2011/02/05

Részletek

Nem is tudom, hol kezdjem.
2011 sok fontos és pozitív változást hozott nekem.
Minden nagyjából egyszerre történt, így nem tudom az "elején" kezdeni a mesélést.
December 25-én beadtam az online pályázatot (Bertók Zolinak ezúton is köszönöm a segítséget) a graduate vízumra. Ez másfél évre szól majd, most egy áthidaló vízumon vagyok, amíg elbírálják a pályázatot. Teljes munkaidőben dolgozhatom, tanulhatok, azt csinálok, amit akarok a törvény keretein belül. Ez nagy lépés, főleg, a munkavállalási rész.
Járt itt a testvérem ismét.
Ezúttal 2 hétre jött. Szerencsére a legjobb barátjával, így nem volt gond, hogy csak 2 napot tudtam vele tölteni. Jobb lett volna, ha több időnk van, de én dolgoztam. Ami időt együtt tudtunk tölteni azt igyekeztünk kihasználni. Szerintem jól érezte magát. Miután elment, honvágyam volt, és hiányzott a család is nagyon, de már visszarázódtam a hétköznapokba. Míg itt volt, sokat segített nekem. Nem főzött-mosott-takarított, hanem elment nekem megnézni a használtáru-boltba a hűtőt, porszívót, ilyesmit. Két barátom pártfogásába vette a fiúkat és több időt töltöttek velük, mint én. Így aztán a képeken, amiket csináltak, én alig szerepelek, a barátaim annál többet. :) Egy kép, amin én is vagyok. :)
Míg a fiúk itt voltak, nekem szállást kellett keresnem. Ahogy felvettek az étterembe, nem csak a munkahelyemen mondtam fel, hanem a házinénimnél is. Január végéig kellett szállást találnom, eléggé be voltam szorítva idővel. Ki is vettem az első és egyetlen lakást, amit megnéztem. Sokkal közelebb van a munkahelyemhez, napi kb 40 percet nyerek. Két 15 órás műszak között nem mindegy menyit tudok aludni.
A lakás egy hálószobás, ez itteni nyelven azt jelenti, hogy van egy nappali meg egy háló. Picike fürdőszoba és konyha. Egy embernek elég, kettőnek már csak akkor, ha szekrényeket is vesznek bele. A beépített szépen elnyelte az én ruháimat, de még egy emberéhez már nem lenne elég.
Azt sem mondhatom, hogy nagyon tiszta lenne. Eléggé le van lakva, de ez most annyira nem zavar.
Az a lényeg, hogy egyedül vagyok. Nincs a közelemben senki. Nem kell kerülgetni senkit. Egész más lett az életminőségem. Nekem megéri, hogy többet fizetek, de egyedül lehetek.
Még nem teljesen laktam be, de jó úton vagyok.
Az utolsó nagy témakör a munkahely.
Szakács vagyok egy jó nevű étteremben. Már 5 teljes hete! :) Mindjárt a második napon volt is egy balesetem, sikerült levágnom a körmöm. Erről lesz a bejegyzés alján egy kép, csak erős idegzetűeknek. Szerencsémre a következő 2 nap szabadnapos voltam, így volt ideje kicsit gyógyulni, mielőtt visszamentem dolgozni. A tesóm annyit mondott rá, hogy "láttam már rosszabbat is, elfertőződve nincs, szerencséd volt, a körömágy nem sérült, vissza fog nőni. Vigyázz magadra". Jó is egy orvos a családba. :)
A részleg neve, ahol vagyok 'cold larder', ez a hidegkonyha. Itt készülnek a saláták, előételek. Van krumplisaláta, tésztasaláta, zöldsaláta, polipsaláta, sok minden. Amit mi kiadunk, az mind hideg, de azért előtte meg kell főzni a cuccost. Jól érzem magam. Néha nehéz. Van, hogy egyszerre jönnek a vendégek, és megbombáznak minket a rendelésekkel, van, hogy majdhogynem unatkozunk. Pont tegnapelőtt volt egy ilyen kemény napunk. Ketten voltunk, az előkészületekkel sem voltunk kész, mikor megjött a tömeg. A másik lányt ráadásul a főszakács lefoglalta fél napig, félig egyedül kellett volna mindennel elkészülnöm. Persze, hogy megcsúsztunk. Másik részlegekről kaptunk segítséget, ami nagyon jó volt, de ők meg nem tudták mit és hogyan kell a tányérra tenni az egyes ételekhez. A plusz kezek így is jól jöttek. Aznap nagyon rosszul éreztem magam. Másnap minden kész volt időre, és szépen egymás után jöttek a rendelések, semmi gond nem is volt. Az tök jó volt.
A részlegen személyi változások is voltak. A főnökünk kilépett, kaptunk helyette egy idiótát. Elvileg 12 év tapasztalata van, de én mondtam neki, mit csináljon. Miből mennyit kell rendelni, hogy kell listát írni a másnapi tennivalókról stb. Két és fél hét után fel is adta, nem jött többet. Amihez csak nyúlt, rosszul sült el. Rengetegszer lecseszték, joggal.  Aztán kaptunk egy másik főnököt, aki sokkal jobb, de azért ő is elkövetett pár olyan hibát, amivel rombolta bennem, a "hű, de jó szakács" image-ét. Engem is fenyegettek kirúgással a lassúságom miatt, de miután másnap megrendelték nekem az egyenruhát, ezt nem vettem véresen komolyan. Igyekszem, ahogy tőlem telik, minden nap gyakorlással egy kicsit jobban megy. Élvezem, amit csinálok. Barátkozom a többiekkel, igyekszem része lenni a társaságnak.
A heti munkaidő 60-65 óra. Túlórát nem fizetnek, hétvégét sem. Mégis jó, mert jó a hangulat és sokat tanulok. Nem tudom, mennyi a próbaidőm, de mindent megteszek azért, hogy maradhassak.

És a kép a mutatóujjamról.