András kérdésére

Írtam már erről, úgy tűnik nem volt egyértelmű.

Az, hogy ausztrál sulit végeztem elvileg egységes tananyag alapján, elvileg ellenőrzött körülmények között, nem jelenti azt, hogy Ausztrália által elismert szakmám van. A szakács kétkezi szakma, jogosan várnak el szakmai gyakorlatot ahhoz, hogy elismerjék, szakács vagyok.

Január elseje előtt ez úgy történt, hogy a munkahelyed írt (te megírtad és aláírattad) egy levelet, amiben leírták, hogy mettől meddig dolgoztál (minimum 900 óra), milyen beosztásban és mik voltak a feladataid. Ha ez megfelelt, megkaptad a szakma-elismerést és boldog voltál. Ha nem volt elég pontod, kértél ideiglenes vízumot és dolgoztál legalább egy évet a szakmádban, akkor már elég volt a pontod, jelentkeztél állandó lakosi vízumra. Nyilván találni munkahelyet sosem egyszerű, de a bürokratikus részt letudtad.

Most ez úgy működik, hogy továbbra is kell a levél, amiben heti részletezéssel kell megírni, hogy mikor dolgoztál, legalább fél évet heti minimum 16 órában, milyen beosztásban, milyen feladatid voltak. Tehát nagyon hasonló levél, kicsit részletesebb, és kevesebb ledolgozott óra is elég. Ha ez jó, akkor a Job Ready Program vár rád és jelentkezhetsz az ideiglenes lakosi vízumra.

A Job Ready Program alatt egy teljes évet kell teljes munkaidőben minimálbéren ledolgoznod. Naplót kell vezetned a munkanapjaidról, amit aláír a főszakács. A szakma-elismertető hatóság, ha úgy tartja kedve, kijön és ellenőrzi, hogy valóban olyan munkát végzel, ami a végzettségednek megfelel. Pl. nem mosogatni vagy ott, hanem tényleg főzni. A program keretében el kell végezni egy 2 napos tanfolyamot, ami irreálisan drága, majd a végén egy gyakorlati vizsgát kell tenni (szintén nagyon drágán). És ha mindez megvan, akkor és csakis akkor ismerik el a szakmádat.

Az ideiglenes vízum másfél évre szól. Amennyire tudom, az elbírálás kb egy év.

Azt nem tudom, hogy a programot el lehet-e kezdeni, míg vársz a vízumra. Ha nem, akkor mire elkezded, már másfél éve a szakmádban dolgozol, mire elvégzed, van 2,5 év gyakorlatod, ami nem rossz. Mégis van két igen nagy buktatója:

· Találni egy olyan munkahelyet, ami teljes munkaidőben alkalmaz szerződéssel. Akkor is ledolgoztatja és kifizeti a 38 órádat, ha éppen pang az üzlet, elenged fizetett szabira, ad betegszabit, túlórát fizet, ha arról van szó stb. A vendéglátásban ez csak nagy éttermekben és szállodákban van így, kisebb helyeken alkalmi munkásokat alkalmaznak. Az alkalmi munkást úgy értsd, hogy egy helyen dolgozol, de csak akkor hívnak, ha van munka. Semmi extra nem jár (szabi, betegszabi, túlórapénz). Ezért cserében elvileg magasabb az óradíj.

· Az álommunkahely ki kell, hogy fizesse a minimálbért neked. A minimálbér elég jó pénz. Nem is nagyon kapod meg. Nem tudom, hogy oldják meg a cégek, hogy papíron sem kapod meg a minimálbért, de így van. A fizetési papírodon le van írva feketén-fehéren, hogy az óradíjad mekkora, és ez a minimálbér alatt van. Érdekes egy ország ez. Magyarországon ezt tudtommal úgy oldják meg, hogy papíron megkapod a minimálbért, de többet dolgozol, a túlórát meg nem fizetik ki.

Szóval ezek kellenek, és ezt nagyon nehéz összehozni.

Hogy minek kell megfelelni egy munkahelynek, hogy szponzorálhasson, azt nem tudom pontosan. Két dologban vagyok biztos: Működő és nyereséges üzlet kell legyen, ami ki tudja termelni a szponzorált bérét és alaposan és elfogadhatóan meg kell tudni indokolni, miért egy tengerentúli kell az állásra, miért nem jó egy ausztrál.

Ez a rész nekem még annyira messze van, hogy nem foglalkozom vele.