2012/09/16

Vadnyugat

Sikeresen átköltöztem a nyugati partra. A hátam közepére nem kívántam ezt a költözést két hónappal az előző után, de most már örülök, hogy itt vagyok. Perth teljesen más, mint Melbourne. Sokkal kisvárosiasabb, nyugi van, senki nem siet sehova, az emberek jobban odafigyelnek a másikra. A város illata is más, jobban érezni a virágok illatát. Sok a park, szellős, zöld város. Sokkal melegebb is van. Míg Melbourneben ma 16 fok volt, addig Perthben 25. Nagy különbség. Két nap után már látszik a lábamon, hol takarta a szandál. :)
A költözés amúgy nem fejeződött még be. Az első másfél hetet egy hostelban töltöttem. Jöttek-mentek a lakótársak, egy nightclub is volt a közelben, minden reggel fáradtan ébredtem. Bár szerettem volna onnan egyből végleges helyre költözni, úgy döntöttem, elfogadom egy barátom segítségét, és oda költözöm, ahol ő is lakik. A ház nagy, hatalmas kertje van, minden szép és jó lenne, ha nem lenne nagyon messze a munkahelyemtől. Reggel 50 perc-1 óra míg beérek, de este már csak fél óránként, 11 után óránként jár a vonat, ha azt lekésem, a taxi egy vagyonba kerül. Hosszú távon, sajnos, nem megoldás. Az egyik kollégám viszont ki akar költözni a lakásból, ahol lakik, de köti a szerződése. Mondtam neki, kérdezze meg, ha átveszem a lakást, akkor ő kiléphet-e a szerződésből. Ideális lenne. Egy szobás kis lakás, és kb fél óra gyalog az étteremtől.
A cuccaim is jönnek utánam Melbourneből. A költöztető cégnek egyeztetni kell a volt lakótársammal, hogy mikor mehetnek összeszedni a dobozokat, és akkor azok is úton lesznek.
Perthben nem egyszerű a lakásbérlés. Úgy voltam vele, amíg a vízumom el nem dől, nem akarok önállóan bérelni, berendezni megint egy lakást. Ha találok egy szobát valahol, ami közel van, az megteszi. Megnéztem párat, hát a felhozatal elég gyászos volt. Volt, aki azzal kezdett, hogy semmiféle látogató nem megengedett. Azt hiszem, felnőtt vagyok, barátaim is vannak, a tesóm is tervezi, hogy meglátogat, egy ilyen szabály nekem nem fér bele. Egy olyan házat láttam, ami jó lett volna. A ház is, a lakótárs is, de ott meg nem engem választottak. 
Az étterem majd csak 25-én nyit, addig készülünk. Nem csak úgy bele a levegőbe, vannak rendezvényeink. Az első egy 600 fős koktélparti volt. :) Minden simán ment, jól meg volt szervezve. Volt és lesz még pár kisebb, pénteken meg elő-főpróba. Ez azt jelenti, hogy a'la Carte vendégeink lesznek, de nem az utcáról, hanem dolgozók hozzátartozói jönnek vacsorázni, ezzel szimuláljuk az igazi nyitva tartást. Pénteken 40, a hétfői főpróbán 50 vendégünk lesz. A főszakács kérésére egész héten limitált a foglalások száma 50 vendégre, de aki csak úgy besétál, nem fogják visszafordítani. Arra számítunk, hogy telt házzal indítunk. A létszám viszont egyelőre fele a szükségesnek. Rugalmasságot kért tőlünk a főnök és kitartást. Az egyik chef, a cukrász, egy hét után kilépett. Szerencsére őt sikerült pótolni. Nekem tetszik, amit csinálunk, kijövök a többiekkel, meló után megyünk sörözni időnként, szépen rázódik össze a csapat.
Amitől féltem, az bekövetkezett, túl sok szépet és jót mondtak rólam a régi helyemen, kicsit helyre kellett ezt tenni az itteni főnökkel. Elmeséltem neki, miket csináltam, mit várjon tőlem. Nem örült, de így legalább nem menet közben csalódott. Azért át nem helyezett, megtartott magának a fine dining részen.
Úgy kell elképzelni, hogy egy épületen belül különböző részek vannak. Az alagsorban van egy nagy konyha, ami a "kocsmát" szolgálja ki, meg a többi részlegnek előkészítő konyha, a földszinten van a "kocsma" (azért teszem idézőjelbe, mert nem egy talponálló, hanem elég elegáns hely), és a fine dining étterem, az emeleten van egy pub, az ázsiai konyha és a fine dining étterem különterme, a tetőn van egy bár és annak is van egy ici-pici konyhája. Az egész befogadó-képessége kb.1000 fő.