2010/10/16

András kérdésére

Írtam már erről, úgy tűnik nem volt egyértelmű.

Az, hogy ausztrál sulit végeztem elvileg egységes tananyag alapján, elvileg ellenőrzött körülmények között, nem jelenti azt, hogy Ausztrália által elismert szakmám van. A szakács kétkezi szakma, jogosan várnak el szakmai gyakorlatot ahhoz, hogy elismerjék, szakács vagyok.

Január elseje előtt ez úgy történt, hogy a munkahelyed írt (te megírtad és aláírattad) egy levelet, amiben leírták, hogy mettől meddig dolgoztál (minimum 900 óra), milyen beosztásban és mik voltak a feladataid. Ha ez megfelelt, megkaptad a szakma-elismerést és boldog voltál. Ha nem volt elég pontod, kértél ideiglenes vízumot és dolgoztál legalább egy évet a szakmádban, akkor már elég volt a pontod, jelentkeztél állandó lakosi vízumra. Nyilván találni munkahelyet sosem egyszerű, de a bürokratikus részt letudtad.

Most ez úgy működik, hogy továbbra is kell a levél, amiben heti részletezéssel kell megírni, hogy mikor dolgoztál, legalább fél évet heti minimum 16 órában, milyen beosztásban, milyen feladatid voltak. Tehát nagyon hasonló levél, kicsit részletesebb, és kevesebb ledolgozott óra is elég. Ha ez jó, akkor a Job Ready Program vár rád és jelentkezhetsz az ideiglenes lakosi vízumra.

A Job Ready Program alatt egy teljes évet kell teljes munkaidőben minimálbéren ledolgoznod. Naplót kell vezetned a munkanapjaidról, amit aláír a főszakács. A szakma-elismertető hatóság, ha úgy tartja kedve, kijön és ellenőrzi, hogy valóban olyan munkát végzel, ami a végzettségednek megfelel. Pl. nem mosogatni vagy ott, hanem tényleg főzni. A program keretében el kell végezni egy 2 napos tanfolyamot, ami irreálisan drága, majd a végén egy gyakorlati vizsgát kell tenni (szintén nagyon drágán). És ha mindez megvan, akkor és csakis akkor ismerik el a szakmádat.

Az ideiglenes vízum másfél évre szól. Amennyire tudom, az elbírálás kb egy év.

Azt nem tudom, hogy a programot el lehet-e kezdeni, míg vársz a vízumra. Ha nem, akkor mire elkezded, már másfél éve a szakmádban dolgozol, mire elvégzed, van 2,5 év gyakorlatod, ami nem rossz. Mégis van két igen nagy buktatója:

· Találni egy olyan munkahelyet, ami teljes munkaidőben alkalmaz szerződéssel. Akkor is ledolgoztatja és kifizeti a 38 órádat, ha éppen pang az üzlet, elenged fizetett szabira, ad betegszabit, túlórát fizet, ha arról van szó stb. A vendéglátásban ez csak nagy éttermekben és szállodákban van így, kisebb helyeken alkalmi munkásokat alkalmaznak. Az alkalmi munkást úgy értsd, hogy egy helyen dolgozol, de csak akkor hívnak, ha van munka. Semmi extra nem jár (szabi, betegszabi, túlórapénz). Ezért cserében elvileg magasabb az óradíj.

· Az álommunkahely ki kell, hogy fizesse a minimálbért neked. A minimálbér elég jó pénz. Nem is nagyon kapod meg. Nem tudom, hogy oldják meg a cégek, hogy papíron sem kapod meg a minimálbért, de így van. A fizetési papírodon le van írva feketén-fehéren, hogy az óradíjad mekkora, és ez a minimálbér alatt van. Érdekes egy ország ez. Magyarországon ezt tudtommal úgy oldják meg, hogy papíron megkapod a minimálbért, de többet dolgozol, a túlórát meg nem fizetik ki.

Szóval ezek kellenek, és ezt nagyon nehéz összehozni.

Hogy minek kell megfelelni egy munkahelynek, hogy szponzorálhasson, azt nem tudom pontosan. Két dologban vagyok biztos: Működő és nyereséges üzlet kell legyen, ami ki tudja termelni a szponzorált bérét és alaposan és elfogadhatóan meg kell tudni indokolni, miért egy tengerentúli kell az állásra, miért nem jó egy ausztrál.

Ez a rész nekem még annyira messze van, hogy nem foglalkozom vele.

2010/10/07

Egyveleg

Ahogy az a bejegyzések sűrűségéből is látszik, mostanában nem eseménytelen az életem.
Sok apróság történik, amiket most sorra veszek.
András nekem (is) ítélt egy blogos díjat, amit köszönök és ami nagyon aranyos és megtisztelő részéről, én azonban galád módon nem adom tovább ezt a vándordíjat 7 másik blognak. Minden ilyen kört megszakítok, bocsi.
Múlt héten volt a ausztrál foci Grand Final-ja. Nem, nem követem az itteni sporteseményeket (sem), ez is csak azért érdekes, mert az egyébként igen békés szurkolók azért ilyenkor meg tudnak kicsit vadulni. Dolgoztam a GF estéjén, és láttam felszakadt szemöldökű szurkolót, akit a győztes csapat drukkere ütött meg. Ez utóbbit később a rendőrök elvitték. Örültem, hogy különösebb izgalom nélkül lement az este, elértem az utolsó vonatomat éjjel egykor. Békésen üldögélek a vonaton, mikor egyszer csak egy nagy BUMM. Valaki heccből hozzávágott valamit a vonathoz, ami az üvegen landolt, pont a fejem mellett. Az üveg szana-szét repedt, de itt is biztonsági üveg van, ki nem törött szerencsére. Azért nem volt jó élmény. :(
Kaptam egy levelet a szakmaelismertetőktől, miszerint OK amit leadtam, de nem elég részletes, nem tudják elfogadni. Kaptam 30 napot, hogy egy részletesebb leírást adjak be. Bármilyen furán hangzik is egy bloggertől, én nem igazán szeretek írni. A levél, amit leadtam, főleg felsorolást és egy mondatos pontokat tartalmaz. A levelet, amit mintának használtam, pár hónappal ezelőtt minden további nélkül elfogadták. Nekem más az elbírálóm, úgy látszik, ő szereti a hosszú körmondatokat. A dologban az az érdekes, hogy Ausztrália számára igazából nincs tétje annak, hogy most megkapom-e ezt a papírt. Ha megkapom, az csak azt jelenti, hogy kb 2 évet maradhatok még. Ha nem vagyok elég jó, a job ready program feltételeinek úgysem tudok megfelelni, akkor pedig nem marad kiskapu a maradásra. Annak, akinek a levelét mintának használtam, még az előző rendszer szerint adták meg az igent, vagyis nem kell keresztülmennie a programon, kereshet egyből szponzort.
Tegnap volt a diplomaátadó ünnepségem. Képek lesznek, csak el kell mennem a suliba elkérni őket, meg a többiektől is, mert én biza egyet sem csináltam. Néhány emberrel valószínűleg most találkoztam utoljára. :( Jó volt beszélgetni régi tanárokkal is. Most már ugye nem tanár-diák viszony van, hanem egyenrangú felek vagyunk, magánemberek. Kérdezgették, mihez kezdek most, elsírtam ezt a leveles dolgot, és az egyikük felajánlotta, hogy feljavítja a levelem, menjek be hozzá mikor időm van. Ha nem hívnak be dolgozni kedden, akkor megyek. Mielőbb be akarom küldeni az új levelet.
Duncan barátom már eleve pityókásan jött, majd benyakalt egy csomó pezsgőt. Rendesen részeg volt, mikorra vége lett az ünnepségnek. Mondjuk nekem is lecsúszott jópár pohár bor. Elvileg az egyik tanárunkkal mentünk volna még inni, de lemondta, így csak ketten mentünk tovább egy bárba, ahol folytattuk az italozást. Duncan annyira elázott, hogy a diplomáját rám bízta, hogy hozzam haza, mert akkor legalább nem veszik el. :) Ma kaptam tőle egy sms-t, hogy ugye nálam van a papírja? :D Mondta, hogy az ünnepség alatt azon gondolkodott, hogy két évet járt a suliba, de gyakorlatilag alig 1-2 ember van, akit ismer. Úgy igazából. Nem csak a nevét tudja, hanem ismeri az életét, gondolatait az egyéniségét. Én azon csodálkoztam, ezen ő miért csodálkozik. Mióta osztálytársak lettünk, gyakorlatilag minden idejét velem töltötte a suliban. Előtte meg az amerikai lánnyal. Már meg is van a 2. :)
Nézegettem a cuccaimat. Olyan szemmel, hogy hogy fogok pakolni, mikor költözöm. Jó, persze, még nem most lesz, de pár hónapon belül mindenképpen. Akár Melbourne-ön belül, akár Ausztrálián belül, vagy ne adj Isten, vissza Európába, össze kell pakolni, selejtezni kell. 2 év alatt sok cucc gyűlt össze. Belefér az egész egy kocsiba még mindig (a könyvespolcot leszámítva), de akkor is jó kis munka lesz mindent összerakni. Ha Európa lesz a végén, akkor bajban leszek. Jó nagy lesz a postaköltségem.
Munkahelyen is voltak történések. A supervisorom elutazott. 7-8 hétig nem lesz. Ahogy kitette a lábát, sokkal nyugisabb minden. Ő valamiért jónak látta, hogy fenntartson egy feszültséget az emberekben. Bennem legalábbis biztos. Egyik szavával ugyan ütötte a másikat, de akkor is. Ilyenekre gondolok, hogy mikor odakerültem, nekem mondták, hogy itt állandóan keresnek embert, mert nagyon nagy a fluktuáció. Ő azt mondta, csak azért vettek fel, mert a tulaj barátjának barátja vagyok, egyébként nem kell ember. 3 hét múlva felvettek még egy embert, csak ment nem kell. :) Mondta, hogy az éjszakai műszakért felelős srác nem kedvel engem. Ebben lehet valami, ugyanakkor az a srác többet segített nekem, mint ő. Elintézte nekem azt, hogy ne kelljen éjszaka dolgoznom. Nekem ez azért jó, mert itt nincs éjjel tömegközlekedés, a taxi meg 2 órai bérembe kerül. Persze lehetne mondani, hogy azért intézte így, hogy ne kelljen velem dolgoznia. De ennek kicsi a valószínűsége, ugyanis ezen a héten van utoljára, szóval neki igazából már nem oszt, nem szoroz.