Hétfőn bejött a vállalat igazgatója, beszélt kicsit a head cheffel, aztán engem hivatott. Kérdezte, mi a legkorábbi időpont, mikor tudok menni Perthbe. Október 5-e. Nem, az nem jó, 29-én már ott kellene dolgozni. A chef elenged, 27-én lenne az utolsó napod itt. Hű, mondom ez szép és jó, de hol fogok lakni? (Pár napra volt ajánlatom szállásra barátoknál, de ezt neki nem kellett tudni.) És hogy szervezem meg az összes cuccom átvitelét? Miért, sok cuccod van? Hát mondom, ott fogok lakni, nyilván azt akarom, hogy ott legyenek a cuccaim, és igen, sok van. Abban egyeztünk meg, hogy a cuccaimat utánam küldik, amint találok "állandó" szállást. Lakótársam beleegyezett, hogy maradhatnak a dobozok pár hétig, ő beengedi a szállító cég munkásait.
Repülőjegy megvéve, egy hostelben (backpackers-nek hívják itt) a szállás 1 hétre lefoglalva, csomagolás folyamatban.
Búcsúzkodni nem ngyon van időm, kifújni magam meg még annyira sem. Hétfőn még dolgozom itt, szerdán meg már ott.
Arról, hogy ott mit fogok csinálni, sejtelmem sincs. Nyilván főzni, de hogy milyen részlegen, milyen típusú ételt, azt nem tudom. Lehet ázsiai, francia, modern, klasszikus, étterem, vagy bankett, húsok, halak, zöldségek, előételek stb. Nagy a választék. Amim van az egy név, egy cím, egy telefonszám.
Az egész nagyon izgalmas, és ijesztő is egyben. Nem tudom pontosan, miket mondott rólam a chef, de nagyon jókat, szóval az elvárások is magasak lesznek, nem tudom, meg fogok-e felelni.
Szomorú és csalódott is vagyok, mert sokkal egyszerűbb lett volna, ha tudok maradni, ahogy ígérték.
Várom a nagy "kalandot" és tudom, hogy jó lesz ott nekem.
Ja, mielőtt valakinek az jutna eszébe, hogy ha ilyen gyorsan kellek, akkor biztos baromi jó lehetek, nem erről van szó. Ez az étterem nyitás előtt áll, össze akarják kicsit szoktatni a személyzetet és egyszerre tanítani be mindenkit. Ez az egyetlen ok, amiért másfél héttel előbb kell kezdenem.
A levél érkezése a szakmaelismertetőktől a költözésem utáni héten esedékes. Hagyok itt felbélyegzett borítékot a lakótársnak és megkérem, küldje utánam azonnal. Amint az a papír a kezemben van, el tudom kezdeni az állami szponzoráció kérvényezését. A pontjaim épp hogy csak elegek, és minél előbb lépek, annál nagyobb az esély, hogy sikerül.
Mostanában kicsit megcsappant a hitem abban, hogy fogok tudni maradni. Sokszor játszom a gondolattal, hogy feladom. Úgy tűnik, hogy olyan álmot kergetek, ami mindig egy kéznyújtásnyira van, de soha nem elérhető.
Most egy ideig nem lesz bejegyzés. Nem lesz internet és az új munka is lefoglal majd. Pár hét múlva Perthből jelentkezem.