Meglátogatott a tesóm. Nagyon vártam, mégis elkezdtem félni az érkezésétől.
A következő dolgok történtek:
A következő dolgok történtek:
- Úgy megfáztam, hogy csak na, nem volt biztos, hogy rendben leszek, mire jön
- Amúgy is haldokló autóm váltója (automata) végleg beadta a kulcsot
- A kocsi miatt le kellett mondanom egy munkát
- Alaposan leforráztam magam
- Elromlott az idő
Úgy volt, hogy 5 napot tölt itt. Az iskola és a munka mellett nem sok időm maradt volna vele tölteni, ezért megbeszéltük, hogy szünetben jön. Én azt hittem, a teljes két hétre, ő meg azt, akkor sem lesz időm rá, hát csak 5 napra. Péntek éjjel kellett volna elmennie. Stimmelt a péntek is meg az éjjel is, de a 0:45-ös indulás azért inkább csütörtök éjjel. Így történt, hogy az 5 napból 4 lett.
Ezt igyekeztünk tartalmasan kitölteni. Első nap voltunk bent az iskolámban, felmentünk az Eureka Toronyba, kicsit sétáltunk a városban, találkoztunk egy barátommal a munkahelyén, majd vacsizni mentünk szintén barátokhoz. Másnap én dolgoztam, de azért egy séta belefért este a St Kilda beachen meg egy süti az Acland streeten. Jó sokat sétáltunk, fájt is a csípőm már hazafelé. Egész nap talpon voltam, plusz 10+ km-t mentünk. A harmadik-negyedik napra Great Ocean Road volt tervezve, de az esti indulás miatt nem kockáztattuk meg. Ehelyett felmentünk a Skyhigh kilátóba, ahonnan tiszta idő esetén messze el lehet látni. Nekünk nem volt igazán tiszta időnk. :) Útba ejtettük Olindát és a dandenongi erdőt. Szép nap volt. (Itt is köszönet Kriszéknek, hogy anno elvittek oda, meg a telefonos útbaigazításért is. )
Az utolsó nap ajándékvásárlással, tandíjbefizetéssel, lóti-futival telt. Mindketten szert tettünk egy-egy ausztrál kalapra. :) Aztán haza, pakolás, egyre kevesebb beszélgetés, nehezült a szívünk, tudtuk, sokáig nem találkozunk megint. Aztán eljött az ideje az indulásnak. Kikísértem a reptérre, ahol vicces módon mégis ő búcsúzott tőlem, mert el akartam érni az utolsó vonatot, ami hazavisz és visszakísért a reptérbuszhoz.
Így szaladt el a négy nap.
Megjegyzés: Amíg itt volt, végig kabátos idő volt. Ahogy elment, rövidujjassá melegedett. Melbourne nem hazudtolta meg önmagát. :D
Ezt igyekeztünk tartalmasan kitölteni. Első nap voltunk bent az iskolámban, felmentünk az Eureka Toronyba, kicsit sétáltunk a városban, találkoztunk egy barátommal a munkahelyén, majd vacsizni mentünk szintén barátokhoz. Másnap én dolgoztam, de azért egy séta belefért este a St Kilda beachen meg egy süti az Acland streeten. Jó sokat sétáltunk, fájt is a csípőm már hazafelé. Egész nap talpon voltam, plusz 10+ km-t mentünk. A harmadik-negyedik napra Great Ocean Road volt tervezve, de az esti indulás miatt nem kockáztattuk meg. Ehelyett felmentünk a Skyhigh kilátóba, ahonnan tiszta idő esetén messze el lehet látni. Nekünk nem volt igazán tiszta időnk. :) Útba ejtettük Olindát és a dandenongi erdőt. Szép nap volt. (Itt is köszönet Kriszéknek, hogy anno elvittek oda, meg a telefonos útbaigazításért is. )
Az utolsó nap ajándékvásárlással, tandíjbefizetéssel, lóti-futival telt. Mindketten szert tettünk egy-egy ausztrál kalapra. :) Aztán haza, pakolás, egyre kevesebb beszélgetés, nehezült a szívünk, tudtuk, sokáig nem találkozunk megint. Aztán eljött az ideje az indulásnak. Kikísértem a reptérre, ahol vicces módon mégis ő búcsúzott tőlem, mert el akartam érni az utolsó vonatot, ami hazavisz és visszakísért a reptérbuszhoz.
Így szaladt el a négy nap.
Megjegyzés: Amíg itt volt, végig kabátos idő volt. Ahogy elment, rövidujjassá melegedett. Melbourne nem hazudtolta meg önmagát. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése