Születésnap Cairnsben

Egy kedves barátom november vége felé Cairns-be költözött és december közepén hirtelen felindulásból meghívott, hogy töltsem nála a karácsonyt (ami egybeesik a szülinapommal). Én meg örültem, és meg is vettem a jegyemet másnap. Így esett, hogy itt-tartózkodásom 15. hónapjában láttam valami mást is Ausztráliából mint Melbourne-t és közvetlen környékét.

24-én mentem és 27-én már jöttem is vissza. Sajnos a barátom végig dolgozott 12-15 órákat, szóval sem ereje, sem ideje nem volt velem foglalkozni. Ahogy hazajött csak nézett ki a fejéből szegény. :(
Én viszont kimentem a Nagy Korallzátonyhoz és együtt úszkáltam a halakkal. Fantasztikus élmény volt. Pont olyan, mint amit a dokumentumfilmekben lát az ember. Kristálytiszta az óceán, jó mélyen lelátni.A halak színpompásak és ugyan simizni nem engedik magukat, nem zavarja őket, hogy a sok hülye humanoid ott úszkál köztük és gyönyörködik bennük.
Becsatangoltam a várost, ami nem különösebben nehéz, mivel elég pici. Mivel anyagi lehetőségeim szűkösek, az esőerdőbe nem mentem el. A 3-ból egy nap esett, akkor mezítláb mászkáltam 2 órát a langyos esőben. :)
Szép volt és elég is volt. Cairns nem fehér embernek való. Otthon sem bírtam a párás meleget, de ami Cairnsben van, az gyilkos. Szegény barátom a száraz meleget sem bírja és komolyan aggódom, hogy a munkatempója mellett fél éven belül kikészül. Már most mondogatja, hogy utálja Cairnst. :(

A kép a hajón készült két uszi között.

További képek itt.

Változások a bevándorlásban

Mielőtt kijöttem tisztában voltam vele, hogy Ausztrália bármikor önkényesen megváltoztathatja a bevándorlási szabályait. Nos, két ilyen módosítás történt, ami érint engem.
Az egyik a nyelvi szint felemelése volt 5-ről 6-ra. Ez nem okozott volna különösebb problémát. Úgy készültem, hogy akkor 7-est kell elérnem, és egyenes az út a PR-hoz.
Nos ezt az egyenes utat elvágták.
Januártól új rendszer kerül bevezetésre. Egyáltalán nem lehet közvetlenül PR-ra pályázni. Először ideiglenes lakosi vízumot kell kapnom 18 hónapra, majd a 18 hónapból minimum 12-ben a szakmámban kell dolgoznom teljes munkaidős állásban egy olyan helyen, ami a kedvemért hajlandó leszerződni a hatóságokkal. A hatóság (szakmaelismertetési) bármikor kijöhet ellenőrizni, hogy minden rendben megy-e, naplót kell vezetnem a munkámról stb. És ebben már komoly gondjaim adódnak. Én szeretek főzni. Nem is megy rosszul. De piszok lassú vagyok!!!! Ezt gyakorlattal nyilván le lehet küzdeni valamennyire, de ahhoz találnom kell egy helyet, ahol foglalkoztatnak. Ja és természetesen legális munka kell legyen, minimálbérrel, vagy annál jobbal.
Az egyetlen pozitívum, hogy nem kell 7-es IELTS, így elég a 6-os is. Ide most betűznék egy kesernyés mosolyt, ha lenne olyan smile-m.
Szóval a hír örömére tegnap beruháztam egy üveg Baileys-be és jól meg is húztam. 15 éve voltam utoljára részeg, ideje volt megint. :D
Kezdhetek gondolkodni "B" és "C" terven.

Bolond időjárás

Na, ha valamit nem szeretek itt, az a szeszélyes időjárás.
Vasárnap még egy szál strandkendőben lófráltam itthon, ma meg a pulcsi sem elég, takaróba burkolózva ücsörgök a gép előtt, a hősugárzó is be van kapcsolva. Brrrr:(

Ez az utolsó hét a suliból szünet előtt. Bevezettek egy jelképes jutalmat azoknak a tanulóknak, akik jól teljesítenek. Minden osztályban, minden negyedévben egy diák kapja meg. Ez egy oklevél, semmi ceremónia, csak bejön az egyik vezető az iskolából, és átadja az osztály előtt. Nem a diákok választják egymás közül, hanem a tanár döntése.
Ma kaptam egy ilyet. :)
Ebben az osztályban mondjuk nem nagy kihívás a legjobbnak lenni. Februártól át is kértem magam egy másik osztályba, ami remélhetőleg jobban megfelel majd. Meglátjuk.

Változom

Jó, tudom ez nem újdonság, mindenki változik. :) De én érzem és látom magamon.
A kövérség olyan, mint az alkoholizmus. Attól, hogy lefogysz, fejben még kövér maradsz (pláne 20 év kövérség után). No, ez a tézis megdőlni létszik. A héten előfordult, hogy mikor hazajöttem munkából, nem volt itthon kaja és én lusta voltam, komolyan gondolkodtam azon, hogy akkor most 2 napig nem eszem (addigra egy már eltelt), de nem megyek ki vásárolni. Aztán megerőltettem magam, és azt a kétszer 10 perc sétát rászántam a bevásárlásra és csináltam resztelt májat. Nyami lett. Mostanában már ritkábban látom magam kövérnek a tükörben is. Szóval ez az önkép átformálódás sínen van. :)
Kb 4 hónappal ezelőtt találkoztam egy különleges emberrel. A vele töltött idő és telefonbeszélgetések elkezdték átformálni az életem. Egyre inkább kezdek a magam kedve szerint élni és nem mások elvárásainak megfelelni. Sokkal inkább kiállok magamért, és ez felszabadít. Sajnos ezt nem túl diplomatikusan teszem időnként, ezen még dolgozni kell.
Egyre többet mosolygok (ez egyáltalán nem volt jellemző rám), nyitottabb vagyok. Olyannyira, hogy az osztálytársaim egy része is észrevette és kérdezgették, hogy mi van. :) Szóval az életminőségem változik. És ennek nagyon örülök.
Minden a lehető legnagyobb rendben van. :)

Update

Ahogy belecsúsztam a hétköznapokba, egyre ritkábban írok. Nem nagyon van miről.
A sulinak kijött egy új prospektusa, annak az én osztályom van a hátulján. A suliban is kitettek a falra két képet rólunk, sőt a honlapjukon is a slideshow egyik képén ott vagyok. :)Jogdíjat kéne kérnem a rólam készült képek felhasználásához. :D
Bejelentkeztem a nyelvvizsgára. Azon a napon, ami nekem leginkább megfelel a belvárosban nincs vizsga, úgyhogy vezetnem kell majd, de legalább az utat ismerem arrafelé. :)
A suliban most szerepjátékozunk. Álláshirdetést kellett írni, begyűjteni 2 önéletrajzot az osztálytársaktól, felhívni az egyiket, megbeszélni vele egy interjú-időpontot, majd az interjút is le kellett bonyolítani. Volt olyan osztálytársam, aki még soha nem volt állásinterjún. Én voltam már mindkét oldalon, előnyből indultam. :)
Megérkezett a nyár. 30+ fok van odakint. Tegnap kicseréltem a téli takarómat nyárira.
Mostantól nem arra kell minden energiámat fordítanom, hogy melegen tartsam magam, talán tudok magamra szedni egy kicsit.
Most, hogy nem kell nehéz dolgokat cipelnem magammal a suliba, nem állandóan farmer-edzőcipő kombóban járok. El is csodálkoztak, mikor elkezdtem szoknyát hordani. :)

Majdnem egy év

Az ilyen kerek fordulókon hajlamosak vagyunk összegezni. Én sem vagyok kivétel. Meg aztán történt is pár dolog, amit le akartam írni és most éppen van időm, energiám és kedvem.
Az iskolám első évét sikeresen teljesítettem. Bár a papírt még nem kaptuk meg - beletelik pár hétbe - minden követelmény letudva a szakképzett kukta/szakács képesítéshez. Jövő évben már nem főzünk, csak elméleti órák lesznek, ahol üzletvezetést meg fogalmam sincs miket fogunk tanulni. Az iskolai évem sikeres volt. Az átlagteljesítményem olyan 85-90% körül van. A legrosszabb jegyem 68%, a legjobb 100% volt.
A hotelban nagyon jól éreztem magam. A szakácsok látják, hogy ki az, akit tényleg érdekel a főzés, kit nem. Előbbivel foglalkoznak, utóbbi napokig hagymát pucol. Kellett vezetnünk egy naplót arról, hogy mit csináltuk. A tanár, aki a mi osztályunkat felügyelte, meg is volt lepődve, hogy én milyen sok mindent csináltam. Az én naplómat mutogatta mintaként. Sok időt töltöttem a főszakáccsal (illetve a helyettesével, az igazi főszakács nem főz), mindent megkóstoltatott velem, mutogatta, hogy mit hogy csinál, ha volt valami érdekes, hívott, hogy nézzem meg stb. Nem mindenki kedvelt, de nagy részükre jó benyomást tettem. Létszámstop van, így most senkinek nem ajánlottak munkát, de az önéletrajzom otthagytam, hátha később lesz valami. Az egyik fiatal szakáccsal összebarátkoztam, vele időnként találkozom a hotelen kívül, jó fej.
A házban most minden rendben. Az osztálytársam beszél velem, sőt. Kell neki a segítségem, úgyhogy teljesen normális. Annak még sok idő kell, hogy barátokká váljunk, nem is biztos, hogy valaha bekövetkezik.
Visszaköltözött az öreg is. Elég sok feltételt szabott neki a házinénim. Többek közt nem ihat, tisztelettel kell bánnia a nénivel és velem. Szóval most már hetek óta józan. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne. Bocsánatot kért tőlem, teljesen normálisan viselkedik. Úgy működik most a ház, mintha egy család lennénk. Na jó, nem teljesen, de közel. Ez jó. Egész olyan, mint mikor beköltöztem. Csak azóta megtanultam a szabályokat én is. A nyelvet viszont nem. :)
A súlyom eléggé ingadozik. 57kg-mal szálltam repülőre, 60kg-mal költöztem ide, most 53kg vagyok. Ez kicsit kevés, oda kell figyelnem, hogy egyek rendesen. Mivel vérszegény vagyok kicsit, most az is szempont, hogy vasban bő ételeket kell magamhoz vennem, nem üres kalóriákat. A marhahúst viszont úgy kell leerőszakolnom a torkomon, így nem könnyű. Majd túljutok ezen is.
A kocsit elvittem szerelőhöz (családon belül, a nénim unokaöccséhez hehe), aki azt mondta, haldoklik, hajtsam addig, míg be nem döglik, ő meg nyitva tartja a szemét, hátha befut valami, ami jó lehet nekem. Azért apróságokat csinált a kocsin, így most kevesebbet fogyaszt.
Eleinte féltem, hogy az angolom nem elég jó. Mostanra már írásban is bátran kommunikálok angolul. Az, hogy a suliban és a házban is csak angolul boldogulok nagyon sokat dobott a nyelvtudásomon. Nem vagyok perfekt. Lehet, hogy soha nem is leszek, de folyékonyan beszélek.
Volt a suliban egy olyan tanfolyam, amin megismertettek a nyelvvizsgával, amit tennünk kell. A tanár szerint (aki egyben vizsgáztató is), jó esélyem van arra, hogy a kívánt eredményt elérjem a vizsgán, amit február első hetére tervezek. Még nem írta ki az időpontokat az a centrum, ahova menni akarok, de naponta csekkolom. Van vagy 4-5 vizsgaközpont, de én a belvárosba akarok menni, mert szombat reggel 8-ra ott kell lenni és nem akarok vezetni. Kényelmesen, vonattal akarok menni. Csak semmi stressz. :) És azért akkor, mert egész január iskolai szünet, tudok készülni. Jól ki van ez találva. :)
Továbbra is jól érzem magam Ausztráliában. Minden olyan, amilyennek képzeltem, leírták, mesélték. Nincs kolbászból a kerítés, de ha valaki akar dolgozni, az tud. Itt a takarításból például egész jól meg lehet élni. Nem stresszes, nincs felelősség, és hoz a konyhára, mondjuk nem egy karrier :). Olyan munkát, amihez szaktudás kell, már nehezebb találni. Itt is működik az ismerősöm ismerőse ajánlotta dolog. Ez szerintem természetes. Persze, ha valakinek jó referenciái vannak, akkor nem kell hátszél. A szakács srác például egy hét után talált munkát nem is akármilyen helyen. Nyelvtudás nélkül viszont nagyon-nagyon nehéz boldogulni.
Ha olyasvalaki olvassa a blogot, aki a kijövetelen gondolkozik, annak azt tudom mondani, hogy egy jó középfokú nyelvtudás nélkül ne induljon el.

Kicsi beszél madzsar

Hát igen. Vannak dolgok, melyek sokkal előbb jutnak az eszembe angolul, mint magyarul, sőt olyanok is, amiket az anyanyelvemen nem is tudok. Ezek főleg az iskolával kapcsolatos dolgok. Főzési technikák, de például a hagyma vagy gomba neve is előbb ugrik be angolul. Meg olyan szófordulatok, amiket nap, mint nap használok, mint all right és ilyesmik. Vannak aztán olyanok, amik meg az istennek sem mennek angolul. Ilyen például az ugye kérdőszó használata. Általában észreveszem, ha magyar szavakat fűzök a beszédembe, de néha csak a csodálkozó tekintetekből. :)
Mindenki, aki életvitelszerűen külföldön él és többet beszél a másik nyelven, átesik ezen. Szomorú vagy sem, ez van.
Közel egy éve vagyok itt, és több mint 9 hónapja lakom nem magyar nyelvű környezetben. Ez idő alatt a nyelvtudásom sokat fejlődött. Elégedett nem vagyok és nem is leszek szerintem soha, sok tanulnivalóm van még, de jó úton haladok. Már csak akkor esik nehezemre a nyelv használata, ha fáradt vagyok, meg ha valami bonyolult dolgot kell elmagyaráznom.
A hotelbeli gyakorlatnak hamarosan vége. Már csak kétszer megyek. Létszámstop van, de az önéletrajzomat leadom, hátha belendülnek.
Beadandókat kell írnunk és egy ingyenes IELTS információs kurzuson is részt veszek. Nem mondanám, hogy unatkozom. Nem is bánom, de várom már a két hét suliszünetet. Azt hallottam, hogy a következő 10 hét nehéz lesz. Lehet, hogy csak azért, mert akkor már csak elméleti óráink lesznek, és ez általában jobban megterheli a diákokat, de az is lehet, hogy tényleg nehezebb az anyag. Hamarosan meglátom.

Töredezik a jég

Múlt héten volt osztály- és lakótársam szülinapja. Vasárnap bulit tartott, amire meghívott engem is. Maga a meghívás a "jöhetsz, ha akarsz" kifejezéssel történt, szóval tudtam, nem nekem szól, hanem a hülye szitunak, hogy úgyis a házban leszek, akkor már jobb, ha lent vagyok és nem megyek le a buli közepén szendvicset gyártani magamnak, vagy ilyesmi. Kicsit segítettem az előkészületekben a házinénik védőszárnyai alatt, majd este is az összepakolásban, mosogatásban, mikor már csak 4-en voltunk, házinéni nélkül. Mikor úgy gondoltam, már nem kellek, elköszöntem és feljöttem a szobámba. Kicsivel később bekopogott a srác, megköszönte a bort, amit kapott meg a segítséget. Teljesen le voltam döbbenve ettől a gesztustól. Azóta sem tudom hova tenni, mint ahogy azt sem, hogy újra köszön. A vizsgánkon egy csoportban voltunk (cukrászat), ott muszáj volt kommunikálni, egyébként a suliban továbbra sem beszélünk, itthon viszont jött már egy kis segítségért a házi feladatához.
Szóval lassacskán újra beszélő viszonyban leszek a ház minden lakójával.
Azért ez a négy hónap mosolyszünet nem lesz elfelejtve részemről, sokat kell még ahhoz tennie, hogy újra barátság-közeli viszonyunk legyen.
A vizsgáról majd írok a hét végén, amikorra remélhetőleg megszerzem a fényképeket is, amik készültek.

Langham

Az iskolámnak szerződése van a Langham Hotel, Melbourne-nel, hogy fogadjanak minket 128 óra szakmai gyakorlatra. Ebben a negyedévben ennek a gyakorlatnak az ideje van.
Az első 16 órámat a cukrász részlegen töltöttem és borzasztóan élveztem. Különösen a délután 4-5-től este 10-ig tartó időszakot, mikor a cukrászmesterrel kettesben voltunk csak a konyhán, így sokat tanulhattam. A "normál" cukrászokkal ellentétben ő egy csomó dolgot bízott rám. Jó-jó, hát lassacskán haladtam, de azért elkészültem mindennel. Jókat beszélgettünk és sokat kérdeztem. Jövő héten tartjuk a büfénket, ami a legnagyobb vizsgánk. Ott is a cukrászaton leszek. Addig még egyszer megyek a hotelba, és igyekszem majd kifaggatni a mestert, hogy a rám eső részt hogy is lehet igazán jól csinálni, mire figyeljek oda, ilyesmi.
Várom már a vizsgát is (szeretnék túl lenni rajta) és a következő alkalmat is, mikor a szállodába megyek. Néhányan úgy fogják fel, hogy ingyen dolgozunk nekik, én lehetőségként arra, hogy tanuljak és lássak egy igazán nagy konyhát működés közben. A többiek beszámolójából is úgy látom, hogy azokra akik akarnak és nem kétbalkezesek, bíznak komolyabb munkákat. Szóval jó ez. A tanulást továbbra is élvezem, jó eredményeim vannak, a tanárok általában szeretnek (teacher's pet vagyok). :)
Melbourne-t is szeretem, egyáltalán nincs honvágyam. Most, hogy az étterem, ahol dolgozom, bezárt 6 hétre, egy kis szabadidőm is van. Jól jön ez is. :)

Megvan végre!

Ma reggel elhozhattam végre az autómat. Közel 7 hetet kellett várnom rá. Amint hazaértem, egyből kötöttem is rá biztosítást. Sokkal halkabb, mint Vilma (a Suzuki), remélem nem lesz vele semmi komoly gond. Pótkulcsot is kaptam, nem fogom kizárni magam. A díler kicserélt rajta apróbb dolgokat. Egy vezeték volt törött, az ablakmosó tartálya szintén törött volt. Kaptam újabb aksit is. Kíváncsi vagyok, ez az autó hogy fog indulni hideg időben, meg egyáltalán, hogy viselkedik hosszú távon. Pillanatnyilag nagyon boldog vagyok, hogy megvan végre.
A dílernél azért azt nem hagytam ki, hogy átnézzem az összes papírt (a fontosabbakról fénymásolatot is kértem). A kocsi 2x volt road worthy-n ez idő alatt, mert az első lejárt, a regisztrációja tegnaptól egy évre szól, és azt a levelet is láttam, ami igazolja, hogy a kocsi átírható. Itt ki is derült, hogy bizony tudták, hogy a kocsi papírjaival gondok voltak, mert ebből a levélből láttam egy január 30-as keltezésűt is. Azzal nem számoltak, hogy 90 nap az érvényessége és 2-6 hét az újat beszerezni. Szóval e miatt csúszott ennyit a dolog (ismereteim szerint).

Mobil internet

Végül is a mobil internet mellett döntöttem annak ellenére, hogy a házinéni rábólintott arra, hogy a kábeltévéjére vegyek internetet. Ezzel most független vagyok mindenkitől. Sokkal nem kerül többe, mint amit eddig fizettem. Mondjuk lassabbnak lassabb, meg limitált is, de műxik.
Nem tudom más hogy van vele, nekem hideg van. Vettem már elektromos ágymelegítőt, hordom a télikabátom is és egy hősugárzót is beszereztem. Így ki lehet bírni azért. Mínuszok nincsenek, de itt is párás a hideg, mint otthon. A házban csak a földszinten meg a fürdőszobában van fűtés, a szobákba magától kellene betalálnia a felfelé szálló melegnek.
Szegény Suzukiban reggelre úgy besűrűsödik az olaj, alig akar elindulni. Attól félek egyszer majd tényleg nem indul és akkor bajban leszek. A saját kocsimat még mindig nem kaptam meg. Az újabb időpont, amit ígértek e hét vége. Kezd gyanús lenni ez a regisztrációs probléma sztori. Sokkal valószínűbb, hogy nem kapta meg a kocsi a roadworthy-t, és kell rajta dolgozniuk. Mivel addig is van mivel járnom, nem igazán aggódom a dolgon.

Internet problémák

Erőt vett ma magán az osztálytársam és hozzám szólt. Azt közölte velem, hogy lemondja az internetet egy hét múlva, újat köt, azt már nem használhatom majd. Ma órákat töltöttem a net böngészésével, hogy mégis milyen opció lenne az, ami megoldaná a problémámat.
Sokkal okosabb nem lettem. A telefonvonalat nem használhatom majd, mert azon lesz már egy ADSL, szóval vagy telefon+ADSL (+mobil) vagy mobil internet a lehetőség. Mindegyik drágább, mint a mostani helyzet. Az érdekes az, hogy azt a csomagot, ami most itthon van, nem is találtam meg.
Az internetforgalmamat monitorozom már egy ideje, 3-5 GB elég. Persze ebben nincsenek letöltések, csak szimpla használat.
Aki tud valami okosat mondani, az ne fogja vissza magát.
Ötletek, tippek megbízható szolgáltatókról stb. nagyon jól jönnének.
Előre is köszönöm.

Autóklub

Már ilyen tagságom is van. Na, nem mintha az lett volna az első dolgom, miután autóhoz jutottam, hogy belépjek. Az történt, hogy ügyesen kizártam magam a kocsiból. Pótkulcs persze nincs (a sajátomnál első dolgom lesz csináltatni egyet). Szóval fel kellett hívnom az RACV-t, ugyan segítsenek már ki szorult helyzetemből. Ezt azonban csak tagság esetén teszik. Szóval ott telefonon gyorsan be is léptettek. Persze a mobilomon nem volt annyi pénz, hogy ezt végéig beszéljem, félúton lemerült a kreditem, a házinénim telefonjáról fejeztem be. De legalább ezen is túl vagyok. Még biztosítást kell kötnöm, aztán készen leszek. Erősen remélem, hogy az után már csak a benzinre kell költenem egy ideig.

Autó szaga

Arról volt szó, hogy pár nap és felvehetem az autómat. Hívtak is, hogy mehetek érte, majd másnap, hogy mégse. Az történt ugyanis, hogy mikor ment a díler regisztrálni a kocsit, kiderült, hogy az előző tulajnak tartozása van rá, így nem lehet forgalomba helyezni. A procedúrára kb két hetet mondtak. Kérték, hogy menjek be, nézzek meg másik autót, mondtam, nekem az kell, amit kinéztem. De hát addig is járnom kell valamivel, mert a taxi bizony drága. És láss csodát, adtak egy autót addig is, míg az enyémet felvehetem. Azt hiszem, ennél korrektebb hozzáállás nem is kell.
Lassan egy hete autóval járok. Vettem és még veszek is vezetésórákat, de egyedül is vezetek. És élvezem. Több mint 8 éve van jogsim, és gyakorlatilag nem vezettem, mióta megvan. A saját és a kölcsön kocsi is automata. Ehhez ragaszkodtam. Dodzsemet mégiscsak könnyebb vezetni, mint egy manuális váltós autót. :) Meg hát annyi önkritikám van, hogy tudom, a váltókezelés (kuplungozás) sosem volt az erősségem, és akkor most finoman fejeztem ki magam.

Autó

Szombat este kinéztem a neten egy autót, ma elmentem a főnököm férjével megnézni, és meg is vettem. Kipróbáltuk, megnéztük, működik. Semmiképpen nem akartam egyedül menni, mert semmit nem értek az autókhoz, így engem úgy vágtak volna át, ahogy akarnak. Nem egy mai darab a kocsi, 23 éves, de viszonylag jó állapotban van. RWC és regisztráció van rajta egy évre. Majd szombaton mehetek érte. Valószínűleg előbb kész lesz a papírmunka, de nem tudok érte menni korábban. Viszont két vezetés-órát veszek a biztonság kedvéért. Azóta nem vezettem, hogy megszereztem a jogsim. Szóval: rettegj Melbourne! :)
Breaking news: Az öreg elköltözött!

Update

Na nem a Norbi féle, csak az életem menetéről.
Van egy kedvenc idézetem, amit sokat mondogattam magamnak kisebb problémák esetén. Most is, csak most mégsem teszek semmit. Így szól: A lustaság az, ami kínos helyzetekből nem enged szabadulni. Szóval még mindig ugyanott lakom (már fél éve, hogy repül az idő!), a helyzet változatlan, de most nem erről akarok írni.
Van egy új munkám, ami nagyon jónak tűnik, az egyetlen bökkenője, hogy messze van, autót kell vennem. Ez most az 1. számú projekt. Holnap megyek egy dílerhez, akinél kinéztem egy kocsit a neten.
A suliban tartottak egy próba IELTS vizsgát (csak listening és reading), az eredményem 6 és 7. Mindenféle készülés nélkül ez elég jól hangzik. Sajnos writing nem volt, pedig abból vagyok a leggyengébb. Sebaj. Arra jó volt, hogy belőjem magam. Augusztusban akarok menni előkészítő tanfolyamra, utána vizsgázni. Itt most kb 4 hónap a várakozási idő a vizsgára. Szóval hamarosan be kell adnom a papírom. Azért előbb beszélek a suliban a nyelvi részleg vezetőjével, hogy mit javasol. Aki javította a vizsgát, és a tanfolyamot tartja, az vizsgáztató egyébként, szóval nem lettünk fölépontozva. Mikor megnéztem az eredményt, meg hogy mi lett volna a helyes válasz, volt, ahol csak a névelő hiányzott, és nem adták meg a pontot, szóval szigorú volt. Viszont nem volt tétje. Nyomás alatt azért másképp működik minden.
Hát ennyi van. A suli és a munka körül forog az életem, más nem is fér bele. Sajnos, még a blogok olvasása sem. Teljesen le vagyok maradva. :(

Lakáskérdés

Kétszer beszéltem a házinénivel a legutóbbi bejegyzés óta a lakáskérdésről. Először mondtam neki, hogy elegem van, keresek szállást és megyek. Azt mondta, hogy nem örül, de ha úgy gondolom, menjek. Azt is hozzátette, hogy az én kiköltözésem nem befolyásolja, hogy az öregnek mennie kell. A családjából is többen megerősítették, hogy az öreg költözni fog. Ettől nem lettem sokkal boldogabb, nem győztek meg, viszont világos, hogy rajtam múlik, mikor megyek. Másodszor most hétfőn beszéltem vele, említettem, hogy nekem nem úgy tűnik, mintha az öreg nagy lakáskeresésben lenne. Nincs is. Ugyanis a fia keres neki lakást. Olyat, amit a srác megengedhet magának akkor is, ha az apja nem tudja fizetni, ami ugye bármikor előfordulhat az öreget ismerve. Addig is kerülöm. Félreértések elkerülése végett: nem miattam kell költöznie, hanem ahogy a volt feleségével viselkedik.
A fiával találkoztam mostanában, nem úgy tűnt, mintha a legkevésbé is hibáztatna bármiért. Szóval most várakozó állásponton vagyok. Nézem a hirdetéseket, de ha nem muszáj, akkor nem költözöm. Mivel én is alig vagyok itthon, viszonylag jól el tudjuk kerülni egymást.

Szállást keresek

Sokáig gondolkodtam, megírjam-e ezt a történetet, de úgy döntöttem, itt a helye.
Ádámtól és Évától fogom kezdeni, hogy teljesen érthető legyen, de azért nagyon hosszú nem lesz.
Szóval az alapszituáció a következő: Egy négy hálószobás házban lakom. A házinénivel (P), az osztálytársammal (A) és a házinéni elvált, alkoholista exférjével (D).
D történetesen használtautó-kereskedő, s mint ilyen természetesen megpróbált eladni nekem autót. Igyekeztem udvariasan nemet mondani és elmagyaráztam, hogy két oka is van, amiért nem veszek autót. Az egyik, hogy nincs rá szükségem, (iskolába vonattal megyek, dolgozni meg gyalog), másrészt amíg a sulira nem raktam össze a pénzt, nyilván nem fogok venni egy autót, amire nincs is szükségem. Erre felajánlotta, hogy támogatna engem anyagilag némi szexuális ellenszolgáltatás fejében.!!!! Azt hittem viccel egészen addig, míg másfél hét múlva nem kérdezte a válaszomat. Természetesen nemet mondtam, ezen nem kellett gondolkodni. Döbbenetemben és felháborodásomban viszont elmeséltem néhány embernek a sztorit. Ő ezt hónapokkal később visszahallotta. Azóta nem beszélünk. Ez alapvetően nem lenne gond. Egy, P-vel történő veszekedése keretében (nem ritka), viszont leordította az én fejemet is. Köpni-nyelni nem tudtam. Nem vagyok hozzászokva, hogy ordítanak velem.
Mint kiderült, felháborodott azon, hogy én hogy merészeltem, elmeséli az ő ajánlatát és P nővéréhez ment panaszkodni, hogy milyen sérelem érte. Vigasz helyett azonban csak jó lecseszték, hogy egyáltalán hogy fordulhatott meg a fejében ilyen gondolat, és nehogy már sajnáltassa magát, hanem tessék vállalni a felelősséget a tetteiért. Javára legyen mondva, egy percig nem tagadta (tudtommal) az ajánlatát.
Az ordítozós jelenet után (ez két hete volt) P elvitt magával, nem hagyott egyedül vele a házban. Állandóan viszont nem lehetek vele. Állítólag nincs mitől félnem, de akkor sem érzem magam biztonságban többé itt.
P-nek mondtam, hogy költöznék, azt mondta, ezek után az öreg költözik, várjak még pár napot. Ugyan tudtam, hogy csak időt akar nyerni arra, hogy lenyugodjak, de vártam. D-vel természetesen továbbra sem beszélünk, azonban, ha a közelben vagyok és hallom, egy megjegyzést azért elejt, miszerint: kurva. Az osztálytársammal meg élvezettel tárgyalják ki az újabb fejleményeket. Ma például azt, hogy elpanaszkodtam P-nek a kurvázást. Nem gondoltam, hogy figyelmeztetni fogja az öreget, hogy álljon le, de -sajnos- megtette, olajat öntve a tűzre.
Az én helyzetem tarthatatlanná vált, mielőbb mennem kell. Nem mert küldenek, hanem, mert kiutáltak. Apró adalék, hogy ahogy korábban írtam A-val is voltak egymással problémáink. Most ismét berágott. Azon túl, hogy nem hagytam lemásolni az egyik házimat, nem tudom, mit követtem el. A egyébként nem csípi D-t, de most összefogtak.
Vidám az élet. :(
Többen mondták férfi ismerőseim, hogy ilyesmit nem mond el az ember senkinek. Én azonban úgy gondolom, hogy pont ez a szőnyeg alá söprő, félrenéző magatartás az, ami lehetőséget ad, sőt bátorítja az ilyen magatartást. Ez a féreg legközelebb meggondolja, zaklat-e valakit. (Nem csak az ajánlat volt, időközben is több kisebb szexuális tartalmú megjegyzést kaptam.)
Hát ez van. Ha lesz erőm megírom ugyanezt angolul is.
Aki tud kiadó szobáról a 67-es villamostól nem nagyon messze, az kérem, segítsen.

Ünnepek

Múlt szerdán Pészahot ünnepeltem a családdal, tegnap meg Húsvétot a magyarsággal.
Múlt hétfőn egész nap főztünk a házinénimmel (jó, én főleg csak mosogattam), szerdán pedig munka után mentem a lánya házába ünnepelni. Az elejéről lemaradtam, így az imádkozás és egyéb hagyományok kimaradtak, de az étel finom volt.
Itt a házban most nem esznek kenyeret, semmi olyasmit, aminek egy kis esélye is lehet arra, hogy megkeljen. Tőlem nem várják el, hogy betartsam ezt a szabályt.
Tegnap egy templom hátsó kertjében tartottak Húsvétot a magyarok. Nem igazán tudom felmérni, hányan voltunk, de néhány százan biztosan. Voltak antikvár könyvek, magyar édességek, gulyásleves, töltött káposzta és lángos. Finom volt. A szervezéssel voltak problémák, de jól éreztem magam. Találkoztam pár ismerőssel és megismerkedtem néhány új emberrel. (Nem úgy van, hogy hétfőtől lehet újra húst enni?)
Ma reggel vettem zsemlét, sonkát, tormát, főztem tojást. Lett tőle húsvéti hangulat. (Máskor nem igen eszem tormát.)
A suliban szünet van most két hétig. Aztán kezdődik a második félév. Eszméletlen gyorsan rohan az idő.

Ejnye-bejnye

Kaptam enyje-bejnyét, amiért nem írok. Jogos. Pótolom.
A fontos dolgok közé tartozik, hogy pillanatnyilag heti 20 órát dolgozom az étteremben, amit nagyon szeretek. Kifejezetten szeretek dolgozni járni. Most csak helyettesítek valakit, még egy pár hétig.
A másik hír, hogy újra megfáztam, ez felülfertőződött, arcüreg-gyulladásba fajult. Szerencsére nem vagyok rosszul, nem vagyok lázas, csak az orrfújás, arcfájás van, ami kisugárzik a fogaimba. És csak egy oldali, szóval talán nem kell pépes étrendre átállnom, míg elmúlik a fájdalom. Viszont jó eséllyel fertőzök, szóval nem megyek senkit sem látogatni, pláne nem kisgyermekeseket.
Az osztály- és lakótársammal volt egy nagy harcunk, most fegyverszünet van. Különböző kultúrák együttélése nehézkes kicsit, ha mindkét fél büszke és makacs, mint egy öszvér, és marhára nem értik, a másik mit miért tesz és miért úgy, ahogy. Valahogy azért majd ez is megoldódik. Továbbra is szeretek itt lakni.
Van rádióm (az étteremből), szóval most már gyakorolhatom a listeninget. :)
A suli továbbra is jól megy. Kissé romlottak az eredményeim, ahogy mindenkinek, ugyanis szóltak a tanároknak, hogy vegyék vissza magukat, és ne osztogassanak olyan jó jegyeket. :( Az információ az egyik tanártól származik.
Egyébként jön az ősz. Az időjárás szeszélyes. Két nap majd' megfagytam, most meg megint 30 fok fölött járunk. Ehhez nem egyszerű hozzászokni. Azért nem kell megijedni, eszemben sincs hazamenni. Valahogy csak kibírom majd az időjárás szeszélyeit. :)

Bíztatás otthonról

Nemrég nagy telefonálást bonyolítottam az otthon maradottakkal. Egyrészt felhívtam a volt főnökömet, akivel nagyon jóban vagyok. Az volt az első kérdése, hogy honnan hívom. Hát igen, Angliából ugye megfutamodtam. Mikor mondtam, hogy még mindig itt vagyok, és jól érzem magam, megnyugodott, de azért még háromszor elmondta, hogy ne menjek haza, olyan rossz most otthon. Angliában három hónap után számoltam vissza a napokat, hogy mikor jövök már el onnan. London aztán már jó volt, de a sziget egy rémálom. Felhívtam anyukámat is, elmeséltem az előző beszélgetést, és mondta, hogy ő is érzi, hogy most minden rendben velem, most nem kell vigasztalni, erőt adni, hogy bírjam ki. Hát szóval így öt hónap után is jól érzem magam. Vannak persze időszakok, amikor kicsit magam alatt vagyok, de ezek hamar elmúlnak, és a jókedv dominál inkább.
Az idő félelmetesen gyorsan halad. A sulit szigorítják, aminek én személy szerint örülök, mert így lemorzsolódnak, akik nem bírják, és nem húznak vissza. Meglebegtették, hogy 5-ös helyett 6-osra emelik fel a szükséges IELTS szintet az itt tanuló diákoknak. Nekem a korom miatt egyébként is a 7-es a cél, így ez nem igen érint.
Minden osztálytársamnak a PR a cél. Egy olyan volt, aki saját bevallása szerint haza akart menni, de már ő is inkább maradna. Főleg az angol miatt, talán egy tizednek van esélye arra, hogy tényleg maradjon is. Sajnálom azokat, akiken látszik, hogy nincs semmi sanszuk, és mégis beleölik az álmukba azt a nem kevés pénzt, amit ez a suli jelent.
Mondom ezt úgy, hogy én sem látom még, hogyan fogok maradni. Nyilván a többiek is így vannak ezzel, egyelőre kivárnak, aztán majd meglátják.

:(

Ma reggel, mikor kiléptem a házból, láttam és éreztem a füstöt. A szél befújta a városba. Persze felhígítva. De hát én meglehetősen messze élek attól a környéktől, ahol a tűz ég, mégis erős volt a füst reggel. Nem tudom és nem is akarom elképzelni, hogy milyen lehetett átélni.
Tegnap az étterembe bejött valaki vacsorázni felkötött karral. A tűzben sérült meg. A szomszédja háza leégett, az övé megmenekült. A kettő között 10 méter volt a távolság.
Csütörtökön az egyik tanárunk mesélte, hogy a barátai fia meghalt a tűzben. Kirándulni járt a környéken, mikor kitört a tűz. Annyi ideje volt csak, hogy egy sms-t küldjön a szüleinek "I'm going to die. I love you." 22 éves volt, épp csak befejezte az egyetemet.
Eddig 181 holttestet találtak. Ez még nem a végleges száma az áldozatoknak. A tűzoltóság igyekszik kontroll alá vonni a tüzet. Arra készülnek, hogy még hetekig égni fog.
Egy embert letartóztattak gyújtogatás gyanújával. Az a tűz 21 áldozatot követelt. A marysville-i tűznél is valószínű, hogy gyújtogatás történt. Az a település gyakorlatilag megsemmisült. Csak ott több mint százan vesztek oda. A közvélemény a gyújtogatásért kiszabható büntetés szigorítását követeli.
Aki tud segít. Pénzzel, ruhával stb. Nálunk az iskolában jótékonysági hotdogvásár volt. A tévében csütörtök este egy olyan program ment, mint otthon az Aranyág. A kormány ígéretet tett, hogy újjáépítik a házakat.
Ausztrália összefogott a tűz áldozatainak megsegítésére.

Enyhülés

Ma már "csak" 35 fok van. A madarak felélénkültek, nem nagyra tátott szájjal hűtik magukat, repkednek és csivitelnek is. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert a házban is, a munkahelyemen is van légkondi. Naponta csak egy órát kellett kint töltenem (oda-vissza séta). Ez a jó tíz fok lehűlés nagyon kellett és nagyon érezhető. Remélem, a 40 fok feletti időszakot idénre letudtuk. Elég volt. Az emberek türelmetlenebbek, fáradtak, most talán tud majd mindenki pihenni éjszaka. Rengeteg hibaelhárítási munka van a hőség után. Oltani kell a bozóttüzeket, rendbe kell tenni a tönkrement síneket... Tegnap Melbourne-ben ingyen volt a tömegközlekedés, mert teljesen kiszámíthatatlan volt, hogy mi közlekedik, mi nem.

MELEG VAN!

Nagyon. Most már nekem is. "Csak" 35 fokig vagyok hitelesítve, de már napok óta 40 felett járunk. Fél óra sétára lakom a melótól. A 7,5 dl-es palackot jéggé fagyva viszem magammal, mire beérek, felolvad. Tegnap áramszünet is volt. Egy órát töltöttünk a konyhában légkondi és elszívó nélkül. Le is vettünk gyorsan mindent a tűzről, amit lehetett. :) Az hőmérő itt a jobb oldalt 48C fokot mutat. Délután egy órakor. Ez még megy felfelé.
A gyakorlatom a vége felé közeledik. Nagyon élvezem. Jövő héten kezdődik a suli. Azt is várom már nagyon. Kíváncsi vagyok az új tanárokra. A tananyagot tudom, mert megkaptuk előre a tematikát. Biztosan tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki előre olvassa a tankönyveket, de nem vagyunk sokan. :) Most van időm rá, hát miért ne tanulnék előre? Csak a saját dolgom könnyítem meg.
Már több, mint két hónapja lakom itt, és továbbra is tetszik. Voltak súrlódásaim az osztálytársammal, meg kellett szokni egymást. Más a hátterünk, a kultúránk stb, de most már elég jól kijövünk újra. Nem nagyon zavarjuk egymás köreit.
Ültettem citrommagot. Mikor felvágtam a citromot már csírás magokat találtam benne, hát gondoltam megpróbálkozom vele. A háromból egy már kidugta a tetejét a földből. 20 év múlva már talán teremni is fog. :)
Továbbra is élvezem Ausztráliát, örülök, hogy itt lehetek.

Szakmai gyakorlat

A suli két éve alatt 900 óra szakmai gyakorlatot kell összeszednem ahhoz, hogy aztán elismertethessem a végzettségem. Természetesen a munkaadók nem tolonganak a semmi gyakorlattal nem rendelkező tanulók után. Én sem tenném, valljuk be őszintén. Ennek orvoslására a következő megoldáskezdeményt ötlöttem ki. Most, hogy az étterem újra kinyitott, suli még nincs és nekem sincs semmi dolgom, bejárok segíteni a tulaj-chef-nek. Neki ez megéri mert van ingyen segítsége (amire egyébként nagy szüksége nincs), és meg kapok egy kis ízelítőt abból, hogy hogyan is működik egy éttermi konyha, és közben gyakorolok is. Mikor a suli kezdődik majd, ismét bele kell fognom munkakeresésbe, de addigra legalább halvány fogalmaim lesznek arról, mit kell egy konyhában csinálni, és ha behívnak egy próbanapra, akkor nem csak nézek majd, mint Rozi a moziban.

Deja Vu

Érdekes egy dolog ez. Kiskorom óta fordul elő velem (és nyilván mással is), hogy egy-egy élethelyzetben rádöbbenek, ez már megesett velem egyszer. Nem nagy dolgok: egy beszélgetéstördék, egy séta stb. Az utóbbi két hétben kétszer fordult elő velem ilyesmi, pedig évek óta nem tapasztaltam. Kíváncsi vagyok mi és mikor lesz a következő.
Most, hogy már 2 hete nincs net, kicsit honvágyam van. Magyar híreket akarok olvasni, tudni, hogy mi folyik otthon, mi foglalkoztatja az embereket. Úgy érzem magam, mint aki alól kihúzták a széket. Szóval most, mikor ezt a bejegyzést feltöltöm, egyben a hírportálokat is meg fogom látogatni. És megnézem a maileimet, és bejelentkezem az iwiw-re és a facebookra is. Irgum-burgum. Mintha a fél karom hiányozna a net nélkül. Erre mondják, hogy függő. Talán kezeltetnem kellene magam. :) Bár, ha ez az egyetlen "káros" szenvedélyem, az még elmegy, nem?
Sok érdekes dolog nem történt egyébként. Az év utolsó két napján alaposan megfáztam, nyomtam az ágyat pár napig. Most már jól vagyok, a köhögésnek meg a rekedtségnek kell még egy kis idő, mire elmúlik, de ez már semmiben nem akadályoz.
Jövő héten nyit az étterem, végre lesz elfoglaltságom, na meg bevételem. A suliszünetből 3 hét van még hátra. Pár osztálytársammal találkoztam, de nem nagyon jellemző a gyakori összejárás. A 6-os kis brancsunkból 4-ünknek 3 héten belül van a szülinapja. 3 ünneplésen már túl vagyunk, a negyedikkel egyelőre nem tudom, mi lesz.
Unaloműzési szándékkal a tenkönyveimet is elővettem, sőt tanultam is. Ami tankönyvet megkaprunk, és a következő tíz hétnak anyaga lesz, azt el akarom olvasni előre. Vannak olyan dolgok, amikről még soha nem hallottam, és olyanok, amikről már látom, hogy biflázós lesz (pl melyik krumplifajta mire jó, a nyomdázáson túl). Igyekszem értelmesen és élvezetesen felhasználni a rendelkezésemre álló szabadidőt.
Net egy hét múlva lesz, de addig is lehet kommentelni!