Ma volt a nagy nap. Ez a fickó nem teketóriázott, lezavarta a dolgot gyorsan. Egy hete kapta a kezébe az anyagomat, és már túl is vagyunk a dolgon. Reggel fél 7 körül jött, bemutatkozott, kicsit beszélgetett volna, de én rohantam. :) Mondtam dumálni tudok, megállni nem. Jó egy órát kettecskén töltöttünk, majd megérkezett a head chef. Akkor ők is beszélgettek kicsit, aztán az egyik sous chef futott be és őt is kifaggatta rólam. Odaszóltam neki, hogy csak jókat mondjon. Ezen vidultunk egyet. Persze azzal kezdtem, hogy a hollandi mártásom szétesett, de kijavítottam. Ennyi belefért. Készült egy bechamel szósz, és elkezdtem összevagdosni a gombát a raguhoz, sőt főzni is kezdtem, időközben bejött pár rendelés, azokat lezavartam. 9 óra körül el is ment a fickó, azzal búcsúzott, hogy elégedett azzal, amit látott, és az lesz a javaslata a hivatal felé, hogy adják meg a "Job Ready" státuszt. Én örülök, hogy ma egyedül voltam, mert ez számára is azt jelenti, hogy a teljes szervizt el tudom vinni egyedül (kénytelen vagyok).
Most arra kell várnom, hogy a hivatal megküldje a hivatalos eredményét ennek a vizsgának.
Ma megkapta a head chef a naplóimat, amiket alá kellett írnia. Minden olvasás nélkül alá is írt mindent. Meg írt rólam pár sort, amiből pár szót sikerült csak elolvasnom (nem, nem mutatta meg) az a pár szó az volt, hogy "Eniko is an extremly valueable asset". Hmm, jól tud hazudni. :) Lezárta a borítékot és a kezembe nyomta, hogy adjam fel. Megtörtént.
Szóval most újra várok. A franc tudja, mennyi időbe telik, míg kiküldik az eredményt, de addig az utolsó lépés várat magára. Mondjuk ez a telefonos ügynökzaklatási dolog viszonylag jól működik, szóval ha nagyon sokáig tart, elkezdem hívogatni a fickót, hogy ejnye már ki kell nyitni azt az aktát.
1 megjegyzés:
Grat :-)
Megjegyzés küldése