IELTS összehasonlítás

Ma találkoztam azzal az osztálytársammal, akivel együtt voltam vizsgázni. Az ő eredménye overall 5. A listeningje lett a legjobb, arra 5,5-t kapott. Lehet, hogy mégsem volt extra könnyű a vizsga. :) Mondjuk szerintem a speakingje jobb 5-ösnél, de lehet, hogy izgult, vagy ilyesmi. Meg nem igazán ismerem a vizsgáztatók szempontjait. Azt írtam, hogy időközben kiderült a számomra, hogy olvasni nem nagyon tud, azon nem csodálkozom, hogy nem lett jó neki.
Akkor most IELTS téma egy időre lezárva. :)
Voltunk sziklát mászni az osztállyal, képek itt. A nagyon fehér lány (rajtam kívül) az amerikai, a nagyon fehér fiú pedig a skót osztálytársam.

IELTS eredmény

A főnököm pár perce hívott az eredménnyel. Oda is kértem egy példányt. Vicces, mert nekem haza még nem érkezett meg. Szóval az eredmény:

Listening:9
Reading:7
Writing:6.5
Speaking:8
Overall:7.5

Egyik szemem nevet, a másik meg sír. Readingen magasabb eredményt vártam, és a fránya fél pont miatt a writing-on újra kell majd mennem, de csak a PR pályázat benyújtása előtt kell meglennie mindenből a 7-nek, így van 1-1,5 évem hogy tanárt keressek. A TRA processt be tudom indítani ezzel az eredménnyel is.

Új osztály, prezentáció egy híres vezetőről

Iskolai feladatként egy 7 perces előadást kellett tartanunk egy híres történelmi vezetőről. Én Julius Caesart választottam.
Alább a bátyámnak írt levele(i)met olvashatjátok. Olyan szép hosszúra sikeredett, hogy poszttá teszem. :) Apróbb kiegészítéseket tettem, mert ő látta a ppt-t, ti meg nem. :)

Maximum pontot kaptam a prezentációmra (ameddig ott voltam, egyedül), még az előadásmódra is, pedig abban voltak hibák. Gyakorlatilag csak a tanárnak tartottam az előadást, a többiekre talán 2x néztem, sokat olvastam fel a kivetítőről, de nem mindent, és ki is egészítettem sok mindennel, ami nem volt benne a preziben, mankónak használtam, ahogy kell.
Később időnként kínunkban egymásra vigyorogtunk a tanárral, mikor mások még felolvasni sem tudták a prezijüket, nemhogy előadni, kiegészíteni.
Sokaknál volt egyértelmű, hogy másolt munkát hoztak és ha nem is először, talán másodszor látják az anyagot.
Nem kaptam visszajelzést a többiektől arról, hogy mit gondoltak az én előadásomról, mert ez új osztály, kevesükkel beszélek egyelőre. Meg elég kevesen tudnak eléggé angolul ahhoz, hogy érdemes legyen beszélgetni velük. :( És ráadásul ők elhúztak a szünetben én meg maradtam, mert meg akartam hallgatni Duncant (a skót osztálytársam).
De csendben voltak, egy mukk sem hallatszott. Valószínűleg figyeltek, hogy értették-e, amit mondtam, az más kérdés. Egyszer néztem körbe, a rajzfilmfigurás slide-nál (kép az Asterix és Obelix-ből), de nem láttam mosolyt és a felismerésnek a legkisebb jelét sem. (Csupa thai és vietnámi volt ott.) Egyedül a tanár mosolyodott el.
Amúgy mindenkit csendben hallgattunk. Akkor is, ha kínunkban üvöltöttünk volna.
Volt aki minden slide-ot a kritéria szerint nevezett el. Szó szerint másolta a mondatot a címsorba. Csinált slide-okat a következő címekkel: "Student uses visual aids to demonstrate the leaders charasteristics"; "The student spoke from an understanding of the leader and showed high levels of presentation skills".
Szerinted ez milyen?:D És csendben végighallgattuk. Annak az embernek nulla az angolja! Mondjuk nagyon örültünk, mikor végre vége volt. 9:45-kor kellett volna beszélnie, de 8-ra jönni, hogy hallgatóság legyen a többieknek. Erre megjött 9:40-kor. Tanár mondta neki, nem jó, nem volt itt időben, pedig el lett mondva sokszor. Nem érti. Tanár ismét elmondja, úgy tesz, mintha értené. OK. Akkor mikor prezentálhat? 10:30, de aztán marad hallgatóságnak, délben leléphet. Ok. Megy az idő, lassan kezdünk, erre megkérdez engem, hogy akkor mehet-e azután, hogy megtartotta a prezijét. Mondom: nem, maradsz. Azt hiszem, ilyen alap szavakat, mint stay, talán ért. :D
Az a csaj, aki ott volt az IELTS vizsgán pl tök jól beszél. Nem annyira mint én, de közel. No ő gyakorlatilag felolvasott mindent a slideokról, de nagyon nehezen ment neki. Olvasni alig tud. Fogalma sincs arról, hogy a leírt szavakat hogy kellene kiejteni! Döbbenet volt hallgatni őket. Kész tanulmány. A tanár is mondta, hogy volt, akinél csak olvasott, mert egy mukkot nem értett abból, amit hallott.
Azt nem tudom, hogy képzelik ezek, hogy 6-osra megcsinálják az IELTS-et??? 20k dollárt kidobnak az ablakon. Jó, úgy néz ki én is, de nekem voltak esélyeim maradni a változások előtt. Nekik sosem.

Coffee shop project

Az iskola igyekszik az életre készíteni fel minket. Ennek része, hogy ebben a negyedévben meg kell terveznünk egy coffee shopot. Na nem csak úgy, hogy kb. így néz majd ki, ez lesz a menün, és hasra ütve beírunk valamit, hanem mindent bizonyítékokkal alátámasztva, hogy mit honnan szerzünk be, beférnek-e a cuccok a kiválasztott helyiségbe, megfelelnek-e az előírásoknak, kész üzleti tervet kell lerakni, amivel oda lehetne menni egy bankba, hogy kérem, én ezt szeretném csinálni, adjanak nekem kölcsön. Szerencsére nem egyedül csinálom, hanem 8-an vagyunk a csapatban, így le lehet osztani a feladatokat, és mindenki testhezálló munkát kap. Van köztünk egy designer, aki egy olyan helyre kis rajzot rittyentett az elképzelt belsőről, hogy leesett az állunk. Van, akinek van egy pizzashopja, ő tud hozni egy csomó árat és beszállítót onnan, egy srác, akinek az angolja ugyan elég gyenge, de az ebayt kutatja a berendezések után, amikre szükségünk van. Én a szabályozásoknak nézek utána (tegnap 160 oldalt olvastam át!!!), amit nekünk kell a hatóságok felé produkálni, azt megírom, és az egész dokumentációt én rakom össze (40-50 oldal az elvárás). Mondtam, hogy megcsinálom a ppt-t is, de a miután a tartalom megvan, a designer lánynak kellene befejeznie. Másfél órában kell majd előadnunk magunkat, hogy mit tervezünk, miért ott nyitjuk, ki a célközönség stb. Kicsit félek tőle, de élvezem is.
A csoport elég demokratikusan működik, mindenki hozza a maga részét, aztán megbeszéljük, hogy jó-e, tetszik-e mindenkinek. Azért csoportvezető kell, annak kineveztem magam, a többiek meg nem tiltakoztak. :) Kicsit sem vagyok vezető típus, dehogy. :D
Az új osztályomban többségben vannak a thaj-ok. Ők nem is nagyon keverednek senkivel. De legalább csendben vannak akkor is, ha egy kukkot sem értenek, és inkább szünetben támadják meg a tanárt kérdésekkel, nem az órát tartják föl. Van pár koreai, velük nincs gond, kevés kivétellel jól beszélnek angolul, és a legjobb, hogy van egy amerikai és egy skót osztálytársam is. Hát velük aztán lehet gyakorolni. :) És hát ugye a fehérek összetartanak, egyből a szárnyaik alá vettek. :D A skót srác még értelmes is! Olvas, vannak gondolatai, jókat lehet vele beszélgetni és vitatkozni. Azt hallottam róla korábban, hogy nem fogadja el mások véleményét és nem tisztel senkit. Nekem eddig nem ez a tapasztalatom. :)
Jövő héten egy történelmi vezetőről kell kiselőadást tartani. Beírtam magam hétfőn a második csoport első emberének, a tanár meg mondta,, hogy ejnye, miért is nem akarok 8-ra menni, és elsőként beszélni. Hát átírtam magam. Nem tudom, ez miért jó neki, én tanárként jobban szeretném, ha a jobb diákok mintegy felüdülésként napközben, és nap végén kerülnének sorra. Na persze, így biztos lehet abban, hogy 8-kor ott lesz az első ember és megtartja a prezentációt, nem kezd már ott csúszni a dolog. :) Csapatépítés címszóval megyünk sziklát mászni (a belvárosban fedett helyen). Már nagyon várom. Élvezem a sulit nagyon!
Holnap kellene megkapnom az IELTS eredményét, de nem fogom. Minőség-ellenőrzés ürügyén visszatartják az eredményeket. Valahogy az az érzésem, hogy a vizsga tisztaságát kérdőjelezték meg. Merthogy nekem nagyon könnyűnek tűnt. Ugyanakkor, mikor nekem nem volt mit csinálnom, nézegettem, konkrétan láttam, hogy a mellettem ülő srác 32-34 kérdésre tudott csak válaszolni a 40-ből a readingen. (Azt nyilván nem láttam, mit írt, csak hogy addig van egyáltalán kitöltve a válaszlapja.) Hát nem t'om, én biztos nem csaltam. :) Remélem, tényleg csak minőség-ellenőrzés, és hamarosan megjön az eredmény, anélkül nem tudom a következő lépésem megtenni.

IELTS

Ma volt a nagy nap!
Az esélytelenek nyugalmával mentem. Kiválasztottam ugye ezt a napot már októberben, hiszen iskolaszünet után van, a munkahelyem is bezárt pár hétre, így viszonylag nyugodtan tanulhattam rá. Úgy terveztem, hogy majd tanárral készülök, de a december 25-én közzétett változások után úgy döntöttem, hogy egy 6-oshoz elég kell legyen, ha magam készülök. 3 tesztkönyvet csináltam végig plusz egy könyvet olvastam el. Nem tanultam halálra magam, de azért készültem rendesen.
Az itthoni tesztek viszont siralmas eredményt hoztak. A listening ugyan mindig kijött 6-os körülire, a reading, ami elvileg a legerősebb skillem viszont csak 4-es, 5-ös lett mindig. Teljesen beparáztam, és fel is adtam a dolgot. Amikor elkezdték pedzegetni, hogy a szakács szakmát leveszik a MODL-ról és mégis csak 7-es kell mindenből, akkor teljesen összetörtem. Hiába bíztatgattak, hogy de, de menni fog, jól esett ugyan, de nem hittem. Belenyugodtam abba, hogy nincs mese, tanár kell, és újabb vizsgára bejelentkezni.
Readingen van két feladattípus, ami mumus nekem. Az egyik, mikor az író véleményét kell kihámozni az igaz, hamis, nincs utalás típusú válaszokkal, a másik a bekezdéshez cím párosítása. Ez utóbbi szerencsére ma nem volt a vizsgán.
Na és akkor most már tényleg a vizsgáról. :)
267 vizsgázó jelentkezett be, ha jól számoltam (összesen 6-an voltunk fehérek). Nem mindenki jött el. Az egész jól meg volt szervezve, flottul zajlott. Egy tornateremben voltak felállítva a műanyag asztalok székekkel. Mindenkinek külön. Az asztalon egy cetli a fényképünkkel, nevünkkel stb. Mindenkit egy segítő kísért az asztalához. Tökéletes volt a hangosítás, legalább 10 hangszóróból szólt a szöveg, mindenhol nagyon jól lehetett hallani. Nem is jelentkezett senki, hogy hangosabb legyen, vagy bármi egyéb baja volna.
A következő pár sor nagyon szerénytelen lesz, a eredmény kézhezvétele után, lehet meg is bánom.
A listening alatt végig tudtam koncentrálni. Nem volt nehéz a szöveg, és a tesztlap sem. Semmi extra akcentus nem volt szerencsére. Úgy gondolom, talán 5 olyan válaszom lehet, ami nem jó, annak is egy része a helyesírás miatt.
Readingen elés sok olyan feladat volt, ahol a szövegből kellett kikeresni szavakat-kifejezéseket és azokat beírni egy összefoglalóba. Itt ugye a helyesírás nem lehet gond, hiszen csak másolni kell, és ha nyelvtanilag nem illik oda a kiválasztott rész, akkor az nem jó. Nem olvastam el a szövegeket. Arra koncentráltam csak és kizárólag, hogy a kérdésekre válaszoljak. Persze átfutni át kellett a őket, de nem minden egyes szót olvastam végig mindegyikből. Egy olyan kérdés volt, amit nem értettem, ott tippeltem a válaszokból, 25% esélyem van, hogy jót írtam be. A szövegeket és a kérdéseket is könnyűnek találtam, szintén kb 5 pontot veszthettem érzésem szerint. Jó negyed órával az adott idő előtt végeztem.
A writingot gyakoroltam annyit, hogy tudtam, a gondolataimat össze tudom szedni gyorsan, és lesz időm arra figyelni, hogy olvashatóan írjak. Így is volt. A levelet és az esszét összesen 40 perc alatt írtam meg. Átolvastam kétszer, belejavítottam, szórendet cseréltem, beszúrtam még egy-egy szót, és észrevettem, hogy három helyett négy bekezdést sikerült rittyentenem, amiből az egyik túl rövid lett, hát összekötöttem a következővel. Mindezek ellenére nem tudom, hogy sikerült. Mivel összesen két esszémet javította tanár, az az összes visszajelzés, amit valaha kaptam. Azért remélem, hogy 6-ot ér.
A szóbelire sokat kellett várnom. Volt 4 órám. Teljesen véletlenül egy osztálytársam is akkor vizsgázott (másik iskolából jött, így csak nemrég találkoztunk), és bár soha ezelőtt nem beszéltünk egymással, most két óra hosszat dumáltunk, hogy teljen az idő. Az ő vizsgája volt előbb. Ki volt függesztve, hogy ki mikor, melyik teremben vizsgázik, amit meg is néztem ügyesen, majd egyszer még visszamentem, és láttam, hogy ár van írva kézzel, másik teremben leszek, de ugyanakkor. A vizsgáztatóm egy hölgy volt. Előttem csupa ázsiai, gondolom nem egyszerű akcentussal, szóval én így a vége felé felüdülés lehettem. :) Pont tegnap beszélgettem az egyik kollégámmal arról, hogy milyen fontos a magabiztosság és a szemkontaktus. Az előbbivel nem volt gond, a másodikra jó 5-7 perc után figyelmeztettem magam. Olyan témát kaptam, amiről nem igazán tudtam beszélni, ezt el is mondtam az elején, aztán elmeséltem egy vicces történetet, amin nevettünk. Jó hangulatban telt a vizsga. A vizsga után, mikor már kikapcsolta a diktafont, mondta, hogy jó volt velem beszélgetni, és kérdezte, melyik suliba járok, mert nagyon tetszett neki, hogy szeretem a sulit, és ő is egy ilyenben tanított. Lehet, hogy mindenkinek hasonlókat mondanak, nem tudom, egyrészt azt nem hallottam, és én is most voltam először, de azt akarom hinni, hogy jó benyomást tettem, és jó jegyet fogok kapni.

És a csavar a végére. A nagy izgalmamban, hogy elsőre odataláltam, és parkoló is volt, meg minden, égve felejtettem a kocsi lámpáját, ami le is szívta az aksit nullára. Szerencsémre egy ismerősöm nem messze lakik, felhívtam és segítséget kértem. És otthon volt, és jött és negyed óra múlva járt a motor. :)

Aki időt nyer, életet nyer

Ennek a közmondásnak a szellemében élek most.
Aláírtam egy petíciót, melyben azt kérjük, hogy napolják el a változások bevezetését annak átgondolatlan pontjait hangsúlyozva. Ha meg is történik, engem nem fog érinteni.
Jó ideig alig aludtam, mert rágtam magam a most mi lesz, hogy fogok boldogulni, itt maradni kérdésen. Így, három hét elteltével kezd oldódni a görcs bennem.
Egyelőre az IELTS-re koncentrálok, majd az ideiglenes lakosi vízum kritériumainak való megfelelésre. Ez nem lehet túl nehéz -elvileg. Aztán jön a munkakeresés valami nagyobb konyhán. Vagy találok vagy nem (és ha igen, fizetnek-e annyit hogy megéljek belőle, főleg, ha rugalmasan, mindig máskorra osztanak be, tehát lehetetlen dolgozni mellette máshol is). Egy ideig az volt a fejemben, hogy most sokan hazamennek, feladják, azok a munkahelyek megürülnek, de jó, akkor több jut nekem. Igen ám, de nem azok adják fel nyilvánvalóan, akiknek jó helyük van. Hülyék lennének, ha csak az angoljuk nem annyira gáz, hogy amiatt muszáj.
Nem adom fel, mindent meg fogok próbálni, de ha nem megy, Anglia még mindig ott van.
A helyzet komolyságát és a kétségbeesést mutatja, hogy ketten ajánlottak pénzt azért, hogy feleségül vehessenek, és így az én vízumomon maradhassanak még 2,5 évet. Az egyik ajánlat 20 ezer dollárról szólt. Ő azóta azt hiszem már el is hagyta az országot.
Annyi minden történhet még, míg itt vagyok. Szeretek előre tervezni és látni, hogy milyen lépéseket kell megtennem a céljaim eléréséhez, na ez nem megy most és a bizonytalanság a legrosszabb.
Uh, ez nagyon negatívra sikeredett, pedig azért én bizakodó vagyok. :)

Születésnap Cairnsben

Egy kedves barátom november vége felé Cairns-be költözött és december közepén hirtelen felindulásból meghívott, hogy töltsem nála a karácsonyt (ami egybeesik a szülinapommal). Én meg örültem, és meg is vettem a jegyemet másnap. Így esett, hogy itt-tartózkodásom 15. hónapjában láttam valami mást is Ausztráliából mint Melbourne-t és közvetlen környékét.

24-én mentem és 27-én már jöttem is vissza. Sajnos a barátom végig dolgozott 12-15 órákat, szóval sem ereje, sem ideje nem volt velem foglalkozni. Ahogy hazajött csak nézett ki a fejéből szegény. :(
Én viszont kimentem a Nagy Korallzátonyhoz és együtt úszkáltam a halakkal. Fantasztikus élmény volt. Pont olyan, mint amit a dokumentumfilmekben lát az ember. Kristálytiszta az óceán, jó mélyen lelátni.A halak színpompásak és ugyan simizni nem engedik magukat, nem zavarja őket, hogy a sok hülye humanoid ott úszkál köztük és gyönyörködik bennük.
Becsatangoltam a várost, ami nem különösebben nehéz, mivel elég pici. Mivel anyagi lehetőségeim szűkösek, az esőerdőbe nem mentem el. A 3-ból egy nap esett, akkor mezítláb mászkáltam 2 órát a langyos esőben. :)
Szép volt és elég is volt. Cairns nem fehér embernek való. Otthon sem bírtam a párás meleget, de ami Cairnsben van, az gyilkos. Szegény barátom a száraz meleget sem bírja és komolyan aggódom, hogy a munkatempója mellett fél éven belül kikészül. Már most mondogatja, hogy utálja Cairnst. :(

A kép a hajón készült két uszi között.

További képek itt.

Változások a bevándorlásban

Mielőtt kijöttem tisztában voltam vele, hogy Ausztrália bármikor önkényesen megváltoztathatja a bevándorlási szabályait. Nos, két ilyen módosítás történt, ami érint engem.
Az egyik a nyelvi szint felemelése volt 5-ről 6-ra. Ez nem okozott volna különösebb problémát. Úgy készültem, hogy akkor 7-est kell elérnem, és egyenes az út a PR-hoz.
Nos ezt az egyenes utat elvágták.
Januártól új rendszer kerül bevezetésre. Egyáltalán nem lehet közvetlenül PR-ra pályázni. Először ideiglenes lakosi vízumot kell kapnom 18 hónapra, majd a 18 hónapból minimum 12-ben a szakmámban kell dolgoznom teljes munkaidős állásban egy olyan helyen, ami a kedvemért hajlandó leszerződni a hatóságokkal. A hatóság (szakmaelismertetési) bármikor kijöhet ellenőrizni, hogy minden rendben megy-e, naplót kell vezetnem a munkámról stb. És ebben már komoly gondjaim adódnak. Én szeretek főzni. Nem is megy rosszul. De piszok lassú vagyok!!!! Ezt gyakorlattal nyilván le lehet küzdeni valamennyire, de ahhoz találnom kell egy helyet, ahol foglalkoztatnak. Ja és természetesen legális munka kell legyen, minimálbérrel, vagy annál jobbal.
Az egyetlen pozitívum, hogy nem kell 7-es IELTS, így elég a 6-os is. Ide most betűznék egy kesernyés mosolyt, ha lenne olyan smile-m.
Szóval a hír örömére tegnap beruháztam egy üveg Baileys-be és jól meg is húztam. 15 éve voltam utoljára részeg, ideje volt megint. :D
Kezdhetek gondolkodni "B" és "C" terven.

Bolond időjárás

Na, ha valamit nem szeretek itt, az a szeszélyes időjárás.
Vasárnap még egy szál strandkendőben lófráltam itthon, ma meg a pulcsi sem elég, takaróba burkolózva ücsörgök a gép előtt, a hősugárzó is be van kapcsolva. Brrrr:(

Ez az utolsó hét a suliból szünet előtt. Bevezettek egy jelképes jutalmat azoknak a tanulóknak, akik jól teljesítenek. Minden osztályban, minden negyedévben egy diák kapja meg. Ez egy oklevél, semmi ceremónia, csak bejön az egyik vezető az iskolából, és átadja az osztály előtt. Nem a diákok választják egymás közül, hanem a tanár döntése.
Ma kaptam egy ilyet. :)
Ebben az osztályban mondjuk nem nagy kihívás a legjobbnak lenni. Februártól át is kértem magam egy másik osztályba, ami remélhetőleg jobban megfelel majd. Meglátjuk.

Változom

Jó, tudom ez nem újdonság, mindenki változik. :) De én érzem és látom magamon.
A kövérség olyan, mint az alkoholizmus. Attól, hogy lefogysz, fejben még kövér maradsz (pláne 20 év kövérség után). No, ez a tézis megdőlni létszik. A héten előfordult, hogy mikor hazajöttem munkából, nem volt itthon kaja és én lusta voltam, komolyan gondolkodtam azon, hogy akkor most 2 napig nem eszem (addigra egy már eltelt), de nem megyek ki vásárolni. Aztán megerőltettem magam, és azt a kétszer 10 perc sétát rászántam a bevásárlásra és csináltam resztelt májat. Nyami lett. Mostanában már ritkábban látom magam kövérnek a tükörben is. Szóval ez az önkép átformálódás sínen van. :)
Kb 4 hónappal ezelőtt találkoztam egy különleges emberrel. A vele töltött idő és telefonbeszélgetések elkezdték átformálni az életem. Egyre inkább kezdek a magam kedve szerint élni és nem mások elvárásainak megfelelni. Sokkal inkább kiállok magamért, és ez felszabadít. Sajnos ezt nem túl diplomatikusan teszem időnként, ezen még dolgozni kell.
Egyre többet mosolygok (ez egyáltalán nem volt jellemző rám), nyitottabb vagyok. Olyannyira, hogy az osztálytársaim egy része is észrevette és kérdezgették, hogy mi van. :) Szóval az életminőségem változik. És ennek nagyon örülök.
Minden a lehető legnagyobb rendben van. :)

Update

Ahogy belecsúsztam a hétköznapokba, egyre ritkábban írok. Nem nagyon van miről.
A sulinak kijött egy új prospektusa, annak az én osztályom van a hátulján. A suliban is kitettek a falra két képet rólunk, sőt a honlapjukon is a slideshow egyik képén ott vagyok. :)Jogdíjat kéne kérnem a rólam készült képek felhasználásához. :D
Bejelentkeztem a nyelvvizsgára. Azon a napon, ami nekem leginkább megfelel a belvárosban nincs vizsga, úgyhogy vezetnem kell majd, de legalább az utat ismerem arrafelé. :)
A suliban most szerepjátékozunk. Álláshirdetést kellett írni, begyűjteni 2 önéletrajzot az osztálytársaktól, felhívni az egyiket, megbeszélni vele egy interjú-időpontot, majd az interjút is le kellett bonyolítani. Volt olyan osztálytársam, aki még soha nem volt állásinterjún. Én voltam már mindkét oldalon, előnyből indultam. :)
Megérkezett a nyár. 30+ fok van odakint. Tegnap kicseréltem a téli takarómat nyárira.
Mostantól nem arra kell minden energiámat fordítanom, hogy melegen tartsam magam, talán tudok magamra szedni egy kicsit.
Most, hogy nem kell nehéz dolgokat cipelnem magammal a suliba, nem állandóan farmer-edzőcipő kombóban járok. El is csodálkoztak, mikor elkezdtem szoknyát hordani. :)

Majdnem egy év

Az ilyen kerek fordulókon hajlamosak vagyunk összegezni. Én sem vagyok kivétel. Meg aztán történt is pár dolog, amit le akartam írni és most éppen van időm, energiám és kedvem.
Az iskolám első évét sikeresen teljesítettem. Bár a papírt még nem kaptuk meg - beletelik pár hétbe - minden követelmény letudva a szakképzett kukta/szakács képesítéshez. Jövő évben már nem főzünk, csak elméleti órák lesznek, ahol üzletvezetést meg fogalmam sincs miket fogunk tanulni. Az iskolai évem sikeres volt. Az átlagteljesítményem olyan 85-90% körül van. A legrosszabb jegyem 68%, a legjobb 100% volt.
A hotelban nagyon jól éreztem magam. A szakácsok látják, hogy ki az, akit tényleg érdekel a főzés, kit nem. Előbbivel foglalkoznak, utóbbi napokig hagymát pucol. Kellett vezetnünk egy naplót arról, hogy mit csináltuk. A tanár, aki a mi osztályunkat felügyelte, meg is volt lepődve, hogy én milyen sok mindent csináltam. Az én naplómat mutogatta mintaként. Sok időt töltöttem a főszakáccsal (illetve a helyettesével, az igazi főszakács nem főz), mindent megkóstoltatott velem, mutogatta, hogy mit hogy csinál, ha volt valami érdekes, hívott, hogy nézzem meg stb. Nem mindenki kedvelt, de nagy részükre jó benyomást tettem. Létszámstop van, így most senkinek nem ajánlottak munkát, de az önéletrajzom otthagytam, hátha később lesz valami. Az egyik fiatal szakáccsal összebarátkoztam, vele időnként találkozom a hotelen kívül, jó fej.
A házban most minden rendben. Az osztálytársam beszél velem, sőt. Kell neki a segítségem, úgyhogy teljesen normális. Annak még sok idő kell, hogy barátokká váljunk, nem is biztos, hogy valaha bekövetkezik.
Visszaköltözött az öreg is. Elég sok feltételt szabott neki a házinénim. Többek közt nem ihat, tisztelettel kell bánnia a nénivel és velem. Szóval most már hetek óta józan. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne. Bocsánatot kért tőlem, teljesen normálisan viselkedik. Úgy működik most a ház, mintha egy család lennénk. Na jó, nem teljesen, de közel. Ez jó. Egész olyan, mint mikor beköltöztem. Csak azóta megtanultam a szabályokat én is. A nyelvet viszont nem. :)
A súlyom eléggé ingadozik. 57kg-mal szálltam repülőre, 60kg-mal költöztem ide, most 53kg vagyok. Ez kicsit kevés, oda kell figyelnem, hogy egyek rendesen. Mivel vérszegény vagyok kicsit, most az is szempont, hogy vasban bő ételeket kell magamhoz vennem, nem üres kalóriákat. A marhahúst viszont úgy kell leerőszakolnom a torkomon, így nem könnyű. Majd túljutok ezen is.
A kocsit elvittem szerelőhöz (családon belül, a nénim unokaöccséhez hehe), aki azt mondta, haldoklik, hajtsam addig, míg be nem döglik, ő meg nyitva tartja a szemét, hátha befut valami, ami jó lehet nekem. Azért apróságokat csinált a kocsin, így most kevesebbet fogyaszt.
Eleinte féltem, hogy az angolom nem elég jó. Mostanra már írásban is bátran kommunikálok angolul. Az, hogy a suliban és a házban is csak angolul boldogulok nagyon sokat dobott a nyelvtudásomon. Nem vagyok perfekt. Lehet, hogy soha nem is leszek, de folyékonyan beszélek.
Volt a suliban egy olyan tanfolyam, amin megismertettek a nyelvvizsgával, amit tennünk kell. A tanár szerint (aki egyben vizsgáztató is), jó esélyem van arra, hogy a kívánt eredményt elérjem a vizsgán, amit február első hetére tervezek. Még nem írta ki az időpontokat az a centrum, ahova menni akarok, de naponta csekkolom. Van vagy 4-5 vizsgaközpont, de én a belvárosba akarok menni, mert szombat reggel 8-ra ott kell lenni és nem akarok vezetni. Kényelmesen, vonattal akarok menni. Csak semmi stressz. :) És azért akkor, mert egész január iskolai szünet, tudok készülni. Jól ki van ez találva. :)
Továbbra is jól érzem magam Ausztráliában. Minden olyan, amilyennek képzeltem, leírták, mesélték. Nincs kolbászból a kerítés, de ha valaki akar dolgozni, az tud. Itt a takarításból például egész jól meg lehet élni. Nem stresszes, nincs felelősség, és hoz a konyhára, mondjuk nem egy karrier :). Olyan munkát, amihez szaktudás kell, már nehezebb találni. Itt is működik az ismerősöm ismerőse ajánlotta dolog. Ez szerintem természetes. Persze, ha valakinek jó referenciái vannak, akkor nem kell hátszél. A szakács srác például egy hét után talált munkát nem is akármilyen helyen. Nyelvtudás nélkül viszont nagyon-nagyon nehéz boldogulni.
Ha olyasvalaki olvassa a blogot, aki a kijövetelen gondolkozik, annak azt tudom mondani, hogy egy jó középfokú nyelvtudás nélkül ne induljon el.

Kicsi beszél madzsar

Hát igen. Vannak dolgok, melyek sokkal előbb jutnak az eszembe angolul, mint magyarul, sőt olyanok is, amiket az anyanyelvemen nem is tudok. Ezek főleg az iskolával kapcsolatos dolgok. Főzési technikák, de például a hagyma vagy gomba neve is előbb ugrik be angolul. Meg olyan szófordulatok, amiket nap, mint nap használok, mint all right és ilyesmik. Vannak aztán olyanok, amik meg az istennek sem mennek angolul. Ilyen például az ugye kérdőszó használata. Általában észreveszem, ha magyar szavakat fűzök a beszédembe, de néha csak a csodálkozó tekintetekből. :)
Mindenki, aki életvitelszerűen külföldön él és többet beszél a másik nyelven, átesik ezen. Szomorú vagy sem, ez van.
Közel egy éve vagyok itt, és több mint 9 hónapja lakom nem magyar nyelvű környezetben. Ez idő alatt a nyelvtudásom sokat fejlődött. Elégedett nem vagyok és nem is leszek szerintem soha, sok tanulnivalóm van még, de jó úton haladok. Már csak akkor esik nehezemre a nyelv használata, ha fáradt vagyok, meg ha valami bonyolult dolgot kell elmagyaráznom.
A hotelbeli gyakorlatnak hamarosan vége. Már csak kétszer megyek. Létszámstop van, de az önéletrajzomat leadom, hátha belendülnek.
Beadandókat kell írnunk és egy ingyenes IELTS információs kurzuson is részt veszek. Nem mondanám, hogy unatkozom. Nem is bánom, de várom már a két hét suliszünetet. Azt hallottam, hogy a következő 10 hét nehéz lesz. Lehet, hogy csak azért, mert akkor már csak elméleti óráink lesznek, és ez általában jobban megterheli a diákokat, de az is lehet, hogy tényleg nehezebb az anyag. Hamarosan meglátom.

Töredezik a jég

Múlt héten volt osztály- és lakótársam szülinapja. Vasárnap bulit tartott, amire meghívott engem is. Maga a meghívás a "jöhetsz, ha akarsz" kifejezéssel történt, szóval tudtam, nem nekem szól, hanem a hülye szitunak, hogy úgyis a házban leszek, akkor már jobb, ha lent vagyok és nem megyek le a buli közepén szendvicset gyártani magamnak, vagy ilyesmi. Kicsit segítettem az előkészületekben a házinénik védőszárnyai alatt, majd este is az összepakolásban, mosogatásban, mikor már csak 4-en voltunk, házinéni nélkül. Mikor úgy gondoltam, már nem kellek, elköszöntem és feljöttem a szobámba. Kicsivel később bekopogott a srác, megköszönte a bort, amit kapott meg a segítséget. Teljesen le voltam döbbenve ettől a gesztustól. Azóta sem tudom hova tenni, mint ahogy azt sem, hogy újra köszön. A vizsgánkon egy csoportban voltunk (cukrászat), ott muszáj volt kommunikálni, egyébként a suliban továbbra sem beszélünk, itthon viszont jött már egy kis segítségért a házi feladatához.
Szóval lassacskán újra beszélő viszonyban leszek a ház minden lakójával.
Azért ez a négy hónap mosolyszünet nem lesz elfelejtve részemről, sokat kell még ahhoz tennie, hogy újra barátság-közeli viszonyunk legyen.
A vizsgáról majd írok a hét végén, amikorra remélhetőleg megszerzem a fényképeket is, amik készültek.

Langham

Az iskolámnak szerződése van a Langham Hotel, Melbourne-nel, hogy fogadjanak minket 128 óra szakmai gyakorlatra. Ebben a negyedévben ennek a gyakorlatnak az ideje van.
Az első 16 órámat a cukrász részlegen töltöttem és borzasztóan élveztem. Különösen a délután 4-5-től este 10-ig tartó időszakot, mikor a cukrászmesterrel kettesben voltunk csak a konyhán, így sokat tanulhattam. A "normál" cukrászokkal ellentétben ő egy csomó dolgot bízott rám. Jó-jó, hát lassacskán haladtam, de azért elkészültem mindennel. Jókat beszélgettünk és sokat kérdeztem. Jövő héten tartjuk a büfénket, ami a legnagyobb vizsgánk. Ott is a cukrászaton leszek. Addig még egyszer megyek a hotelba, és igyekszem majd kifaggatni a mestert, hogy a rám eső részt hogy is lehet igazán jól csinálni, mire figyeljek oda, ilyesmi.
Várom már a vizsgát is (szeretnék túl lenni rajta) és a következő alkalmat is, mikor a szállodába megyek. Néhányan úgy fogják fel, hogy ingyen dolgozunk nekik, én lehetőségként arra, hogy tanuljak és lássak egy igazán nagy konyhát működés közben. A többiek beszámolójából is úgy látom, hogy azokra akik akarnak és nem kétbalkezesek, bíznak komolyabb munkákat. Szóval jó ez. A tanulást továbbra is élvezem, jó eredményeim vannak, a tanárok általában szeretnek (teacher's pet vagyok). :)
Melbourne-t is szeretem, egyáltalán nincs honvágyam. Most, hogy az étterem, ahol dolgozom, bezárt 6 hétre, egy kis szabadidőm is van. Jól jön ez is. :)

Megvan végre!

Ma reggel elhozhattam végre az autómat. Közel 7 hetet kellett várnom rá. Amint hazaértem, egyből kötöttem is rá biztosítást. Sokkal halkabb, mint Vilma (a Suzuki), remélem nem lesz vele semmi komoly gond. Pótkulcsot is kaptam, nem fogom kizárni magam. A díler kicserélt rajta apróbb dolgokat. Egy vezeték volt törött, az ablakmosó tartálya szintén törött volt. Kaptam újabb aksit is. Kíváncsi vagyok, ez az autó hogy fog indulni hideg időben, meg egyáltalán, hogy viselkedik hosszú távon. Pillanatnyilag nagyon boldog vagyok, hogy megvan végre.
A dílernél azért azt nem hagytam ki, hogy átnézzem az összes papírt (a fontosabbakról fénymásolatot is kértem). A kocsi 2x volt road worthy-n ez idő alatt, mert az első lejárt, a regisztrációja tegnaptól egy évre szól, és azt a levelet is láttam, ami igazolja, hogy a kocsi átírható. Itt ki is derült, hogy bizony tudták, hogy a kocsi papírjaival gondok voltak, mert ebből a levélből láttam egy január 30-as keltezésűt is. Azzal nem számoltak, hogy 90 nap az érvényessége és 2-6 hét az újat beszerezni. Szóval e miatt csúszott ennyit a dolog (ismereteim szerint).

Mobil internet

Végül is a mobil internet mellett döntöttem annak ellenére, hogy a házinéni rábólintott arra, hogy a kábeltévéjére vegyek internetet. Ezzel most független vagyok mindenkitől. Sokkal nem kerül többe, mint amit eddig fizettem. Mondjuk lassabbnak lassabb, meg limitált is, de műxik.
Nem tudom más hogy van vele, nekem hideg van. Vettem már elektromos ágymelegítőt, hordom a télikabátom is és egy hősugárzót is beszereztem. Így ki lehet bírni azért. Mínuszok nincsenek, de itt is párás a hideg, mint otthon. A házban csak a földszinten meg a fürdőszobában van fűtés, a szobákba magától kellene betalálnia a felfelé szálló melegnek.
Szegény Suzukiban reggelre úgy besűrűsödik az olaj, alig akar elindulni. Attól félek egyszer majd tényleg nem indul és akkor bajban leszek. A saját kocsimat még mindig nem kaptam meg. Az újabb időpont, amit ígértek e hét vége. Kezd gyanús lenni ez a regisztrációs probléma sztori. Sokkal valószínűbb, hogy nem kapta meg a kocsi a roadworthy-t, és kell rajta dolgozniuk. Mivel addig is van mivel járnom, nem igazán aggódom a dolgon.

Internet problémák

Erőt vett ma magán az osztálytársam és hozzám szólt. Azt közölte velem, hogy lemondja az internetet egy hét múlva, újat köt, azt már nem használhatom majd. Ma órákat töltöttem a net böngészésével, hogy mégis milyen opció lenne az, ami megoldaná a problémámat.
Sokkal okosabb nem lettem. A telefonvonalat nem használhatom majd, mert azon lesz már egy ADSL, szóval vagy telefon+ADSL (+mobil) vagy mobil internet a lehetőség. Mindegyik drágább, mint a mostani helyzet. Az érdekes az, hogy azt a csomagot, ami most itthon van, nem is találtam meg.
Az internetforgalmamat monitorozom már egy ideje, 3-5 GB elég. Persze ebben nincsenek letöltések, csak szimpla használat.
Aki tud valami okosat mondani, az ne fogja vissza magát.
Ötletek, tippek megbízható szolgáltatókról stb. nagyon jól jönnének.
Előre is köszönöm.

Autóklub

Már ilyen tagságom is van. Na, nem mintha az lett volna az első dolgom, miután autóhoz jutottam, hogy belépjek. Az történt, hogy ügyesen kizártam magam a kocsiból. Pótkulcs persze nincs (a sajátomnál első dolgom lesz csináltatni egyet). Szóval fel kellett hívnom az RACV-t, ugyan segítsenek már ki szorult helyzetemből. Ezt azonban csak tagság esetén teszik. Szóval ott telefonon gyorsan be is léptettek. Persze a mobilomon nem volt annyi pénz, hogy ezt végéig beszéljem, félúton lemerült a kreditem, a házinénim telefonjáról fejeztem be. De legalább ezen is túl vagyok. Még biztosítást kell kötnöm, aztán készen leszek. Erősen remélem, hogy az után már csak a benzinre kell költenem egy ideig.

Autó szaga

Arról volt szó, hogy pár nap és felvehetem az autómat. Hívtak is, hogy mehetek érte, majd másnap, hogy mégse. Az történt ugyanis, hogy mikor ment a díler regisztrálni a kocsit, kiderült, hogy az előző tulajnak tartozása van rá, így nem lehet forgalomba helyezni. A procedúrára kb két hetet mondtak. Kérték, hogy menjek be, nézzek meg másik autót, mondtam, nekem az kell, amit kinéztem. De hát addig is járnom kell valamivel, mert a taxi bizony drága. És láss csodát, adtak egy autót addig is, míg az enyémet felvehetem. Azt hiszem, ennél korrektebb hozzáállás nem is kell.
Lassan egy hete autóval járok. Vettem és még veszek is vezetésórákat, de egyedül is vezetek. És élvezem. Több mint 8 éve van jogsim, és gyakorlatilag nem vezettem, mióta megvan. A saját és a kölcsön kocsi is automata. Ehhez ragaszkodtam. Dodzsemet mégiscsak könnyebb vezetni, mint egy manuális váltós autót. :) Meg hát annyi önkritikám van, hogy tudom, a váltókezelés (kuplungozás) sosem volt az erősségem, és akkor most finoman fejeztem ki magam.