2011/12/15

Jó hír

Hétfőn végre találkoztam a szakma-elismertető hivatalból az egyik hivatalnokkal. Felvilágosított, hogy az időm március óta ketyeg, és most utólag kell írnom naplót, aláíratni és beküldeni. Ez nagyon jó hír. Kis szerencsével jövő március végére letudom az egészet. Nagy megkönnyebbülés lesz.
Arról is felvilágosított, hogy túlóra fizetés vagy extra szabad nap adása nélkül heti 60+ órát dolgoztatni az embert illegális. Nahát, nem is hittem volna. :) De akkor vajon miért csinálja mindenki? Amíg nagy baj nem ér, addig én betudom ezt tanulópénznek. Mondjuk egyik éjjel hajnali 1 körül kisétáltam egy kocsi elé. 17 órát dolgoztam aznap, fáradt voltam. Szerencsém volt, mert a kocsi kanyarodott, lassan jött és meg tudott állni. Mindenesetre nem volt kellemes élmény.

2011/12/03

Az elmúlt két hónapban ez történt

Na, megint kimaradt két hónap ügyesen.
Pedig közben történtek azért dolgok.
Voltam például kirándulni kétszer is egy-egy napra. Egyszer a French Islandre akartam menni egy barátommal, de a kikötőben derült ki, hogy a kompot napokkal előre kell foglalni, így nem jutottunk át a szigetre. Cserébe viszont bementünk egy kis állatfarmra visszafelé, ahol simiztünk koalát, kengurut, lovat meg etettük is őket Láttunk tasmán ördögöt, wallabyt kakadut, alpakát, dingót. Jó volt. Szerencsénk is volt, szeles de nem hideg nap volt. Na, rajtam azért elfért a télikabát. :) A másik alkalommal a Dandenong Rangesbe mentünk, ahol én már kétszer jártam előtte, de nem lehet megunni, annyira gyönyörű. Ott ez alkalommal csak papagájokat láttunk, azokat elég közelről.
Kaptam magam mellé egy új fiút a konyhába. Nem sokáig bírta, másfél hónapot, ha volt a kis mitugrálsz. Elég sok problémája volt a hellyel, úgymint: egy kevesebb tapasztalattal rendelkező, ráadásul nő a főnöke. Paff, ezt egy muszlimnak elég nehezen veszi be a gyomra. Túl sokat kell dolgozni (60+ óra, fizetve csak 40). Jah, kérem, a szakácsok élete már csak ilyen. Ez a figura néha előadást tartott nekem arról, hogy ő milyen jó és tapasztalt és mindent amit csinál, azt tökéletesen csinál. Ehhez képest, nem egyszer fogtam a fejem, mikor szabadnapok után visszamentem, és láttam, mit csinált. Előfordult, hogy még nyers volt a kacsa, amit tálalt. Mikor kérdeztem, hogy hogyhogy nyers, azt válaszolta, hogy de hát rózsaszínnek kell lennie. Milyen igaz, de nem nyersnek! Egyszer egy hétfőn annyi mindent csinált, egy hétig azt használtuk (nem jó, mert nem friss), máskor meg pénteken alig csinált valamit (üres volt a részleg hétvégére) mondván, múltkor leszidtam, mert túl sok volt az előkészített cucc. Az, hogy sok éves tapasztalatod van, az nagyon jó, de minden konyha más, minden konyhában kicsit másképp csinálnak mindent. Szóval, ha tapasztalt is vagy, az annyit jelent csak, hogy alap dolgokat tudsz, minden mást meg meg kell tanulni. Szóval befogod a szád és figyelsz. Hiába van valakinek kevesebb tapasztalata általában, ha abban a konyhában régebb óta dolgozik, akkor arra hallgatsz. Ez a srác inkább hallgatott arra, akiről mondtam, hogy nem megbízható a munkája és sokszor kell kijavítanom, amit elront, mint rám (naná, hímnemű). Az egész srác amúgy volt vagy 150 cm. Sok bajom volt vele. Volt, hogy mondtam neki valamit és pont az ellenkezőjét csinálta. Kiakadtam, hogy semmibe veszi az utasításomat, mire mosolyogva közölte, hogy "yes chef". A "yes chef" általában akkor hangzik el a konyhában, mikor kapsz egy utasítást, és nyugtázod, hogy vetted. Szóval elég bicskanyitogató volt a szitu. Azt hiszem az tette be neki a kaput véglegesen, mikor a főszakács mondta neki hogy pofa be és hallgasson rám.Kicsit sem sajnálom, hogy elment, akkor se, ha ezzel megint egyedül maradtam a részlegen egy időre.
Jövő héttől kapok új embert megint. A cukrászatról kapom meg a dumagépet. Vele is lesznek problémák, az biztos. Ő is lassú ugyanis (én is az vagyok még mindig, bár sokat javultam). A fejébe kell vernem pár dolgot, amik rosszul rögzültek be neki, míg néha segített. És hát nagyon úgy néz ki, hogy vagy a szája mozog, vagy a keze. Szóval le kell szoktatni a dumálásról. Amúgy aranyos csajszi, nincs vele gond. Szóval várom, hogy milyen lesz vele szorosan együtt dolgozni. Heti egy-két nap kapok még valakit (a pillanatnyi tervek szerint), ő annak idején engem tanított. Most meg fordítva lesz. Eddig úgy néz ki, csinálja, amit mondok, nem felesel, működni fog a dolog. Hogy én mikor kerülhetek végre másik részlegre tanulni újat, az kérdéses. Pedig be van ígérve, meg nagyon-nagyon szeretném is. A hal részlegen lévő fiú, meg én ragadtunk be nagyon a helyünkre. Egy napon kezdtünk és még mindig ugyanazt csináljuk.
Elkezdtem végre a "Job Ready Program"-omat is. Sőt, két hónap már el is telt belőle. Egyszer felhívott egy fickó, hogy jönne ellenőrizni. Kedd reggel 9-kor volt a hívás. Felébresztett. Előző este éjfélig dolgoztam, 1-re kerültem ágyba, és 5 nap alatt 65 órát dolgoztam előtte. Nem örültem. Szegény bocsánatot is kért párszor. :)
No, megbeszéltük, hogy jön, várom-várom, nem jön. Ez azért volt kellemetlen, mert a várt érkezése előtt fél órával már nem fogtam bele semmi nagyobb melóba és még utána sem egy óra hosszat, hátha csak késik.  Valószínűleg elég volt neki az, hogy nem ellenkeztem, és gyorsan megbeszéltük, mikor jöhet. Ha rejtegetni valóm, meg szervezkedni valóm lett volna, akkor tovább tart a dolog és gyanússá is válik. Most viszont hamarosan fel kell majd hívnom, mert a napló bejegyzéseimet ki fogják küldeni ellenőrzésre-aláírásra, de a hivatalnak még a régi főszakács neve van meg. Szólnom kell, hogy változás volt.
Vettem új ebook olvasót is közben. A másikat nem csinálták meg garanciában (jogosan), javíttatni meg nem érte meg. Belekezdtem Asimov alapítvány sorozatába. Magyarul olvastam a három legismertebb kötetét a sorozatnak, most angolul olvasom a teljes sorozatot (hét kötet). Legalább száz könyv vár már az olvasón. Nem fogok unatkozni. Ebben az olvasóban létre lehet hozni kategóriákat, nem csak ömlesztve vannak a könyvek, mint az előzőben. Ha éppen olyan a hangulatom, akkor másik műfajból választok olvasnivalót.

2011/10/01

Három év

Tök fura, hogy már három év eltelt, mióta belefogtam ebbe a kalandba. Annyira nem indult kalandosnak, mint amilyen végül is lett, de ez az ausztrál kormány bevándorlási politikájának változásaival magyarázható.

A három év alatt elvégeztem egy iskolát, szakmát szereztem, abban teljes munkaidős állást.
Szereztem barátokat és ellenségeket És vesztettem is barátokat. Sokat vagyok egyedül, de ritkán vagyok magányos.
Berendezkedtem, egyedül bérelek egy kis lakást, kész vagyok a letelepedésre, ha Ausztrália úgy dönt, kellek neki.
Elkezdtem a magyar jogosítványom ausztrállá váltását.
Voltak hullámvölgyeim és hullámhegyeim. Az előbbiekből valahogy mindig kiküzdöttem magam, az utóbbiaknak meg örülök.
Az angolom is sokat fejlődött, de még mindig nagyon messze van a tökéletestől.
A munkahelyemen megbecsülnek, rám bízták a részleg vezetését, pedig igencsak korlátozott gyakorlattal rendelkezem. (Annyival, amit ott szereztem.)
Sokat változtam, de ami lényeges, az változatlan maradt. Továbbra is igyekszem felelősséget vállalni a döntéseimért és nem másokat hibáztatni, ha valami nem, vagy rosszul sikerül. Azt hiszem erősebb lettem, mint amilyen voltam.
Továbbra is úgy gondolom, hogy életem legjobb döntése volt, hogy belevágtam ebbe az útba.

2011/09/06

Magyarország

Figyelmeztetés: Hirtelen felindulásból elkövetett írás ez.
Van nekem otthon K&H-s bankszámlám. 2 is. Egy forint meg egy AUD. Az internetes chipkártyám lejárt, nem tudok hozzáférni az adatokhoz. Édesanyámnak teljes körű felhatalmazása van a számlák felett, a nyamvadt új kártyát mégsem adják ki neki, hogy utánam küldhesse. (Azt mondták anno, mindent intézhet a számla megszüntetése kivételével.) Felhívtam őket telefonon, és közölték, hogy nem küldik ki postán, és csak személyesen vehetem át. Mindjárt holnap indulok is, hogy felvegyek egy kártyát, mi?
Miért kell engem minden egyes alkalommal emlékeztetni arra, miért akartam eljönni abból az országból, amikor próbálok valamit intézni?! A bank a rugalmasság legkisebb jelét nem mutatja, őket köti a szabályzat .A kivételkezelésre is kellene legyen egy szabályzat, hapsikáim!
Jövőre próbálok hazalátogatni. Első dolgom lesz megszüntetni a számláim.

2011/08/31

Elmaradás

Egyetlen oka annak, hogy már 2 hónapja nem írtam a lustaság. Még azt sem mondhatom, hogy nem történt velem semmi.
Eljárogatok sziklát mászni. Csak beltérre. Van egy hely a városban, ahol lehet gyakorolni. Igyekszem hetente egyszer elmenni, bár most kényszerpihenőn vagyok, ugyanis sikerült meging kivágni egy darabot a ujjamból. :( Amíg vissza nem nő a körmöm, addig nem tudok mászni.Annyira nem vészes, mint januárban volt, de nem kellemes.
Voltam nyaralni. Új-Zélandra mentem 6 napra. Ugyanazt a barátomat látogattam meg, akinél jó másfél éve Cairnsban töltöttem pár napot. Ezúttal nem tudott szállást biztosítani, de ami szabadideje volt, azt velem töltötte. Elmentünk barlangászni együtt, nagyon jó volt. :) A maradék időben egyedül fedeztem fel Aucklandot és közvetlen környékét. Új-Zéland gyönyörű, de a városban nem sok minden van, amit látni, csinálni lehet. Két nap elég rá, ha egy kicsit lazábban szervezi az ember a napjait, akkor 3. Amit lehet megnéztem, megtapasztaltam. Voltam fenn a toronyban, ami a déli félteke legmagasabb épülete, és sétáltam körülötte 192 m magassáaban, megmásztam a Harbour Bridge-et, és bungy jumpingoltam róla. Voltam a múzeumban, az akváriumban. Mind nagyon jó volt. A barlangászás nem a városban volt, oda autózni kellett. 2-3 órás út. Este mentünk le, ott aludtunk egy közeli motelban, és reggel 9-kor kezdődött a kaland. :) Estére pedig ismét a városban voltunk.
Bálnát nézni, sajnos, nem tudtam elmenni, mert elég rossz idő volt, nem indult a hajó. Viszont elmentem még két közeli szigetre, megcsodáltam őket. Az egyiken részt vettem egy kóstoló-túrán. Voltunk 4 borászatban, egy sörfőzdében és egy olíva farmon. Érdekes volt. Ha több időm és pénzem lett volna, lett volna még sok-sok minden, amit megnézek, de mindkét erőforrással be voltam szorítva. Új-Zélandra vissza kell menni.
A következő nyaralást viszont Magyarországra tervezem. Ideje hazalátogatni. Hogy a terv valósággá válik-e, az még kérdéses, de dolgozom rajta.
Munka megy. Sok változás nincs. Egyre kevesebben vagyunk, pedig jön a szezon, fel kellene építeni a teamet mire igazán beindul. Szombaton már teltházasak voltunk.

2011/07/02

Apróságok

Semmi különös nem történik, nincs sok mindenről írnom.
Túl vagyok ismét egy megfázáson. Illetve nem is én fáztam meg, hanem megfertőztek a melóban. Meggyógyultam, rendben vagyok.
Kb 2 hónapja vettem egy ebook olvasót. Jó kis találmány, cipeltem is magammal mindenhova. Szeretek olvasni, ez a kütyü nagyon kényelmessé teszi. Ha én teszteltem volna, mondjuk más lenne a menüje meg szolgáltatásai. Ilyen kis problémák vannak vele, mint van rajta óra, de csak a főmenüben látszik, ha megnyit az ember egy könyvet olvasásra, nem. Lenne hely az órának a képernyőn, de még sincs ott, pedig hasznos lenne. Nem lehet könyvtárakat létrehozni. Pedig jó volna csoportosítani a feltöltött könyveket. Lehetne külön könyvtára a kortárs magyar irodalomnak, külföldi irodalomnak, fantasynak, sci-finek stb, de nincs, az összes könyv ömlesztve van. Ezeknek a hiányosságoknak ellenére is szeretném az olvasómat, ha nem érte volna baleset. Leejtettem ugyanis. A tokjával együtt. Nem látszik rajta semmi, de a képernyője halott. Visszavittem a boltba. Garancia elvileg nem jár rá, mert elejtésre nem érvényes. Rendesek voltak a boltban, mert nem írták rá a szervizes papírra, hogy mi történt. Mégis mérges vagyok, mert egy ilyen kütyünek -bebugyolálva- ki kellene bírnia egy esést a mai technika szintjén. Most várhatom, hogy mi lesz. Megcsinálják-e, és ha igen, kell-e fizetnem érte.
Erősen gondolkodom azon, hogy a mobil internetem ADSL-re kellene cserélni. Nagyjából havi 15 dollárral jelentene többet, lenne vonalas telefonom, sokkal nagyobb letöltési limit, és sokkal megbízhatóbb kapcsolat. A mostanival sok gond van. Sokszor 2 percenként indítom újra. Azt gondolom valami lefedettségi háló szélén lehetek.
Tegnapelőtt jöttek megnézni, hogy nem barmoltam-e szét a lakást. Nem szokásom. Jelentettem pár problémát, ebből 2 engem nem zavar, inkább azt akartam, tudjanak róla, nehogy kiköltözéskor a nyakamba varrják, a harmadik viszont nagyon bosszantó. Hamar kifogy a meleg víz. A hajmosást 10-ből 9x hideg vízzel kell befejeznem, mert olyan pici a boiler kapacitása. Ezen viszont nem tudnak segíteni.:(
Az egyetlen dolog, ami ebben a lakásban tarthat a szerződésem lejárta után, az a saját lustaságom. Költözni ugyanis se nem egyszerű, se nem olcsó. Most már van elég cuccom ahhoz, hogy csak teherautóval tudnám megoldani, meg minimum 2 markos legénnyel. Csak a matracom 40kg. Még jó fél év vissza van, ráérek ezen filózni.
A gyakorlati évem nem kezdődött még el. A hivatal annyit írt, hogy megkapták a jelentkezésem, 6 hetet adnak maguknak a feldolgozásra. A főszakács, aki aláírta a papírjaimat, időközben kilépett. Beszéltem azzal, aki átvette a helyét, ő fogja majd aláírni a munkanaplómat.
Duncan barátom elutazott. Dél-Amerikában fog angolt tanítani a tervei szerint. Remélem, hogy bejönnek a számításai, de azért hiányzik. Az egyik barátnőm is elutazik, ő még nem biztos benne, hogy visszajön-e. Ausztrália olyan szinten szigorítja a volt diákok itt maradását, hogy szinte lehetetlenné teszi. Én küzdök tovább, meglátjuk, mit hoz a jövő. Ameddig egy pici esély is van, nem adom fel.

2011/06/06

Megint a munka

Tudom, unalmas vagyok.
Aláírtuk és elküldtem a szakma-elismertető hatóságnak a papírokat az egy éves szakmai gyakorlat megkezdéséhez. Ez is megvan. Írtam, hogy alig dolgozom már együtt a főnökömmel. Hát most már még heti 1 nap sem lesz, ugyanis elveszik tőlem. Őt áthelyezik egy másik részlegre, én meg egyedül maradok. Jó nagy felelősséget zúdítanak a nyakamba, de ott lesznek mögöttem, hogy segítsenek. Ha nem lennék képes rá, nem így oldanák meg a kérdést. Hogy kapok-e valakit állandóra a részlegre, azt egyelőre nem tudom. Nyilván nem heti 7 nap fogok dolgozni...
Augusztusban szabira megyek, ha minden jól alakul.. Egy hét Új-Zéland. Nagyon várom már!

2011/05/19

Kicsi a világ

Mi az esélye annak, hogy a 15 ezres szülővárosomból valaki épp Melbourneben él? Annak hogy ismerjük egymást? És annak, hogy osztálytársam volt általánosban? Ugye nem sok. Pedig itt lakik 20 percnyi sétára tőlem.
Tegnap volt egy kellemetlen vendégünk. Ezt sem, azt sem akart a salátájában, azt kérte, valami érdekessel dobjuk fel neki. Hát legyen. Ecetes tojás és anchovy helyett csigát kapott a salátájába. Elégedett volt. :D
Amúgy az étterem nem megy túl jól. Vannak nagyon jó napok, amikor teltházas, meg van, hogy 2 embernek vagyunk nyitva. A két emberre is minimum 5 szakács van bent. Sokan léptek már ki, mióta ott vagyok. Most a reggeli-szakács megy. Nem jön a helyére senki. A management próbál változtatni dolgokon, de a fő-főnök egy önelégült f.sz, a saját döntései csak jók lehetnek, azokat nem kérdőjelezi meg, pedig az étteremmel koncepcionális gondok vannak. Egy két felszíni váltztatással nem lehet rendbe tenni.  A főszakács mellényéből is vissza kellene venni, de arra legalább ott van a helyettese, aki a prakikusságot és két lábbal a földön állást képviseli mellette, így van egyfajta egyensúly.
Nekem rengeteget kell még tanulnom. Ebben némileg akadályoz, hogy az új beosztás szerint a főnökömmel csak heti 1 nap találkozom. Jó lenne többet dolgozni együtt. Most új ételek is kerülnek az étlapra, hogy tanulom meg őket, ha nincs ott? Majd kitalálják az iletékesek. :)

2011/04/21

Igen,  meggyógyultam, sőt már vissza is estem és újra meggyógyultam. :)
Sok újság nincs. Lassan mindenem meglesz a lakásban, amire szükségem van. Egyelőre minden pénzem olyan kiadásokra megy, amiket vagy halogattam vagy a lakással, esetleg az egészségemmel kapcsolatosak. Ha már veszek valamit, minőségi dolgokat szeretek venni. Akkor is, ha sokkal többe kerül, mint a gyenge minőség. Hosszú távon jobban megéri. 
Tegnap járt nálam a vonatos barátom. Időnként egymásnál vacsorázunk, most én voltam a soros. Nagyon fancsali képet vágott, mikor letettem elé egy vekni kenyeret. Aztán levette a tetejét és ott gőzölgött benne a leves. Egész más lett az arckifejezése. :) Tegnap nem volt jó idő, így pont jól jött a csülkös lencseleves, amit kapott. :) Vitt belőle haza is. Meg az édességből is. Jól sikerült este volt ismét.
A munka is egész jól megy. Már sokszor van, hogy egyedül vagyok napokig a részlegemen. Nyilván nem olyan napokon, mikor le van foglalva az egész étterem meg rendezvények is vannak, hanem a csendesebb napokon, de akkor is egyedül vagyok. Először, nagyon meg voltam ijedve, de ha nem lennék képes rá, nem osztanának be így. Már több, mint 3 hónapja ott vagyok, a próbaidő valószínűleg letelt és a főszakács azt mondta, végigcsinálhatom ott az egy éves programot, amin végig kell mennem. Tovább egyelőre nem jutottunk, a papírmunka nincs még meg, de húsvét után azt is el akarom intézni.
A vízumomról szerencsére még semmi hír. Minél tovább tart, annál jobb nekem.
A barátom, akinél Cairnsben jártam, hamarosan visszaköltözik Új-Zélandra, jó lenne meglátogatni ott is. :)

2011/03/09

Nem szeretem

Az időjárást. Ilyenkor sehogy sem jó. Fáradtan hazajövök, fázom, betakarózom, aztán arra ébredek, hogy melegem van, kitakarózom, aztán fázom, betakarózom, melegem lesz és így tovább. A dolog folyománya egy jó kis megfázás.
Az utóbbi napokat Alogopyrinnel dolgoztam végig, ma meg holnap szabadnapos vagyok és ezt a két napot 70%-ban ágyban töltöm. Találkozókat lemondtam, teázok, izzadok, olvasok és -remélem- gyógyulok.
A betegség sose jön jókor (iskoláskor után), de most épp zajlik a Food&Wine Festival Melbourne-ben, aminek néhány eseményére jó lett volna kilátogatni, és nem mellesleg az étterem meglehetősen forgalmas most, és ez próbatétel azoknak, akik gyakorlat nélkül kezdtek ott, mint én.
A vezetőség rájött ugyanis, hogy túl sok gyakorlatlan ember túl sok időt vesz el a gyakorlottaktól. Sok a kérdés, arra sok idő válaszolni, nem hatékony a munka. Ezt megszüntetendő azon gondolkodnak, hogy lecserélik a gyakorlatlanok egy részét. Ez nem megy majd egyik napról a másikra. És én meg is lettem dicsérve. Azért van bennem egy kis félsz így is. Megteszem, amit tudok, a többi nem rajtam múlik. A munkát továbbra is szeretem, sokat tanulok.

2011/02/05

Részletek

Nem is tudom, hol kezdjem.
2011 sok fontos és pozitív változást hozott nekem.
Minden nagyjából egyszerre történt, így nem tudom az "elején" kezdeni a mesélést.
December 25-én beadtam az online pályázatot (Bertók Zolinak ezúton is köszönöm a segítséget) a graduate vízumra. Ez másfél évre szól majd, most egy áthidaló vízumon vagyok, amíg elbírálják a pályázatot. Teljes munkaidőben dolgozhatom, tanulhatok, azt csinálok, amit akarok a törvény keretein belül. Ez nagy lépés, főleg, a munkavállalási rész.
Járt itt a testvérem ismét.
Ezúttal 2 hétre jött. Szerencsére a legjobb barátjával, így nem volt gond, hogy csak 2 napot tudtam vele tölteni. Jobb lett volna, ha több időnk van, de én dolgoztam. Ami időt együtt tudtunk tölteni azt igyekeztünk kihasználni. Szerintem jól érezte magát. Miután elment, honvágyam volt, és hiányzott a család is nagyon, de már visszarázódtam a hétköznapokba. Míg itt volt, sokat segített nekem. Nem főzött-mosott-takarított, hanem elment nekem megnézni a használtáru-boltba a hűtőt, porszívót, ilyesmit. Két barátom pártfogásába vette a fiúkat és több időt töltöttek velük, mint én. Így aztán a képeken, amiket csináltak, én alig szerepelek, a barátaim annál többet. :) Egy kép, amin én is vagyok. :)
Míg a fiúk itt voltak, nekem szállást kellett keresnem. Ahogy felvettek az étterembe, nem csak a munkahelyemen mondtam fel, hanem a házinénimnél is. Január végéig kellett szállást találnom, eléggé be voltam szorítva idővel. Ki is vettem az első és egyetlen lakást, amit megnéztem. Sokkal közelebb van a munkahelyemhez, napi kb 40 percet nyerek. Két 15 órás műszak között nem mindegy menyit tudok aludni.
A lakás egy hálószobás, ez itteni nyelven azt jelenti, hogy van egy nappali meg egy háló. Picike fürdőszoba és konyha. Egy embernek elég, kettőnek már csak akkor, ha szekrényeket is vesznek bele. A beépített szépen elnyelte az én ruháimat, de még egy emberéhez már nem lenne elég.
Azt sem mondhatom, hogy nagyon tiszta lenne. Eléggé le van lakva, de ez most annyira nem zavar.
Az a lényeg, hogy egyedül vagyok. Nincs a közelemben senki. Nem kell kerülgetni senkit. Egész más lett az életminőségem. Nekem megéri, hogy többet fizetek, de egyedül lehetek.
Még nem teljesen laktam be, de jó úton vagyok.
Az utolsó nagy témakör a munkahely.
Szakács vagyok egy jó nevű étteremben. Már 5 teljes hete! :) Mindjárt a második napon volt is egy balesetem, sikerült levágnom a körmöm. Erről lesz a bejegyzés alján egy kép, csak erős idegzetűeknek. Szerencsémre a következő 2 nap szabadnapos voltam, így volt ideje kicsit gyógyulni, mielőtt visszamentem dolgozni. A tesóm annyit mondott rá, hogy "láttam már rosszabbat is, elfertőződve nincs, szerencséd volt, a körömágy nem sérült, vissza fog nőni. Vigyázz magadra". Jó is egy orvos a családba. :)
A részleg neve, ahol vagyok 'cold larder', ez a hidegkonyha. Itt készülnek a saláták, előételek. Van krumplisaláta, tésztasaláta, zöldsaláta, polipsaláta, sok minden. Amit mi kiadunk, az mind hideg, de azért előtte meg kell főzni a cuccost. Jól érzem magam. Néha nehéz. Van, hogy egyszerre jönnek a vendégek, és megbombáznak minket a rendelésekkel, van, hogy majdhogynem unatkozunk. Pont tegnapelőtt volt egy ilyen kemény napunk. Ketten voltunk, az előkészületekkel sem voltunk kész, mikor megjött a tömeg. A másik lányt ráadásul a főszakács lefoglalta fél napig, félig egyedül kellett volna mindennel elkészülnöm. Persze, hogy megcsúsztunk. Másik részlegekről kaptunk segítséget, ami nagyon jó volt, de ők meg nem tudták mit és hogyan kell a tányérra tenni az egyes ételekhez. A plusz kezek így is jól jöttek. Aznap nagyon rosszul éreztem magam. Másnap minden kész volt időre, és szépen egymás után jöttek a rendelések, semmi gond nem is volt. Az tök jó volt.
A részlegen személyi változások is voltak. A főnökünk kilépett, kaptunk helyette egy idiótát. Elvileg 12 év tapasztalata van, de én mondtam neki, mit csináljon. Miből mennyit kell rendelni, hogy kell listát írni a másnapi tennivalókról stb. Két és fél hét után fel is adta, nem jött többet. Amihez csak nyúlt, rosszul sült el. Rengetegszer lecseszték, joggal.  Aztán kaptunk egy másik főnököt, aki sokkal jobb, de azért ő is elkövetett pár olyan hibát, amivel rombolta bennem, a "hű, de jó szakács" image-ét. Engem is fenyegettek kirúgással a lassúságom miatt, de miután másnap megrendelték nekem az egyenruhát, ezt nem vettem véresen komolyan. Igyekszem, ahogy tőlem telik, minden nap gyakorlással egy kicsit jobban megy. Élvezem, amit csinálok. Barátkozom a többiekkel, igyekszem része lenni a társaságnak.
A heti munkaidő 60-65 óra. Túlórát nem fizetnek, hétvégét sem. Mégis jó, mert jó a hangulat és sokat tanulok. Nem tudom, mennyi a próbaidőm, de mindent megteszek azért, hogy maradhassak.

És a kép a mutatóujjamról.












2011/01/23

Új

Új év, új munka, új vízum, új szállás.

Zajlik az életem rendesen, "meghalni sincs időm". Amint lesz egy kis szünet, írok bővebben.