Ennek a közmondásnak a szellemében élek most.
Aláírtam egy petíciót, melyben azt kérjük, hogy napolják el a változások bevezetését annak átgondolatlan pontjait hangsúlyozva. Ha meg is történik, engem nem fog érinteni.
Jó ideig alig aludtam, mert rágtam magam a most mi lesz, hogy fogok boldogulni, itt maradni kérdésen. Így, három hét elteltével kezd oldódni a görcs bennem.
Egyelőre az IELTS-re koncentrálok, majd az ideiglenes lakosi vízum kritériumainak való megfelelésre. Ez nem lehet túl nehéz -elvileg. Aztán jön a munkakeresés valami nagyobb konyhán. Vagy találok vagy nem (és ha igen, fizetnek-e annyit hogy megéljek belőle, főleg, ha rugalmasan, mindig máskorra osztanak be, tehát lehetetlen dolgozni mellette máshol is). Egy ideig az volt a fejemben, hogy most sokan hazamennek, feladják, azok a munkahelyek megürülnek, de jó, akkor több jut nekem. Igen ám, de nem azok adják fel nyilvánvalóan, akiknek jó helyük van. Hülyék lennének, ha csak az angoljuk nem annyira gáz, hogy amiatt muszáj.
Nem adom fel, mindent meg fogok próbálni, de ha nem megy, Anglia még mindig ott van.
A helyzet komolyságát és a kétségbeesést mutatja, hogy ketten ajánlottak pénzt azért, hogy feleségül vehessenek, és így az én vízumomon maradhassanak még 2,5 évet. Az egyik ajánlat 20 ezer dollárról szólt. Ő azóta azt hiszem már el is hagyta az országot.
Annyi minden történhet még, míg itt vagyok. Szeretek előre tervezni és látni, hogy milyen lépéseket kell megtennem a céljaim eléréséhez, na ez nem megy most és a bizonytalanság a legrosszabb.
Uh, ez nagyon negatívra sikeredett, pedig azért én bizakodó vagyok. :)
Aláírtam egy petíciót, melyben azt kérjük, hogy napolják el a változások bevezetését annak átgondolatlan pontjait hangsúlyozva. Ha meg is történik, engem nem fog érinteni.
Jó ideig alig aludtam, mert rágtam magam a most mi lesz, hogy fogok boldogulni, itt maradni kérdésen. Így, három hét elteltével kezd oldódni a görcs bennem.
Egyelőre az IELTS-re koncentrálok, majd az ideiglenes lakosi vízum kritériumainak való megfelelésre. Ez nem lehet túl nehéz -elvileg. Aztán jön a munkakeresés valami nagyobb konyhán. Vagy találok vagy nem (és ha igen, fizetnek-e annyit hogy megéljek belőle, főleg, ha rugalmasan, mindig máskorra osztanak be, tehát lehetetlen dolgozni mellette máshol is). Egy ideig az volt a fejemben, hogy most sokan hazamennek, feladják, azok a munkahelyek megürülnek, de jó, akkor több jut nekem. Igen ám, de nem azok adják fel nyilvánvalóan, akiknek jó helyük van. Hülyék lennének, ha csak az angoljuk nem annyira gáz, hogy amiatt muszáj.
Nem adom fel, mindent meg fogok próbálni, de ha nem megy, Anglia még mindig ott van.
A helyzet komolyságát és a kétségbeesést mutatja, hogy ketten ajánlottak pénzt azért, hogy feleségül vehessenek, és így az én vízumomon maradhassanak még 2,5 évet. Az egyik ajánlat 20 ezer dollárról szólt. Ő azóta azt hiszem már el is hagyta az országot.
Annyi minden történhet még, míg itt vagyok. Szeretek előre tervezni és látni, hogy milyen lépéseket kell megtennem a céljaim eléréséhez, na ez nem megy most és a bizonytalanság a legrosszabb.
Uh, ez nagyon negatívra sikeredett, pedig azért én bizakodó vagyok. :)
4 megjegyzés:
Kitartás. Az akaratod már fél győzelem. Szerintem mindent ki kell aknáznod, amig csak tudod. Ami itthon fogadja a hazatérőket össze nem hasonlítható. Vállalkozó vagyok, eddig négy éve sikeres, de ki kell hamarosan tennünk a megbízható és szorgalmas munkaerőnket. S ez a tendencia a nagyobb cégek esetén is. ITT még csak most jön a fekete leves ... Sok sikert !
Köszi. Mint írtam, haza nem megyek semmiképpen. Legrosszabb esetben Írország vagy Anglia.
Nyugi, és ezt nem valamiféle kincstári optimizmus mondatja velem.
Jövő januárig még sok minden történhet, és lehet olyan helyed, ahol minden rendben lesz. :-)
És nem jövő januárban, hanem jóval hamarabb...
Szia Encók Évi vagyok a "magyar lány" :) a suliból. A változásokat mindenki érzi és látja, köszi a jó tanácsot megfontolom. Egyszer már lépni akartam az elején, de nem engedett a suli. Most próbálunk vízumot változtatni remélem sikerül, akkor nem lesz gond abbahagyhatom. Engem nem a szakma szeretete és a tanulás hozott ebbe a suliba, hanem a viszonylag hosszú vízum! Mi is azt tervezzük hogy nem megyünk haza, mindent megteszünk hogy itt élhessünk tovább. Remélem neked is sikerül megtalálni a szponzorodat hogy egyszerűbb legyen az életed! Sok sikert a továbbiakban!
Megjegyzés küldése