2008/03/26

Bátorság


Mostanában több helyről kaptam azt a visszajelzést, hogy micsoda bátor dolog egyedül nekivágni egy ilyen tervnek, és hogy elköltözni egy ismeretlen országba, idegen kontinensre milyen bátor terv. Hát nem tudom. Én nem érzem magam különösebben bátornak. Középiskola 4. osztályában a magyartanárom (áldassék a neve) elolvastatta velünk Sarkadi Imre A gyáva című novelláját. Már akkoriban is nagy hatással volt rám, de egyre jobban befolyásolja az életemet. Engem itthon nagyon dühít, hogy mindenki (tisztelet a kivételnek) csak panaszkodik, de senki nem tesz a jobb életért semmit. A nyugdíjasok panaszkodnak a kevéske jövedelmükre. Itt csendben megjegyzem, hogy anyukám nyugdíja magasabb a fizetésemnél (ő nem is panaszkodik a nyugdíjára), és az egyik nagyanyám is többet kap annál, igaz a kárpótlásért kapott életjáradékkal együtt. Az orvosi kamara csak több pénzért nyüszít, de azt ne vizitdíjból szedjék be. A vasutasok visszaélve helyzetükkel, idén már legalább 3x sztrájkoltak, és 17%-os bérnövekedést akarnak. A tanárok ellenzik az iskolák összevonását, holott alig van gyerek. Az emberek nem látják át, hogy a jobb élet átmeneti lemondással jár. Sajnos itthon leszólják azt, aki próbál változtatni. Ha egy idős ember nekilát, hogy leszigetelje a házát, kicserélje az ablakokat, azt mondják, minek, hisz úgyse él már sokáig. Na, ettől kinyílik a bicska a zsebemben. Itt nemcsak, hogy senki nem tesz semmit egy jobb életért, de aki tenne, azt meg visszarángatják. Ezek után tényleg nagy bátorság kell ahhoz, hogy elmenjen innen az ember? Nem hiszem. Van egy másik olvasmány, ami szintén erősen hat az életemre az pedig Békás Pál A félőlény című tanmeséje. Ebből idézek egy rövid részletet: „Azért van tele veletek a világ, mert szörnnyé válni könnyű. Nagyon könnyű. Nem lenni szörnnyé: az a nehéz.” Én próbálom a saját utam járni, nem azt, amit rám kényszerítenek/kényszerítenének az itthoni körülmények és bár jót akarva, a családom.
Számolgattam, hány blogot olvasok Ausztráliába készülő és már ott élő emberektől, családoktól. 20 fölötti szám jött össze. 6 éve tervezgetem a kimenetelt, és bár voltak megtorpanásaim, az álmomat csak én valósíthatom meg, senki helyettem nem fogja. Sajnos a legközelebbi hozzátartozóim közül ezt csak a bátyám érti meg. Ahhoz talán tényleg kell bátorság, hogy a családom ellenére cselekedjek.

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kicsit közhelyes leszek, de ezt te is tudod: "A saját életedben te vagy a főszereplő." Amúgy, nagyon igaz, amiket leírtál; engem is megdöbbent az a határtalan demagógia, amiről hallok/olvasok.
Keep te fire burnin'. :-)
Üdv/
Márti

Névtelen írta...

Szia Encók!

Sok mindenben egyet értek veled. De ezt a mondatodat kiemelném:
"Az emberek nem látják át, hogy a jobb élet átmeneti lemondással jár."
Mindíg le akarnak minket mondatni valamiről. Sosem éltünk nagy lábon, ezt Te is tudod. Csak néhány ember, akik a kondér körül toporognak.
Igen, a saját álmaidat Neked kell megvalósítani, Neked kell érte sokmindent megtenned, a többi ember nagyívben le fogja ...ni. Mindenki magával foglalkozik.
Mi drukkolunk Neked!

Üdv: Csabi

Névtelen írta...

Óriási..legalább nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel. Franciaorszagban elek es Ausztraliaba keszulok..24 évesen ott tartok, hogy nem megyek szivesen haza...nem hutlensegrol van szo..inkabb csalodottsagrol..duhos vagyok es tehetetlen az otthoni helyzet miatt es ami azt illeti nem szeretnem a jovoben otthon felnevelni a gyerekeimet. Nem szeretnek az iszapban tocsogni..hiszen valtozas az nem lesz a kozeljovoben az eleg nyilvanvalova valt az elmult par hetben...En azt mondanam inkabb, akkor lennek bator, ha ugy dontenek hazamegyek es megprobalok ott boldogulni....

Névtelen írta...

Szia!en irtam az elobb is. El tudnad meselni roviden, hogy is mukodik ez a Naati vizsga? Kemeny felso szint? nagyon nehez volt?most kozepszinten vagyok, oktobertol pedig ra szeretnek allni a dologra..Vannak felkeszito tanfolyamok? egy evben van tobb vizsga szezon is? Naati vizsgara felkeszito nyelvkonyvek leteznek?

Valaszodat elore is koszonom...
most talaltam csak ra erre az oldalra..odavagyok erte:)))
hajra!!!

Agi írta...

Szia!
Nagyon szurkolunk Neked és örülünk, hogy a "menni vagy maradni" dilemmából mégiscsak "menni" lett :o) Szerintem ha nem teszed meg ezt a lépést, egész életedben ott maradt volna benned a "mi lett volna ha"; pláne, hogy hosszú éveket küzdöttél már az ausztrál álomért.

A naati vizsgával kapcsolatban engem is minden érdekel; tudnál nekem is írni róla?
Köszi előre is!
Ági :o)

Pista írta...

Szia Encók,

Nagyon örülök, hogy ismét írod az Ausztrál blogodat, és hogy végülis a küzdelem folytatása mellett döntöttél.
Kitartás.
Üdv,
Pista

bogdanovits írta...

Na jó! Megy amail... elszúrtam :).
Elsősórban HAJRÁ!
Remélem találkozunk áprilisban.
Azzal viszont amit írtál, nem értek teljesen egyet. Ha megkapod az emailt és van kedved írj.
Ami pedig az életedet illeti. Nem tudom, hogy a család terén a szülőkröl beszélsz-e, de hidd el, hogy az én anyósomon és apósomon nem nagyon tud túltenni senki... Erről is írok, ha gondolod.
No, fel a fejjel és irány Ausztrália! Szíves engedelmed nélkül, de reméljük nem haragszol meg érte, felvettünk a blogtárunkba!
Üdv,
Ildi

Névtelen írta...

Az embernek mérlegelnie kell... Ezt hallottam az elmúlt hónapokban, a párommal kb 1 hónapja döntöttük el, hogy elmegyünk. Ausztráliába...
Mérlegelni kell, és feltenni a kérdést: te ezt az életet érdemled? Vagy jobbat?
Meg kell próbálni. Túl sok ember él "besavanyodva", sajnálkozva.
Nem kell besavanyodni, befőttként élni, aztán az elkövetkező 6o évben azért siránkozni, hogy "mi lett volna ha..."
Hajrá! :-)

Üdv,
Brokkoli