Hosszú kihagyás után hosszú bejegyzés

Pár hétig nem volt internetünk, de az nem mentség ilyen hosszú kihagyásra.

Sok minden történt megint.

Elköltöztünk. Már egy hónapja az új helyen vagyunk. Nagyon jó. A szobáink hangszigetelése sokkal jobb, mint a régi helyen volt. Egymást nem halljuk. Sőt én azt sem hallom, mikor a lakótársam éjjel játszik, vagy filmet néz a nappaliban. Mondjuk, halkan teszi, nagyon vigyáz arra, hogy ne ébresszen fel. A szomszédokat időnként hallom, de annyira nem zavaró (nem minden este, mint a régi helyen). Van rendes méretű konyha, fürdőszoba, a nappali nem túl nagy, de elfér benne egy ülőgarnitúra, a szobáink is megfelelő méretűek és erkélyünk is van. Az egész lakás frissen lett festve, és a padlóburkolatok is újak (a járólap, a laminált padló és a padlószőnyeg is). Az egésznek sakkal jobb hangulata van, mint a réginek volt, és senki nem lát be közvetlenül. A nappali egy másik házzal szemben van, de van úgy 20m a két ablak közt, az én szobám a parkolóra néz és a legközelebbi ablak úgy 70m-re van srégen.

A szakma-elismertetésemről továbbra sincs hír, írtam az ügyintézőmnek, hogy csipkedje magát, de megint szabin volt. Ma írtam neki megint, remélem hamarosan feltölti az adatokat az online rendszerbe és jelentkezhetem a végső dokumentumra hamarosan.

A bevándorlási szabályok természetesen megint változtak. Persze ez nem újdonság, félévente változnak. És persze megint nem kedvezően. A szponzoráláshoz előírt minimálbért megint felemelték. Eddig is nagyon magas volt, de most már nevetségesen sok. Persze, tudom, arra megy ki, hogy a volt diákok, mint én, ne tudjanak maradni. Én a végzettségemnek, beosztásomnak és tapasztalatomnak megfelelő bért kapok. Ausztrál munkás sem kap többet. Ehhez képest a szponzorációhoz előírt minimálbér közel 25%-kal magasabb az enyémnél. Aligha hiszem, hogy az étterem meg fogja adni, hogy megtartsanak. Becsületből megkérdezem majd őket, de nem látok rá esélyt. Ahol viszont van egy kis esélyem, az Western Australia. Ők eleve szponzorálnak szakácsokat, tehát tudnék állami szponzorálásra jelentkezni, másrészt a bányákba is keresnek szakácsokat. A bányák eleve magasabb bért fizetnek, mint a szponzoráláshoz előírt minimum, szóval nekik nem ezen múlik, hogy szponzorálnak-e valakit. Egyelőre várok még egy kicsit (hátha lesz hír a szakmaelismertetésről), de sokat nem. Ha az étterem nem akar szponzorálni, szeptemberben költözöm Nyugat-Ausztráliába.

Sikerült egy kicsit mélyebb bepillantást nyernem az ausztrál egészségügyi ellátásba is. Miután mindössze 2 utcával költöztem arrébb, rengeteg mindent kézben cipeltem át, ami erősen nem tetszett a térdemnek. Eleve van vele bajom 15 éve, de nem gondoltam, hogy egy kis cipekedés ennyire megárt. Mindenesetre iszonyúan fájt, felébresztett éjjel, éjjel-nappal viselnem kellett egy térd-támaszt. Szombaton bejelentkeztem a háziorvoshoz és hétfőn mentem, elküldött RTG-re (ami tudtuk, hogy nem mutat majd semmit), meg specialistához. RTG megvolt még aznap, és bejelentkeztem a specialistához ugyanazon hét csütörtökre. A specialista sok jóval nem biztatott, azzal kezdte, ez valószínű porcleválás, operálni kell. Azért elküldött MRI-re a biztonság kedvéért. MRI még aznap letudva. Mint az őrült, hívtam a biztosítóm, hogy fedezik-e a műtétet, mert ha zsebből kell állnom, az érdekes lesz. (4500 dollártól kezdődik.) Minden OK, fedezik. Áldom az eszem, hogy nem a minimál csomagot választottam anno. :) Hétfőn hív a doki, az MRI nem mutat porcleválást, egy injekció valószínűleg helyrehozza a bajt. Szerdán már mehettem is volna, de meló miatt nem tudtam. Így mára maradt. Megkaptam a szurimat, 3 héten belül sokkal jobban kell lenni a térdemnek. Azért egy 5%-os esély van, hogy az MRI elcsúszott egy porcleválás felett, de remélem a legjobbakat. Azt még nem tudom, hogy a biztosítóm minden költségemet megtéríti-e, de jó részét meg fogja. Az egész hercehurca 2 héten belül lezajlott. Mindenhol kedvesek és segítőkészek voltak, beleértve a biztosítót is. Közel 1000 dollár volt.

A melóról is pár szót, ha már billentyűzetet ragadtam. A részlegvezetőnk nem jött vissza a részlegre a szabadsága után. Mikor elment, már akkor tudta, hogy ez így lesz, de nekünk a beosztásból kellett megtudni. Nagyon szarul esik az embernek, mikor olyan dolgokat sem közölnek vele, ami közvetlenül érinti és vagy pletykákból értesül, vagy szembesül dolgokkal. Mivel a részleg vezető nélkül maradt, az indiai kollégám (ő már jó egy éve reggeliztet), kinevezte magát kisfőnöknek, és olyan hangnemet ütött meg, ami nem igazán volt lenyelhető. Nekem azt mondta a head chef, hogy egy szinten vagyunk, nincs főnök. Egyik reggel aztán a szó szoros értelmében kiabálva veszekedtünk. Akkor még nem volt bent más, nem hallotta senki. Szerviz közben is folytatta a kiskirálykodást olyan szinten, hogy az egyik sous chef rászólt, hogy vegyen vissza. Pedig nem is velem volt akkor éppen baja. Szerviz után leültem kint kicsit kiszellőztetni a fejem, épp kijött a head chef és kérdezte hogy vagyok. Az arckifejezésemről leolvasta, hogy nem túl jól. Megígérte, hogy beszél az indiaival, és láss csodát, mikor legközelebb jött dolgozni, teljesen másképp viselkedett. Egyenrangúként. Én odasomfordáltam a head chefhez és megköszöntem. Azt nem tudom, mit hangzott el köztük. Az is lehet, hogy csak annyi, hagyja rám, úgyis elmegy szabira hamarosan és utána másik részlegre kerül, mit törődik már a dolgokkal a reggelin. Azóta elment szabira én pedig megint egyedül maradtam a részlegen. Ugyan kaptam egy olyan ígéretet, hogy  nem lesz kevesebb ember a részlegen, de kevesebb van. Megismétlődött, ami az előétel-részlegen történt. Fél év után a nyakamba szakadt egy részleg. Annyi jó van a dologban, hogy legalább két hétvégém biztosan szabad. Hétfőtől péntekig feltöltöm a hűtőt, szombat-vasárnap kiürítik. De akkor is nekem van hétvégém! :)