Bíztatás otthonról

Nemrég nagy telefonálást bonyolítottam az otthon maradottakkal. Egyrészt felhívtam a volt főnökömet, akivel nagyon jóban vagyok. Az volt az első kérdése, hogy honnan hívom. Hát igen, Angliából ugye megfutamodtam. Mikor mondtam, hogy még mindig itt vagyok, és jól érzem magam, megnyugodott, de azért még háromszor elmondta, hogy ne menjek haza, olyan rossz most otthon. Angliában három hónap után számoltam vissza a napokat, hogy mikor jövök már el onnan. London aztán már jó volt, de a sziget egy rémálom. Felhívtam anyukámat is, elmeséltem az előző beszélgetést, és mondta, hogy ő is érzi, hogy most minden rendben velem, most nem kell vigasztalni, erőt adni, hogy bírjam ki. Hát szóval így öt hónap után is jól érzem magam. Vannak persze időszakok, amikor kicsit magam alatt vagyok, de ezek hamar elmúlnak, és a jókedv dominál inkább.
Az idő félelmetesen gyorsan halad. A sulit szigorítják, aminek én személy szerint örülök, mert így lemorzsolódnak, akik nem bírják, és nem húznak vissza. Meglebegtették, hogy 5-ös helyett 6-osra emelik fel a szükséges IELTS szintet az itt tanuló diákoknak. Nekem a korom miatt egyébként is a 7-es a cél, így ez nem igen érint.
Minden osztálytársamnak a PR a cél. Egy olyan volt, aki saját bevallása szerint haza akart menni, de már ő is inkább maradna. Főleg az angol miatt, talán egy tizednek van esélye arra, hogy tényleg maradjon is. Sajnálom azokat, akiken látszik, hogy nincs semmi sanszuk, és mégis beleölik az álmukba azt a nem kevés pénzt, amit ez a suli jelent.
Mondom ezt úgy, hogy én sem látom még, hogyan fogok maradni. Nyilván a többiek is így vannak ezzel, egyelőre kivárnak, aztán majd meglátják.

:(

Ma reggel, mikor kiléptem a házból, láttam és éreztem a füstöt. A szél befújta a városba. Persze felhígítva. De hát én meglehetősen messze élek attól a környéktől, ahol a tűz ég, mégis erős volt a füst reggel. Nem tudom és nem is akarom elképzelni, hogy milyen lehetett átélni.
Tegnap az étterembe bejött valaki vacsorázni felkötött karral. A tűzben sérült meg. A szomszédja háza leégett, az övé megmenekült. A kettő között 10 méter volt a távolság.
Csütörtökön az egyik tanárunk mesélte, hogy a barátai fia meghalt a tűzben. Kirándulni járt a környéken, mikor kitört a tűz. Annyi ideje volt csak, hogy egy sms-t küldjön a szüleinek "I'm going to die. I love you." 22 éves volt, épp csak befejezte az egyetemet.
Eddig 181 holttestet találtak. Ez még nem a végleges száma az áldozatoknak. A tűzoltóság igyekszik kontroll alá vonni a tüzet. Arra készülnek, hogy még hetekig égni fog.
Egy embert letartóztattak gyújtogatás gyanújával. Az a tűz 21 áldozatot követelt. A marysville-i tűznél is valószínű, hogy gyújtogatás történt. Az a település gyakorlatilag megsemmisült. Csak ott több mint százan vesztek oda. A közvélemény a gyújtogatásért kiszabható büntetés szigorítását követeli.
Aki tud segít. Pénzzel, ruhával stb. Nálunk az iskolában jótékonysági hotdogvásár volt. A tévében csütörtök este egy olyan program ment, mint otthon az Aranyág. A kormány ígéretet tett, hogy újjáépítik a házakat.
Ausztrália összefogott a tűz áldozatainak megsegítésére.