Múlt héten volt osztály- és lakótársam szülinapja. Vasárnap bulit tartott, amire meghívott engem is. Maga a meghívás a "jöhetsz, ha akarsz" kifejezéssel történt, szóval tudtam, nem nekem szól, hanem a hülye szitunak, hogy úgyis a házban leszek, akkor már jobb, ha lent vagyok és nem megyek le a buli közepén szendvicset gyártani magamnak, vagy ilyesmi. Kicsit segítettem az előkészületekben a házinénik védőszárnyai alatt, majd este is az összepakolásban, mosogatásban, mikor már csak 4-en voltunk, házinéni nélkül. Mikor úgy gondoltam, már nem kellek, elköszöntem és feljöttem a szobámba. Kicsivel később bekopogott a srác, megköszönte a bort, amit kapott meg a segítséget. Teljesen le voltam döbbenve ettől a gesztustól. Azóta sem tudom hova tenni, mint ahogy azt sem, hogy újra köszön. A vizsgánkon egy csoportban voltunk (cukrászat), ott muszáj volt kommunikálni, egyébként a suliban továbbra sem beszélünk, itthon viszont jött már egy kis segítségért a házi feladatához.
Szóval lassacskán újra beszélő viszonyban leszek a ház minden lakójával.
Azért ez a négy hónap mosolyszünet nem lesz elfelejtve részemről, sokat kell még ahhoz tennie, hogy újra barátság-közeli viszonyunk legyen.
A vizsgáról majd írok a hét végén, amikorra remélhetőleg megszerzem a fényképeket is, amik készültek.
2009/08/06
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Szia!
Írtam E-mailt pár napja...nem tudom megkaptad e? Zoli
Emailt nem kaptam, csak a hozzászólást az előző bejegyzéshez. Arra válaszoltam is a mail címedre.
Megjegyzés küldése