudta, hogy őt szemelték ki, és másfél óránk volt átbeszélni a dolgokat. Számítok telefonhívásokra. :-) A kollegák elbúcsúztattak, aranyosak voltak. Már több, mint két hónapja bejelentettük, hogy megyek, mégis volt, aki csak tegnap tudta meg. Nem túl pletykás a társaság. :-) Másrészről nagy kő esett le a szívemről. Aludtam is 10 órát olyan mélyen, mintha fejbe vertek volna. :-)

Már nincs visszaút. Úgy tervezem, pihenek itthon 2-3 hetet, közben fejvadásszal keresek munkát kint. Nem félek, hogy nem fogok találni. Az első fél évet arra szánom, hogy belejöjjek az angolba, utána próbálok csak meg „rendes” munkát találni, addig bármi jó.

Angliai életemről külön blog fog szólni, mert bár az Ausztrália felé vezető út szerves része, mégis önálló fejezet. Ha meglesz a cím, közzéteszem.

In memoriam Reggeli

Tegnap délelőtt elpusztult a cicám. Reggeli különleges szerepet töltött be az életemben. A gyász ellenére az élet megy tovább, a céljaimért tovább kell küzdenem. Csak most még nehezebb.

Fizetés nélküli szabi

Na most frissiben írok. :-)
Ma kaptam vissza aláírva a papíromat a vezérigazgatótól, elenged az egy éves fizetés nélküli szabira. Holnap fel kell hívnom az egyik kollega lányát, aki már kint van au pairként, megkérdezem a kinti helyzetről, megbízható ügynökségről stb. Most már kezdhetem intézgetni a dolgaimat.

Az álmok ereje

Van nekem egy nagyon kedves jóbarátom. Szoktam vele beszélgetni a terveimről. Ő mondta nemrég, hogy igazából el sem igen tudja képzelni, hogy valaki egyedülálló nő létére feladja a biztos állását, a lakását, egzisztenciáját és nekivág a nagyvilágnak azzal a biztos tudattal, hogy - legalábbis az elején - megélhetési gondjai lesznek. És én most ezt készülök tenni. Nagy az álmok ereje..

Ember tervez...

Soha nem voltam nagy naplóíró. Lelkiismeretfurdalásom van, mikor valami történik, és csak hetekkel később írok róla. Már csak azért is, mert az emlékek fakulnak... Naszóval a következő dolgok történtek mióta legutóbb írtam (nem feltétlenül időrendi sorrendben):

Bátyuskám visszajött Skóciából két hét után (egy hét munka után). Orvosi diplomához kötött, de igazából adminisztratív munka lett volna amire felvették. Olyan nyugdíj mellett jó, de gyakorló orvosnak nem az igazi típusú munka. Ő most Svédországban van, ahol háziorvos lesz a nyelvtanfolyam sikeres elvégzése után.

Miután kiderült, hogy utánamenni nem tudok, meg kellett hoznom a döntést, hogy akkor kimegyek-e egyedül au pair-nek vagy valami hasonlónak, vagy üldögélek a babérjaimon, és várom, hogy a sültgalamb a számba repüljön. Rájöttem időközben, hogy itthon, már iszonyú sok energiámba kerül a nyelvtanulás. Tudtam, hogy a főnököm január végén elmegy nyaralni, nem akartam elrontani a nyaralását, így megvártam míg visszajött és utána támadtam le azzal, hogy akkor május 1-től egy éves fizetés nélküli szabadságot kérek. Nem szívesen enged el, de személyes indokaimat megértette, és támogatja a kérésem. Most lent van a papír a HR vezetőnél, ha ő is jóváhagyja, akkor a vezérigazgatóhoz kerül. Szóval ez a dolog még elbukhat. Van tervem erre az eshetőségre is, de nem lenne bölcs dolog leírnom egyelőre. Mivel családhoz fogok menni (egyelőre nincs még helyem), a cicámat nem vihetem magammal. Ő a szüleimhez kerül átmenetileg. A lakásra keresek bérlőt. Sok-sok intéznivalóval jár ez még együtt.

És még egy hír. Nemrégiben 2 évnyi levelezésm veszett el, a mailcímekkel együtt. Szóval most senkinek a címe nincs meg, akinek nem tudtam fejből. :-(