Két év

Sokat tűnődtem azon, mit írjak. Aki követi a blogot, az nagyjából képben van az életemmel úgyis. Egy összegzés mégis kell. Magamnak, ha másnak nem is.
Sok minden történt velem a két év alatt. Sokat változtam. Sokat tanultam. Az iskolában is, az élettől is. Egy nagy leckét nem vagyok hajlandó megtanulni, akárhányszor esem is pofára. Megbízom az emberekben. Borzasztó naiv tudok lenni. :)
Mostanában sokan kérdezték hiányzik-e Magyarország. Pár dolog igen. A gesztenyepüré például, de azért annyira nem, hogy hazavágyjak. Ha Budapestre gondolok, mindig a Ferenciek terén a 7-es busz megállója jut eszembe a Jégbüfé előtt. Sokat álldogáltam ott. Gyönyörű az az épület. Talán a legszebb a fővárosban.
Felhívtam a nagymamámat a születésnapjára, ő azt kérdezte, hogy bírom a távolságot. Elgondolkodtam azon, mennyire relatív is ez. Mikor gyerek voltam, néha vonattal mentünk a dédszüleimhez. 160 km-t öt óra alatt tettünk meg vonattal. Ő már vásárolni sem tud elmenni, a 16 ezer kilométer számára áthidalhatatlan. A repülőgép viszont alig több, mint egy nap alatt megteszi.
Mielőtt kijöttem, megcsináltam a leckém, felkészültem Ausztráliából. A várakozásaim nagyjából 95%-ban teljesültek. Ausztrália olyan, amilyennek elképzeltem. Nincs kolbászból a kerítés. Ha az ember nem dolgozik, nem jut előre. Viszont ha dolgozik, meg tudja valósítani az álmait. Nem adnak semmit ingyen, de minden elérhető.
Két év alatt sokat fejlődött az angolom. Angol anyanyelvű barátaim időnként elfeledkeznek arról, hogy nekem azért ez a második nyelv és szlengbe váltanak, vagy olyan kifejezéseket használnak, amiket nem értek. Ilyenkor visszakérdezek, és néha megkérem őket, hogy magyarázzák el, mit akartak mondani, igazítsák a tudásszintemhez a szókincsüket, vagy tanítsanak. Azért mikor fáradt vagyok a tudásom leesik olyan alap szintre, hogy az hihetetlen. Duncan barátom mondta, olyankor is hívjam fel nyugodtan, ő már félszavakból ért. :D
Találtam barátokat. Soha nem voltam nagy társasági ember, nem volt sok barátom, most sincs. Aki van, arra viszont tudok támaszkodni. Igyekszem nem visszaélni ezzel.
Elvégeztem egy két éves képzést. Mikor kijöttem teljesen mások voltak a letelepedési szabályok. Az akkori szabályok szerint novemberben beadhatnám az állandó lakosi vízum-kérelmemet. Most arra várok, hogy az ideiglenes lakosit beadhassam és a Job Ready Program-on részt vehessek. Állandó lakosiról csak akkor álmodhatok, ha találok egy olyan munkahelyet, ami szponzorál. Mindig benne volt a pakliban, hogy időközben megváltoztatják a szabályokat. Azért rosszul érint, hogy ennyire megszigorították. Nincs mit tenni, az új szabályokat kell követni.
Sokan felvetik azt is, hogy miért nem megyek férjhez. Hát mert Ausztrália álom, nem rémálom! A problémáim nem megszűnnének, hanem megszázszorozódnának egy érdekházasságtól. Ez akkora áldozat lenne részemről, amit nem fogok meghozni. Pokollá tenném a másik ember életét is. Nem lenne fair.
Nagyon szeretnék már önállóan élni. Azzal, hogy csak egy szobát bérlek egy házban, rengeteget spórolok, de már fuldoklom tőle. Azt hiszem, öreg vagyok már ehhez. :) Ha maradhatok, ez lesz az egyik legsürgetőbb probléma, amit meg kell oldanom.
Szeretem Ausztráliát. Szeretek itt élni. A mindennapjaim sokkal boldogabbak itt. Anyukám eleinte abban reménykedett, hogy nem tetszik majd és hazamegyek. Ő is érzi, hogy jó nekem itt, most már drukkol, hogy maradhassak.
Egyetlen pillanatra sem bántam meg, hogy idejöttem. Életem legjobb döntése volt.
Mindenkinek hálás vagyok, aki hozzájárult ahhoz hogy itt lehessek, és azoknak, akik az itteni életemet segítették/segítik. Köszönöm, barátaim.

Vége az iskolának

Hétfőn befejeztem az iskolát. Minden beadandó beadva, elfogadva, vizsgák megírva, előadások megtartva.
Még két tantárgy eredményére várok, de annyit mondtak már a tanárok, hogy átmentem. :)
Október 6-án lesz a "diplomaosztóm". A magyar diplomámat nem mentem el átvenni, ezt szeretném. Ha elég diák és hozzátartozó fizeti be a részvételi díjat, akkor megtartják az átadót. Péntekig kiderül.
Fura érzés, hogy nincs már suli, de egy nyűggel kevesebb is.
Akikkel összejártam eddig, azokkal ezután is fogok, akikkel meg eddig sem, azokkal nem fogom elkezdeni. :)
Most még a szakmaelismerő hatóság válaszára várok, hogy beadhatom-e a vízumkérelmemet az ideiglenes lakosi vízumra. Míg a levél meg nem jön csak álmodozhatok, nem tervezhetek.

Fogorvos

Hát eljött ez is. Mielőtt kijöttem, rendbe tetettem az összes fogam, de az már két éve volt. Szerdán azt vettem észre, hogy beszakadt az egyik fogam egy lyuk felett. Semmi előjel, semmi fájdalom. Egyből érdeklődtem ismerősöktől megbízható fogorvos után. Két elérhetőséget kaptam, gyors rákeresés a neten, és hívtam is az egyiket. Ez volt pénteken, hétfőre kaptam is időpontot. Juhé.

Dokibácsi megnézte, és azt mondta, kicsit megfúrja, aztán röntgen és meglátjuk kell-e gyökérkezelni. Itt elkezdtek száguldani a gondolatok a fejemben, mert ha gyökérkezelés lesz, az drága, az sem biztos, hogy ki tudom fizetni, de ha meg kell csinálni, akkor meg kell csinálni. És inkább most, mint később. Ugyanakkor, ha akkora a baj, csak fájna, nem? Márpedig nem fáj.Egy ici-picit sem.
Ezen elagyalgattam egy darabig, aztán láttam, hogy már tömi is a lyukat. Nem is értettem. Kérdeztem, mi van, akkor nem lesz röntgen? Ő: azt hittem, nem fogom látni, de láttam, hol a vége, elég a tömés. OK. Az azért gyanús, hogy erősen nézegette a frissen tömött fogam párját a másik oldalon. Kb 3 éve az ugyanúgy a két fog közötti résben lyukadt ki. Nem mondott semmit. Csak remélni tudom, hogy most minden rendben.
A tömésem 2-4-szer került többe (átszámolva), mintha Magyarországon csináltattam volna meg maszek fogorvossal de lényegesen olcsóbb volt, mint amire számítottam. Ausztrália hírhedt a horrorisztikus fogászati árairól.

David elutazott

Igazából már az utazása előtt egy héttel elköszöntünk egymástól, mégis csak most válik véglegessé, hogy tudom, pár óra múlva Shanghaj-ban lesz.
David a legkevésbé sem az esetem. Alacsony, idősebb, mint én, olasz és dohányzik. Mikor ezt elmondtam neki, jót nevetett, és indítványozta, hogy vizsgáljam felül az ideálomat. :)
Nem tökéletes. Messze sem. Mégis ő az első férfi, akit nem akarok megváltoztatni. Tisztelem őt és olyannak szeretem, amilyen. Elfogadom a rossz tulajdonságaival együtt, és ő is engem.
Persze ez nem nagy szó, ha tudja az ember, hogy a kapcsolat csak pár hétre szól, de hiszem, hogy akkor is így lett volna, ha nem megy el.
Nem volt egyszerű a búcsú. Minden perccel, amit együtt töltöttünk csak nehezebb lett. Én megígértem, hogy nem fogok jelenetet rendezni, sírni, ilyesmi. Mikor utoljára találkoztunk ő vágott olyan arcot, mint akit nyúznak. Később, míg vártunk a vonatra, felírta a neveinket egy villanyoszlopra. Nekem csak az a dolgom, hogy időről időre átírjam, ne engedjem eltűnni. Csak, mert ő - saját bevallása szerint - nem romantikus alkat. :D
Nem ígértünk egymásnak semmit, csak azt, hogy kapcsolatban maradunk. Ez rajta múlik. Ő minden elérhetőséget ismer hozzám, én semmit hozzá.
Két év hosszú idő. Mindketten éljük tovább az életünket, nem várunk egymásra. Illetve ilyet egy nő nem tud tenni. Egyszerűen ellenkezik a női nem lényegével. Szóval én várok. Lehet, hogy nem két évet, de míg az érzések tompulnak, biztosan.
Nem merült fel, hogy lemondja vagy elhalassza az útját és az sem, hogy vele menjek. Ez az ő álma, amit végig akar csinálni. Az ő helyében én ugyanezt tenném.
Nem akart érzelmi kötődést. Úgy akart elmenni, hogy nem vágyódik senki és semmi után. Hát ez nem jött be.
Megkért, hogy írjak neki egy cd-t a kedvenc zenéimmel. Megfertőztem őt a Nightwish-sel és Tarja Turunen-nel. Naponta hallgatja ő is.


Olyasmit kaptunk egymástól, amit egyikünk sem felejt el. Akár találkozunk még, akár nem, emlékezni fogunk egymásra.
Minden pillanat ajándék volt, amit vele tölthettem.

Várakozás

Sok mindenre várok/unk mostanság.

• Közel 2 hete beadtam a papírjaimat a szakma-elismertetés első lépéséhez. Még kb. 5 hét, mire elbírálják. Ettől függ, hogy pályázhatom-e az ideiglenes lakosi státuszra.
• Várunk a választási eredményekre. Azt körülbelül lehet tudni, hogy mire számítsunk, ha marad az előző kormánypárt, ha a másik párt alakíthat kormányt sok újabb bizonytalansági tényező jön be.
• Várom, hogy kijöjjenek azok a listák, melyek leírják, hogy az egyes államok mely szakmákat szponzorálják. Ha a szakma-elismertetésem lezajlik, ettől függ, költözöm-e.

Ausztráliának alapvetően az a célja, hogy munkaadók szponzoráljanak bevándorlókat, de megfigyeléseim szerint eléggé ki van szolgáltatva a bevándorolni vágyó a munkaadójának. Sokat nem ugrálhat. Ha az állam szponzorál, sokkal nagyobb az egyéni mozgásszabadság.

Az iskolából 3 hét van még hátra. Várom is, meg nem is. Hiányozni fognak néhányan, a tanulásból viszont kicsit elegem van már. Már lógtam is!!! Egyébként is elvesztettem a legjobb tanulói státuszomat. Egy szingapúri csaj sokkal stréberebb, mint én. :)