2011/12/15

Jó hír

Hétfőn végre találkoztam a szakma-elismertető hivatalból az egyik hivatalnokkal. Felvilágosított, hogy az időm március óta ketyeg, és most utólag kell írnom naplót, aláíratni és beküldeni. Ez nagyon jó hír. Kis szerencsével jövő március végére letudom az egészet. Nagy megkönnyebbülés lesz.
Arról is felvilágosított, hogy túlóra fizetés vagy extra szabad nap adása nélkül heti 60+ órát dolgoztatni az embert illegális. Nahát, nem is hittem volna. :) De akkor vajon miért csinálja mindenki? Amíg nagy baj nem ér, addig én betudom ezt tanulópénznek. Mondjuk egyik éjjel hajnali 1 körül kisétáltam egy kocsi elé. 17 órát dolgoztam aznap, fáradt voltam. Szerencsém volt, mert a kocsi kanyarodott, lassan jött és meg tudott állni. Mindenesetre nem volt kellemes élmény.

2011/12/03

Az elmúlt két hónapban ez történt

Na, megint kimaradt két hónap ügyesen.
Pedig közben történtek azért dolgok.
Voltam például kirándulni kétszer is egy-egy napra. Egyszer a French Islandre akartam menni egy barátommal, de a kikötőben derült ki, hogy a kompot napokkal előre kell foglalni, így nem jutottunk át a szigetre. Cserébe viszont bementünk egy kis állatfarmra visszafelé, ahol simiztünk koalát, kengurut, lovat meg etettük is őket Láttunk tasmán ördögöt, wallabyt kakadut, alpakát, dingót. Jó volt. Szerencsénk is volt, szeles de nem hideg nap volt. Na, rajtam azért elfért a télikabát. :) A másik alkalommal a Dandenong Rangesbe mentünk, ahol én már kétszer jártam előtte, de nem lehet megunni, annyira gyönyörű. Ott ez alkalommal csak papagájokat láttunk, azokat elég közelről.
Kaptam magam mellé egy új fiút a konyhába. Nem sokáig bírta, másfél hónapot, ha volt a kis mitugrálsz. Elég sok problémája volt a hellyel, úgymint: egy kevesebb tapasztalattal rendelkező, ráadásul nő a főnöke. Paff, ezt egy muszlimnak elég nehezen veszi be a gyomra. Túl sokat kell dolgozni (60+ óra, fizetve csak 40). Jah, kérem, a szakácsok élete már csak ilyen. Ez a figura néha előadást tartott nekem arról, hogy ő milyen jó és tapasztalt és mindent amit csinál, azt tökéletesen csinál. Ehhez képest, nem egyszer fogtam a fejem, mikor szabadnapok után visszamentem, és láttam, mit csinált. Előfordult, hogy még nyers volt a kacsa, amit tálalt. Mikor kérdeztem, hogy hogyhogy nyers, azt válaszolta, hogy de hát rózsaszínnek kell lennie. Milyen igaz, de nem nyersnek! Egyszer egy hétfőn annyi mindent csinált, egy hétig azt használtuk (nem jó, mert nem friss), máskor meg pénteken alig csinált valamit (üres volt a részleg hétvégére) mondván, múltkor leszidtam, mert túl sok volt az előkészített cucc. Az, hogy sok éves tapasztalatod van, az nagyon jó, de minden konyha más, minden konyhában kicsit másképp csinálnak mindent. Szóval, ha tapasztalt is vagy, az annyit jelent csak, hogy alap dolgokat tudsz, minden mást meg meg kell tanulni. Szóval befogod a szád és figyelsz. Hiába van valakinek kevesebb tapasztalata általában, ha abban a konyhában régebb óta dolgozik, akkor arra hallgatsz. Ez a srác inkább hallgatott arra, akiről mondtam, hogy nem megbízható a munkája és sokszor kell kijavítanom, amit elront, mint rám (naná, hímnemű). Az egész srác amúgy volt vagy 150 cm. Sok bajom volt vele. Volt, hogy mondtam neki valamit és pont az ellenkezőjét csinálta. Kiakadtam, hogy semmibe veszi az utasításomat, mire mosolyogva közölte, hogy "yes chef". A "yes chef" általában akkor hangzik el a konyhában, mikor kapsz egy utasítást, és nyugtázod, hogy vetted. Szóval elég bicskanyitogató volt a szitu. Azt hiszem az tette be neki a kaput véglegesen, mikor a főszakács mondta neki hogy pofa be és hallgasson rám.Kicsit sem sajnálom, hogy elment, akkor se, ha ezzel megint egyedül maradtam a részlegen egy időre.
Jövő héttől kapok új embert megint. A cukrászatról kapom meg a dumagépet. Vele is lesznek problémák, az biztos. Ő is lassú ugyanis (én is az vagyok még mindig, bár sokat javultam). A fejébe kell vernem pár dolgot, amik rosszul rögzültek be neki, míg néha segített. És hát nagyon úgy néz ki, hogy vagy a szája mozog, vagy a keze. Szóval le kell szoktatni a dumálásról. Amúgy aranyos csajszi, nincs vele gond. Szóval várom, hogy milyen lesz vele szorosan együtt dolgozni. Heti egy-két nap kapok még valakit (a pillanatnyi tervek szerint), ő annak idején engem tanított. Most meg fordítva lesz. Eddig úgy néz ki, csinálja, amit mondok, nem felesel, működni fog a dolog. Hogy én mikor kerülhetek végre másik részlegre tanulni újat, az kérdéses. Pedig be van ígérve, meg nagyon-nagyon szeretném is. A hal részlegen lévő fiú, meg én ragadtunk be nagyon a helyünkre. Egy napon kezdtünk és még mindig ugyanazt csináljuk.
Elkezdtem végre a "Job Ready Program"-omat is. Sőt, két hónap már el is telt belőle. Egyszer felhívott egy fickó, hogy jönne ellenőrizni. Kedd reggel 9-kor volt a hívás. Felébresztett. Előző este éjfélig dolgoztam, 1-re kerültem ágyba, és 5 nap alatt 65 órát dolgoztam előtte. Nem örültem. Szegény bocsánatot is kért párszor. :)
No, megbeszéltük, hogy jön, várom-várom, nem jön. Ez azért volt kellemetlen, mert a várt érkezése előtt fél órával már nem fogtam bele semmi nagyobb melóba és még utána sem egy óra hosszat, hátha csak késik.  Valószínűleg elég volt neki az, hogy nem ellenkeztem, és gyorsan megbeszéltük, mikor jöhet. Ha rejtegetni valóm, meg szervezkedni valóm lett volna, akkor tovább tart a dolog és gyanússá is válik. Most viszont hamarosan fel kell majd hívnom, mert a napló bejegyzéseimet ki fogják küldeni ellenőrzésre-aláírásra, de a hivatalnak még a régi főszakács neve van meg. Szólnom kell, hogy változás volt.
Vettem új ebook olvasót is közben. A másikat nem csinálták meg garanciában (jogosan), javíttatni meg nem érte meg. Belekezdtem Asimov alapítvány sorozatába. Magyarul olvastam a három legismertebb kötetét a sorozatnak, most angolul olvasom a teljes sorozatot (hét kötet). Legalább száz könyv vár már az olvasón. Nem fogok unatkozni. Ebben az olvasóban létre lehet hozni kategóriákat, nem csak ömlesztve vannak a könyvek, mint az előzőben. Ha éppen olyan a hangulatom, akkor másik műfajból választok olvasnivalót.