Egyveleg

Ahogy az a bejegyzések sűrűségéből is látszik, mostanában nem eseménytelen az életem.
Sok apróság történik, amiket most sorra veszek.
András nekem (is) ítélt egy blogos díjat, amit köszönök és ami nagyon aranyos és megtisztelő részéről, én azonban galád módon nem adom tovább ezt a vándordíjat 7 másik blognak. Minden ilyen kört megszakítok, bocsi.
Múlt héten volt a ausztrál foci Grand Final-ja. Nem, nem követem az itteni sporteseményeket (sem), ez is csak azért érdekes, mert az egyébként igen békés szurkolók azért ilyenkor meg tudnak kicsit vadulni. Dolgoztam a GF estéjén, és láttam felszakadt szemöldökű szurkolót, akit a győztes csapat drukkere ütött meg. Ez utóbbit később a rendőrök elvitték. Örültem, hogy különösebb izgalom nélkül lement az este, elértem az utolsó vonatomat éjjel egykor. Békésen üldögélek a vonaton, mikor egyszer csak egy nagy BUMM. Valaki heccből hozzávágott valamit a vonathoz, ami az üvegen landolt, pont a fejem mellett. Az üveg szana-szét repedt, de itt is biztonsági üveg van, ki nem törött szerencsére. Azért nem volt jó élmény. :(
Kaptam egy levelet a szakmaelismertetőktől, miszerint OK amit leadtam, de nem elég részletes, nem tudják elfogadni. Kaptam 30 napot, hogy egy részletesebb leírást adjak be. Bármilyen furán hangzik is egy bloggertől, én nem igazán szeretek írni. A levél, amit leadtam, főleg felsorolást és egy mondatos pontokat tartalmaz. A levelet, amit mintának használtam, pár hónappal ezelőtt minden további nélkül elfogadták. Nekem más az elbírálóm, úgy látszik, ő szereti a hosszú körmondatokat. A dologban az az érdekes, hogy Ausztrália számára igazából nincs tétje annak, hogy most megkapom-e ezt a papírt. Ha megkapom, az csak azt jelenti, hogy kb 2 évet maradhatok még. Ha nem vagyok elég jó, a job ready program feltételeinek úgysem tudok megfelelni, akkor pedig nem marad kiskapu a maradásra. Annak, akinek a levelét mintának használtam, még az előző rendszer szerint adták meg az igent, vagyis nem kell keresztülmennie a programon, kereshet egyből szponzort.
Tegnap volt a diplomaátadó ünnepségem. Képek lesznek, csak el kell mennem a suliba elkérni őket, meg a többiektől is, mert én biza egyet sem csináltam. Néhány emberrel valószínűleg most találkoztam utoljára. :( Jó volt beszélgetni régi tanárokkal is. Most már ugye nem tanár-diák viszony van, hanem egyenrangú felek vagyunk, magánemberek. Kérdezgették, mihez kezdek most, elsírtam ezt a leveles dolgot, és az egyikük felajánlotta, hogy feljavítja a levelem, menjek be hozzá mikor időm van. Ha nem hívnak be dolgozni kedden, akkor megyek. Mielőbb be akarom küldeni az új levelet.
Duncan barátom már eleve pityókásan jött, majd benyakalt egy csomó pezsgőt. Rendesen részeg volt, mikorra vége lett az ünnepségnek. Mondjuk nekem is lecsúszott jópár pohár bor. Elvileg az egyik tanárunkkal mentünk volna még inni, de lemondta, így csak ketten mentünk tovább egy bárba, ahol folytattuk az italozást. Duncan annyira elázott, hogy a diplomáját rám bízta, hogy hozzam haza, mert akkor legalább nem veszik el. :) Ma kaptam tőle egy sms-t, hogy ugye nálam van a papírja? :D Mondta, hogy az ünnepség alatt azon gondolkodott, hogy két évet járt a suliba, de gyakorlatilag alig 1-2 ember van, akit ismer. Úgy igazából. Nem csak a nevét tudja, hanem ismeri az életét, gondolatait az egyéniségét. Én azon csodálkoztam, ezen ő miért csodálkozik. Mióta osztálytársak lettünk, gyakorlatilag minden idejét velem töltötte a suliban. Előtte meg az amerikai lánnyal. Már meg is van a 2. :)
Nézegettem a cuccaimat. Olyan szemmel, hogy hogy fogok pakolni, mikor költözöm. Jó, persze, még nem most lesz, de pár hónapon belül mindenképpen. Akár Melbourne-ön belül, akár Ausztrálián belül, vagy ne adj Isten, vissza Európába, össze kell pakolni, selejtezni kell. 2 év alatt sok cucc gyűlt össze. Belefér az egész egy kocsiba még mindig (a könyvespolcot leszámítva), de akkor is jó kis munka lesz mindent összerakni. Ha Európa lesz a végén, akkor bajban leszek. Jó nagy lesz a postaköltségem.
Munkahelyen is voltak történések. A supervisorom elutazott. 7-8 hétig nem lesz. Ahogy kitette a lábát, sokkal nyugisabb minden. Ő valamiért jónak látta, hogy fenntartson egy feszültséget az emberekben. Bennem legalábbis biztos. Egyik szavával ugyan ütötte a másikat, de akkor is. Ilyenekre gondolok, hogy mikor odakerültem, nekem mondták, hogy itt állandóan keresnek embert, mert nagyon nagy a fluktuáció. Ő azt mondta, csak azért vettek fel, mert a tulaj barátjának barátja vagyok, egyébként nem kell ember. 3 hét múlva felvettek még egy embert, csak ment nem kell. :) Mondta, hogy az éjszakai műszakért felelős srác nem kedvel engem. Ebben lehet valami, ugyanakkor az a srác többet segített nekem, mint ő. Elintézte nekem azt, hogy ne kelljen éjszaka dolgoznom. Nekem ez azért jó, mert itt nincs éjjel tömegközlekedés, a taxi meg 2 órai bérembe kerül. Persze lehetne mondani, hogy azért intézte így, hogy ne kelljen velem dolgoznia. De ennek kicsi a valószínűsége, ugyanis ezen a héten van utoljára, szóval neki igazából már nem oszt, nem szoroz.