2012/11/23

Cukraszkodas

En ugye eredetileg cukrasz akartam lenni, csak lebeszeltek arra hivatkozva, hogy szakacs allas tobb van, mint cukrasz. Mivel ez egy meglehetosen jo erv, sokat nem gondolkodtam a dolgon es szakacsnak tanultam. Es lass csodat eljott az ido, mikor cukraszkodom. Egy darabig kerestek meg cukraszt, aki atvenne tolem a reszleget. En meg lettem nyugtatva, hogy ettol meg nem leszek allastalan, talalnak nekem helyet. Na ettol kicsit berezeltem. Par interju utan viszont ugy dontott a fonokom, hogy feladja a keresest. Elegedett azzal, amit csinalok, van megbizhato embere, lathatoan elvezem is, akkor minek bonyolitsa a helyzetet. Abban allapodtunk meg, hogy engem kicsit bevonva o alkotja meg a menut, megmutatja a talalast, megkapom a receptet aztan az en dolgom hogy mindig elerheto legyen. Eddig egyetlen dolog volt, aminek a megalkotasat ram biztak. A vernarancs nem elerheto, amibol a sorbet-t csinaltam, es piros grapefruitra alltunk at. Ahhoz nem volt receptem, hogy a grapefruithoz milyen aranyban adjak osszetevoket (cukor, viz, glucose), hogy abbol finom sorbet legyen. Azert megalkottam, sot egy kis citromlevet is tettem bele, es jo lett. A vanilia fagyimra meg rendszeresen rajar a fonokom. :)
Koltozessel nincs hir, most mar lenne tobb idom es erom keresni, mert vegre a ket szabadnapom egymas mellett van, most viszont a lakotarsam mondta, hogy nagy valoszinuseggel o is koltozne, menjunk egyutt. Mondtam OK, keressel akkor, neked jobban belefer az idodbe. Most var egy masik allasrol hirt, az viszont par szaz km-rel arrebb van, es ha megkapja, megy oda. Szoval varunk. A lustasag nagy ur, tudom. :)