2010/03/24

Tűz

Ma az ebédszünetben megszólalt a tűzriadó. Mindenki békésen evett tovább, majd egy idő után kezdett gyanússá válni, hogy mégsem a rendszert próbálják. Aztán megjelentek a tanárok is, hogy hagyjuk el az épületet. Kérdeztük, mi van, de nem tudtak válaszolni. Szépen leballagtunk a lépcsőkön, és vártunk az épület előtt. Nem volt pánik. Megérkeztek a tűzoltók is, szépen, ráérősen besétáltak az épületbe. Nézegettünk felfelé, hátha látunk valami füstöt és kiderül, hogy hol a tűz, de semmit nem lehetett látni. Naná, mert az alagsorban volt a tűz. Valami elektromos szekrény gyulladt ki. Szóval nem a mi szakácstanulóink okozták. :)
Azért volt néhány tanulság. Pont ma ismételtük el a tanárral, hogy mi a teendő az épület kiürítése során. Ehhez képest mindenki megállt az épület aljánál, senki nem ment a találkozási pontra. A tanárok sem. Nem mutattak jó példát. Egymással fecsegtek ahelyett, hogy megpróbálták volna egyben tartani az osztályokat. Jó, ebédszünet volt, szét voltunk széledve rendesen, de akkor sem viselkedtek a helyzetnek megfelelően. Amit jól csináltak, hogy meggyőződtek róla, hogy az összes diák elhagyta az iskola szintjeit. Koordinálták az épületből való kijutást. Mi, diákok, nem vettük komolyan a riadót, nem kezdtük meg azonnal az épület elhagyását. Mint írtam, nem volt pánik. Ennek főleg az volt az oka, hogy sem füstöt sem egyéb jelét nem észleltük annak, hogy tényleg tűz van. Egy idő után a mi tanárunk körbejárt és elengedett minket, mivel már nem lett volna értelme folytatni a tanítást, a tűzoltóság még legalább egy óráig nem engedte az épület használatát.

Nincsenek megjegyzések: