Autó

Szombat este kinéztem a neten egy autót, ma elmentem a főnököm férjével megnézni, és meg is vettem. Kipróbáltuk, megnéztük, működik. Semmiképpen nem akartam egyedül menni, mert semmit nem értek az autókhoz, így engem úgy vágtak volna át, ahogy akarnak. Nem egy mai darab a kocsi, 23 éves, de viszonylag jó állapotban van. RWC és regisztráció van rajta egy évre. Majd szombaton mehetek érte. Valószínűleg előbb kész lesz a papírmunka, de nem tudok érte menni korábban. Viszont két vezetés-órát veszek a biztonság kedvéért. Azóta nem vezettem, hogy megszereztem a jogsim. Szóval: rettegj Melbourne! :)
Breaking news: Az öreg elköltözött!

Update

Na nem a Norbi féle, csak az életem menetéről.
Van egy kedvenc idézetem, amit sokat mondogattam magamnak kisebb problémák esetén. Most is, csak most mégsem teszek semmit. Így szól: A lustaság az, ami kínos helyzetekből nem enged szabadulni. Szóval még mindig ugyanott lakom (már fél éve, hogy repül az idő!), a helyzet változatlan, de most nem erről akarok írni.
Van egy új munkám, ami nagyon jónak tűnik, az egyetlen bökkenője, hogy messze van, autót kell vennem. Ez most az 1. számú projekt. Holnap megyek egy dílerhez, akinél kinéztem egy kocsit a neten.
A suliban tartottak egy próba IELTS vizsgát (csak listening és reading), az eredményem 6 és 7. Mindenféle készülés nélkül ez elég jól hangzik. Sajnos writing nem volt, pedig abból vagyok a leggyengébb. Sebaj. Arra jó volt, hogy belőjem magam. Augusztusban akarok menni előkészítő tanfolyamra, utána vizsgázni. Itt most kb 4 hónap a várakozási idő a vizsgára. Szóval hamarosan be kell adnom a papírom. Azért előbb beszélek a suliban a nyelvi részleg vezetőjével, hogy mit javasol. Aki javította a vizsgát, és a tanfolyamot tartja, az vizsgáztató egyébként, szóval nem lettünk fölépontozva. Mikor megnéztem az eredményt, meg hogy mi lett volna a helyes válasz, volt, ahol csak a névelő hiányzott, és nem adták meg a pontot, szóval szigorú volt. Viszont nem volt tétje. Nyomás alatt azért másképp működik minden.
Hát ennyi van. A suli és a munka körül forog az életem, más nem is fér bele. Sajnos, még a blogok olvasása sem. Teljesen le vagyok maradva. :(

Lakáskérdés

Kétszer beszéltem a házinénivel a legutóbbi bejegyzés óta a lakáskérdésről. Először mondtam neki, hogy elegem van, keresek szállást és megyek. Azt mondta, hogy nem örül, de ha úgy gondolom, menjek. Azt is hozzátette, hogy az én kiköltözésem nem befolyásolja, hogy az öregnek mennie kell. A családjából is többen megerősítették, hogy az öreg költözni fog. Ettől nem lettem sokkal boldogabb, nem győztek meg, viszont világos, hogy rajtam múlik, mikor megyek. Másodszor most hétfőn beszéltem vele, említettem, hogy nekem nem úgy tűnik, mintha az öreg nagy lakáskeresésben lenne. Nincs is. Ugyanis a fia keres neki lakást. Olyat, amit a srác megengedhet magának akkor is, ha az apja nem tudja fizetni, ami ugye bármikor előfordulhat az öreget ismerve. Addig is kerülöm. Félreértések elkerülése végett: nem miattam kell költöznie, hanem ahogy a volt feleségével viselkedik.
A fiával találkoztam mostanában, nem úgy tűnt, mintha a legkevésbé is hibáztatna bármiért. Szóval most várakozó állásponton vagyok. Nézem a hirdetéseket, de ha nem muszáj, akkor nem költözöm. Mivel én is alig vagyok itthon, viszonylag jól el tudjuk kerülni egymást.

Szállást keresek

Sokáig gondolkodtam, megírjam-e ezt a történetet, de úgy döntöttem, itt a helye.
Ádámtól és Évától fogom kezdeni, hogy teljesen érthető legyen, de azért nagyon hosszú nem lesz.
Szóval az alapszituáció a következő: Egy négy hálószobás házban lakom. A házinénivel (P), az osztálytársammal (A) és a házinéni elvált, alkoholista exférjével (D).
D történetesen használtautó-kereskedő, s mint ilyen természetesen megpróbált eladni nekem autót. Igyekeztem udvariasan nemet mondani és elmagyaráztam, hogy két oka is van, amiért nem veszek autót. Az egyik, hogy nincs rá szükségem, (iskolába vonattal megyek, dolgozni meg gyalog), másrészt amíg a sulira nem raktam össze a pénzt, nyilván nem fogok venni egy autót, amire nincs is szükségem. Erre felajánlotta, hogy támogatna engem anyagilag némi szexuális ellenszolgáltatás fejében.!!!! Azt hittem viccel egészen addig, míg másfél hét múlva nem kérdezte a válaszomat. Természetesen nemet mondtam, ezen nem kellett gondolkodni. Döbbenetemben és felháborodásomban viszont elmeséltem néhány embernek a sztorit. Ő ezt hónapokkal később visszahallotta. Azóta nem beszélünk. Ez alapvetően nem lenne gond. Egy, P-vel történő veszekedése keretében (nem ritka), viszont leordította az én fejemet is. Köpni-nyelni nem tudtam. Nem vagyok hozzászokva, hogy ordítanak velem.
Mint kiderült, felháborodott azon, hogy én hogy merészeltem, elmeséli az ő ajánlatát és P nővéréhez ment panaszkodni, hogy milyen sérelem érte. Vigasz helyett azonban csak jó lecseszték, hogy egyáltalán hogy fordulhatott meg a fejében ilyen gondolat, és nehogy már sajnáltassa magát, hanem tessék vállalni a felelősséget a tetteiért. Javára legyen mondva, egy percig nem tagadta (tudtommal) az ajánlatát.
Az ordítozós jelenet után (ez két hete volt) P elvitt magával, nem hagyott egyedül vele a házban. Állandóan viszont nem lehetek vele. Állítólag nincs mitől félnem, de akkor sem érzem magam biztonságban többé itt.
P-nek mondtam, hogy költöznék, azt mondta, ezek után az öreg költözik, várjak még pár napot. Ugyan tudtam, hogy csak időt akar nyerni arra, hogy lenyugodjak, de vártam. D-vel természetesen továbbra sem beszélünk, azonban, ha a közelben vagyok és hallom, egy megjegyzést azért elejt, miszerint: kurva. Az osztálytársammal meg élvezettel tárgyalják ki az újabb fejleményeket. Ma például azt, hogy elpanaszkodtam P-nek a kurvázást. Nem gondoltam, hogy figyelmeztetni fogja az öreget, hogy álljon le, de -sajnos- megtette, olajat öntve a tűzre.
Az én helyzetem tarthatatlanná vált, mielőbb mennem kell. Nem mert küldenek, hanem, mert kiutáltak. Apró adalék, hogy ahogy korábban írtam A-val is voltak egymással problémáink. Most ismét berágott. Azon túl, hogy nem hagytam lemásolni az egyik házimat, nem tudom, mit követtem el. A egyébként nem csípi D-t, de most összefogtak.
Vidám az élet. :(
Többen mondták férfi ismerőseim, hogy ilyesmit nem mond el az ember senkinek. Én azonban úgy gondolom, hogy pont ez a szőnyeg alá söprő, félrenéző magatartás az, ami lehetőséget ad, sőt bátorítja az ilyen magatartást. Ez a féreg legközelebb meggondolja, zaklat-e valakit. (Nem csak az ajánlat volt, időközben is több kisebb szexuális tartalmú megjegyzést kaptam.)
Hát ez van. Ha lesz erőm megírom ugyanezt angolul is.
Aki tud kiadó szobáról a 67-es villamostól nem nagyon messze, az kérem, segítsen.

Ünnepek

Múlt szerdán Pészahot ünnepeltem a családdal, tegnap meg Húsvétot a magyarsággal.
Múlt hétfőn egész nap főztünk a házinénimmel (jó, én főleg csak mosogattam), szerdán pedig munka után mentem a lánya házába ünnepelni. Az elejéről lemaradtam, így az imádkozás és egyéb hagyományok kimaradtak, de az étel finom volt.
Itt a házban most nem esznek kenyeret, semmi olyasmit, aminek egy kis esélye is lehet arra, hogy megkeljen. Tőlem nem várják el, hogy betartsam ezt a szabályt.
Tegnap egy templom hátsó kertjében tartottak Húsvétot a magyarok. Nem igazán tudom felmérni, hányan voltunk, de néhány százan biztosan. Voltak antikvár könyvek, magyar édességek, gulyásleves, töltött káposzta és lángos. Finom volt. A szervezéssel voltak problémák, de jól éreztem magam. Találkoztam pár ismerőssel és megismerkedtem néhány új emberrel. (Nem úgy van, hogy hétfőtől lehet újra húst enni?)
Ma reggel vettem zsemlét, sonkát, tormát, főztem tojást. Lett tőle húsvéti hangulat. (Máskor nem igen eszem tormát.)
A suliban szünet van most két hétig. Aztán kezdődik a második félév. Eszméletlen gyorsan rohan az idő.

Ejnye-bejnye

Kaptam enyje-bejnyét, amiért nem írok. Jogos. Pótolom.
A fontos dolgok közé tartozik, hogy pillanatnyilag heti 20 órát dolgozom az étteremben, amit nagyon szeretek. Kifejezetten szeretek dolgozni járni. Most csak helyettesítek valakit, még egy pár hétig.
A másik hír, hogy újra megfáztam, ez felülfertőződött, arcüreg-gyulladásba fajult. Szerencsére nem vagyok rosszul, nem vagyok lázas, csak az orrfújás, arcfájás van, ami kisugárzik a fogaimba. És csak egy oldali, szóval talán nem kell pépes étrendre átállnom, míg elmúlik a fájdalom. Viszont jó eséllyel fertőzök, szóval nem megyek senkit sem látogatni, pláne nem kisgyermekeseket.
Az osztály- és lakótársammal volt egy nagy harcunk, most fegyverszünet van. Különböző kultúrák együttélése nehézkes kicsit, ha mindkét fél büszke és makacs, mint egy öszvér, és marhára nem értik, a másik mit miért tesz és miért úgy, ahogy. Valahogy azért majd ez is megoldódik. Továbbra is szeretek itt lakni.
Van rádióm (az étteremből), szóval most már gyakorolhatom a listeninget. :)
A suli továbbra is jól megy. Kissé romlottak az eredményeim, ahogy mindenkinek, ugyanis szóltak a tanároknak, hogy vegyék vissza magukat, és ne osztogassanak olyan jó jegyeket. :( Az információ az egyik tanártól származik.
Egyébként jön az ősz. Az időjárás szeszélyes. Két nap majd' megfagytam, most meg megint 30 fok fölött járunk. Ehhez nem egyszerű hozzászokni. Azért nem kell megijedni, eszemben sincs hazamenni. Valahogy csak kibírom majd az időjárás szeszélyeit. :)

Bíztatás otthonról

Nemrég nagy telefonálást bonyolítottam az otthon maradottakkal. Egyrészt felhívtam a volt főnökömet, akivel nagyon jóban vagyok. Az volt az első kérdése, hogy honnan hívom. Hát igen, Angliából ugye megfutamodtam. Mikor mondtam, hogy még mindig itt vagyok, és jól érzem magam, megnyugodott, de azért még háromszor elmondta, hogy ne menjek haza, olyan rossz most otthon. Angliában három hónap után számoltam vissza a napokat, hogy mikor jövök már el onnan. London aztán már jó volt, de a sziget egy rémálom. Felhívtam anyukámat is, elmeséltem az előző beszélgetést, és mondta, hogy ő is érzi, hogy most minden rendben velem, most nem kell vigasztalni, erőt adni, hogy bírjam ki. Hát szóval így öt hónap után is jól érzem magam. Vannak persze időszakok, amikor kicsit magam alatt vagyok, de ezek hamar elmúlnak, és a jókedv dominál inkább.
Az idő félelmetesen gyorsan halad. A sulit szigorítják, aminek én személy szerint örülök, mert így lemorzsolódnak, akik nem bírják, és nem húznak vissza. Meglebegtették, hogy 5-ös helyett 6-osra emelik fel a szükséges IELTS szintet az itt tanuló diákoknak. Nekem a korom miatt egyébként is a 7-es a cél, így ez nem igen érint.
Minden osztálytársamnak a PR a cél. Egy olyan volt, aki saját bevallása szerint haza akart menni, de már ő is inkább maradna. Főleg az angol miatt, talán egy tizednek van esélye arra, hogy tényleg maradjon is. Sajnálom azokat, akiken látszik, hogy nincs semmi sanszuk, és mégis beleölik az álmukba azt a nem kevés pénzt, amit ez a suli jelent.
Mondom ezt úgy, hogy én sem látom még, hogyan fogok maradni. Nyilván a többiek is így vannak ezzel, egyelőre kivárnak, aztán majd meglátják.

:(

Ma reggel, mikor kiléptem a házból, láttam és éreztem a füstöt. A szél befújta a városba. Persze felhígítva. De hát én meglehetősen messze élek attól a környéktől, ahol a tűz ég, mégis erős volt a füst reggel. Nem tudom és nem is akarom elképzelni, hogy milyen lehetett átélni.
Tegnap az étterembe bejött valaki vacsorázni felkötött karral. A tűzben sérült meg. A szomszédja háza leégett, az övé megmenekült. A kettő között 10 méter volt a távolság.
Csütörtökön az egyik tanárunk mesélte, hogy a barátai fia meghalt a tűzben. Kirándulni járt a környéken, mikor kitört a tűz. Annyi ideje volt csak, hogy egy sms-t küldjön a szüleinek "I'm going to die. I love you." 22 éves volt, épp csak befejezte az egyetemet.
Eddig 181 holttestet találtak. Ez még nem a végleges száma az áldozatoknak. A tűzoltóság igyekszik kontroll alá vonni a tüzet. Arra készülnek, hogy még hetekig égni fog.
Egy embert letartóztattak gyújtogatás gyanújával. Az a tűz 21 áldozatot követelt. A marysville-i tűznél is valószínű, hogy gyújtogatás történt. Az a település gyakorlatilag megsemmisült. Csak ott több mint százan vesztek oda. A közvélemény a gyújtogatásért kiszabható büntetés szigorítását követeli.
Aki tud segít. Pénzzel, ruhával stb. Nálunk az iskolában jótékonysági hotdogvásár volt. A tévében csütörtök este egy olyan program ment, mint otthon az Aranyág. A kormány ígéretet tett, hogy újjáépítik a házakat.
Ausztrália összefogott a tűz áldozatainak megsegítésére.

Enyhülés

Ma már "csak" 35 fok van. A madarak felélénkültek, nem nagyra tátott szájjal hűtik magukat, repkednek és csivitelnek is. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert a házban is, a munkahelyemen is van légkondi. Naponta csak egy órát kellett kint töltenem (oda-vissza séta). Ez a jó tíz fok lehűlés nagyon kellett és nagyon érezhető. Remélem, a 40 fok feletti időszakot idénre letudtuk. Elég volt. Az emberek türelmetlenebbek, fáradtak, most talán tud majd mindenki pihenni éjszaka. Rengeteg hibaelhárítási munka van a hőség után. Oltani kell a bozóttüzeket, rendbe kell tenni a tönkrement síneket... Tegnap Melbourne-ben ingyen volt a tömegközlekedés, mert teljesen kiszámíthatatlan volt, hogy mi közlekedik, mi nem.

MELEG VAN!

Nagyon. Most már nekem is. "Csak" 35 fokig vagyok hitelesítve, de már napok óta 40 felett járunk. Fél óra sétára lakom a melótól. A 7,5 dl-es palackot jéggé fagyva viszem magammal, mire beérek, felolvad. Tegnap áramszünet is volt. Egy órát töltöttünk a konyhában légkondi és elszívó nélkül. Le is vettünk gyorsan mindent a tűzről, amit lehetett. :) Az hőmérő itt a jobb oldalt 48C fokot mutat. Délután egy órakor. Ez még megy felfelé.
A gyakorlatom a vége felé közeledik. Nagyon élvezem. Jövő héten kezdődik a suli. Azt is várom már nagyon. Kíváncsi vagyok az új tanárokra. A tananyagot tudom, mert megkaptuk előre a tematikát. Biztosan tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki előre olvassa a tankönyveket, de nem vagyunk sokan. :) Most van időm rá, hát miért ne tanulnék előre? Csak a saját dolgom könnyítem meg.
Már több, mint két hónapja lakom itt, és továbbra is tetszik. Voltak súrlódásaim az osztálytársammal, meg kellett szokni egymást. Más a hátterünk, a kultúránk stb, de most már elég jól kijövünk újra. Nem nagyon zavarjuk egymás köreit.
Ültettem citrommagot. Mikor felvágtam a citromot már csírás magokat találtam benne, hát gondoltam megpróbálkozom vele. A háromból egy már kidugta a tetejét a földből. 20 év múlva már talán teremni is fog. :)
Továbbra is élvezem Ausztráliát, örülök, hogy itt lehetek.

Szakmai gyakorlat

A suli két éve alatt 900 óra szakmai gyakorlatot kell összeszednem ahhoz, hogy aztán elismertethessem a végzettségem. Természetesen a munkaadók nem tolonganak a semmi gyakorlattal nem rendelkező tanulók után. Én sem tenném, valljuk be őszintén. Ennek orvoslására a következő megoldáskezdeményt ötlöttem ki. Most, hogy az étterem újra kinyitott, suli még nincs és nekem sincs semmi dolgom, bejárok segíteni a tulaj-chef-nek. Neki ez megéri mert van ingyen segítsége (amire egyébként nagy szüksége nincs), és meg kapok egy kis ízelítőt abból, hogy hogyan is működik egy éttermi konyha, és közben gyakorolok is. Mikor a suli kezdődik majd, ismét bele kell fognom munkakeresésbe, de addigra legalább halvány fogalmaim lesznek arról, mit kell egy konyhában csinálni, és ha behívnak egy próbanapra, akkor nem csak nézek majd, mint Rozi a moziban.

Deja Vu

Érdekes egy dolog ez. Kiskorom óta fordul elő velem (és nyilván mással is), hogy egy-egy élethelyzetben rádöbbenek, ez már megesett velem egyszer. Nem nagy dolgok: egy beszélgetéstördék, egy séta stb. Az utóbbi két hétben kétszer fordult elő velem ilyesmi, pedig évek óta nem tapasztaltam. Kíváncsi vagyok mi és mikor lesz a következő.
Most, hogy már 2 hete nincs net, kicsit honvágyam van. Magyar híreket akarok olvasni, tudni, hogy mi folyik otthon, mi foglalkoztatja az embereket. Úgy érzem magam, mint aki alól kihúzták a széket. Szóval most, mikor ezt a bejegyzést feltöltöm, egyben a hírportálokat is meg fogom látogatni. És megnézem a maileimet, és bejelentkezem az iwiw-re és a facebookra is. Irgum-burgum. Mintha a fél karom hiányozna a net nélkül. Erre mondják, hogy függő. Talán kezeltetnem kellene magam. :) Bár, ha ez az egyetlen "káros" szenvedélyem, az még elmegy, nem?
Sok érdekes dolog nem történt egyébként. Az év utolsó két napján alaposan megfáztam, nyomtam az ágyat pár napig. Most már jól vagyok, a köhögésnek meg a rekedtségnek kell még egy kis idő, mire elmúlik, de ez már semmiben nem akadályoz.
Jövő héten nyit az étterem, végre lesz elfoglaltságom, na meg bevételem. A suliszünetből 3 hét van még hátra. Pár osztálytársammal találkoztam, de nem nagyon jellemző a gyakori összejárás. A 6-os kis brancsunkból 4-ünknek 3 héten belül van a szülinapja. 3 ünneplésen már túl vagyunk, a negyedikkel egyelőre nem tudom, mi lesz.
Unaloműzési szándékkal a tenkönyveimet is elővettem, sőt tanultam is. Ami tankönyvet megkaprunk, és a következő tíz hétnak anyaga lesz, azt el akarom olvasni előre. Vannak olyan dolgok, amikről még soha nem hallottam, és olyanok, amikről már látom, hogy biflázós lesz (pl melyik krumplifajta mire jó, a nyomdázáson túl). Igyekszem értelmesen és élvezetesen felhasználni a rendelkezésemre álló szabadidőt.
Net egy hét múlva lesz, de addig is lehet kommentelni!

Elvonási tünetek

Ausztráliában nem igen van korlátlan internet elérés. Ahol lakom, ott 50GB-os a havi limit. Nos, az 50 GB nem sok, ha valaki le sem száll a torrent oldalakról.
Ez történt nálunk is. Mivel én ingyen használom az osztálytársam net-ét, nem töltögetek semmit, ő viszont annál inkább. Most 3 hétre visszavették a sebességet. Engem meg megkért, hogy lehetőleg ne csatlakozzam fel, amíg újra használható nem lesz a net. Szóval most megvonáson vagyok. Az internet kávézók elég drágák, úgyhogy gyakran nem járok, de a leveleket azért csak meg kell nézni időnként.
Szóval most szünet lesz a blogban.
Addig is leírom az eddig történteket:
A karácsony eltelt. Én örülök, hogy végre nem kell ünnepelnem. A szentestét egy buliban töltöttem, ahova a háziak vittek. (A fiuknak kávézója van, ők tartottak bulit a személyzetnek), másnap az egyik osztálytársammal mentem el inni. míg ő italokért ment, nekem hódolóm akadt, aki szerencsére volt annyira józan, hogy lelépett, mikor az italok megérkeztek. Karácsony második ünnepe péntekre esett, és hanuka is van, így azt zsidó módra ünnepeltük. Jó érzés, hogy bevontak az ünnepükbe. A szombat kimaradt lumpolás ügyileg, de vasárnap egy osztálytársam szülinapi bulija volt, ahol aztán ismét belehúztunk. :) No, azért ne tessék azt gondolni, hogy alkoholistává váltam. :P
29-én vettük a kis batyunkat és lelátogattunk Philip Islandre. Nem pingvinnézőbe mentünk, hanem a házinéni lányának családját látogattuk meg. Nagy a család, 4 gyerkőc van, mind 6 év alatt. Nem kicsit szedték szét az apartmant, ahol a szállásuk volt. Nekem sajnos nincs érzékem a gyerekekhez, nem tudok mihez kezdeni velük, de ezt ők (mármint a gyerekek) vagy nem vették észre, vagy nem érdekelte őket, mert hozzám is jöttek játszani, magyarázták, hogy ki a jó és ki a gonosz a spiderman-ben, úsztunk együtt az uszodában, jól elvoltunk. A második nap estére azért már kicsit elég volt a nagy családból. :D Haza is jöttünk, mert a többiek ma mentek dolgozni reggel.
Nekem most nincs munkám, mert a szállodába nem hívnak (magánban megírom a sztorit, ha valakit érdekel), az étterem meg bezárt 3 hétre. Sok étterem bezár az ünnepekre. Ezt onnan tudom, hogy elmentem melót keresni és alig volt valami nyitva.
Soha nem gondoltam volna, hogy a harmadik nyelv, amit elkezdek majd tanulni, az a héber lesz, de mivel körülöttem főleg ezt beszélik, muszáj tanulnom. Nem iskolában, csak ami ragad. Ha egy szót gyakran hallok, megkérdezem, mit jelent. Aztán egy post-it-en kiragasztom a falra, hogy ne felejtsem el. Nem sok van eddig, de lesz majd több. :)
Ma este (szilveszter) lesz még egy buli, az étterem személyzete jön össze a tulaj házában. Holnaptól igyekszem ismét jó kislánnyá válni és nem lumpolni annyit. :D
Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!

Ünnepek

Mindenkinek nagyon kellemes ünnepeket kívánok!

Vásárlás

Mint írtam, már csak olvasólámpák és kisebb apróságok hiányoztak a szobámból. A mai napot rááldoztam ezek beszerzésére. Valóban a napot, mert 6! órámba került a kiruccanás az IKEA-ba. Ebből az utazás 3 óra volt, az ebéd 1. Mivel úgysem volt más dolgom, nem bántam, hogy a vasárnapom vásárlással telt.
A választék ugyanaz, mint Magyarországon, az árak annyival magasabbak, amennyivel meszebb kell szállítani. (Svédországból kiindulva.) Az utazásom előtt vettem otthon egy kispárnát, hogy kényelmesebbé tegyem a repülőutat, meg ki tudhatja mikor jön jól alapon. Otthon 140 Ft-ot fizettem érte, itt $1.09 az ára.
Ahogy felértem az áruházba (egy nagy bevásárlóközpontban van), a Bogdanovits családba botlottam. Ha nem hallom meg a magyar szót, talán észre sem veszem őket. Megörültünk egymásnak, kicsit beszélgettünk, aztán elváltunk, mert ők már végeztek, indultak haza.
Mikor hazaértem, az egyik első dolgom volt bekapcsolni a légkondit. Na nem mintha nem élvezném a meleget, hanem mert múltkor megcsapta a fülem, hogy mérgesek rám, hogy nem kapcsoltam be, és mikor a többiek hazaértek, meleg volt. Szóval ma jó kislány vagyok és bekapcsoltam. :) Pénteken még pulcsiban meg kabátban mentem suliba, ma meg már 30 fok körül van a hőmérséklet. Melbourne időjárása meglehetősen szeszélyes. A télikabátomat azért még nem kellett elővenni. :)
Bár nem terveztem ünnepelni a karácsonyt, a háziak meghívtak egy kis összejövetelre 24-e estére. Legalább nem leszek egyedül a szülinapomon. :)
A szilvesztert pedig az étterem tulajánál töltöm a kollégáimmal együtt. Nem is emlékszem már, mikor voltam utoljára buliban szilveszterkor. Várom már mindkettőt. :)

Az utolsó gyakorlati nap

Csináltam képeket.
Itt lehet megnézni őket.
Jó szórakozást! :)

Új ágy

Kaptam új ágyat. Az úgy volt, hogy egy nagy, ámde meglehetősen kényelmetlen ágy volt a szobámban. Olyannyira kényelmetlen, hogy a harmadik éjszakámat inkább a földön töltöttem. Na, erre kicsit bemorcosodtak, mert hát hogy érezzem magam jól és otthonosan, ha a földön kényszerülök tölteni az éjszakáimat. Az ágy alját azon nyomban kipakolták a szobából. A matraccal nincs semmi gond, azon lehetett aludni. Viszont nem érték be a háziak ennyivel, vasárnap kaptam egy vadi új ágyat. Mondtam, hogy nekem kemény fekhely kell, szóval olyat rendeltek nekem. Most már sokkal több hely is van a szobámban, mert ez egy egyszemélyes fekhely. Éjjeliszekrény is elfér már. Hamarosan veszek olvasólámpákat és akkor már teljes lesz a komfort. :)

Az új szállás

Röviden: nagyon jó. Kiderült, hogy csak egy osztálytársammal lakom, kicsit félreértettem valamit. :) Jobb is így, mert így is másfélszer írok leckét. Egyszer a sajátomat, félszer meg az osztálytársét. Nagyon jól kijövünk, bár az első 3 nap az őrületbe kergettem, de már leszoktam róla. :) Nagyon segítőkészek (összesen 4-en vagyunk a házban). Mondtam, hogy nem jó az ágy, és a földön alszom, erre azonnal kivették az ágy alját, azóta csak matrac van, ami sokkal jobb, bár még mindig a föld a legjobb. Előbb-utóbb lesz másik ágyam is, tudják, hogy keményet szeretnék, és hogy nem kell dupla ágy. Az ágyas procedúra keretében mindjárt át is rendeztük a szobám, kaptam egy asztalt, széket, így most már nem kell görnyednem. Az egyik nap rá kell vennem magam, és vennem két asztali lámpát, akkor már teljes lesz a komfort. Nagyon csendes a környék, pedig csak 10 percre van a vonatállomástól. Szeretek itt lakni. Van egy nagy kert, hamarosan lesz bbq is. Kaját hozok haza én is a melóból, az osztálytársam is és a tulaj is, szóval majdnem csak az édességre kell költenem. :) Úgy gondolom, hosszú távon itt fogok maradni.
Csütörtökön vittem be a suliba paprikás csirkét nokedlival. A brazil és az egyik koreai osztálytársammal osztottam meg. A tanár is megkóstolta a nokedlit. A brazil lánynak annyira tetszett, hogy megkért, csináljak neki egy nagy adagot. :) Holnap meg kell csinálnom másfél liternyi nokedlit. :)
Tanulnom is kell. Kicsit el vagyok maradva (önmagamhoz képest). Szeretem előre elolvasni, hogy miről lesz szó a suliban, mert akkor jobban értem, miről magyaráznak a tanárok. Meg én is jobban tovább tudom adni. :)
Szóval minden rendben velem. lassan én is belekúszom a mindennapokba, és nem lesz sok újdonság, amiről írjak.
Továbbra is áll, hogy ha valakit valami érdekel, a commentben kérdezzen, igyekszem válaszolni.
Ja, és így nézünk ki a konyhában. :)

Költözés, barbeque

Bő 7 hét után elköltöztem. Sikerült a munkahelyemhez közelebb találnom szállást, az iskolához is közelebb van. Mivel az egyes zónában van, a tömegközlekedés is olcsóbb lesz. Egy családi házban van egy szobám. A gyerekek már kirepültek, így az ő szobáik felszabadultak, azokat adják ki. Két osztálytársammal lakom így együtt, ami külön jó.
Ma volt magyar bbq az egyik parkban. Sok olyan fiatal magyarral találkoztam ott, akiket eddig nem ismertem. Tegnap szakadt az eső, jég is esett, ma is meglehetősen borúsnak indult a nap. Délelőtt még nem is gondoltam, hogy végül elmegyek. Viszont mivel kellett vennem takarót, ki kellett mozdulnom új otthonomból és délutánra elfújta a felhőket is a szél. Nemcsak a felhőket fújta, hanem a papírtányérokat, de még azok tartalmát is. A hangulat jó volt, jókat beszélgettünk. Megyek legközelebb is.

Szállás, munka, bicikli

Az utóbbi két hétben szálláskereséssel (is) foglalkoztam. Néztem a neten a hirdetéseket és sorra kérdeztem az osztálytársaimat, hogy van-e ötletük. Az egyik koreai lány korábban ajánlott már szállást, akkor nem fogadtam el, mert drágálottam. Azóta tudom, hogy piaci ár volt.(Mielőtt kijöttem 120 dollárban maximáltam a szobára költhető összeget. Úgy számoltam, ez elég kell legyen egy normális szobára egy házban, amit több diák bérel. Nem elég.) Szóval ez a lány térült- fordult és hozott nekem telefonszámokat, sőt fel is hívta őket, hogy mikor tudom megnézni a szobákat. Ezek a belvárosban voltak. Nem önállóan béreltem volna, hanem ketten lettünk volna egy szobában. A múlt idejű feltételes módból kihallatszik, hogy nem ezek egyikében kötök ki. Szóval, mire visszaszóltam az egyiknek, hogy OK, már kiadták a szobát. Addig az volt az egyetlen tiszta lakás, amit láttam. Voltam még a mostanihoz közel, az is eléggé koszos volt, de a pálmát az a ház vitte el, ahol 3 gyerek van 4-8 évesig. A szoba, amit 120 dollárért kínáltak nagyon kicsi volt, két ajtóval, az egyik a házba, a másik a kertbe vezet, ablak viszont nincs. Valami kamraszerűségből alakíthatták át. A gyerekek neveletlenek voltak és akkor is tomboltak, mikor ott voltam. Szóval ez szóba sem jöhetett. Végül az egyik osztálytársam kinyögte, hogy náluk épp üresedik az egyik szoba, ha akarom, megnézem. És úgy is lett. Isi után egyből odamentünk, és tetszett, 140 dollár. Nagy szoba dupla ággyal, tiszta lakásban, közel az étteremhez, ahol dolgozom, és közel az állomáshoz, ahonnan suliba tudok járni. Szóval minden szupernek hangzik. Hogy pontosan mikor költözöm, azt még nem tudom, elvileg hétvégén, mikor a másik srác kiköltözik. A pontos napot majd megmondják.

Munka. Az étteremben kedden kell mosogató, mert valaki lemondta a péntekjét, és aki helyette a pénteket fogja csinálni, nem akar kedden jönni. Így lett nekem kedden este is melóm. Aztán pénteken szólt az egyik lány, akivel dolgozom, hogy a hotelban, ahol szintén dolgozik, keresnek szobalányt, és mivel ő már korábban ajánlott engem, most szóltak neki, hogy értesítsen, mert kell ember. Szombaton fel is hívtam őket, vasárnap már dolgoztam. Meg ma is, és szerdán is megyek. :) Ennyi melóval bőven megkeresem a fenntartásomhoz szükséges összeget. Ha félretenni nem is tudok, de legalább nem a hozott pénzt élem fel.
Nézegettem a térképet, hogy hogy jutok el oda a mostani lakhelyemről és hogy a következőről. Arra jutottam, hogy jó lenne egy bicikli. És láss csodát, valaki a lomtalanításkor kitett két biciklit (egy női és egy férfi) az utcára. Naná, hogy lecsaptam rá. Működőképes bicaj, csak rég nem használták. Lemostam, felfújtam a kerekét, már csak meg kell olajozni, venni sisakot, valami lámpát (el ne üssenek) és/vagy láthatósági mellényt.
A suliból 4 tantárgy eredményeit tudom már. Az elsőről írtam, az 84% lett, a többi emelkedő értékben: 86, 90, 100. A suli jól megy. :)