Nem szeretem

Az időjárást. Ilyenkor sehogy sem jó. Fáradtan hazajövök, fázom, betakarózom, aztán arra ébredek, hogy melegem van, kitakarózom, aztán fázom, betakarózom, melegem lesz és így tovább. A dolog folyománya egy jó kis megfázás.

Az utóbbi napokat Alogopyrinnel dolgoztam végig, ma meg holnap szabadnapos vagyok és ezt a két napot 70%-ban ágyban töltöm. Találkozókat lemondtam, teázok, izzadok, olvasok és -remélem- gyógyulok.

A betegség sose jön jókor (iskoláskor után), de most épp zajlik a Food&Wine Festival Melbourne-ben, aminek néhány eseményére jó lett volna kilátogatni, és nem mellesleg az étterem meglehetősen forgalmas most, és ez próbatétel azoknak, akik gyakorlat nélkül kezdtek ott, mint én.

A vezetőség rájött ugyanis, hogy túl sok gyakorlatlan ember túl sok időt vesz el a gyakorlottaktól. Sok a kérdés, arra sok idő válaszolni, nem hatékony a munka. Ezt megszüntetendő azon gondolkodnak, hogy lecserélik a gyakorlatlanok egy részét. Ez nem megy majd egyik napról a másikra. És én meg is lettem dicsérve. Azért van bennem egy kis félsz így is. Megteszem, amit tudok, a többi nem rajtam múlik. A munkát továbbra is szeretem, sokat tanulok.