2010/12/24

Boldog Karácsonyt!

A cím bepötyögése után, akár félre is tolhatnám a billentyűzetet, de nem teszem. Tessék csak szépen olvasni. :D
Az elmúlt egy hónapban rendesen felpörögtek az események körülöttem. Csupa jó dolog történt.
Miután megkaptam az értesítést, hogy a szakmaelismerésem sikeres volt, bementem a suliba is elújságolni azoknak a tanároknak, akik mindig érdeklődtek, hogy mi újság velem.
Az egyik tanár mondta, hogy egy étterem nemrég nyitott újra, új tulajjal, teljesen nulláról építik fel a konyhai személyzetet. Hmmm. Nem hangzik rosszul. Még aznap meg is találtam a hirdetésüket az egyik újság gasztronómiai mellékletében. Másnap frissítettem az önéletrajzom és beküldtem.
Vártam, vártam, semmi. Közel egy hét eltelt, mikor ismeretlen számról hívtak. Az étterem. És innentől regényes kicsit a sztori. Mondtam, másnap be tudnék menni interjúra. Ő másnap nincs bent, mi lenne harmadnap. Jó, mondom, de 4-ig dolgozom. Nem baj, menjek utána. Ebben maradtunk.
Pár órával később hívnak a munkahelyemről, hogy másnap be kellene mennem dolgozni, valaki beteg. Basszátok meg, ez már a második (és egyben utolsó) szabadnapom a héten, mikor behívtok. Egy csomó intézni valóm van, most át kell szerveznem az egész napom. Adj fél órát, visszahívlak. Visszahívtam, OK, bemegyek holnap, de akkor nekem harmadnap pontban 4-kor lépnem kell, egy perccel sem később. OK, OK, megoldjuk, csak gyere.
Milyen jó is, hogy nem a szabadnapomra beszéltem meg az interjút. :)
Az interjú egyébként kb 15 perc volt, kicsit beszélgettünk, körbevezettek a konyhán. Őszintén elmondtam, nincs sok tapasztalatom, de nagyon szeretnék tanulni. Szimpatikusak voltunk egymásnak, behívtak próbanapra egy hét múlvára. (Addig nem volt tervezett szabadnapom.) Az a 15. nap lett volna, amikor szabadnap nélkül dolgozom, el is határoztam, hogy előző nap beteget jelentek, és pihenek a próbanap előtt.
Kicsit utánanéztem közben az étteremnek meg a két szakácsnak, aki interjúztatott. A főszakácsot Ausztrália 10 legjobb szakácsa között tartják számon, a helyettese a melbourne-i Windsor Hotel főszakácsa volt évekig, mellette tanít is. Az étteremnek pedig igen jó híre van.
Valamikor hét közben mondja a főnököm, szombaton éjjel kellene dolgoznom. Hát, megoldható részemről, ha a csütörtököt odaadod cserébe. Legyen. Így nem kellett beteget jelentenem, pihenhettem egy nap. Időközben a melóhelyemre kihívták a késélezőt, amire lecsaptam és bevittem a saját késeimet is megéleztetni. :)

A próbanapomra reggel 10-re kellett mennem és este 6-ig tartott (volna). De este 10:20-kor lett vége. Sikerült a lehető legforgalmasabb napon mennem a karácsony előtti szezonban. :) Oda is jöttek hozzám vagy háromszor, hogy nem mindig ilyen ám, ez most nagyon-nagyon forgalmas nap. Volt is sírás, kiabálás, átkozódás a konyhában. Én mondtam, jó, hogy a "legrosszabbat" látom először. Legalább tudom, mire számítsak. :) Azt hiszem ez a válasz, meg, hogy szó nélkül maradtam, amíg kellett, jó benyomást tett rájuk, mert azzal váltunk el, hogy akkor én másnap felmondok, és januárban ott kezdek. MEGKAPTAM AZ ÁLLÁST!!!!
Következő héten bementem még a részleteket megbeszélni. Permanent full time. Vagyis alkalmazott leszek, nem alkalmi munkás, jár fizetett szabadság is. Nem órabérben fizetnek, hanem fizetést kapok. (Vagyis a túlórákat nem fizetik.) A kezdőfizetésem magasabb lesz, mint amit most kapok. 3 hónap múlva tárgyaljuk újra a teljesítményemtől függően. Egyenruhát biztosítanak.
Valaki odaföntről mosolyog rám. Egy csomó "véletlen" alakult úgy, hogy ez a meló összejöjjön.
Megfogtam az isten lábát, most már csak erősen kell kapaszkodni. :)
Nem lesz könnyű meló. Sőt. De meg fogom tudni csinálni! :)
A próbanap után mikor mentem dolgozni, közöltem a hírt a közvetlen felettesemmel, hogy akkor én december 31-gyel kilépek. Nem nagyon jutottak szóhoz. Kérdezték, jobb állást kaptam-e, mondtam igen, gratuláltak. Miután velük beszéltem, felhívtam a tulajt is, vele is közöltem a hírt. Próbált alkudozni, hogy maradjak még pár nappal tovább, de mondtam, nem lehet, kezdek a másik helyen. Kérdezte, mit fogok csinálni, mondtam, szakács leszek. Tudja, hogy konyhán akarok dolgozni, nem is próbált tovább győzködni. Azért a közvetlen főnökömet felhívta és utasításba adta, hogy december 31-én éjjeli műszakba osszon be. Hát ez legyen a legnagyobb öröme. :D
A közvetlen főnököm rendes volt, erre a hétre kaptam 3 egymást követő napra szabadnapot. Benne a születésnapommal (ezt mondjuk ő nem tudja).
Még 5 műszak náluk, aztán januártól az új hely.
Időközben felmondtam a szobámat. Nem tudom még, hova költözöm, nem volt időm szállás után rohangálni, de január végén költöznöm kell. Nagyon várom már. :)
És jön a tesóm is látogatni. Sok időnk nem lesz együtt, de akkor is itt lesz. :)
Az ideiglenes lakosi vízumhoz összegyűjtöttem minden papírt. Holnap nekiállok kitölteni az elektronikus nyomtatványt.
Ház ez történt az elmúlt egy hónapban.
Nagyon boldog vagyok, nagyon jól alakulnak a dolgaim. :)
Boldog Karácsonyt és sikerekben gazdag Új Évet kívánok mindenkinek.