2008/12/31
Elvonási tünetek
Ez történt nálunk is. Mivel én ingyen használom az osztálytársam net-ét, nem töltögetek semmit, ő viszont annál inkább. Most 3 hétre visszavették a sebességet. Engem meg megkért, hogy lehetőleg ne csatlakozzam fel, amíg újra használható nem lesz a net. Szóval most megvonáson vagyok. Az internet kávézók elég drágák, úgyhogy gyakran nem járok, de a leveleket azért csak meg kell nézni időnként.
Szóval most szünet lesz a blogban.
Addig is leírom az eddig történteket:
A karácsony eltelt. Én örülök, hogy végre nem kell ünnepelnem. A szentestét egy buliban töltöttem, ahova a háziak vittek. (A fiuknak kávézója van, ők tartottak bulit a személyzetnek), másnap az egyik osztálytársammal mentem el inni. míg ő italokért ment, nekem hódolóm akadt, aki szerencsére volt annyira józan, hogy lelépett, mikor az italok megérkeztek. Karácsony második ünnepe péntekre esett, és hanuka is van, így azt zsidó módra ünnepeltük. Jó érzés, hogy bevontak az ünnepükbe. A szombat kimaradt lumpolás ügyileg, de vasárnap egy osztálytársam szülinapi bulija volt, ahol aztán ismét belehúztunk. :) No, azért ne tessék azt gondolni, hogy alkoholistává váltam. :P
29-én vettük a kis batyunkat és lelátogattunk Philip Islandre. Nem pingvinnézőbe mentünk, hanem a házinéni lányának családját látogattuk meg. Nagy a család, 4 gyerkőc van, mind 6 év alatt. Nem kicsit szedték szét az apartmant, ahol a szállásuk volt. Nekem sajnos nincs érzékem a gyerekekhez, nem tudok mihez kezdeni velük, de ezt ők (mármint a gyerekek) vagy nem vették észre, vagy nem érdekelte őket, mert hozzám is jöttek játszani, magyarázták, hogy ki a jó és ki a gonosz a spiderman-ben, úsztunk együtt az uszodában, jól elvoltunk. A második nap estére azért már kicsit elég volt a nagy családból. :D Haza is jöttünk, mert a többiek ma mentek dolgozni reggel.
Nekem most nincs munkám, mert a szállodába nem hívnak (magánban megírom a sztorit, ha valakit érdekel), az étterem meg bezárt 3 hétre. Sok étterem bezár az ünnepekre. Ezt onnan tudom, hogy elmentem melót keresni és alig volt valami nyitva.
Soha nem gondoltam volna, hogy a harmadik nyelv, amit elkezdek majd tanulni, az a héber lesz, de mivel körülöttem főleg ezt beszélik, muszáj tanulnom. Nem iskolában, csak ami ragad. Ha egy szót gyakran hallok, megkérdezem, mit jelent. Aztán egy post-it-en kiragasztom a falra, hogy ne felejtsem el. Nem sok van eddig, de lesz majd több. :)
Ma este (szilveszter) lesz még egy buli, az étterem személyzete jön össze a tulaj házában. Holnaptól igyekszem ismét jó kislánnyá válni és nem lumpolni annyit. :D
Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!
2008/12/25
2008/12/21
Vásárlás
A választék ugyanaz, mint Magyarországon, az árak annyival magasabbak, amennyivel meszebb kell szállítani. (Svédországból kiindulva.) Az utazásom előtt vettem otthon egy kispárnát, hogy kényelmesebbé tegyem a repülőutat, meg ki tudhatja mikor jön jól alapon. Otthon 140 Ft-ot fizettem érte, itt $1.09 az ára.
Ahogy felértem az áruházba (egy nagy bevásárlóközpontban van), a Bogdanovits családba botlottam. Ha nem hallom meg a magyar szót, talán észre sem veszem őket. Megörültünk egymásnak, kicsit beszélgettünk, aztán elváltunk, mert ők már végeztek, indultak haza.
Mikor hazaértem, az egyik első dolgom volt bekapcsolni a légkondit. Na nem mintha nem élvezném a meleget, hanem mert múltkor megcsapta a fülem, hogy mérgesek rám, hogy nem kapcsoltam be, és mikor a többiek hazaértek, meleg volt. Szóval ma jó kislány vagyok és bekapcsoltam. :) Pénteken még pulcsiban meg kabátban mentem suliba, ma meg már 30 fok körül van a hőmérséklet. Melbourne időjárása meglehetősen szeszélyes. A télikabátomat azért még nem kellett elővenni. :)
Bár nem terveztem ünnepelni a karácsonyt, a háziak meghívtak egy kis összejövetelre 24-e estére. Legalább nem leszek egyedül a szülinapomon. :)
A szilvesztert pedig az étterem tulajánál töltöm a kollégáimmal együtt. Nem is emlékszem már, mikor voltam utoljára buliban szilveszterkor. Várom már mindkettőt. :)
2008/12/20
2008/12/17
Új ágy
2008/12/07
Az új szállás
Csütörtökön vittem be a suliba paprikás csirkét nokedlival. A brazil és az egyik koreai osztálytársammal osztottam meg. A tanár is megkóstolta a nokedlit. A brazil lánynak annyira tetszett, hogy megkért, csináljak neki egy nagy adagot. :) Holnap meg kell csinálnom másfél liternyi nokedlit. :)
Tanulnom is kell. Kicsit el vagyok maradva (önmagamhoz képest). Szeretem előre elolvasni, hogy miről lesz szó a suliban, mert akkor jobban értem, miről magyaráznak a tanárok. Meg én is jobban tovább tudom adni. :)
Szóval minden rendben velem. lassan én is belekúszom a mindennapokba, és nem lesz sok újdonság, amiről írjak.
Továbbra is áll, hogy ha valakit valami érdekel, a commentben kérdezzen, igyekszem válaszolni.
Ja, és így nézünk ki a konyhában. :)
2008/11/23
Költözés, barbeque
Ma volt magyar bbq az egyik parkban. Sok olyan fiatal magyarral találkoztam ott, akiket eddig nem ismertem. Tegnap szakadt az eső, jég is esett, ma is meglehetősen borúsnak indult a nap. Délelőtt még nem is gondoltam, hogy végül elmegyek. Viszont mivel kellett vennem takarót, ki kellett mozdulnom új otthonomból és délutánra elfújta a felhőket is a szél. Nemcsak a felhőket fújta, hanem a papírtányérokat, de még azok tartalmát is. A hangulat jó volt, jókat beszélgettünk. Megyek legközelebb is.
2008/11/17
Szállás, munka, bicikli
Nézegettem a térképet, hogy hogy jutok el oda a mostani lakhelyemről és hogy a következőről. Arra jutottam, hogy jó lenne egy bicikli. És láss csodát, valaki a lomtalanításkor kitett két biciklit (egy női és egy férfi) az utcára. Naná, hogy lecsaptam rá. Működőképes bicaj, csak rég nem használták. Lemostam, felfújtam a kerekét, már csak meg kell olajozni, venni sisakot, valami lámpát (el ne üssenek) és/vagy láthatósági mellényt.
A suliból 4 tantárgy eredményeit tudom már. Az elsőről írtam, az 84% lett, a többi emelkedő értékben: 86, 90, 100. A suli jól megy. :)
2008/11/09
Tenger
A mólóról láttam kisbb halrajokat. Kisebb halakból kisebb rajokat. :) Láttam még néhány magányosan úszkáló barna-drapp halat (ők olyan 20-25 cm-esek voltak), egy lepényhalat úszni és beásni magát a homokba, rengeteg tengeri csillagot. Ezek nagy része az USA-val szimpatizál, mert ötágú fehér csillagok voltak többnyire. :) És ráküregeket láttunk még. Sajnos a rákok nem voltak aktívak, így őket nem tudtuk megfigyelni.
Nagyon jól éreztem magam, jó volt a napsütésen lenni.
Délután-estefele még meglátogattuk Benedeket, illetve főleg Ágit. Jót beszélgettünk, majd hazatérve a nap aktív részét BBQ sütéssel zártuk. Illetve én csak az evésben vettem részt, mert az otthoniakkal épp akkorra beszéltem meg skype-olást előzőleg.
Hát ennyi volt a tegnap. Egy nagyon jó nap. :)
2008/11/02
Lustaság fél egészség
Még úgy-ahogy történnek is velem dolgok. Szóval nyugodtan lehet nyaggatni.
Kedden megkaptuk az előző heti teszt és az első heti gyakorlati óra utáni értékelést. 84%-ot értem el. Kedden nyomtattam pár önéletrajzot, és nyakamba vettem azt az utcát, ahol péntekente dolgozom. Egy magyar étterembe adtam be a jelentkezésem, és két aussie működtetésű étterembe. Ez utóbbi kettőbe be is hívtak. Szombaton és vasárnap kellett volna mennem, de a szombatit lemondták, mert két új lett volna, és azt egyidőben nehéz betanítani. Utólag nem is bánom, mert a péntek hosszúra sikeredett, de ez másik történet. Ma (vasárnap) 10-re kellett mennem. Ott voltam már jóval előbb. Bemutatkoztam, átöltöztem az egyenruhába aztán nekikezdtem annak, amit mondtak. Narancsot kellett pucolnom egy nagy bárddal, gombát szeletelni, kissé még fagyos kenyeret felvágni, és mosogatni. Elég lassú és bénácska voltam. Gondoltam rá, hogy viszem a saját késeim, és jól is jöttek volna. Most már mindegy. Délben hazaküldtek azzal, hogy majd kedden hívjam őket. Szóval ez nem jött össze.
A másik meg még nem tudom, majd kedden oda is telefonálok, hogy a szerda jó-e nekik próbanapra.
Pénteken sokan voltak az étteremben. 11-kor végeztünk, elindultunk haza. 2 villamos is elment, mielőtt elindultunk, így nem nagyon reménykedtünk abban, hogy hamar jön harmadik. Pár megállót sétáltunk, aztán felszálltunk egy villamosra, ami a következő megállóban le is robbant. Ismét elindultunk gyalog, erre szólt a munkatársam telefonja, a tulaj hívta, hogy és ottfelejtettem az enyémet. Visszasétáltunk, megkaptam, majd kocsival elvittek minket a vonathoz. Szerencsére arra nem kellett már sokat várni, de majdnem háromnegyed 1 volt, mire hazaértem.
Pénteken egyébként megint tesztet írtunk. Ezúttal elméletből. Összefutottam a tanárral tanítás után, elárulta, hogy hibátlan lett. Mondjuk az egyik kérdésbe besegített a mellettem ülő, én meg hagytam aztán őt lesni. :) Ez a teszteredmény a jegybe 20%-os súllyal esik, szóval sokat nem jelent.
2008/10/27
Hétvége
Természetesen az édességbolt sem maradhatott ki most sem. Végre találtam savanykás nyalókát. A múlt héten vásároltak nagyon édesek.
Másnap a fő attrakció Benedek megtekintése volt. Direkt akkor mentünk, mikor aludt, hogy a szülőkkel is tudjunk beszélgetni. Az a kb 3 óra, amit náluk töltöttünk, pillanatok alatt elrepült.
Vasárnap este még sikerült találkoznom egy white tail pókkal is. Mivel nem került fél méternél közelebb hozzám, és akkor is én szemléltem őt, nem ő ijesztgetett engem, így nem törtem ki sikítófrászban. Egyébként olyan 1-1,5 cm-es volt a beste. Ember- (vagy inkább pók-) barát módon kilakoltatásra került.
És ami még történt, bár már nem szorosan hétvége.
Megírtam az első tesztet a suliban. Szerintem jó lett. Igen-nem és feleletválasztós kérdések voltak. 10-10.
Elcseréltem a szombati tanítási napomat péntekre. Így a péntekem ugyan elég hosszú (8-kor megyek és éjfélkor jövök), de legalább a szombatom teljesen üres.
2008/10/20
Kirándulás
Először is felmentünk a Melbourne-t övező hegyek egyikére, ahonnan szép időben jó messze ellátni, a városra is rálátni. Ez kb 1 órányi autókázásra van tőlünk. Míg kiértünk a városból, lakott és kevésbé beépített területek váltották egymást. Egyszercsak kiértük a közigazgatási területről, de a kép nem sokat változott. Hivatalosan onnantól már különálló minitelepüléseken haladtunk át.
Szóval a kilátó. Sajnos elég borús időnk volt, így nem sokat láttunk a lábaink előtt elterpeszkedő városból. Mire minden látnivalót megnéztünk (angol kert, kívánságok fája, nyilvánosság elől elzárt kis esketőkert), ittunk egy kávét, tisztult annyit az idő, hogy a belváros körvonalai kivehetők voltak.
Ezután átmentünk egy közeli falucskába, mely a turistáknak szóló régiségekkel, kézműves áruval és giccsekkel teletömött kis boltocskáiról híres. Láttunk itt pléh békazenekart, kettévágott elefánt alakú könyvtámaszt, ausztrál kalapot, cukorkaboltot, szappanos boltot, konyhafelszerelési boltot és még sok mindent. Az árak elég vegyesek voltak. A normáltól az igen drágáig terjedtek. Miután itt sokat nézelődtünk, kicsit vásárolgattunk és ettünk, áthajtottunk a
Én úgy éreztem magam, mint valami időutazáson. Európában ekkora fákat nem látni. Teljesen oda voltam, meg vissza. Aki látta a Jedi visszatér c. filmet, és emlékszik arra az erdőre, ahol a kis macik éltek, na az el tudja képzelni, hogy milyen volt. A területen 1926-ban volt utoljára nagy tűzvész. Ekkor az erdő nagy része leégett, de itt ez a megújulás elengedhetetlen része. Szóval a fák nem öregebbek, mint 80 év, de 70 méter magasra nőttek. HIHETETLEN volt. Itt a páfrányok is 3 méter magas fákká nőnek, mint a dinoszauruszok idején. Na jó, akkor még magasabbak voltak, de otthon csak fél méteresre nőnek, és fa jelleg sincs. :) Az erdő egyébként a legkevésbé sem csendes hely. A madarak olyan rikácsolást csaptak, hogy csak na. Sajnos nem volt nálam semmi eszköz, amivel felvehettem volna. Ha maga az erdő nem lett volna elég, még vad állatokkal is találkoztam. Láttam a helyi megfelelőjét a hangyászsülnek, papagájt 3 félét (egy a vállamra is ült), kakadut, és kengurut. Még 3 hete sem vagyok itt, és már találkoztam ezekkel az állatokkal a szabadban.
Már megérte idejönni. :)
Képeket hamarosan teszek fel. A fotós Teki volt.
Este pedig BBQ volt. Valami tengeri ragadozóhal került a tányérra. Fenséges volt. Meg garnélarákok nyárson. Az is nyami, és a bbq-n sült zöldésgek is finomak voltak.
Tele vagyok élményekkel. :)
Tessék szavazni a blog jobb oldalán látható kérdésre! :D
2008/10/15
Elmaradás
Heti egy este már van munkám. Felszolgálok az egyik magyar étteremben. E mellé keresnem kell még, mert a bérletem árát fedezi meg még egy kicsit pluszban. Elkeseredve nem vagyok, mert még csak 2 hét telt el az érkezésem óta. Kicsit kell aklimatizálódi az új földrészhez, megismerni a helyet és a szokásokat. A helyi junkmailek között van egy heti megjelenésű hirdetési újság, abban vannak részmunkaidős állások is. A suliban is tesznek ki hirdetéseket időnként.
Megvolt az első tanítási nap is. Na ez egy kicsit csalódás volt. Két tanár tartotta a demó órát, akik elég felkészületlenek voltak. Rendszeresen előttünk beszélték meg, hogy ki mit mondjon, vizslatták az órarendet, ide-oda cikáztak a dolgokban. A táblára szinte semmi nem került fel.
A nagy osztályban 48-an vagyunk (ha jól emlékszem), de ez két csoportra van osztva az elméleti és gyakorlati oktatáson. Az egyik tanárunk egy lengyel nő, a másik egy aussie fickó (én az utóbbihoz tartozom). Szépen elmondták, hogy mit hogy kell csinálni, de mikor elfeledkeztek magukról, ők sem úgy csinálták, ahogy elő van írva. Pedig példát kellene mutatniuk. :( Holnap lesz gyakorlati óra, akkor remélem jobb lesz. Most az is rontotta a dolgokat, hogy sokan késve érkeztek. Oylannyira, hogy volt, aki egyenesen a reptérről jött. A késők eléggé zavarták az órák menetét. A szünetekről is késtek egyesek 10-15 perceket. A tanárok meg a neveinkkel bajlódnak. Megint bevezettem az Eni-t, mondván azt csak ki tudják ejteni.
Tanáraink kiosztották az iskolai igazolványainkat, persze az enyém valahogy nem készült el. Sebaj, nap végére megkaptam én is. Igen ám, de a vouchert, amivel a cipőt lehet venni, másik diáknak adták. Most keresik a diákot, legközelebb pénteken megy be a suliba, akkor megpróbálják vele lebeszélni, hogy a nála lévőt adja le. Én meg mehetek holnap be a suliba, felvenni egy kölcsön cipőt (valaki elhagyta 3 hónapja), majd munka után vehetem vissza. Remek. :(
Szóval pénteken elvileg már én is hozzájutok majd a cipőmhöz. Még jó, hogy pénteken egyébként is megyünk be a városba szétnézni a legnagyobb piacon.
Ma is voltunk Krisszel körülnézni a városban. Illetve én néztem, ő meg vezetett. Pár képet is csinált. Voltunk bent a St Paul Cathedralban. Nagyon szép orgonája van. Az egész katedrális izlésesen van díszítve. Se túl sok, se túl kevés. Igazából főleg csatangoltunk, megnéztünk pár nevezetességet, de nem mentünk be sehova a katedrálison kívül (én nem akartam).
A tankönnyvel jól haladok. Vicces, hogy a tanrendben a 115. oldaltól kezdik olvastatni. Én már csak pár oldalnyira voltam, szóval belehúztam kicsit, és be is értem az aktuális témát.
Időközben megérkeztek a feladott csomagjaim is. Minden épségben ideért. Nagy öröm ez, néhány dolog már hiányzott.
2008/10/08
Szösszenetek
Otthon csak palackozott vizet ittam, de itt sem ízlik a csapvíz. Nem azért mert agyon van klórozva, hanem mert nagyon lágy. Nekem ízetlen. Szörppel, teának stb. nagyon is jó.
Az egyetlen, amit az utolsó pillanatban otthon kellett hagynom, a testápolóm volt, kicsit reménykedtem benne, hogy nem fog úgy száradni a bőröm, mint otthon, de már második nap vettem, mert nagyon is szárad.
A hivatalokban, suliban az emberek mézes-mázosan kedvesek. Nagyon fura. És beszélgetnek az emberrel ügyintézés közben. Mesélnek saját történeteket. És közben akkora vigyor van az arcukon, hogy hihetetlen. Nem sértődnek meg, ha nem értek valamit, szépen elmondják újra.
A tömegközlekedés nagyon drága, de legalább tiszta a vonat. Anyagi helyzetemet tekintve pillanatnyilag jobban örülnék a koszos de olcsó változatnak. :) Ha közelebb költözöm a városhoz, talán elgondolkodom majd egy bicikli beszerzésén. Innen túl messze van azzal járni.
Jövő héttől dolgozhatom. Még nincs hely, de remélem, hamarosan találok munkát.
A suliban rá fogok kérdezni, hogy milyen munka, illetve munkahely fogadható el szakmai gyakorlatnak. Az első félévben még nem érdekes, de a másodiktól gyűjtenem kell az órákat. Pillanatnyilag 900 óra az előírás, de várható, hogy ezt felemelik vagy szigorítják.
A suliba enyhén szólva kevés a fehér diák. Az orientációs napon 3-an voltunk. Nem bánom, nincs nekem bajom az ázsiaiakkal.
Elkezdtem olvasni az egyik tankönyvemet. Kiírtam vagy 20 szót-kifejezést amit nem értek. Majdnem mind konyhatechnikai szakkifejezés, meg kell tanulni őket. Végül is ettől tartottam leginkább. Ma szépen kikeresem az értelmüket, aztán lehet tovább olvasni a könyvet.
2008/10/06
Orientációs nap
Sok okosságot elmondtak, néhányat ismételni is fognak még. Volt vendégelőadó a Victoria University-ről, a biztosítótársaságtól, ahol a suli köti ránk a biztosítást, a suli bankjától (ők nekünk jó feltételekkel nyitnak és tartanak fenn számlát) és bevándorlási hivataltól is.
Mindenki komolyan vette a feladatát. A társaságot pedig azzal is a helyszínen tartották, hogy az eszközöket csak a legvégén kaptuk meg. Elégedett vagyok a minőséggel, amit adtak. Victorinox késeket kaptunk és igazi chef ruházatot. Nekem a sapkát vissza kell majd cserélnem, mert nagyon nagy. A többi darabot fel kell még próbálnom.
Alig várom már, hogy kezdődjön az oktatás.
Suli után még épp át tudtam menni a bankba és megnyitni a számlákat, amit akartam és befizetni a pénzt. Utálok kp-t magamnál tartani egy összeghatár felett.
Jó volt a mai nap.
2008/10/04
Szülinap
Hétfőn megyek be a suliba, aztán meg a bankba. Adószámot is utána fogok igényelni. A belvárosban nem voltam még, nagyon várom, hogy milyen benyomást tesz rám. Először fogom használni a helyi tömegközlekedést. Mindenre nyitott vagyok, gyermeki kíváncsisággal várok minden élményt.
A jetlag továbbra is elkerül. Ennek nagyon örülök.
Szóval minden rendben velem, nagyon jól érzem magam Ausztráliában.
2008/10/02
Megérkeztem!
Megérkeztem!
Mivel este érkeztem és éjjel kerültem ágyba, reggel 11-kor keltem, a jetlag egyelőre elkerült.
Ma voltunk bevásárlóközpontban és megnéztem, hogy mi van, mi nincs és mennyibe kerülnek dolgok. Persze csak nagy vonalakban. Óhatatlanul számolom át forintra az árakat. El kell telnie némi időnek, míg erről leszokom. Egyelőre úgy tűnik vagy drágább (néha jóval), vagy hasonló árban vannak a termékek. Tetszik itt. Már jobb, mint Anglia volt. Örülök, hogy itt vagyok.
2008/09/29
Holnap
Megszüntettem a lakcímem, írtam az APEH-nak erről, és hogy ennek értelmében nem kell járulékot fizetnem. A jogsim megjött, most voltam érte a Postán.
A bőrönd 98%-os készültségű. A dobozok, amik maradnak szintén.
Számolom vissza az órákat.
2008/09/14
Készülődöm
Egy hete nem dolgozom, igyekszem hasznosan tölteni az időt.
A szobámban mindent átnéztem. Kidobtam egy nagy rakás cuccot. Szortírozom, mit viszek ,mit küldök, mi megy majd esetleg raklapon és, hogy mitől válok meg végleg.
Elképesztő, hogy mennyi sok cuccot szedtem össze az évek alatt.
Nekem a szüleim gyűjtögetők. Eltesznek mindent jó lesz ez még valamire felkiáltással. Nekik egy jó nagy doboz cuccot szedtem eddig össze. Lesz még, mert a ruhák pakolásának még neki sem álltam.
Voltam új jogosítványt csináltatni. Az orvosi és a kiállítás díja 10300 Ft. Még 8 évig érvényes volt a régi, de mivel már nem kell szemüveg, muszáj volt újat kérni.
Elintéztem a bankos ügyeim nagy részét is. Holnap megyek be a cégemhez leszámolni, a fizetésem utalása után megszüntetem a régi számlám, az újnál már mindent elintéztem. Fura, de nem lesz bankkártyám. Majd Au-ban csináltatok.
Vettem laptoptáskát, mert amit a géppel kaptam, az nagy. Márti esetéből okulva, beruháztam egy kisebbe, mert nem szeretném, ha Londonban dobatnák ki velem a nagyot. A légitársaság honlapján az van, hogy nagy táskát nem engednek fel. Jobb a biztonság. Vettem még külső tokot a winchesteremhez. Már csak útra való piperéket kell beszereznem, meg bőröndnek utánanézni, na meg a raklapot ne feledjük. Ez már alig valami. :)
Az OEP-nél azt mondták, ha kijelentkezem az országból (ki fogok), nem kell fizetnem a havi 4350 Ft hozzájárulást sem. Ez jó hír. :)
Most úgy néz ki, időre elkészülök minden előkészülettel. Pipálgatom ki, amivel már megvagyok. :)
Még néhány baráttal, ismerőssel találkozom, elbúcsúzom a családtól, aztán itt sem vagyok.
2008/08/28
Megvan a vízum
Még 7 munkanapom van hátra, majd 3 hét a pakolás, búcsúzkodás jegyében. Kétszer látogatok még haza. Egyszer 3-4 napra, egyszer pedig 2-re. A családtól otthon búcsúzom el. A tesóm haza jön jövő hétvégén, akkor még egyszer találkozunk. A reptéren csak a legrégibb barátnőm lesz velem. Benne nincs olyan önző szándék, ami azt mondatná vele, hogy "bárcsak ne sikerülne neki, mert akkor hazajön".
Büszke vagyok magamra, hogy megvalósítom egy álmom, hogy van erőm egyedül meglépni ezt a lépést. (Még ha nagyképűen hangzik is.)
A volt főnököm tavaly, mielőtt Angliába mentem, azzal a tanáccsal látott el, hogy ne nézzek hátra. Értettem is, meg nem is. Hátranéztem - megbántam. Vannak olyan életbölcsességek, amiket csak saját kárán tanul meg az ember. Ez egy ilyen.
Arccal Ausztrália felé, csak az előttem álló dolgok számítanak. Nincs visszaút, a sulit el kell végezni. Utána egy újabb döntés, hogy maradok-e. Most úgy tevezem, maradok.
Mindenkinek köszönöm a bátorítást, a segítséget, a mellettem állást. Külön köszönet Gabinak és Istvánnak. Ők tudják, miért.
2008/08/23
update
Most várom, hogy a követség adja meg a vízumot. Remélhetőleg ez hétfőn megtörténik.
A repülőjegyem lefoglaltam, kedden kell menni érte legkésőbb.
Október 1-én 20:25-kor érkezem Melbourne-be a C 163-as járattal.
Még 2 hetet dolgozom, aztán egy hétig szabi. Készülődés ezerrel a nagy útra.
Adjatok tanácsot, hogy mit vigyek, és mit ne vigyek semmiképp.
A legtriviálisabb dolgok is érdekelnek. Olyasmikregondolok, hogy viszek egy csomó multivitamin pezsgőtablettát, viszek egy hálózsákot (az albiban, mikor már önnálóan lakom, jól jöhet), leveskockát. Szóval várom az ötleteket.
2008/08/14
az elmúlt jó egy hónapról
2008/07/05
Lassan mennek
2008/06/26
CoE
Már el is kezdtem intézni a papírok beszerzését. Juhéééé :)
2008/06/25
Törökország, tandíj 2.
2008/06/09
Helyesbítés
2008/06/07
Tandíj
A munkáltatói igazolás lehet még zűrös, mert, ha vízumhoz kérem, alá kell íratni a főnökömmel, amit el akarok kerülni. Azt az ötletet kaptam, hogy az EU-s TB papírhoz kérjem, akkor az rajta kell legyen, hogy nem állok felmondás alatt, és nem is szúr szemet senkinek. Ezt fogom tenni.
Amint megvan a sulitól a visszaigazolás, hogy befizettem, lekérhetem a bankoktól, hogy mekkora "vagyon" áll rendelkezésemre. Ha minden jól megy, még ebben a hónapban beadom a vízumkérelmet és július elején meg is kapom. Akkor még a repülőt kell intéznem meg a felmondást.
Meg rengeteg egyéb dolgot, de akkor a lényeg már megan.
Jövő szombaton utazunk Törökországba. A szüleim, az unokahúgom meg én. Kíváncsi vagyok, milyen lesz. A szememet még nem érheti napfény, szóval a napszemcsi és szalmakalap kombó állandóan viselendő. Érdekes lesz így a tengerparton egy kacsa típusú 12 évessel és két vizet kevéssé szerető nyugdíjassal. Ma voltam bent az utazási irodában megtudni, hogy mégis mikor indul a gép, meg hogy honnan. Hát hajnali fél 6-kor van gyülekező. Még jó, hogy közel lakom a reptérhez. Ejh, a Havanna lakótelepnek is megvannak a maga előnyei. :) Mondjuk egyébként sincs semmi bajom a lakhelyemmel, csak messze van mindentől (kivéve ugye a repteret).
Igyekszem jelentkezni, amint van újabb történés.
2008/05/18
Ügyintézés
Pénteken bementem a követségre, mert a diplomámról kellett hiteles másolat. Fordítás szerencsére nem, mert kaptam angol nyelvű változatot annak idején. Ha már egyszer arra jártam, az új útlevelemről is készíttettem másolatot. Azt gondoltam, ha már úgyis kint leszek, megpróbálkozom a NAATI vizsgával újfent, jól jöhet még valamikor valamire, ahhoz pedig meg kell majd küldenem ezt a dokumentumot is. Miutan mindezzel megvoltam, bementem az AUStudyhoz, akik csak pár percre vannak a követségtől. Beszkennelték a papírjaimat, miközben én kitöltöttem a jelentkezési lapom. Két részt hagytam üresen. Az egyik a nyelvi tesztre vonatkozott, mert miután én a suli saját tesztjét tettem le, nem tudtammit írjak be, de megnyugtattak, hogy a kollegák odakint ezt kitöltik helyettem. A másik rész pedig a kérek-e szállás részre vonatkozott.
Azóta már tudom, hogy nem kérek. :) Nem tudom, publikus-e, így nem írom le (egyelőre), de kinti magyarok felajánlották, hogy befogadnak az első időkben. Örök hála nekik. Hát ennyit arról, hogy nem tartanak össze és nem segítenek az újonnan érkezőnek. Én eddig bárkitől kértem segítséget, eddig főleg tanácsot, soha senki nem tagadta meg. És én sem a hozzám fordulóktól.
Ma a bátyám beszélt kicsit anyánkkal. Tudni kell, hogy ő most költözött vissza Svédországból, de úgy néz ki, augusztusban újra kimegy. Szóval a bátyám ma reggel szólt az érdekemben. Azt hiszem, ez többet számított, mintha én akárhányszor beszéltem volna vele. Azt hiszem, sikerült elfogadtatni, hogy az utazásom eldöntött tény. Sírdogált, de nekem nem szólt semmit. Mindkét gyermeke azt választja, hogy külföldön akar élni, és ő ezt személyes kudarcként éli meg. Attól is félt, hogy soha nem találok társat. De hát mitől találnék itthon könnyebben? Jó, persze, itt nincsenek nyelvi problémák, de ez az egyetlen eltérés. Nem tudom, mi vár még rám vele kapcsolatban. Június közepén együtt megyünk nyaralni. Attól tartok, nem a nyaralásról fog szólni...
És most, mivel késő van, akármilyen rövid is a post befejezem. :) Újabb hírekkel azonnal jelentkezem, ahogy vannak. :)
2008/05/15
Szállás kerstetik
Úgy néz ki, szeptember végén érkezem, és november első feléig kellene szállás, míg találok olyan diáktársakat, akikkel össze tudok költözni.
Ha senki nem jelentkezik, kénytelen leszek a suli által kínált szállást elfogadni, szóval azért nem híd alá kell mennem semmiképp.
A válaszra rengeteget aludhattok - holnap megyek az iskolaügynökséghez. :) Persze megkérem őket, hogy kb 1 hétig még neküldjék ki a papírt, de aztán már muszáj lesz.
Előre is köszi.
Encók
2008/05/14
Hírek
Szombaton reggel elutaztam Svédországba segíteni a bátyámnak hazacuccolni. Kivételesen jó idő volt 2 napig, annyira, hogy le is égtem. Aztán hétfőn már elkélt a kabát. Kitakarítottunk, vettünk még pár dolgot, aztán idegeskedtünk, hogy hogy is lesz az ottmaradó cuccokkal, hova rakjuk stb, de végül minden megoldódott. Még fuvarunk is volt a reptérre. :) Tegnap aztán lefeküdtem 6-kor aludni, és ma reggel 6-kor az óra keltett. Volt némi stressz az éleemben mostanában.:)
Anyámmal a nagy beszélgetés elmaradt. Nem hozta elő a témát, így én sem. Nem is akarom (remélem, ő sem fogja), ráér, majd ha meglesz a vízum.
Közben sikerült megszervezni, hogy az angol tanfolyam folytatódjon.
Minden halad a maga útján. :)
Köszönöm a sok bíztatást-szorítást.
Ui.: IELTS majd csak a letelepedési vízumhoz kell.
2008/05/02
Kommentek
Pár napja kaptam levelet a suliügynökségtől, hogy talán mégsem kell IELTS-et tennem, mert a suli saját nyelvvizsgáját is letehetem. Ettől most boldog vagyok, mert így kicsit olcsóbb a buli, másrészt félek, mert erre nem tudok készülni.
No sebaj. Az iskola diákokat akar, vagyis nem fogják túl komolyan venni - remélem. :)
Ja igen, a kiválasztott iskola: http://www.academia21.com/index.html
Drága jó biztonság osztály letiltotta a bloghoz az adminhozzáférést a munkahelyemen, de ez nem jelenti, hogy nem tudom kicselezni őket, csak nehézkesebb lett a postolás. Azért nem kell megnyugodni, továbbra is lesznek posztok minden fontos lépésről tájékoztatom a nagyérdeműt. :)
2008/04/26
Angol, Iskolaügynökség
Mikor hazajöttem Angliából, egész jól ment. Olvastam valamennyit angolul, de lassan elfogytak a könyveim. Tanfolyamra 2 hónap kihagyás után kezdtem járni, az azért jót tesz. A tanár anyanyelvi, de olyan dialektusban beszél, amit nem igen értek. Meg a többiek sem. Csak, ha megerőlteti magát és szebben beszél. Ennek ellenére nála akarjuk folytatni a tanfolyamot. Egyszerre megyünk be a suliba előleget fizetni, hátha kicsikarhatunk egy kis kedvezményt. A nyelvtudásom az itthon töltött 4 hónap alatt látványosan visszafejlődött.
Múlt héten azonban elkezdtem audiobookot hallgatni, és olvasom mellette a txt filet is. Meg megtaláltam a winchesteren néhány részt a McLoad lányaiból – angolul. Ezt is nézem. Jó, tudom, színészek, tanultak beszélni, nem teljesen aussie kiejtést hallok, de azért mégiscsak valami. Hirtelen megint megugrott az angolom szintje. Milyen érdekes...
Következtetés: Nem szabad elhanyagolni. A heti 2x4 óra nyelvtanfolyam még karbantartásra sem elég. Azért ez nagy meló, sok időt igényel.
Közben az iskolákat is bújom a neten. Nagyon nagy árszórással találtam ugyanolyan képzéseket. Tud esetleg valaki valamit az IDP képzési rendszerről? Elfogadják azt is bevándorláshoz?
Tegnap voltam egy iskolaügynökségnél.
Az első és legfontosabb, hogy még itthon le kell tennem az IELTS vizsgát. Gyorsan be kell jelentkeznem. Június 28-át néztem ki. Vizsga előtt legalább 5 héttel kell bejelentkezni. Ez bőven megvan. Azért felhívom őket, hogy van-e még időpontjuk és hogy 2 hét múlva, mikor befizetem, meglesz-e még vajon. Tegnap át is néztem az egyik könyvet, amit kinyomtattam. Nem, nem csináltam végig, csak megnéztem, hogy milyen feladattípusok vannak. Holnap tervezem, hogy végigcsinálok egy komplett tesztet felmérésképpen. A writingot majd a tanárommal értékeltetem a leírt szempontok alapján. Sajnos ma elfelejtettem behozni a dvd-t (itt is köszönöm Áginak és Tündinek, hogy van IELTS anyagokkal teli dvd-m), így nem tudok esszémintákat kinyomtatni. Sebaj, van még időm gyakorolni.
Az iskolaügynökségnek elregéltem, hogy 10k aud nem egészen mindegy, ezért nézzenek utána az egyik sulinak, amit találtam, hogy megfelel-e a követelményeknek. (Ennyivel olcsóbb ugyanis, mint a TAFE képzések). Ez a suli Melbourne-ben van. A másik Adelaide-ben és az TAFE-s, tehát azzal nem lehet gond (elvileg). Felírtam, hogy milyen papírok kellenek stb. A motivációs levélen kell majd agyalnom, hiszen az nem lehet benne, hogy letelepedési szándékkal akarok kimenni tanulni. Szóval mese kell. Az nekem nem nagyon megy. Önéletrajzot segítenek majd írni, és a suli jelentkezési lapját is segítenek kitölteni. Nem szeretném elbarmolni. A melbourni suli október elején kezdődik, szóval szeptember utolsó napjaiban utaznék. Nagyon jó lenne. Rajtam nem fog múlni. A többi iskola, amit néztem, viszont csak januárban kezd, vagyis december végi utazást kíván.
Azért lenne jó egyébként 33 éves korom előtt elkezdeni, mert, 35 éves korom előtt be tudnám adni a vízumkérelmet állandó lakosira (ha jól tudom), vagyis nem veszítenék újabb 5 pontot a korom miatt.
2008/04/15
Vegyesfelvágott
Először is a találkozóról. Nagyon jól éreztem magam. Eddig személyesen csak Gigust ismertem. Bemutatkozáskor azonban már régi ismerősként üdvözöltük egymást sokakkal, hiszen egymás blogjainak hűséges olvasói vagyunk. Számomra ezek a találkozók mindig nagyon fontosak voltak. Mindig új erőt, lendületet kaptam tőlük. Ha ezek nem lennének, talán fel is adtam volna. Nagyon hasznos volt most például Márk és Ági táblázata a tanulóvízumos várható kiadásokról. Én is ennyit számoltam, de csak a negyedével vágok majd neki a kalandnak. Kicsit rizikós lesz, de más út nincs. A sulikat lehet félévente fizetni, ezt fogom választani a vízumot meg mindig hosszabbítgatni kell majd. Valamit valamiért.
Apropó blogolvasás. Én legalább 20 blogot kísérek figyelemmel napi szinten. Természetesen a munkaidőmbe (otthon nincs net) nem férne belem mindezen oldalak napi lecsekkolása. Erre a Netvibes-t használom. Az rss-sel rendelkező blogokat felvettem ebbe, és elég ezt az egy oldalt nyitva tartanom, már látom is, kik frissítettek legutóbbi látogatásom óta. Ajánlom mindenkinek.
A NAATI-ról kérdeztetek. Mindent leírtam, amit tudok, amit nem, az meg a weblapjukról elérhető. Mivel számomra per pillanat ez most nem aktuális, nem ástam magam bele újra.
És egy megjegyzés magamnak, hogy majd évek múlva, mikor esetleg felteszem a kérdést, hogy miért akartam elmenni, megleljem majd a választ: 3 oka van. Az egyik, hogy Magyarországon nincs jövőm, az egyre bizonytalanabb helyzetben nem látok a magam számára kiutat. Én nem tudok a zavarosban halászni. Ahhoz sokat keresek, hogy éhen haljak, ahhoz meg keveset, hogy 1-ről a 2-re jussak. A második ok, hogy távol kerüljek a családomtól. Olyan szinten akarnak (főleg anyám) rátelepedni az életemre, hogy az számomra fullasztó. Becsülöm, amit a családért tett, de nekem ugyanazt a szerepet szánja, vagyis áldozzam fel magam (a boldogságom lehetőségét) a család oltárán. Én erre nem vagyok hajlandó. A harmadik pedig, minél messzebb kerülni Krisztiántól. Több mint 12 éve játszuk egymással a kellesz-nem kellesz játékot. Ha itthon maradok, ez előbb-utóbb folytatódni fog.
Nyugodtan szeretnék élni, és úgy érzem, ehhez odakint meg tudom majd teremteni a lehetőségeket. Nem meggazdagodni megyek ki, de cél, hogy ne hónapról hónapra éljek.
Az első (legalább) két év nagyon nehéz lesz. Suli mellett kell majd megkeresnem a megélhetésre és a tanulás folytatására valót. Utána pedig vissza kell majd fizetnem a kölcsönt. Mindezt 32 éves fejjel kezdve. Igazából az újrakezdés csak ezután jöhet. 35 éves koromra jutok odáig, hogy elkezdhetem megteremteni azokat a feltételeket a magam számára, amiben élni érdemes.
Mennyivel egyszerűbb lenne feladni és elfetrengeni ebben a sárpocsolyában, ami itt körülvesz... De hát az egyik kedvenc idézetemmel élve: „Nem lenni szörnnyé: az a nehéz.” És én nem akarok szörnnyé válni.
2008/04/03
NAATI infó + SEGÍTSÉÉÉÉG
Kérdés merült fel a NAATI vizsgáról. Ez nem sima nyelvvizsga. Ez fordítói és / vagy tolmács vizsga. Lehet egy- vagy kétirányú. Én az angolról magyarra irányt próbáltam, és elbuktam. Nem sokon múlt, de akkor is. Mikor elkezdtem a felkészülést, akkor középfok alatti szinten voltam még. Eleinte egy olyan tanárhoz jártam, akinél enyhén szólva nem voltak túl jók a körülmények. Nem volt pl. asztal, amin írjak. A következő tanárnál a körülmények rendben voltak, mégsem volt igazi a felkészülés. Azt kell mondanom, hogy a 3. tanár volt a legjobb, azóta viszont én nem próbáltam a vizsgát. A legutóbbi tanárom tolmács-fordító. Élvezi is, amit csinál és velem is élvezte az órákat. Vele tanultam a legtöbbet. Nem csak arra figyelt, hogy értelmileg rendben legyen amit lefordítok, hanem arra is, hogy az stílusban is egyezzen az eredetivel és magyarul is szép legyen a szöveg. Rengeteg „apróságot” tanultam. Olyan nyelvtani szerkezeteket és szófordulatokat, melyek később igen hasznosnak bizonyultak. Tervezem, bár még nem tudom, hogy lesz, hogy mikor már kint leszek, újra nekifutok a vizsgának. Maga a vizsga úgy néz ki (legjobb tudomásom szerint), hogy 3 db kb 250 szavas szövegből 2-t kell lefordítani és 3 etikai kérdésből szintén 2-t megválaszolni. Az etikai kérdésekre lehet magyarul is válaszolni. Etikai kódexet küldenek, kell érte fizetni valamennyit, de nem nagy összeg. Az egész vizsgára 2,5 óra van, ha jól emlékszem. Ez épp elég, ha valaki nem macskakaparással ír, és nem veszt külön időt a külalak olvashatóvá tételével.
Nekem volt egy komoly félrefordításom, és sok nem stílusba illő kifejezést használtam. A csomagban, amit küldenek, 3 próbaszöveg is van, azokon lehet gyakorolni. Volt róla szó, hogy megváltoztatják a szabályokat és csak 1 db 500 szavas szöveget kell fordítani. Nem tudom, lett-e ebből valami, mert az utóbbi (uram-atyám) 2 évben nem foglalkoztam a vizsgakövetelmények követésével. Arra még emlékszem, hogy 70%-tól fogadják el. A sikeres vizsga hiteles ausztrál fordítóvá tesz. Sem tankönyvek, sem felkészítő tanfolyam nincs. Vizsgát pedig pl Hollandiában, Utrechtben lehet tenni az egyetemen. Mikor az ember jelentkezik a vizsgára, kap 3-4 időpontot, amiből választhat, kb 1 hónapra előre. Én egyedül vizsgáztam, nem felügyelt senki, csak néha rámnéztek., közölték, mennyi idő van még hátra.
És a másik fontos téma. Szeretnék egy kis segítséget kérni. Alapvetően a már kint élőktől. A cél Adelaide vagy Melbourne. Olyan szakácssuli kerestetik ebben a két városban, ami kivándorlási célra megfelelő és lehetőleg van keresztféléves képzése. Személyes tapasztalatok érdekelnek. E mellett pedig az, hogy milyen elhelyezkedési esélyt láttok a két városban a vendéglátó iparban. Tudom, hogy mindkét város úgy hirdeti magát, mint az egy főre jutó legtöbb étterem/kávézó városa. Régi ismerősöktől és új és régi blogolvasóktól kérem, hogy ilyen szemmel nézve ajánlják a városukat vagy éppen beszéljenek le róla.
2008/03/26
Bátorság
Mostanában több helyről kaptam azt a visszajelzést, hogy micsoda bátor dolog egyedül nekivágni egy ilyen tervnek, és hogy elköltözni egy ismeretlen országba, idegen kontinensre milyen bátor terv. Hát nem tudom. Én nem érzem magam különösebben bátornak. Középiskola 4. osztályában a magyartanárom (áldassék a neve) elolvastatta velünk Sarkadi Imre A gyáva című novelláját. Már akkoriban is nagy hatással volt rám, de egyre jobban befolyásolja az életemet. Engem itthon nagyon dühít, hogy mindenki (tisztelet a kivételnek) csak panaszkodik, de senki nem tesz a jobb életért semmit. A nyugdíjasok panaszkodnak a kevéske jövedelmükre. Itt csendben megjegyzem, hogy anyukám nyugdíja magasabb a fizetésemnél (ő nem is panaszkodik a nyugdíjára), és az egyik nagyanyám is többet kap annál, igaz a kárpótlásért kapott életjáradékkal együtt. Az orvosi kamara csak több pénzért nyüszít, de azt ne vizitdíjból szedjék be. A vasutasok visszaélve helyzetükkel, idén már legalább 3x sztrájkoltak, és 17%-os bérnövekedést akarnak. A tanárok ellenzik az iskolák összevonását, holott alig van gyerek. Az emberek nem látják át, hogy a jobb élet átmeneti lemondással jár. Sajnos itthon leszólják azt, aki próbál változtatni. Ha egy idős ember nekilát, hogy leszigetelje a házát, kicserélje az ablakokat, azt mondják, minek, hisz úgyse él már sokáig. Na, ettől kinyílik a bicska a zsebemben. Itt nemcsak, hogy senki nem tesz semmit egy jobb életért, de aki tenne, azt meg visszarángatják. Ezek után tényleg nagy bátorság kell ahhoz, hogy elmenjen innen az ember? Nem hiszem. Van egy másik olvasmány, ami szintén erősen hat az életemre az pedig Békás Pál A félőlény című tanmeséje. Ebből idézek egy rövid részletet: „Azért van tele veletek a világ, mert szörnnyé válni könnyű. Nagyon könnyű. Nem lenni szörnnyé: az a nehéz.” Én próbálom a saját utam járni, nem azt, amit rám kényszerítenek/kényszerítenének az itthoni körülmények és bár jót akarva, a családom.
Számolgattam, hány blogot olvasok Ausztráliába készülő és már ott élő emberektől, családoktól. 20 fölötti szám jött össze. 6 éve tervezgetem a kimenetelt, és bár voltak megtorpanásaim, az álmomat csak én valósíthatom meg, senki helyettem nem fogja. Sajnos a legközelebbi hozzátartozóim közül ezt csak a bátyám érti meg. Ahhoz talán tényleg kell bátorság, hogy a családom ellenére cselekedjek.