Nem minden arany...

Az új munkahely nem egészen úgy alakult, ahogy terveztem, meg ahogy jó lett volna. Alkalmi pozíciót hirdettek, és azt is kerestek. Szóval, mikor nincs munka, akkor nem kell menni. Na, ez nem igazán megbízható bevételforrás így. Mondták, hogy minden héten kedden írjam meg, mikor vagyok elérhető a következő héten, aztán vagy kellek, vagy nem. Én szorgalmasan írtam, munka semmi. Baráti segítséggel találtam mást, ami ugyan messze nem álommeló, viszont sokkal biztosabb. Már nem is írtam a rendezvényes cégnek, hogy mikor tudok menni, mert minek, erre ők írtak, hogy ejnye, no, kellenél jövő héten, tudsz-e jönni. Hát nem. Nem tudok. Nem adom fel a biztosat a bizonytalanért. :(
A másik kis szösszenet, ami ez alá a cím alá illik, hogy találkoztam valakivel. Erős, kiforrott személyiség, aki tud kontrollálni és kezelni a hülyeségeimet. Nagyokat sétálunk és beszélgetünk, élvezzük egymás társaságát. Minden tökéletes lenne, ha nem utazna el pár hét múlva egy 2 éves útra. :(
Ezért a pár hétért is hálás vagyok a sorsnak, nagyon sokat jelent nekem, hogy megismertem őt. :) Ja, és nem, nem a péntek esténkénti bárbéli szórakozásaim egyikén ismertem meg.

Új szórakozás

Most, hogy felszabadultak a péntek estéim, el kell ütnöm az időm valamivel. Egy barátom a belváros egyik pub-jában dolgozik, oda szoktam menni. Egyrészt így tudunk kicsit dumálni, ha ráér, másrészt jókat szórakozom.
Egyedül megyek, kérek valami italt, leülök a bárhoz és várok. Nézegetem az embereket, ahogy jönnek-mennek. Előbb-utóbb odajön hozzám valaki ismerkedni. És itt jön a dolog szórakozás része. Néha olyan jön, akit hamar elküldök, néha olyan, akivel aztán órákat beszélgetünk. Van, aki randira hív, van, aki lelúzerez. Én meg vagy röhögök magamban, és azt élvezem, vagy tényleg jó beszélgetőpartnert fogok ki, és akkor a beszélgetést élvezem. Mindenképpen jól jövök ki a dologból. :)

Munkakeresés

Most egy időre -remélhetőleg hosszú időre- felfüggesztve. :)
Van most egy tanárom, aki a lelkén viseli a diákjai sorsát és mikor kiderült, hogy legalább ketten is munkát keresünk az osztályból, tartott egy önéletrajz-írás órát és kísérőlevelet is írt velünk. Bátorított mindenkit, hogy vigye oda hozzá az önéletrajzát, és ad tanácsokat. Nem kellett kétszer mondani. Elmondtam neki, hogy miket csináltam és ő feljavította a cv-met. Semmi olyan nem került bele, ami nem igaz, de olyan formát és megfogalmazásokat kapott, amit én magamtól nem írtam volna.
Szóval ezzel az önéletrajzzal és kísérőlevéllel házaltam, meg küldözgettem hirdetésekre. Nem túl sok sikerrel. Aztán egyszer csak jött egy email, hogy menjek interjúra. Én meg visszaírtam, hogy nem jó az időpont, nem lehetne-e egy nappal később, mert hogy suli van. Lehet, nem gond.
Az említett tanárral gyakoroltunk az interjúra, milyen kérdések lehetnek, ilyesmi. Ez egy nagy cég, feltételeztük, hogy az interjú egy irodában lesz, és valami HR-essel beszélek majd.
Nem HR-eshez kellett mennem, hanem egyből ez executive head chef-hez. Semmi nem úgy zajlott, ahogy gyakoroltuk, az egész interjú 10 perc volt, még a kabátomat sem vettem le, nem volt hova tenni. :) Kicsit beszélgettünk. Igazából a chef nem is tudta, hogy megyek, meglepetés volt neki. :) A lényeg, hogy behívtak próbanapra. Egyből 8 órára. Megbeszéltük, hogy én suli mellett csak 2 napot dolgozhatom (8-10 óra/nap), nekik ez nem gond.
A próbanapon aztán kérdezgették, hogy érzem magam. Hát jól!!! Madarat lehetett volna fogatni velem. :) 10 chef és két pastry chef (cukrász) dolgozott aznap. Most vesznek fel embereket, hogy betanítsák őket a szezonra. Szóval először csak azok kérdezgettek, akikkel dolgoztam, majd kicsivel dél után jött az egyik sous chef is, neki is mondtam, hogy minden pillanatot élvezek. 3 körül jött a másik sous chef is, hogy akarok-e több műszakot. Hát hogyne akarnék?! :) Szóval úgy tűnik, tetszettünk egymásnak. Aztán a head chef is úgy ment el, hogy akkor ugye jövök még?
A héten megyek újra. Megkaptam a paksamétát, amit ki kell töltenem hogy fizessenek is. :)
Ez egy olyan cég, ami rendezvényekre szállít ételt. Konferenciákra, céges bulikra, esküvőkre stb.
Nekem ez álommunka. Ez volt az a terület, ami leginkább tetszett a hotelban, ahol gyakorlaton voltunk. Adott, hogy mit, hány emberre és mikorra kell elkészíteni. Tervezhető. Egy-egy ételből sokat kell csinálni, nem egy-egy adagokat rendelésre, mint egy étteremben. Egyelőre ismerkedem a rendszerrel, a kollégákkal, az ételekkel, és a mennyiségekkel.

Azzal, hogy ezt a melót megkaptam, a munkám a magyar étteremben véget ért. Sokat tanultam ott, sok segítséget kaptam a tulajtól, hálás szívvel gondolok rá és az ott töltött időre.

Csak röviden

Nem sok minden történik idelenn. :)

Munkát keresek ahelyett, amit ott kellett hagynom. Uborkaszezon van a vendéglátásban, nem a legjobbkor robbant le az a kocsi. Sebaj, lesz valahogy. Pénteken megyek próbanapra. Jó nevű cég, nem sok reményt fűzök hozzá, mindenesetre a késeimet megéleztem. :) Már azzal nyerek, hogy egy napig látom, hogy dolgozik egy ilyen hely. (Rendezvényekre, esküvőkre, konferenciákra stb. szállítanak ételt.) Nekem egyébként is ez a nagy mennyiségben főzés jön be, nem az a'la carte, szóval mindenképp jó lesz. :)
A suliból újabb három tanár távozott. Az egyik engem is tanított. Szerencsére a tantárgy végén ment el, nem közben (öröm sz ürömben). Megértem őket, de attól nekem, diáknak, ez még nem jó.
Teljesen megváltozott a hangulat a suliban. Részben amiatt, hogy a kormány egy csomó dolgot változtatott a bevándorlással kapcsolatban, és újabb nehezítések várhatók, másrészt meg mert a tanárok is állandó bizonytalanságban vannak, az iskola vezetése nem mond semmit, de azért mi érezzük, hogy valami nincs rendben.
És a foci VB-ről. Nem, nem nézem. :) Viszont feltűnt, hogy autókon kis zászlók lengedeznek a Soceroos zászlajával. Nem huligánkodnak, nem vandálkodnak, hanem zászlót lengetnek. Van mit tanulni...

Az iskola

Az iskola profilt vált. Ezt lehetett látni már jópár hete. Új kurzusokat indítottak. Ezt bővítésnek állították be, szerintem azonban leépítik a vendéglátói és a fodrász képzéseket. Azok nem hoznak eleget a konyhára, nem vonzzák a diákokat.
A negyedév utolsó napján 8 főállású tanártól vált meg a sulim. Ebből négyet tudok név szerint, azok mind a vendéglátás részlegen voltak, egy olyan, aki tanárnak csapnivaló, de ha megtalálja vele a hangot az ember, akkor jó fej, egy jó, egy nagyon jó (a kedvencem!!!!) és egy olyan, aki engem nem tanított.
Az indított kurzusokat valószínűleg végigviszik még, de a követelmények érezhetően szigorodnak. Ennek én örülök, a suli viszont inkább arra játszik, hogy a diákok is mielőbb kikopjanak és mielőbb megszabadulhassanak a tanároktól, berendezésektől.
Tegnap kaptam egy levelet, amiben megfenyegettek azzal, hogy ha nem fizetem be a tandíjhátralékomat 72 órán belül, akkor feljelentenek a bevándorlási hivatalnál. Felhívtam őket, hogy akkor ezt most mégis hogy gondolják, hiszen én részletfizetést kértem és kaptam, annak meg messze nincs határideje. Az volt a válasz, ez az új eljárás, minden részletfizetőnek ment ilyen levél, csak fizessem be határidőre a pénzt, minden OK. Én meg mondtam, hogy nem tudom értékelni a hozzáállásukat, és nem szeretem, ha ok nélkül fenyegetnek.
Tudom, hogy van a suliban egy magyar lány, aki olvassa a blogot. A fentiek fényében gondold át, hogy ebben a suliban akarsz-e tanulni, illetve a fenti információ nem olyasmi, amit a suli vezetői szeretnének, ha elterjedne, szóval nem tőlem tudod. :)
Amint újabb híreim lesznek, beszámolok.

Baljós előjelek

Meglátogatott a tesóm. Nagyon vártam, mégis elkezdtem félni az érkezésétől.
A következő dolgok történtek:

1. Úgy megfáztam, hogy csak na, nem volt biztos, hogy rendben leszek, mire jön
2. Amúgy is haldokló autóm váltója (automata) végleg beadta a kulcsot
3. A kocsi miatt le kellett mondanom egy munkát
   
4. Alaposan leforráztam magam
5. Elromlott az idő

Úgy volt, hogy 5 napot tölt itt. Az iskola és a munka mellett nem sok időm maradt volna vele tölteni, ezért megbeszéltük, hogy szünetben jön. Én azt hittem, a teljes két hétre, ő meg azt, akkor sem lesz időm rá, hát csak 5 napra. Péntek éjjel kellett volna elmennie. Stimmelt a péntek is meg az éjjel is, de a 0:45-ös indulás azért inkább csütörtök éjjel. Így történt, hogy az 5 napból 4 lett.
Ezt igyekeztünk tartalmasan kitölteni. Első nap voltunk bent az iskolámban, felmentünk az Eureka Toronyba, kicsit sétáltunk a városban, találkoztunk egy barátommal a munkahelyén, majd vacsizni mentünk szintén barátokhoz. Másnap én dolgoztam, de azért egy séta belefért este a St Kilda beachen meg egy süti az Acland streeten. Jó sokat sétáltunk, fájt is a csípőm már hazafelé. Egész nap talpon voltam, plusz 10+ km-t mentünk. A harmadik-negyedik napra Great Ocean Road volt tervezve, de az esti indulás miatt nem kockáztattuk meg. Ehelyett felmentünk a Skyhigh kilátóba, ahonnan tiszta idő esetén messze el lehet látni. Nekünk nem volt igazán tiszta időnk. :) Útba ejtettük Olindát és a dandenongi erdőt. Szép nap volt. (Itt is köszönet Kriszéknek, hogy anno elvittek oda, meg a telefonos útbaigazításért is. )
Az utolsó nap ajándékvásárlással, tandíjbefizetéssel, lóti-futival telt. Mindketten szert tettünk egy-egy ausztrál kalapra. :) Aztán haza, pakolás, egyre kevesebb beszélgetés, nehezült a szívünk, tudtuk, sokáig nem találkozunk megint. Aztán eljött az ideje az indulásnak. Kikísértem a reptérre, ahol vicces módon mégis ő búcsúzott tőlem, mert el akartam érni az utolsó vonatot, ami hazavisz és visszakísért a reptérbuszhoz.
Így szaladt el a négy nap.
Megjegyzés: Amíg itt volt, végig kabátos idő volt. Ahogy elment, rövidujjassá melegedett. Melbourne nem hazudtolta meg önmagát. :D

Barátságok

Jó pár poszttal el vagyok maradva, lassan-lassan pótolom majd őket.

Soha nem voltam jó a barátságok meg- és fenntartásában. Nem volt nagy baráti köröm. Volt azonban két ember, akikkel, tizen, huszon éve barátok voltunk. Mára ez is múltidőbe került. Tudom én, hogy én jöttem el, az én döntésem volt, hogy többé már nem tudunk leülni egy sütire és kibeszélni az élet dolgait, de hát azért e-mail van, telefon van, sőt skype is! Lehetne tartani a kapcsolatot. De ez egyoldalúan nem megy. Az, hogy mindig én írok, mindig én hívok, az egy idő után már felkelti azt az érzést, hogy nekik nincs mondanivalójuk a számomra, már én sem szívesen kezdeményezek, és így szép lassan megszűnik minden kapcsolat. Fáj.
Vannak aztán olyanok, akik soha nem keresnek meg, de tudom, hogy olvasnak. Még csak nem is kommentelnek, de mikor félévente felhívom őket, mondják, hogy követik az életem. Ez jól esik.
És vannak olyanok, akik néha megeresztenek egy emailt, akkor is van idejük gondolni rám és írni két sort, ha sok a dolguk. Pedig ők is olvassák a blogot, a főbb eseményekkel tisztában vannak. Nekik nagyon örülök.
Tudtam, hogy a barátságok átértékelődnek, ha sokáig nem találkozunk, mégsem hittem, ,hogy a legstabilabbak fognak megszakadni.

Szerencsére itt új barátokat találtam.
Nem kesergek azon, ami véget ért, hanem belépek azon az ajtón, ami kitárult. :)

Tűz

Ma az ebédszünetben megszólalt a tűzriadó. Mindenki békésen evett tovább, majd egy idő után kezdett gyanússá válni, hogy mégsem a rendszert próbálják. Aztán megjelentek a tanárok is, hogy hagyjuk el az épületet. Kérdeztük, mi van, de nem tudtak válaszolni. Szépen leballagtunk a lépcsőkön, és vártunk az épület előtt. Nem volt pánik. Megérkeztek a tűzoltók is, szépen, ráérősen besétáltak az épületbe. Nézegettünk felfelé, hátha látunk valami füstöt és kiderül, hogy hol a tűz, de semmit nem lehetett látni. Naná, mert az alagsorban volt a tűz. Valami elektromos szekrény gyulladt ki. Szóval nem a mi szakácstanulóink okozták. :)
Azért volt néhány tanulság. Pont ma ismételtük el a tanárral, hogy mi a teendő az épület kiürítése során. Ehhez képest mindenki megállt az épület aljánál, senki nem ment a találkozási pontra. A tanárok sem. Nem mutattak jó példát. Egymással fecsegtek ahelyett, hogy megpróbálták volna egyben tartani az osztályokat. Jó, ebédszünet volt, szét voltunk széledve rendesen, de akkor sem viselkedtek a helyzetnek megfelelően. Amit jól csináltak, hogy meggyőződtek róla, hogy az összes diák elhagyta az iskola szintjeit. Koordinálták az épületből való kijutást. Mi, diákok, nem vettük komolyan a riadót, nem kezdtük meg azonnal az épület elhagyását. Mint írtam, nem volt pánik. Ennek főleg az volt az oka, hogy sem füstöt sem egyéb jelét nem észleltük annak, hogy tényleg tűz van. Egy idő után a mi tanárunk körbejárt és elengedett minket, mivel már nem lett volna értelme folytatni a tanítást, a tűzoltóság még legalább egy óráig nem engedte az épület használatát.

IELTS összehasonlítás

Ma találkoztam azzal az osztálytársammal, akivel együtt voltam vizsgázni. Az ő eredménye overall 5. A listeningje lett a legjobb, arra 5,5-t kapott. Lehet, hogy mégsem volt extra könnyű a vizsga. :) Mondjuk szerintem a speakingje jobb 5-ösnél, de lehet, hogy izgult, vagy ilyesmi. Meg nem igazán ismerem a vizsgáztatók szempontjait. Azt írtam, hogy időközben kiderült a számomra, hogy olvasni nem nagyon tud, azon nem csodálkozom, hogy nem lett jó neki.
Akkor most IELTS téma egy időre lezárva. :)
Voltunk sziklát mászni az osztállyal, képek itt. A nagyon fehér lány (rajtam kívül) az amerikai, a nagyon fehér fiú pedig a skót osztálytársam.

IELTS eredmény

A főnököm pár perce hívott az eredménnyel. Oda is kértem egy példányt. Vicces, mert nekem haza még nem érkezett meg. Szóval az eredmény:

Listening:9
Reading:7
Writing:6.5
Speaking:8
Overall:7.5

Egyik szemem nevet, a másik meg sír. Readingen magasabb eredményt vártam, és a fránya fél pont miatt a writing-on újra kell majd mennem, de csak a PR pályázat benyújtása előtt kell meglennie mindenből a 7-nek, így van 1-1,5 évem hogy tanárt keressek. A TRA processt be tudom indítani ezzel az eredménnyel is.

Új osztály, prezentáció egy híres vezetőről

Iskolai feladatként egy 7 perces előadást kellett tartanunk egy híres történelmi vezetőről. Én Julius Caesart választottam.
Alább a bátyámnak írt levele(i)met olvashatjátok. Olyan szép hosszúra sikeredett, hogy poszttá teszem. :) Apróbb kiegészítéseket tettem, mert ő látta a ppt-t, ti meg nem. :)

Maximum pontot kaptam a prezentációmra (ameddig ott voltam, egyedül), még az előadásmódra is, pedig abban voltak hibák. Gyakorlatilag csak a tanárnak tartottam az előadást, a többiekre talán 2x néztem, sokat olvastam fel a kivetítőről, de nem mindent, és ki is egészítettem sok mindennel, ami nem volt benne a preziben, mankónak használtam, ahogy kell.
Később időnként kínunkban egymásra vigyorogtunk a tanárral, mikor mások még felolvasni sem tudták a prezijüket, nemhogy előadni, kiegészíteni.
Sokaknál volt egyértelmű, hogy másolt munkát hoztak és ha nem is először, talán másodszor látják az anyagot.
Nem kaptam visszajelzést a többiektől arról, hogy mit gondoltak az én előadásomról, mert ez új osztály, kevesükkel beszélek egyelőre. Meg elég kevesen tudnak eléggé angolul ahhoz, hogy érdemes legyen beszélgetni velük. :( És ráadásul ők elhúztak a szünetben én meg maradtam, mert meg akartam hallgatni Duncant (a skót osztálytársam).
De csendben voltak, egy mukk sem hallatszott. Valószínűleg figyeltek, hogy értették-e, amit mondtam, az más kérdés. Egyszer néztem körbe, a rajzfilmfigurás slide-nál (kép az Asterix és Obelix-ből), de nem láttam mosolyt és a felismerésnek a legkisebb jelét sem. (Csupa thai és vietnámi volt ott.) Egyedül a tanár mosolyodott el.
Amúgy mindenkit csendben hallgattunk. Akkor is, ha kínunkban üvöltöttünk volna.
Volt aki minden slide-ot a kritéria szerint nevezett el. Szó szerint másolta a mondatot a címsorba. Csinált slide-okat a következő címekkel: "Student uses visual aids to demonstrate the leaders charasteristics"; "The student spoke from an understanding of the leader and showed high levels of presentation skills".
Szerinted ez milyen?:D És csendben végighallgattuk. Annak az embernek nulla az angolja! Mondjuk nagyon örültünk, mikor végre vége volt. 9:45-kor kellett volna beszélnie, de 8-ra jönni, hogy hallgatóság legyen a többieknek. Erre megjött 9:40-kor. Tanár mondta neki, nem jó, nem volt itt időben, pedig el lett mondva sokszor. Nem érti. Tanár ismét elmondja, úgy tesz, mintha értené. OK. Akkor mikor prezentálhat? 10:30, de aztán marad hallgatóságnak, délben leléphet. Ok. Megy az idő, lassan kezdünk, erre megkérdez engem, hogy akkor mehet-e azután, hogy megtartotta a prezijét. Mondom: nem, maradsz. Azt hiszem, ilyen alap szavakat, mint stay, talán ért. :D
Az a csaj, aki ott volt az IELTS vizsgán pl tök jól beszél. Nem annyira mint én, de közel. No ő gyakorlatilag felolvasott mindent a slideokról, de nagyon nehezen ment neki. Olvasni alig tud. Fogalma sincs arról, hogy a leírt szavakat hogy kellene kiejteni! Döbbenet volt hallgatni őket. Kész tanulmány. A tanár is mondta, hogy volt, akinél csak olvasott, mert egy mukkot nem értett abból, amit hallott.
Azt nem tudom, hogy képzelik ezek, hogy 6-osra megcsinálják az IELTS-et??? 20k dollárt kidobnak az ablakon. Jó, úgy néz ki én is, de nekem voltak esélyeim maradni a változások előtt. Nekik sosem.

Coffee shop project

Az iskola igyekszik az életre készíteni fel minket. Ennek része, hogy ebben a negyedévben meg kell terveznünk egy coffee shopot. Na nem csak úgy, hogy kb. így néz majd ki, ez lesz a menün, és hasra ütve beírunk valamit, hanem mindent bizonyítékokkal alátámasztva, hogy mit honnan szerzünk be, beférnek-e a cuccok a kiválasztott helyiségbe, megfelelnek-e az előírásoknak, kész üzleti tervet kell lerakni, amivel oda lehetne menni egy bankba, hogy kérem, én ezt szeretném csinálni, adjanak nekem kölcsön. Szerencsére nem egyedül csinálom, hanem 8-an vagyunk a csapatban, így le lehet osztani a feladatokat, és mindenki testhezálló munkát kap. Van köztünk egy designer, aki egy olyan helyre kis rajzot rittyentett az elképzelt belsőről, hogy leesett az állunk. Van, akinek van egy pizzashopja, ő tud hozni egy csomó árat és beszállítót onnan, egy srác, akinek az angolja ugyan elég gyenge, de az ebayt kutatja a berendezések után, amikre szükségünk van. Én a szabályozásoknak nézek utána (tegnap 160 oldalt olvastam át!!!), amit nekünk kell a hatóságok felé produkálni, azt megírom, és az egész dokumentációt én rakom össze (40-50 oldal az elvárás). Mondtam, hogy megcsinálom a ppt-t is, de a miután a tartalom megvan, a designer lánynak kellene befejeznie. Másfél órában kell majd előadnunk magunkat, hogy mit tervezünk, miért ott nyitjuk, ki a célközönség stb. Kicsit félek tőle, de élvezem is.
A csoport elég demokratikusan működik, mindenki hozza a maga részét, aztán megbeszéljük, hogy jó-e, tetszik-e mindenkinek. Azért csoportvezető kell, annak kineveztem magam, a többiek meg nem tiltakoztak. :) Kicsit sem vagyok vezető típus, dehogy. :D
Az új osztályomban többségben vannak a thaj-ok. Ők nem is nagyon keverednek senkivel. De legalább csendben vannak akkor is, ha egy kukkot sem értenek, és inkább szünetben támadják meg a tanárt kérdésekkel, nem az órát tartják föl. Van pár koreai, velük nincs gond, kevés kivétellel jól beszélnek angolul, és a legjobb, hogy van egy amerikai és egy skót osztálytársam is. Hát velük aztán lehet gyakorolni. :) És hát ugye a fehérek összetartanak, egyből a szárnyaik alá vettek. :D A skót srác még értelmes is! Olvas, vannak gondolatai, jókat lehet vele beszélgetni és vitatkozni. Azt hallottam róla korábban, hogy nem fogadja el mások véleményét és nem tisztel senkit. Nekem eddig nem ez a tapasztalatom. :)
Jövő héten egy történelmi vezetőről kell kiselőadást tartani. Beírtam magam hétfőn a második csoport első emberének, a tanár meg mondta,, hogy ejnye, miért is nem akarok 8-ra menni, és elsőként beszélni. Hát átírtam magam. Nem tudom, ez miért jó neki, én tanárként jobban szeretném, ha a jobb diákok mintegy felüdülésként napközben, és nap végén kerülnének sorra. Na persze, így biztos lehet abban, hogy 8-kor ott lesz az első ember és megtartja a prezentációt, nem kezd már ott csúszni a dolog. :) Csapatépítés címszóval megyünk sziklát mászni (a belvárosban fedett helyen). Már nagyon várom. Élvezem a sulit nagyon!
Holnap kellene megkapnom az IELTS eredményét, de nem fogom. Minőség-ellenőrzés ürügyén visszatartják az eredményeket. Valahogy az az érzésem, hogy a vizsga tisztaságát kérdőjelezték meg. Merthogy nekem nagyon könnyűnek tűnt. Ugyanakkor, mikor nekem nem volt mit csinálnom, nézegettem, konkrétan láttam, hogy a mellettem ülő srác 32-34 kérdésre tudott csak válaszolni a 40-ből a readingen. (Azt nyilván nem láttam, mit írt, csak hogy addig van egyáltalán kitöltve a válaszlapja.) Hát nem t'om, én biztos nem csaltam. :) Remélem, tényleg csak minőség-ellenőrzés, és hamarosan megjön az eredmény, anélkül nem tudom a következő lépésem megtenni.

IELTS

Ma volt a nagy nap!
Az esélytelenek nyugalmával mentem. Kiválasztottam ugye ezt a napot már októberben, hiszen iskolaszünet után van, a munkahelyem is bezárt pár hétre, így viszonylag nyugodtan tanulhattam rá. Úgy terveztem, hogy majd tanárral készülök, de a december 25-én közzétett változások után úgy döntöttem, hogy egy 6-oshoz elég kell legyen, ha magam készülök. 3 tesztkönyvet csináltam végig plusz egy könyvet olvastam el. Nem tanultam halálra magam, de azért készültem rendesen.
Az itthoni tesztek viszont siralmas eredményt hoztak. A listening ugyan mindig kijött 6-os körülire, a reading, ami elvileg a legerősebb skillem viszont csak 4-es, 5-ös lett mindig. Teljesen beparáztam, és fel is adtam a dolgot. Amikor elkezdték pedzegetni, hogy a szakács szakmát leveszik a MODL-ról és mégis csak 7-es kell mindenből, akkor teljesen összetörtem. Hiába bíztatgattak, hogy de, de menni fog, jól esett ugyan, de nem hittem. Belenyugodtam abba, hogy nincs mese, tanár kell, és újabb vizsgára bejelentkezni.
Readingen van két feladattípus, ami mumus nekem. Az egyik, mikor az író véleményét kell kihámozni az igaz, hamis, nincs utalás típusú válaszokkal, a másik a bekezdéshez cím párosítása. Ez utóbbi szerencsére ma nem volt a vizsgán.
Na és akkor most már tényleg a vizsgáról. :)
267 vizsgázó jelentkezett be, ha jól számoltam (összesen 6-an voltunk fehérek). Nem mindenki jött el. Az egész jól meg volt szervezve, flottul zajlott. Egy tornateremben voltak felállítva a műanyag asztalok székekkel. Mindenkinek külön. Az asztalon egy cetli a fényképünkkel, nevünkkel stb. Mindenkit egy segítő kísért az asztalához. Tökéletes volt a hangosítás, legalább 10 hangszóróból szólt a szöveg, mindenhol nagyon jól lehetett hallani. Nem is jelentkezett senki, hogy hangosabb legyen, vagy bármi egyéb baja volna.
A következő pár sor nagyon szerénytelen lesz, a eredmény kézhezvétele után, lehet meg is bánom.
A listening alatt végig tudtam koncentrálni. Nem volt nehéz a szöveg, és a tesztlap sem. Semmi extra akcentus nem volt szerencsére. Úgy gondolom, talán 5 olyan válaszom lehet, ami nem jó, annak is egy része a helyesírás miatt.
Readingen elés sok olyan feladat volt, ahol a szövegből kellett kikeresni szavakat-kifejezéseket és azokat beírni egy összefoglalóba. Itt ugye a helyesírás nem lehet gond, hiszen csak másolni kell, és ha nyelvtanilag nem illik oda a kiválasztott rész, akkor az nem jó. Nem olvastam el a szövegeket. Arra koncentráltam csak és kizárólag, hogy a kérdésekre válaszoljak. Persze átfutni át kellett a őket, de nem minden egyes szót olvastam végig mindegyikből. Egy olyan kérdés volt, amit nem értettem, ott tippeltem a válaszokból, 25% esélyem van, hogy jót írtam be. A szövegeket és a kérdéseket is könnyűnek találtam, szintén kb 5 pontot veszthettem érzésem szerint. Jó negyed órával az adott idő előtt végeztem.
A writingot gyakoroltam annyit, hogy tudtam, a gondolataimat össze tudom szedni gyorsan, és lesz időm arra figyelni, hogy olvashatóan írjak. Így is volt. A levelet és az esszét összesen 40 perc alatt írtam meg. Átolvastam kétszer, belejavítottam, szórendet cseréltem, beszúrtam még egy-egy szót, és észrevettem, hogy három helyett négy bekezdést sikerült rittyentenem, amiből az egyik túl rövid lett, hát összekötöttem a következővel. Mindezek ellenére nem tudom, hogy sikerült. Mivel összesen két esszémet javította tanár, az az összes visszajelzés, amit valaha kaptam. Azért remélem, hogy 6-ot ér.
A szóbelire sokat kellett várnom. Volt 4 órám. Teljesen véletlenül egy osztálytársam is akkor vizsgázott (másik iskolából jött, így csak nemrég találkoztunk), és bár soha ezelőtt nem beszéltünk egymással, most két óra hosszat dumáltunk, hogy teljen az idő. Az ő vizsgája volt előbb. Ki volt függesztve, hogy ki mikor, melyik teremben vizsgázik, amit meg is néztem ügyesen, majd egyszer még visszamentem, és láttam, hogy ár van írva kézzel, másik teremben leszek, de ugyanakkor. A vizsgáztatóm egy hölgy volt. Előttem csupa ázsiai, gondolom nem egyszerű akcentussal, szóval én így a vége felé felüdülés lehettem. :) Pont tegnap beszélgettem az egyik kollégámmal arról, hogy milyen fontos a magabiztosság és a szemkontaktus. Az előbbivel nem volt gond, a másodikra jó 5-7 perc után figyelmeztettem magam. Olyan témát kaptam, amiről nem igazán tudtam beszélni, ezt el is mondtam az elején, aztán elmeséltem egy vicces történetet, amin nevettünk. Jó hangulatban telt a vizsga. A vizsga után, mikor már kikapcsolta a diktafont, mondta, hogy jó volt velem beszélgetni, és kérdezte, melyik suliba járok, mert nagyon tetszett neki, hogy szeretem a sulit, és ő is egy ilyenben tanított. Lehet, hogy mindenkinek hasonlókat mondanak, nem tudom, egyrészt azt nem hallottam, és én is most voltam először, de azt akarom hinni, hogy jó benyomást tettem, és jó jegyet fogok kapni.

És a csavar a végére. A nagy izgalmamban, hogy elsőre odataláltam, és parkoló is volt, meg minden, égve felejtettem a kocsi lámpáját, ami le is szívta az aksit nullára. Szerencsémre egy ismerősöm nem messze lakik, felhívtam és segítséget kértem. És otthon volt, és jött és negyed óra múlva járt a motor. :)

Aki időt nyer, életet nyer

Ennek a közmondásnak a szellemében élek most.
Aláírtam egy petíciót, melyben azt kérjük, hogy napolják el a változások bevezetését annak átgondolatlan pontjait hangsúlyozva. Ha meg is történik, engem nem fog érinteni.
Jó ideig alig aludtam, mert rágtam magam a most mi lesz, hogy fogok boldogulni, itt maradni kérdésen. Így, három hét elteltével kezd oldódni a görcs bennem.
Egyelőre az IELTS-re koncentrálok, majd az ideiglenes lakosi vízum kritériumainak való megfelelésre. Ez nem lehet túl nehéz -elvileg. Aztán jön a munkakeresés valami nagyobb konyhán. Vagy találok vagy nem (és ha igen, fizetnek-e annyit hogy megéljek belőle, főleg, ha rugalmasan, mindig máskorra osztanak be, tehát lehetetlen dolgozni mellette máshol is). Egy ideig az volt a fejemben, hogy most sokan hazamennek, feladják, azok a munkahelyek megürülnek, de jó, akkor több jut nekem. Igen ám, de nem azok adják fel nyilvánvalóan, akiknek jó helyük van. Hülyék lennének, ha csak az angoljuk nem annyira gáz, hogy amiatt muszáj.
Nem adom fel, mindent meg fogok próbálni, de ha nem megy, Anglia még mindig ott van.
A helyzet komolyságát és a kétségbeesést mutatja, hogy ketten ajánlottak pénzt azért, hogy feleségül vehessenek, és így az én vízumomon maradhassanak még 2,5 évet. Az egyik ajánlat 20 ezer dollárról szólt. Ő azóta azt hiszem már el is hagyta az országot.
Annyi minden történhet még, míg itt vagyok. Szeretek előre tervezni és látni, hogy milyen lépéseket kell megtennem a céljaim eléréséhez, na ez nem megy most és a bizonytalanság a legrosszabb.
Uh, ez nagyon negatívra sikeredett, pedig azért én bizakodó vagyok. :)

Születésnap Cairnsben

Egy kedves barátom november vége felé Cairns-be költözött és december közepén hirtelen felindulásból meghívott, hogy töltsem nála a karácsonyt (ami egybeesik a szülinapommal). Én meg örültem, és meg is vettem a jegyemet másnap. Így esett, hogy itt-tartózkodásom 15. hónapjában láttam valami mást is Ausztráliából mint Melbourne-t és közvetlen környékét.

24-én mentem és 27-én már jöttem is vissza. Sajnos a barátom végig dolgozott 12-15 órákat, szóval sem ereje, sem ideje nem volt velem foglalkozni. Ahogy hazajött csak nézett ki a fejéből szegény. :(
Én viszont kimentem a Nagy Korallzátonyhoz és együtt úszkáltam a halakkal. Fantasztikus élmény volt. Pont olyan, mint amit a dokumentumfilmekben lát az ember. Kristálytiszta az óceán, jó mélyen lelátni.A halak színpompásak és ugyan simizni nem engedik magukat, nem zavarja őket, hogy a sok hülye humanoid ott úszkál köztük és gyönyörködik bennük.
Becsatangoltam a várost, ami nem különösebben nehéz, mivel elég pici. Mivel anyagi lehetőségeim szűkösek, az esőerdőbe nem mentem el. A 3-ból egy nap esett, akkor mezítláb mászkáltam 2 órát a langyos esőben. :)
Szép volt és elég is volt. Cairns nem fehér embernek való. Otthon sem bírtam a párás meleget, de ami Cairnsben van, az gyilkos. Szegény barátom a száraz meleget sem bírja és komolyan aggódom, hogy a munkatempója mellett fél éven belül kikészül. Már most mondogatja, hogy utálja Cairnst. :(

A kép a hajón készült két uszi között.

További képek itt.

Változások a bevándorlásban

Mielőtt kijöttem tisztában voltam vele, hogy Ausztrália bármikor önkényesen megváltoztathatja a bevándorlási szabályait. Nos, két ilyen módosítás történt, ami érint engem.
Az egyik a nyelvi szint felemelése volt 5-ről 6-ra. Ez nem okozott volna különösebb problémát. Úgy készültem, hogy akkor 7-est kell elérnem, és egyenes az út a PR-hoz.
Nos ezt az egyenes utat elvágták.
Januártól új rendszer kerül bevezetésre. Egyáltalán nem lehet közvetlenül PR-ra pályázni. Először ideiglenes lakosi vízumot kell kapnom 18 hónapra, majd a 18 hónapból minimum 12-ben a szakmámban kell dolgoznom teljes munkaidős állásban egy olyan helyen, ami a kedvemért hajlandó leszerződni a hatóságokkal. A hatóság (szakmaelismertetési) bármikor kijöhet ellenőrizni, hogy minden rendben megy-e, naplót kell vezetnem a munkámról stb. És ebben már komoly gondjaim adódnak. Én szeretek főzni. Nem is megy rosszul. De piszok lassú vagyok!!!! Ezt gyakorlattal nyilván le lehet küzdeni valamennyire, de ahhoz találnom kell egy helyet, ahol foglalkoztatnak. Ja és természetesen legális munka kell legyen, minimálbérrel, vagy annál jobbal.
Az egyetlen pozitívum, hogy nem kell 7-es IELTS, így elég a 6-os is. Ide most betűznék egy kesernyés mosolyt, ha lenne olyan smile-m.
Szóval a hír örömére tegnap beruháztam egy üveg Baileys-be és jól meg is húztam. 15 éve voltam utoljára részeg, ideje volt megint. :D
Kezdhetek gondolkodni "B" és "C" terven.

Bolond időjárás

Na, ha valamit nem szeretek itt, az a szeszélyes időjárás.
Vasárnap még egy szál strandkendőben lófráltam itthon, ma meg a pulcsi sem elég, takaróba burkolózva ücsörgök a gép előtt, a hősugárzó is be van kapcsolva. Brrrr:(

Ez az utolsó hét a suliból szünet előtt. Bevezettek egy jelképes jutalmat azoknak a tanulóknak, akik jól teljesítenek. Minden osztályban, minden negyedévben egy diák kapja meg. Ez egy oklevél, semmi ceremónia, csak bejön az egyik vezető az iskolából, és átadja az osztály előtt. Nem a diákok választják egymás közül, hanem a tanár döntése.
Ma kaptam egy ilyet. :)
Ebben az osztályban mondjuk nem nagy kihívás a legjobbnak lenni. Februártól át is kértem magam egy másik osztályba, ami remélhetőleg jobban megfelel majd. Meglátjuk.

Változom

Jó, tudom ez nem újdonság, mindenki változik. :) De én érzem és látom magamon.
A kövérség olyan, mint az alkoholizmus. Attól, hogy lefogysz, fejben még kövér maradsz (pláne 20 év kövérség után). No, ez a tézis megdőlni létszik. A héten előfordult, hogy mikor hazajöttem munkából, nem volt itthon kaja és én lusta voltam, komolyan gondolkodtam azon, hogy akkor most 2 napig nem eszem (addigra egy már eltelt), de nem megyek ki vásárolni. Aztán megerőltettem magam, és azt a kétszer 10 perc sétát rászántam a bevásárlásra és csináltam resztelt májat. Nyami lett. Mostanában már ritkábban látom magam kövérnek a tükörben is. Szóval ez az önkép átformálódás sínen van. :)
Kb 4 hónappal ezelőtt találkoztam egy különleges emberrel. A vele töltött idő és telefonbeszélgetések elkezdték átformálni az életem. Egyre inkább kezdek a magam kedve szerint élni és nem mások elvárásainak megfelelni. Sokkal inkább kiállok magamért, és ez felszabadít. Sajnos ezt nem túl diplomatikusan teszem időnként, ezen még dolgozni kell.
Egyre többet mosolygok (ez egyáltalán nem volt jellemző rám), nyitottabb vagyok. Olyannyira, hogy az osztálytársaim egy része is észrevette és kérdezgették, hogy mi van. :) Szóval az életminőségem változik. És ennek nagyon örülök.
Minden a lehető legnagyobb rendben van. :)

Update

Ahogy belecsúsztam a hétköznapokba, egyre ritkábban írok. Nem nagyon van miről.
A sulinak kijött egy új prospektusa, annak az én osztályom van a hátulján. A suliban is kitettek a falra két képet rólunk, sőt a honlapjukon is a slideshow egyik képén ott vagyok. :)Jogdíjat kéne kérnem a rólam készült képek felhasználásához. :D
Bejelentkeztem a nyelvvizsgára. Azon a napon, ami nekem leginkább megfelel a belvárosban nincs vizsga, úgyhogy vezetnem kell majd, de legalább az utat ismerem arrafelé. :)
A suliban most szerepjátékozunk. Álláshirdetést kellett írni, begyűjteni 2 önéletrajzot az osztálytársaktól, felhívni az egyiket, megbeszélni vele egy interjú-időpontot, majd az interjút is le kellett bonyolítani. Volt olyan osztálytársam, aki még soha nem volt állásinterjún. Én voltam már mindkét oldalon, előnyből indultam. :)
Megérkezett a nyár. 30+ fok van odakint. Tegnap kicseréltem a téli takarómat nyárira.
Mostantól nem arra kell minden energiámat fordítanom, hogy melegen tartsam magam, talán tudok magamra szedni egy kicsit.
Most, hogy nem kell nehéz dolgokat cipelnem magammal a suliba, nem állandóan farmer-edzőcipő kombóban járok. El is csodálkoztak, mikor elkezdtem szoknyát hordani. :)

Majdnem egy év

Az ilyen kerek fordulókon hajlamosak vagyunk összegezni. Én sem vagyok kivétel. Meg aztán történt is pár dolog, amit le akartam írni és most éppen van időm, energiám és kedvem.
Az iskolám első évét sikeresen teljesítettem. Bár a papírt még nem kaptuk meg - beletelik pár hétbe - minden követelmény letudva a szakképzett kukta/szakács képesítéshez. Jövő évben már nem főzünk, csak elméleti órák lesznek, ahol üzletvezetést meg fogalmam sincs miket fogunk tanulni. Az iskolai évem sikeres volt. Az átlagteljesítményem olyan 85-90% körül van. A legrosszabb jegyem 68%, a legjobb 100% volt.
A hotelban nagyon jól éreztem magam. A szakácsok látják, hogy ki az, akit tényleg érdekel a főzés, kit nem. Előbbivel foglalkoznak, utóbbi napokig hagymát pucol. Kellett vezetnünk egy naplót arról, hogy mit csináltuk. A tanár, aki a mi osztályunkat felügyelte, meg is volt lepődve, hogy én milyen sok mindent csináltam. Az én naplómat mutogatta mintaként. Sok időt töltöttem a főszakáccsal (illetve a helyettesével, az igazi főszakács nem főz), mindent megkóstoltatott velem, mutogatta, hogy mit hogy csinál, ha volt valami érdekes, hívott, hogy nézzem meg stb. Nem mindenki kedvelt, de nagy részükre jó benyomást tettem. Létszámstop van, így most senkinek nem ajánlottak munkát, de az önéletrajzom otthagytam, hátha később lesz valami. Az egyik fiatal szakáccsal összebarátkoztam, vele időnként találkozom a hotelen kívül, jó fej.
A házban most minden rendben. Az osztálytársam beszél velem, sőt. Kell neki a segítségem, úgyhogy teljesen normális. Annak még sok idő kell, hogy barátokká váljunk, nem is biztos, hogy valaha bekövetkezik.
Visszaköltözött az öreg is. Elég sok feltételt szabott neki a házinénim. Többek közt nem ihat, tisztelettel kell bánnia a nénivel és velem. Szóval most már hetek óta józan. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne. Bocsánatot kért tőlem, teljesen normálisan viselkedik. Úgy működik most a ház, mintha egy család lennénk. Na jó, nem teljesen, de közel. Ez jó. Egész olyan, mint mikor beköltöztem. Csak azóta megtanultam a szabályokat én is. A nyelvet viszont nem. :)
A súlyom eléggé ingadozik. 57kg-mal szálltam repülőre, 60kg-mal költöztem ide, most 53kg vagyok. Ez kicsit kevés, oda kell figyelnem, hogy egyek rendesen. Mivel vérszegény vagyok kicsit, most az is szempont, hogy vasban bő ételeket kell magamhoz vennem, nem üres kalóriákat. A marhahúst viszont úgy kell leerőszakolnom a torkomon, így nem könnyű. Majd túljutok ezen is.
A kocsit elvittem szerelőhöz (családon belül, a nénim unokaöccséhez hehe), aki azt mondta, haldoklik, hajtsam addig, míg be nem döglik, ő meg nyitva tartja a szemét, hátha befut valami, ami jó lehet nekem. Azért apróságokat csinált a kocsin, így most kevesebbet fogyaszt.
Eleinte féltem, hogy az angolom nem elég jó. Mostanra már írásban is bátran kommunikálok angolul. Az, hogy a suliban és a házban is csak angolul boldogulok nagyon sokat dobott a nyelvtudásomon. Nem vagyok perfekt. Lehet, hogy soha nem is leszek, de folyékonyan beszélek.
Volt a suliban egy olyan tanfolyam, amin megismertettek a nyelvvizsgával, amit tennünk kell. A tanár szerint (aki egyben vizsgáztató is), jó esélyem van arra, hogy a kívánt eredményt elérjem a vizsgán, amit február első hetére tervezek. Még nem írta ki az időpontokat az a centrum, ahova menni akarok, de naponta csekkolom. Van vagy 4-5 vizsgaközpont, de én a belvárosba akarok menni, mert szombat reggel 8-ra ott kell lenni és nem akarok vezetni. Kényelmesen, vonattal akarok menni. Csak semmi stressz. :) És azért akkor, mert egész január iskolai szünet, tudok készülni. Jól ki van ez találva. :)
Továbbra is jól érzem magam Ausztráliában. Minden olyan, amilyennek képzeltem, leírták, mesélték. Nincs kolbászból a kerítés, de ha valaki akar dolgozni, az tud. Itt a takarításból például egész jól meg lehet élni. Nem stresszes, nincs felelősség, és hoz a konyhára, mondjuk nem egy karrier :). Olyan munkát, amihez szaktudás kell, már nehezebb találni. Itt is működik az ismerősöm ismerőse ajánlotta dolog. Ez szerintem természetes. Persze, ha valakinek jó referenciái vannak, akkor nem kell hátszél. A szakács srác például egy hét után talált munkát nem is akármilyen helyen. Nyelvtudás nélkül viszont nagyon-nagyon nehéz boldogulni.
Ha olyasvalaki olvassa a blogot, aki a kijövetelen gondolkozik, annak azt tudom mondani, hogy egy jó középfokú nyelvtudás nélkül ne induljon el.