2012/04/21

Történések

Nagyon eltűntem megint...
A legutóbbi bejegyzés óta sok minden történt, igyekszem a legfontosabbakat összeszedni.
Elküldtem minden papíromat a Szakma-elismertetési hatóságnak, én már semmivel nem lógok nekik. Ők ülnek a papírokon. Bejelentkeztem az utolsó vizsgára, ami arról szól majd, hogy kijönnek az étterembe, nézik, ahogy dolgozom, meg időnként belekérdeznek abba, hogy mit csinálok és miért. Reméltem, hogy ez felgyorsítja a folyamatokat, de 3 hete semmi hír felőlük. Igyekszem felhívni őket telefonon, de eddig az sem sikerült.
Voltam ma újra IELTS teszten.Tök véletlenül két magyar ismerősöm is most volt, így legalább elbeszélgettünk, míg a szóbelire vártunk. Most biztosan nem kapok majd 9-et semmire, de összességében nem sikerült rosszul, úgy érzem. Nem készültem sokat, pár tesztet megoldottam, de mivel most a 6-os eredmény elég minden modulból, nem stresszeltem túl a dolgot. Nem mondom, hogy kicsit se, de sokkal kevésbé, mint két éve.
Kicsit másképp zajlott a vizsga, mint kellett volna, ugyanis egy építkezés nagyon behallatszott, ezért  reading modullal kezdtünk. Mire azzal végeztünk, lebeszélték az építkezéssel, hogy álljanak le, így a listening modul volt a második. Igen ám, de elég erősen lefogyott az oxigén, és éreztem, hogy nem tudok kellőképpen koncentrálni. Legalább 2 választ veszítettem e miatt. :( Writingra kinyitottak egy ajtót, érezhetően áramlottak be az oxigén molekulák. :) A levélírást egyáltalán nem gyakoroltam, sőt, meg sem néztem egy példát sem, így történhetett, hogy a búcsúzást (your sincerely), úgy ahogy volt, kifelejtettem a levélből. Ez meglehetősen durva formai hiba, szóval sok pont levonást várok. Az esszé, azt hiszem, jól ment. Speakingen nem volt semmi extra. Hacsak az nem, hogy magamból kifordulva végig mosolyogtam és úgy kellett lelőni minden kérdésnél. Ettől függetlenül nem várok jobb eredményt, mint legutóbb.
Mikor ide költöztem, elhatároztam, hogy én bizony többet nem osztozkodom lakáson. Egy barátom nemrég költözött vissza Melbourne-be és felajánlottam neki, hogy lakhat itt, amíg talál magának valami megfelelőt. Kicsi ez a lakás, és két főre elég kényelmetlen, de hát a barátságba belefér. Ugyan csak 2 hete lakunk együtt, de jobban működik, mint reméltem, és most együtt keresünk nagyobb lakást. Mindketten sokat spórolhatunk a közösködéssel.
Itt a vége, fuss el véle.