Bátorság

Mostanában több helyről kaptam azt a visszajelzést, hogy micsoda bátor dolog egyedül nekivágni egy ilyen tervnek, és hogy elköltözni egy ismeretlen országba, idegen kontinensre milyen bátor terv. Hát nem tudom. Én nem érzem magam különösebben bátornak. Középiskola 4. osztályában a magyartanárom (áldassék a neve) elolvastatta velünk Sarkadi Imre A gyáva című novelláját. Már akkoriban is nagy hatással volt rám, de egyre jobban befolyásolja az életemet. Engem itthon nagyon dühít, hogy mindenki (tisztelet a kivételnek) csak panaszkodik, de senki nem tesz a jobb életért semmit. A nyugdíjasok panaszkodnak a kevéske jövedelmükre. Itt csendben megjegyzem, hogy anyukám nyugdíja magasabb a fizetésemnél (ő nem is panaszkodik a nyugdíjára), és az egyik nagyanyám is többet kap annál, igaz a kárpótlásért kapott életjáradékkal együtt. Az orvosi kamara csak több pénzért nyüszít, de azt ne vizitdíjból szedjék be. A vasutasok visszaélve helyzetükkel, idén már legalább 3x sztrájkoltak, és 17%-os bérnövekedést akarnak. A tanárok ellenzik az iskolák összevonását, holott alig van gyerek. Az emberek nem látják át, hogy a jobb élet átmeneti lemondással jár. Sajnos itthon leszólják azt, aki próbál változtatni. Ha egy idős ember nekilát, hogy leszigetelje a házát, kicserélje az ablakokat, azt mondják, minek, hisz úgyse él már sokáig. Na, ettől kinyílik a bicska a zsebemben. Itt nemcsak, hogy senki nem tesz semmit egy jobb életért, de aki tenne, azt meg visszarángatják. Ezek után tényleg nagy bátorság kell ahhoz, hogy elmenjen innen az ember? Nem hiszem. Van egy másik olvasmány, ami szintén erősen hat az életemre az pedig Békás Pál A félőlény című tanmeséje. Ebből idézek egy rövid részletet: „Azért van tele veletek a világ, mert szörnnyé válni könnyű. Nagyon könnyű. Nem lenni szörnnyé: az a nehéz.” Én próbálom a saját utam járni, nem azt, amit rám kényszerítenek/kényszerítenének az itthoni körülmények és bár jót akarva, a családom.
Számolgattam, hány blogot olvasok Ausztráliába készülő és már ott élő emberektől, családoktól. 20 fölötti szám jött össze. 6 éve tervezgetem a kimenetelt, és bár voltak megtorpanásaim, az álmomat csak én valósíthatom meg, senki helyettem nem fogja. Sajnos a legközelebbi hozzátartozóim közül ezt csak a bátyám érti meg. Ahhoz talán tényleg kell bátorság, hogy a családom ellenére cselekedjek.

Új tervek

Vannak. Mindjárt le is írom őket. Miután Angliából visszajöttem, azt hittem, hogy minden elrendeződött a párkapcsolatomban, és mégis Magyarországon maradok. Aztán nem így lett. Most új terveket gyártok. Az már körvonalazódott, hogy a korom miatt csak a tanulóvízum jöhet szóba, méghozzá a szakmai tanulmányok. A cukrászatra gondoltam, de Study Go azt javasolta, inkább szakács legyek, mert azzal nagyobb a munkalehetőség. Szintén tőle tudom, hogy 33 éves korom előtt jó lenne elkezdeni a sulit. A hivatalos tanév februárban kezdődik, ami jó egy hónappal van a szülinapom után. Talán belefér. Másrészt a keresztféléves oktatás szeptemberben indul... Mindkét időpont mellett és ellen vannak érvek. Még nem tisztázódott le melyik legyen. Azon is folyik még a gondolkodás, hogy ha a későbbi időpont mellett döntök, visszamenjek-e még pár hónapra Anlgiába tőkegyűjtési céllal. Ez többek közt attól is függ, hogy mit mond az adószakértő. Tőkét az egész tervhez a bátyám fog kölcsön formájában biztosítani. Suliba Adelaidben vagy Melbourne-ben szeretnék járni. Majd meglátjuk, sok intézni és agyalnivaló van még hátra.

Új blog

Az első bejegyzés az "angliai" blogon már olvasható.
Természetesen ezt is frissíteni fogom amikor AU-hoz kapcsolataos eseményekről tudok majd beszámolni.

Utolsó munkanap

Tegnap volt az utolsó munkanapom. Vegyes érzésekkel telt a nap. Fura volt csütörtök reggel kikapcsolni az ébresztést. Egész nap azon gondolkodtam, mit kell még elintéznem, mit felejtettem el, meg ilyesmik. Azt hiszem mindent a lehető legnagyobb rendben hagytam magam mögött. Ennek ellenére lesznek problémák, mert nem igazán tudtam átadni a munkámat másnak. Végül is 2-en fogják csinálni a munkámat a sajátjuk mellett. Ebből az egyik kolleganő épp szabira ment, mikor megtudta, hogy őt szemelték ki, és másfél óránk volt átbeszélni a dolgokat. Számítok telefonhívásokra. :-) A kollegák elbúcsúztattak, aranyosak voltak. Már több, mint két hónapja bejelentettük, hogy megyek, mégis volt, aki csak tegnap tudta meg. Nem túl pletykás a társaság. :-) Másrészről nagy kő esett le a szívemről. Aludtam is 10 órát olyan mélyen, mintha fejbe vertek volna. :-)

Már nincs visszaút. Úgy tervezem, pihenek itthon 2-3 hetet, közben fejvadásszal keresek munkát kint. Nem félek, hogy nem fogok találni. Az első fél évet arra szánom, hogy belejöjjek az angolba, utána próbálok csak meg „rendes” munkát találni, addig bármi jó.

Angliai életemről külön blog fog szólni, mert bár az Ausztrália felé vezető út szerves része, mégis önálló fejezet. Ha meglesz a cím, közzéteszem.

In memoriam Reggeli

Tegnap délelőtt elpusztult a cicám. Reggeli különleges szerepet töltött be az életemben. A gyász ellenére az élet megy tovább, a céljaimért tovább kell küzdenem. Csak most még nehezebb.

Fizetés nélküli szabi

Na most frissiben írok. :-)
Ma kaptam vissza aláírva a papíromat a vezérigazgatótól, elenged az egy éves fizetés nélküli szabira. Holnap fel kell hívnom az egyik kollega lányát, aki már kint van au pairként, megkérdezem a kinti helyzetről, megbízható ügynökségről stb. Most már kezdhetem intézgetni a dolgaimat.

Az álmok ereje

Van nekem egy nagyon kedves jóbarátom. Szoktam vele beszélgetni a terveimről. Ő mondta nemrég, hogy igazából el sem igen tudja képzelni, hogy valaki egyedülálló nő létére feladja a biztos állását, a lakását, egzisztenciáját és nekivág a nagyvilágnak azzal a biztos tudattal, hogy - legalábbis az elején - megélhetési gondjai lesznek. És én most ezt készülök tenni. Nagy az álmok ereje..

Ember tervez...

Soha nem voltam nagy naplóíró. Lelkiismeretfurdalásom van, mikor valami történik, és csak hetekkel később írok róla. Már csak azért is, mert az emlékek fakulnak... Naszóval a következő dolgok történtek mióta legutóbb írtam (nem feltétlenül időrendi sorrendben):

Bátyuskám visszajött Skóciából két hét után (egy hét munka után). Orvosi diplomához kötött, de igazából adminisztratív munka lett volna amire felvették. Olyan nyugdíj mellett jó, de gyakorló orvosnak nem az igazi típusú munka. Ő most Svédországban van, ahol háziorvos lesz a nyelvtanfolyam sikeres elvégzése után.

Miután kiderült, hogy utánamenni nem tudok, meg kellett hoznom a döntést, hogy akkor kimegyek-e egyedül au pair-nek vagy valami hasonlónak, vagy üldögélek a babérjaimon, és várom, hogy a sültgalamb a számba repüljön. Rájöttem időközben, hogy itthon, már iszonyú sok energiámba kerül a nyelvtanulás. Tudtam, hogy a főnököm január végén elmegy nyaralni, nem akartam elrontani a nyaralását, így megvártam míg visszajött és utána támadtam le azzal, hogy akkor május 1-től egy éves fizetés nélküli szabadságot kérek. Nem szívesen enged el, de személyes indokaimat megértette, és támogatja a kérésem. Most lent van a papír a HR vezetőnél, ha ő is jóváhagyja, akkor a vezérigazgatóhoz kerül. Szóval ez a dolog még elbukhat. Van tervem erre az eshetőségre is, de nem lenne bölcs dolog leírnom egyelőre. Mivel családhoz fogok menni (egyelőre nincs még helyem), a cicámat nem vihetem magammal. Ő a szüleimhez kerül átmenetileg. A lakásra keresek bérlőt. Sok-sok intéznivalóval jár ez még együtt.

És még egy hír. Nemrégiben 2 évnyi levelezésm veszett el, a mailcímekkel együtt. Szóval most senkinek a címe nincs meg, akinek nem tudtam fejből. :-(

Ausztrália Arcai és Glasgow

Két esemény miatt „kell” billentyűzetet ragadnom. Az egyik már pár hete volt, a másik egész friss. Novemberben a Néprajzi Múzeumban Ausztrália Arcai rendezvény volt. Gondoltam, majd olyan lesz, mint egy ad-hoc autali. Hát nem lett igazam, alig volt ismerős arc. Az érdeklődéshez képest kicsi teremben tartották a beszédeket, bemutatókat. Köszöntőt mondott a múzeum igazgatója és a nagykövet asszony is. Ezekről lemaradtam sajnos. Mikor odaértem (kis eltévedés után a múzeum épületén belül :-) ), már Turtle előadása ment. Ő egy abo, aki tradicionális táncokat adott elő, és el is magyarázta, hogy mit látunk – persze tolmács segítségével. Hát szegény tolmács lányka nem volt épp hivatása magaslatán, de szeretnék annyira tudni angolul, mint ő…Turtle a közönséget is bevonta a műsorba a végén, volt tánc külön a nőknek és a férfiaknak. Kissé feszült volt a hangulat, nem akarták produkálni magukat az emberek, gondolom ez kicsit rosszul esett neki. Az előadás után volt egy kis szünet. Az előtérben lehetett hozzájutni pár ausztrál finomsághoz, amit a nagykövetség szakácsa készített. Húsos pite már nem jutott, de egy édességet sikerült megkóstolnom. Tojáshab tejszínhabbal és gyümölccsel. Semmi extra nem volt. Szintén az előtérben volt borkóstoló. Négyféle bort lehetett megkóstolni: két vöröset, két fehéret. Én egy rizlinget próbáltam. Hát nem a csodálattól borzongtam meg. :-( Pedig szeretem a bort. Volt még ausztrál ruhavásár is. Kalapot és kabátot lehetett venni. A kalapok 20k-tól kezdődtek, a kabátokat nem kérdeztem. Ezeket egy divatbemutató és felvilágosító óra keretében be is mutatták. Ezek azok a ruhadarabok, melyek nem hiányozhatnak egy birtokon dolgozó munkás ruhatárából. A bemutató alatt némán ment egy rész a McLeod lányai című sorozatból, de olyan ügyesen válogatták meg a részt, hogy senki nem viselt benne ilyen kabátot, csak kalapot. Pedig tényleg mindennapi viselet, amit bemutattak. Egyébként is meglehetősen amatőrre sikeredett ez a bemutató. Amin nagyot kacagtam magamban, hogy a bemutató előtt elmondtak pár dolgot a sorozatról, majd a végén visszakérdezték. Ajándékcsomagot az kapott, aki először tette fel a kezét, hogy tudja a választ, és persze jól is kellett válaszolni. Most gazdagabb vagyok egy Hallmarkos ajándékcsomaggal. :-D Volt még egy fotókiállítás és egy Discovery filmet vetítettek újra és újra. Érdekesek voltak. Egy dolog volt még, ez pedig egy ételbemutató, melyen a követség szakácsa a kuktájával megcsináltatott egy ráksalátát, mint autentikus ausztrál ételt. Hááát, megkóstolni nem nagyon lehetett, mert olyan apróságokról elfelejtkeztek mint papírtányér, műanyag villa, meg hát az adag, amit készítettek nem volt több, mint szűken 10 főnek elegendő. Voltunk kb. 200-an. :-) Gyerekeknek volt arcfestés és rajzolósarok. Miután minden láttam, hallottam (a filmet nem néztem végig) elmentem haza. Összességében jó volt, csak kicsit kevesebb emberre számítottak és zsúfolt volt.

Na és a másik dolog!

Kedves, egyetlen bátyám munkát kapott Glasgowban. Januárban kezdi ottani életét. Ez azért olyan nagy dolog, mert egyrészt tavasz óta most jött össze neki, másrészt, mikor ő már berendezkedett, látja, hogy jó-e a munka, elégedettek-e vele és viszont stb., akkor megyek utána én is. Május elején szeretnék indulni. Mindig vágytam Skóciába. Érettségi ajándéknak azt kaptam, hogy befizettek egy 10 napos skót körútra, ami aztán elmaradt. Most meg úgy néz ki élhetek ott egy darabig. Amennyi skót meg ausztrál akcentust hallottam (nem sokat) ez a kettő úgy-ahogy hasonlít egymásra. Muszáj megtanulnom rendesen a nyelvet, és ennél jobb nem is történhetne. :-) Madarat lehetne fogatni velem. Ha lenni itt olyan emotikon hogy valaki ugrál a boldogságtól, akkor beszúrnám, de nincs, úgyhogy a képzeletetekre kell bíznom magam. :-) Juhhhééé!!!

Angol a köbön, és még azon is túl

Hosszú hallgatás – és lustálkodás – után újra itt.

Igazából sok minden nem történik. Szeptember végén kezdtem csak újra az angolozást. Jó sok mindent sikerült is elfelejtenem. :-( Most viszont heti 4 alkalommal teszem próbára a tanárok türelmét. Van „normál” és fordítós óra is. Sikerült egy műfordítót találni, aki foglalkozik velem. Hát, egész más az órák szerkezete, mint korábban volt, mégis remélem, többet fogok profitálni belőle. Egy szöveggel több órán keresztül foglalkozunk, és addig kell átírnom, míg szép, magyaros, gördülékeny szöveg nem lesz a végeredmény. Szóval a minőségre hajtunk, nem a mennyiségre. Nagyon élvezem.

Úgy látszik megjött a késő ősz, és beindult a chatszezon. Hirtelenjében két angol anyanyelvű megkeresést kaptam, hogy jönnek Magyarországra, mi lenne, ha találkoznánk. Hát miért ne, amíg időm engedi? Legalább gyakorolok kicsit.

A társkereső felhívásomat láthatóan nem vettétek komolyan, mert senki nem jelentkezett. Na ide milyen smile illik? Egyszerre kellene vigyori meg szomorú.

Amúgy minden rendben. Kicsit inog a munkahelyem, de egyrészt nem a közeljövőben fog megszűnni, másrészt meg úgyis ki akartam menni Angliába (ez nálam Nagy-Britanniát jelent), hogy istenigazából megtanuljam a nyelvet, szóval ez a bizonytalanság csak egy plusz lökés, hogy tényleg elinduljak. Egyelőre pénzgyűjtés folyik, és tavaszra tervezem a nagy lépést. Persze semmi nem biztos. Rengeteg minden közbejöhet még. Meg egyébként is az a tapasztalat, hogy az általam kimondott határidők szeretnek sokat csúszni. :-( Bár ez a terv tavasszal már eleve fél éves csúszásban lesz. :-D

Kérdéssel, kritikával, jó tanáccsal ne kíméljetek!

Apróság

Időközben a magánéletem megnyugtató módon rendeződött. Továbbra is egyedül vagyok….
Szóval, ha van valakinek Ausztráliában élő egyedülálló férfi ismerőse, akinek speciel pont egy magyar lányra fáj a foga, ne habozzon ajánlani engem. :-) Becsszó nem vagyok rém ronda. :-D

Megbuktam

Hát….Sajnálattal tudatom mindenkivel, aki drukkolt, hogy megbuktam…. Az egyik szövegre csak 25 pontot kaptam, ami elég gyengécske. Az egész 69,5/100 lett, vagyis 4 pont hiányzott. Holnaptól gyakorlok újra. Egyelőre nem tudok belevágni egy újabb vizsgába, előbb össze kell szedni a rávalót. Meg gyakorolni is kell. Meg tanárt találni újra. El vagyok kenődve. Ismertem az egyik szöveget, de mindkét pontszám elmaradt attól, amit vártam. Hát ez van. Drága próbálkozás volt. Viszont nem adom fel. Azért sem!

Várom az eredményt

Nem, nem felejtettem el a jelszót, amivel be tudok lépni…. :-)
Csak eddig nem történt semmi említésre méltó. Ma 2 hónapja, hogy vizsgázni voltam. Ha jól számolom, hétfőn lesz 9 hete. Elvileg 10 hét, mire eredményt küldenek. Azért én még nem nagyon várom, bár jó lenne, ha még ebben a hónapban megérkezne. Egyre kevésbé vagyok biztos abban, hogy jól sikerült, bár a többiek is átmentek ezen a bizonytalansági fázison.
Ma Márti és Olgi szervezésében ismét AU listás találkozó volt. (Most értem haza.) Jól sikerült, jól éreztük magunkat bár elég sokan nem jöttek el, akik ígérték korábban. Köszi a szervezést. Kriszéktől kaptam egy marék ausztrál földet, melyet ezúton is köszönök. Kint lesz jól látható helyen, hogy ez is mindig az eszemben tartsa a CÉLt.
Nézegetem az angol munkakereső honlapokat… Egyelőre még nem célzottan keresek valamit, csak felméregetem, hogy milyenlehetőségek vannak. Remélem a tesóm hamarosan talál neki tetsző állást és mehetek utána, de nem árt felkészülni arra sem, ha saját jogon kell mennem. Az „el innen” egyre határozottabb bennem. Persze a nagy cél továbbra is AU, de mindenképpen el akarom hagyni Magyarországot mielőbb. Persze nem felégetve magam mögött minden hidat, de nagyon elvágyódom innen.

A Vizsga

Túl vagyok a vizsgán. Azt kell mondanom, baromi nagy mákom volt. Az egyik szöveget ugyanis ismertem. Így azzal meg a két etikai kérdéssel végeztem egy óra alatt és maradt másfél a másik szövegre. Szerintem jól sikerült. Persze az eredményre várnom kell kb. augusztusig.
Az egyéb élményekről: Hollandia nagyon tetszik. Olyan, mint valami tündérmese. Imádtam a házikókat, az emberek barátságosak, és macskabolondok. :-) Majdnem mindenki beszél angolul, így elég könnyű elboldogulni. Viszont semmit nem írnak ki angolul és egy csomó helyen nem tudtam kártyával fizetni.

Németországban két helyen jártam. Az egyik Konstanz, ami egy kis üdülőváros. A harmadik legdrágább német város. Nagyon szép régi épületek vannak még a XII. századból. Ettől eltekintve elég uncsi. Ha pihenővárost kellene választanom, inkább tengerpartit választanék, nem a Bódeni-tavat. A másik város, ahol voltam Stuttgart. Megismerkedtem valakivel a neten és meglátogattam. Az egyetlen „probléma”, hogy bele is szerettem. A helyzet viszont elég kusza, sok szálon fut. Bízom benne, hogy pár héten belül minden kitisztul. Pörög körülöttem az élet. Soha nem gondoltam, hogy ilyen mozgalmasak lesznek egyszer a napjaim.

Megvan az időpont

Megkaptam a vizsgaidőpontomat. Ez egyelőre titkos babonás okokból. :-) Az utazás egyre csak bővül. Négy-öt ismerőst látogatok meg, ha már egyszer külföldre megyek. Úgy intézem a dolgaimat, hogy mindenhol van szállásom, így viszonylag olcsón megúszom. A macska most természetesen marad. Egy barátom fog jönni ellátni őnagyságát kétnaponta. Ahogy magamat ismerem gyakran fogok érdeklődni utána. :-) Egyébként ma hívtak az állatorvosi rendelőből, hogy a veszettség-ellenanyag titer tesztje pozitív, ami jó hír mert már csak egy orvosi kezelésre van szüksége az Angliába utazás előtt (meg fél év várakozási időre).
A vizsga után megint másik tanárt kell keresnem. :-( A mostani „rendes” munkát vállal, így lemondja a tanítást. Megkerestem a régi nyelvsulit, ahova jártam, ott ugyanis indítanak társalgó csoportokat 4-5 fővel, anyanyelvi tanárral, elfogadható áron. Bejelentkeztem egy május közepén induló tanfolyamra. Időközben találtam a British Council honlapján egy lehetőséget, hogy rendeznek teadélután féléket, ahol az aktuális angol kérdésekről lehet eldiskurálni szintén anyanyelviekkel. Ez a rendezvény ingyenes náluk. Az első április 26-án, szerdán lesz. Ott a helyem. Legalább lemérem kicsit a beszédértésemet. Úgyis csak nem anyanyelviekkel szoktam időnként diskurálni.

Jelentkeztem

Tegnap postára adtam a vizsgajelentkezésemet a NAATI-hoz. Kb 1 hét, mire megkapják, egy hét, mire elbírálják, eleget teszek-e a követelményeiknek, egy hét, mire levonják a vizsgadíat és egy hét, mire megkapom a lehetséges időpontokat. Szóval kb 4 hét múlva tudom meg, mikor mehetek. Úgy számolom, május elejefelé kaphatok időpontot. Hollandiában vannak ismerősök, nem kell majd szállást fizetnem. Mehetek ki egy-két nappal előbb, hogy kényelmesen megnézzem, mi hol van stb. Ha már úgyis utazom, valószínűleg meglátogatom egy ismerősömet Németországban. Ez még nem fix, még változhatnak a tervek.

Putyin az ablak alatt

Putyin, orosz elnök megkoszorúzta ma a Szabadság téren álló emlékművet.Történetesen épp a Szabadság téren dolgozom, így páholyból néztem az eseményeket. A TV és egy másik épület tetején fekete ruhás-csuklyás emberek voltak - gondolom mesterlövészek. A díszszázad emberei jóvalkorábban kijöttek és gyakorolták a vonulást. Kordont vontak egy elég nagy területre, nem lehetett megközelíteni Putyint. Megkértek minket, hogy ne nyissuk ki az ablakokat. Nem is nyitottuk. Az Amerikai Nagykövetségről természetesen nyitott ablakokból, távcsővel figyelték az eseményeket. Az egész koszorúzás 10 percig sem tartott. Lezártak néhány utcát, 9-11-ig nem hagyhattuk el az épületet. Putyin testőrökkel körülvéve sétált át a téren, de a piros szőnyegen rajta kívül csak a koszorúvivők voltak. Tiszta célpont volt. Persze semmi merénylet nem készült, de jó nagy felhajtást csináltak.
Jó lenne majd olyan világban élni, ahol az egyes államok vezetőit nem kell kordonnal, kutyákkal, mesterlövészekkel, testőrökkel védeni, ha a hatalom nem egy-egy ember kezében lenne, ha egy-egy vezető kiesése nem borítaná fel a világ rendjét, ha nem lennének nagyhatalmak, melyek visszaélnek erejükkel és persze, ha nem lennének fanatizálható emberek, akik egy-egy eszme nevében szörnyűségeket művelnek. És most mindjárt felébredek, kinézek az ablakon, látom, hogy az emlékmű körül kordon áll, mert kedves honfitársaim előszeretettel rongálják meg azt, nem tisztelve azon katonák emlékét, akik nem önszántukból harcoltak, és haltak hősi halált idegen földön.

Falak

Jaj-jaj… Már megint beleütköztem valamibe… Most olvastam, hogy ahhoz, hogy a SIR vízumot SI-re lehessen váltani, két feltételnek kell megfelelni: legalább 2 évet ritkán lakott területen kell tölteni. Ezzel nincs is baj, a másik feltétel az, hogy legalább 12 hónapot abban a szakmában kell dolgozni teljes munkaidőben, amivel a vízumra pályázott az ember. Kétségeim vannak afelől, hogy Adelaideben egynél több főállású angol-magyar fordítóra lenne szükség… Nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen módon szeretne kijutni… Nem akarok olyan helyzetbe kerülni, hogy kijutok, aztán nem tudom teljesíteni a vízumfeltételeket és 3 évvel később el kell hagynom az országot. Ezt viszont csak úgy tudom elkerülni, ha még itthon nem egy, hanem három év gyakorlatot szedek össze. Kemény dió. Van időm rágódni rajta. Monjuk úgy másfél év… :-) Február végén tervezem leadni a jelentkezésem a NAATI-hoz. Április vége-május eleje jó lenne a vizsgára.
Angolórán áttértünk arra hogy írásban fordítok nagyjából 250 szavas szövegeket. Nem sok ilyen alkalom volt eddig, de minden átmentem volna a vizsgán szerintem. Bizakodom. Ha nem sikerülne, akkor majd csak akkor próbálom újra, mikor már Angliában leszek és egy kis „speakinget” is magamra szedtem. Nem túl jó érzés, hogy bár minden nehézség nélkül olvasok könyveket angolul, megszólalni alig tudok.
Hétvégén Reggeli megkapja a mikrocsipjét és az újabb veszettség elleni oltását. Április közepén-végén, pedig az ellenanyag-teszthez viszem vérvételre. Ezek után majd csak az útlevelét kell kiváltani és ősszel vihetem is Angliába. Szerencsére, ha minden papír rendben van, ott nem kell karanténba mennie. A másik cica már nincs velem. Sajnos nem lehetett lakásban tartani, így levittük a nagymamámhoz a kertbe. Azóta nem láttuk őt, de biztos vagyok abban, hogy befogadta valaki.

Tavasszal lesz a vizsga

Kaptam nemrég egy hívást Anyutól. A családi program úgy alakul, hogy mehetek tavasszal vizsgázni, és majd csak augusztusban kell kivennem szabit a család miatt. Ez azért fontos, mert egymás után kétszer nem engednének el szabira, tehát vagy vizsga, vagy a családi kötelesség. Nekem így jobb. :-)

Preparation kit

Mivel nagy olvasótábor nem áll mögöttem, inkább csak magamnak szolgál dokumentálásul ez a blog. Megkértem a „preparation kit”-et a vizsgához, a pénzt már le is emelték a számlámról. Kb. 2 hét mire ideér. Elolvasás után már célirányosan szeretnék majd készülni a vizsgára. Értem ez alatt, hogy adott hosszúságú és kb. adott nehézségű szövegeket kellene majd fordítani, hogy legyen egyfajta rutinom benne. Most a Financial Times, a USA Today és néha a The Times hasábjai kerülnek elém. Remélem, hogy ezek nehezebb szövegek, mint amire a vizsgán számíthatok majd.
Tegnap volt Au listás találkozó. Úgy láttam, hogy morcosan, csalódottan senki nem távozott. Hasznos infókoz jutottam én is. Végső megoldásként felmerült, hogy tanulóvízummal kell kimenni, és ott egy mold-os szakmát kell tanulni. A modl-os szakmák alapvetően a kétkezi szakmák. Lehetnék szakács vagy fodrász esetleg asztalos. :-)
Az egyik macskámtól meg kellett válnom. A fiatalabb macsekot hosszú távon nem lehetett lakásban tartani. Elvittük őt a nagymamámhoz a kertbe. Azóta nem láttuk. Gyönyörű cica, biztos vagyok benne, hogy befogadta valaki.