Vadnyugat

Sikeresen átköltöztem a nyugati partra. A hátam közepére nem kívántam ezt a költözést két hónappal az előző után, de most már örülök, hogy itt vagyok. Perth teljesen más, mint Melbourne. Sokkal kisvárosiasabb, nyugi van, senki nem siet sehova, az emberek jobban odafigyelnek a másikra. A város illata is más, jobban érezni a virágok illatát. Sok a park, szellős, zöld város. Sokkal melegebb is van. Míg Melbourneben ma 16 fok volt, addig Perthben 25. Nagy különbség. Két nap után már látszik a lábamon, hol takarta a szandál. :)

A költözés amúgy nem fejeződött még be. Az első másfél hetet egy hostelban töltöttem. Jöttek-mentek a lakótársak, egy nightclub is volt a közelben, minden reggel fáradtan ébredtem. Bár szerettem volna onnan egyből végleges helyre költözni, úgy döntöttem, elfogadom egy barátom segítségét, és oda költözöm, ahol ő is lakik. A ház nagy, hatalmas kertje van, minden szép és jó lenne, ha nem lenne nagyon messze a munkahelyemtől. Reggel 50 perc-1 óra míg beérek, de este már csak fél óránként, 11 után óránként jár a vonat, ha azt lekésem, a taxi egy vagyonba kerül. Hosszú távon, sajnos, nem megoldás. Az egyik kollégám viszont ki akar költözni a lakásból, ahol lakik, de köti a szerződése. Mondtam neki, kérdezze meg, ha átveszem a lakást, akkor ő kiléphet-e a szerződésből. Ideális lenne. Egy szobás kis lakás, és kb fél óra gyalog az étteremtől.

A cuccaim is jönnek utánam Melbourneből. A költöztető cégnek egyeztetni kell a volt lakótársammal, hogy mikor mehetnek összeszedni a dobozokat, és akkor azok is úton lesznek.

Perthben nem egyszerű a lakásbérlés. Úgy voltam vele, amíg a vízumom el nem dől, nem akarok önállóan bérelni, berendezni megint egy lakást. Ha találok egy szobát valahol, ami közel van, az megteszi. Megnéztem párat, hát a felhozatal elég gyászos volt. Volt, aki azzal kezdett, hogy semmiféle látogató nem megengedett. Azt hiszem, felnőtt vagyok, barátaim is vannak, a tesóm is tervezi, hogy meglátogat, egy ilyen szabály nekem nem fér bele. Egy olyan házat láttam, ami jó lett volna. A ház is, a lakótárs is, de ott meg nem engem választottak. 

Az étterem majd csak 25-én nyit, addig készülünk. Nem csak úgy bele a levegőbe, vannak rendezvényeink. Az első egy 600 fős koktélparti volt. :) Minden simán ment, jól meg volt szervezve. Volt és lesz még pár kisebb, pénteken meg elő-főpróba. Ez azt jelenti, hogy a'la Carte vendégeink lesznek, de nem az utcáról, hanem dolgozók hozzátartozói jönnek vacsorázni, ezzel szimuláljuk az igazi nyitva tartást. Pénteken 40, a hétfői főpróbán 50 vendégünk lesz. A főszakács kérésére egész héten limitált a foglalások száma 50 vendégre, de aki csak úgy besétál, nem fogják visszafordítani. Arra számítunk, hogy telt házzal indítunk. A létszám viszont egyelőre fele a szükségesnek. Rugalmasságot kért tőlünk a főnök és kitartást. Az egyik chef, a cukrász, egy hét után kilépett. Szerencsére őt sikerült pótolni. Nekem tetszik, amit csinálunk, kijövök a többiekkel, meló után megyünk sörözni időnként, szépen rázódik össze a csapat.
Amitől féltem, az bekövetkezett, túl sok szépet és jót mondtak rólam a régi helyemen, kicsit helyre kellett ezt tenni az itteni főnökkel. Elmeséltem neki, miket csináltam, mit várjon tőlem. Nem örült, de így legalább nem menet közben csalódott. Azért át nem helyezett, megtartott magának a fine dining részen.
Úgy kell elképzelni, hogy egy épületen belül különböző részek vannak. Az alagsorban van egy nagy konyha, ami a "kocsmát" szolgálja ki, meg a többi részlegnek előkészítő konyha, a földszinten van a "kocsma" (azért teszem idézőjelbe, mert nem egy talponálló, hanem elég elegáns hely), és a fine dining étterem, az emeleten van egy pub, az ázsiai konyha és a fine dining étterem különterme, a tetőn van egy bár és annak is van egy ici-pici konyhája. Az egész befogadó-képessége kb.1000 fő.

Gyorsan, gyorsan

Hétfőn bejött a vállalat igazgatója, beszélt kicsit a head cheffel, aztán engem hivatott. Kérdezte, mi a legkorábbi időpont, mikor tudok menni Perthbe. Október 5-e. Nem, az nem jó, 29-én már ott kellene dolgozni. A chef elenged, 27-én lenne az utolsó napod itt. Hű, mondom ez szép és jó, de hol fogok lakni? (Pár napra volt ajánlatom szállásra barátoknál, de ezt neki nem kellett tudni.) És hogy szervezem meg az összes cuccom átvitelét? Miért, sok cuccod van? Hát mondom, ott fogok lakni, nyilván azt akarom, hogy ott legyenek a cuccaim, és igen, sok van. Abban egyeztünk meg, hogy a cuccaimat utánam küldik, amint találok "állandó" szállást. Lakótársam beleegyezett, hogy maradhatnak a dobozok pár hétig, ő beengedi a szállító cég munkásait.

Repülőjegy megvéve, egy hostelben (backpackers-nek hívják itt) a szállás 1 hétre lefoglalva, csomagolás folyamatban.

Búcsúzkodni nem ngyon van időm, kifújni magam meg még annyira sem. Hétfőn még dolgozom itt, szerdán meg már ott.

Arról, hogy ott mit fogok csinálni, sejtelmem sincs. Nyilván főzni, de hogy milyen részlegen, milyen típusú ételt, azt nem tudom. Lehet ázsiai, francia, modern, klasszikus, étterem, vagy bankett, húsok, halak, zöldségek, előételek stb. Nagy a választék. Amim van az egy név, egy cím, egy telefonszám.

Az egész nagyon izgalmas, és ijesztő is egyben. Nem tudom pontosan, miket mondott rólam a chef, de nagyon jókat, szóval az elvárások is magasak lesznek, nem tudom, meg fogok-e felelni.

Szomorú és csalódott is vagyok, mert sokkal egyszerűbb lett volna, ha tudok maradni, ahogy ígérték.

Várom a nagy "kalandot" és tudom, hogy jó lesz ott nekem.

Ja, mielőtt valakinek az jutna eszébe, hogy ha ilyen gyorsan kellek, akkor biztos baromi jó lehetek, nem erről van szó. Ez az étterem nyitás előtt áll, össze akarják kicsit szoktatni a személyzetet és egyszerre tanítani be mindenkit. Ez az egyetlen ok, amiért másfél héttel előbb kell kezdenem.

A levél érkezése a szakmaelismertetőktől a költözésem utáni héten esedékes. Hagyok itt felbélyegzett borítékot a lakótársnak és megkérem, küldje utánam azonnal. Amint az a papír a kezemben van, el tudom kezdeni az állami szponzoráció kérvényezését. A pontjaim épp hogy csak elegek, és minél előbb lépek, annál nagyobb az esély, hogy sikerül.

Mostanában kicsit megcsappant a hitem abban, hogy fogok tudni maradni. Sokszor játszom a gondolattal, hogy feladom. Úgy tűnik, hogy olyan álmot kergetek, ami mindig egy kéznyújtásnyira van, de soha nem elérhető.

Most egy ideig nem lesz bejegyzés. Nem lesz internet és az új munka is lefoglal majd. Pár hét múlva Perthből jelentkezem.

Felpörögtek az események

A szakmaelismertetésem a finisben van. A fickónak max fél órájába került, hogy az online oldalon elintézze, hogy jelentkezhessem a végső dokumentumra. Még aznap meg is tettem ezt. Most megint várok, mert 6 (hat!) hetet adnak maguknak, hogy a levelet kiállítsák, pedig minden adat náluk van, a programon végigmentem stb. Ja és a hat hét az csak iránymutató.

Két hete felmondtam az étteremben, azzal, hogy ha szponzorálnak, maradok. Jó egy hétbe telt, mire a headchef időt (5 percet) szakított rám, és megkérdezte, hogy is van ez. Szépen elmondtam neki mindent a pillanatnyi szabályozásról, és hogy ez az utolsó pillanat, amikor még érdemes más államba költöznöm és megpróbálni ott. Megígérte, hogy megpróbál intézkedni az érdekemben, nem akar elveszíteni. Mintha nem tudta volna hónapok óta, hogy nekem kell a szponzoráció. Beszélt a területi képviselővel, aki azzal mászott ki a dologból, hogy beszélnie kell a vállalati jogásszal. Egy hét alatt sem sikerült azonban kideríteni semmit. Ismét beszéltem a cheffel, mondtam, kifutok az időből. Na, ekkor nekirugaszkodott még egy dolognak. Perthben most készül egy új étterem. Oda keresnek szakácsokat. És sikerült áthelyeztetnie oda. Még két hetem van itt, egy hét, hogy lezárjam az ügyeim Melbourneben, átköltözzem, kicsit kifújjam magam és már kezdek is az új helyen. Cégen belül váltok, ami jól jöhet bevándorlási szempontból. Nagyon várom, ugyanakkor tartok is a változástól.

A költözés felveti azt is, hogy a bérleti szerződésből ki kell szállnom, mit szól ehhez a lakótársam. Örülni fog. Mielőtt ide jöttünk, kerek perec megmondtam neki, ha a barátnője beköltözik, én ki, nem vagyok hajlandó egy párocskával lakni. A csaj meg rágja a fülét, hogy be akar költözni. Szóval gyakorlatilag megvan az utódom, sőt a szobámba még valaki jöhet, így ők nagyon is jól járnak azzal, hogy nekem mennem kell.
Holnap beszélünk, felajánlom neki, hogy méltányos áron átveheti, amire szüksége van (hűtő, mikro, tányérok, poharak, asztal, székek), amire azt mondja, nem kell neki, az meg eladó. :)

Hosszú kihagyás után hosszú bejegyzés

Pár hétig nem volt internetünk, de az nem mentség ilyen hosszú kihagyásra.

Sok minden történt megint.

Elköltöztünk. Már egy hónapja az új helyen vagyunk. Nagyon jó. A szobáink hangszigetelése sokkal jobb, mint a régi helyen volt. Egymást nem halljuk. Sőt én azt sem hallom, mikor a lakótársam éjjel játszik, vagy filmet néz a nappaliban. Mondjuk, halkan teszi, nagyon vigyáz arra, hogy ne ébresszen fel. A szomszédokat időnként hallom, de annyira nem zavaró (nem minden este, mint a régi helyen). Van rendes méretű konyha, fürdőszoba, a nappali nem túl nagy, de elfér benne egy ülőgarnitúra, a szobáink is megfelelő méretűek és erkélyünk is van. Az egész lakás frissen lett festve, és a padlóburkolatok is újak (a járólap, a laminált padló és a padlószőnyeg is). Az egésznek sakkal jobb hangulata van, mint a réginek volt, és senki nem lát be közvetlenül. A nappali egy másik házzal szemben van, de van úgy 20m a két ablak közt, az én szobám a parkolóra néz és a legközelebbi ablak úgy 70m-re van srégen.

A szakma-elismertetésemről továbbra sincs hír, írtam az ügyintézőmnek, hogy csipkedje magát, de megint szabin volt. Ma írtam neki megint, remélem hamarosan feltölti az adatokat az online rendszerbe és jelentkezhetem a végső dokumentumra hamarosan.

A bevándorlási szabályok természetesen megint változtak. Persze ez nem újdonság, félévente változnak. És persze megint nem kedvezően. A szponzoráláshoz előírt minimálbért megint felemelték. Eddig is nagyon magas volt, de most már nevetségesen sok. Persze, tudom, arra megy ki, hogy a volt diákok, mint én, ne tudjanak maradni. Én a végzettségemnek, beosztásomnak és tapasztalatomnak megfelelő bért kapok. Ausztrál munkás sem kap többet. Ehhez képest a szponzorációhoz előírt minimálbér közel 25%-kal magasabb az enyémnél. Aligha hiszem, hogy az étterem meg fogja adni, hogy megtartsanak. Becsületből megkérdezem majd őket, de nem látok rá esélyt. Ahol viszont van egy kis esélyem, az Western Australia. Ők eleve szponzorálnak szakácsokat, tehát tudnék állami szponzorálásra jelentkezni, másrészt a bányákba is keresnek szakácsokat. A bányák eleve magasabb bért fizetnek, mint a szponzoráláshoz előírt minimum, szóval nekik nem ezen múlik, hogy szponzorálnak-e valakit. Egyelőre várok még egy kicsit (hátha lesz hír a szakmaelismertetésről), de sokat nem. Ha az étterem nem akar szponzorálni, szeptemberben költözöm Nyugat-Ausztráliába.

Sikerült egy kicsit mélyebb bepillantást nyernem az ausztrál egészségügyi ellátásba is. Miután mindössze 2 utcával költöztem arrébb, rengeteg mindent kézben cipeltem át, ami erősen nem tetszett a térdemnek. Eleve van vele bajom 15 éve, de nem gondoltam, hogy egy kis cipekedés ennyire megárt. Mindenesetre iszonyúan fájt, felébresztett éjjel, éjjel-nappal viselnem kellett egy térd-támaszt. Szombaton bejelentkeztem a háziorvoshoz és hétfőn mentem, elküldött RTG-re (ami tudtuk, hogy nem mutat majd semmit), meg specialistához. RTG megvolt még aznap, és bejelentkeztem a specialistához ugyanazon hét csütörtökre. A specialista sok jóval nem biztatott, azzal kezdte, ez valószínű porcleválás, operálni kell. Azért elküldött MRI-re a biztonság kedvéért. MRI még aznap letudva. Mint az őrült, hívtam a biztosítóm, hogy fedezik-e a műtétet, mert ha zsebből kell állnom, az érdekes lesz. (4500 dollártól kezdődik.) Minden OK, fedezik. Áldom az eszem, hogy nem a minimál csomagot választottam anno. :) Hétfőn hív a doki, az MRI nem mutat porcleválást, egy injekció valószínűleg helyrehozza a bajt. Szerdán már mehettem is volna, de meló miatt nem tudtam. Így mára maradt. Megkaptam a szurimat, 3 héten belül sokkal jobban kell lenni a térdemnek. Azért egy 5%-os esély van, hogy az MRI elcsúszott egy porcleválás felett, de remélem a legjobbakat. Azt még nem tudom, hogy a biztosítóm minden költségemet megtéríti-e, de jó részét meg fogja. Az egész hercehurca 2 héten belül lezajlott. Mindenhol kedvesek és segítőkészek voltak, beleértve a biztosítót is. Közel 1000 dollár volt.

A melóról is pár szót, ha már billentyűzetet ragadtam. A részlegvezetőnk nem jött vissza a részlegre a szabadsága után. Mikor elment, már akkor tudta, hogy ez így lesz, de nekünk a beosztásból kellett megtudni. Nagyon szarul esik az embernek, mikor olyan dolgokat sem közölnek vele, ami közvetlenül érinti és vagy pletykákból értesül, vagy szembesül dolgokkal. Mivel a részleg vezető nélkül maradt, az indiai kollégám (ő már jó egy éve reggeliztet), kinevezte magát kisfőnöknek, és olyan hangnemet ütött meg, ami nem igazán volt lenyelhető. Nekem azt mondta a head chef, hogy egy szinten vagyunk, nincs főnök. Egyik reggel aztán a szó szoros értelmében kiabálva veszekedtünk. Akkor még nem volt bent más, nem hallotta senki. Szerviz közben is folytatta a kiskirálykodást olyan szinten, hogy az egyik sous chef rászólt, hogy vegyen vissza. Pedig nem is velem volt akkor éppen baja. Szerviz után leültem kint kicsit kiszellőztetni a fejem, épp kijött a head chef és kérdezte hogy vagyok. Az arckifejezésemről leolvasta, hogy nem túl jól. Megígérte, hogy beszél az indiaival, és láss csodát, mikor legközelebb jött dolgozni, teljesen másképp viselkedett. Egyenrangúként. Én odasomfordáltam a head chefhez és megköszöntem. Azt nem tudom, mit hangzott el köztük. Az is lehet, hogy csak annyi, hagyja rám, úgyis elmegy szabira hamarosan és utána másik részlegre kerül, mit törődik már a dolgokkal a reggelin. Azóta elment szabira én pedig megint egyedül maradtam a részlegen. Ugyan kaptam egy olyan ígéretet, hogy  nem lesz kevesebb ember a részlegen, de kevesebb van. Megismétlődött, ami az előétel-részlegen történt. Fél év után a nyakamba szakadt egy részleg. Annyi jó van a dologban, hogy legalább két hétvégém biztosan szabad. Hétfőtől péntekig feltöltöm a hűtőt, szombat-vasárnap kiürítik. De akkor is nekem van hétvégém! :)

Workplace assesment

Ma volt a nagy nap. Ez a fickó nem teketóriázott, lezavarta a dolgot gyorsan. Egy hete kapta a kezébe az anyagomat, és már túl is vagyunk a dolgon. Reggel fél 7 körül jött, bemutatkozott, kicsit beszélgetett volna, de én rohantam. :) Mondtam dumálni tudok, megállni nem. Jó egy órát kettecskén töltöttünk, majd megérkezett a head chef. Akkor ők is beszélgettek kicsit, aztán az egyik sous chef futott be és őt is kifaggatta rólam. Odaszóltam neki, hogy csak jókat mondjon. Ezen vidultunk egyet. Persze azzal kezdtem, hogy a hollandi mártásom szétesett, de kijavítottam. Ennyi belefért. Készült egy bechamel szósz, és elkezdtem összevagdosni a gombát a raguhoz, sőt főzni is kezdtem, időközben bejött pár rendelés, azokat lezavartam. 9 óra körül el is ment a fickó, azzal búcsúzott, hogy elégedett azzal, amit látott, és az lesz a javaslata a hivatal felé, hogy adják meg a "Job Ready" státuszt. Én örülök, hogy ma egyedül voltam, mert ez számára is azt jelenti, hogy a teljes szervizt el tudom vinni egyedül (kénytelen vagyok).

Most arra kell várnom, hogy a hivatal megküldje a hivatalos eredményét ennek a vizsgának.

Ma megkapta a head chef a naplóimat, amiket alá kellett írnia. Minden olvasás nélkül alá is írt mindent. Meg írt rólam pár sort, amiből pár szót sikerült csak elolvasnom (nem, nem mutatta meg) az a pár szó az volt, hogy "Eniko is an extremly valueable asset". Hmm, jól tud hazudni. :) Lezárta a borítékot és a kezembe nyomta, hogy adjam fel. Megtörtént.

Szóval most újra várok. A franc tudja, mennyi időbe telik, míg kiküldik az eredményt, de addig az utolsó lépés várat magára. Mondjuk ez a telefonos ügynökzaklatási dolog viszonylag jól működik, szóval ha nagyon sokáig tart, elkezdem hívogatni a fickót, hogy ejnye már ki kell nyitni azt az aktát.

Eredmény

Némi telefonos nógatásba telt ugyan, de a szakma-elismertetési hatóság elkezdett foglalkozni az ügyemmel. Kedden lesz a vizsgám. A lehető legrosszabb időpontot sikerült kifogni. Hétfő este az étterem zárva lesz, átalakítják a konyhát, kedden a teljes menü változik (a reggelit kivéve). Szóval bemegyek reggel, és egy átalakított konyha fogad majd. Fél órával munkakezdés után , 6:30 körül megjön a vizsgáztató. 8 körül bejön a többi chef. Mindenki ideges, pattog, a menüváltás miatt én meg vizsgázom. :) Eddig egyetlen naplóbejegyzésemet sem küldték meg a head chefnek, amiatt is telefonáltam, kinyitotta az ügyintézőm az aktám, és láss csodát, minden megvan, tényleg csak ki kell küldenie. Mondta, küldi is a tulajnak, na, mondom, akkor az életben nem lesz aláírva egyetlen papír sem, a head chefnek küldje. OK. Kis szerencsével jövő héten az is meglesz. Akkor meg tudom kérni a végleges döntést. Ha az megvan, akkor pedig már csak egyetlen dolog hiányzik, a szponzoráció. És végre kaphatok egy határozott igent vagy nemet. Az nekem kevés, hogy a head chefben megvan a szándék. Nem ő az egyetlen döntéshozó.

Jövő héten végre tényleg elkezdünk lakást nézni. Lakótársam eddig elnapolta a dolgot, anyagi okokra hivatkozva. Ha tovább napolná, egyedül költözne. 

Megvan az IELTS eredmény is. Az over all eredmény nem változott, de most meglett mindenből a minimum 7. A szponzoráláshoz 5 kell mindenből. :)

Szép napot mindenkinek. :)

Történések

Nagyon eltűntem megint...
A legutóbbi bejegyzés óta sok minden történt, igyekszem a legfontosabbakat összeszedni.
Elküldtem minden papíromat a Szakma-elismertetési hatóságnak, én már semmivel nem lógok nekik. Ők ülnek a papírokon. Bejelentkeztem az utolsó vizsgára, ami arról szól majd, hogy kijönnek az étterembe, nézik, ahogy dolgozom, meg időnként belekérdeznek abba, hogy mit csinálok és miért. Reméltem, hogy ez felgyorsítja a folyamatokat, de 3 hete semmi hír felőlük. Igyekszem felhívni őket telefonon, de eddig az sem sikerült.
Voltam ma újra IELTS teszten.Tök véletlenül két magyar ismerősöm is most volt, így legalább elbeszélgettünk, míg a szóbelire vártunk. Most biztosan nem kapok majd 9-et semmire, de összességében nem sikerült rosszul, úgy érzem. Nem készültem sokat, pár tesztet megoldottam, de mivel most a 6-os eredmény elég minden modulból, nem stresszeltem túl a dolgot. Nem mondom, hogy kicsit se, de sokkal kevésbé, mint két éve.
Kicsit másképp zajlott a vizsga, mint kellett volna, ugyanis egy építkezés nagyon behallatszott, ezért  reading modullal kezdtünk. Mire azzal végeztünk, lebeszélték az építkezéssel, hogy álljanak le, így a listening modul volt a második. Igen ám, de elég erősen lefogyott az oxigén, és éreztem, hogy nem tudok kellőképpen koncentrálni. Legalább 2 választ veszítettem e miatt. :( Writingra kinyitottak egy ajtót, érezhetően áramlottak be az oxigén molekulák. :) A levélírást egyáltalán nem gyakoroltam, sőt, meg sem néztem egy példát sem, így történhetett, hogy a búcsúzást (your sincerely), úgy ahogy volt, kifelejtettem a levélből. Ez meglehetősen durva formai hiba, szóval sok pont levonást várok. Az esszé, azt hiszem, jól ment. Speakingen nem volt semmi extra. Hacsak az nem, hogy magamból kifordulva végig mosolyogtam és úgy kellett lelőni minden kérdésnél. Ettől függetlenül nem várok jobb eredményt, mint legutóbb.
Mikor ide költöztem, elhatároztam, hogy én bizony többet nem osztozkodom lakáson. Egy barátom nemrég költözött vissza Melbourne-be és felajánlottam neki, hogy lakhat itt, amíg talál magának valami megfelelőt. Kicsi ez a lakás, és két főre elég kényelmetlen, de hát a barátságba belefér. Ugyan csak 2 hete lakunk együtt, de jobban működik, mint reméltem, és most együtt keresünk nagyobb lakást. Mindketten sokat spórolhatunk a közösködéssel.
Itt a vége, fuss el véle.

Gyorsjelentés

Péntek este, szigorúan munkaidő után elküldtem a papírjaimat a bevándorlási hivatalnak. E-mailen is, meg az online rendszerbe is feltöltöttem. Munkaidő után, szóval aznap már nem tudtak elkezdeni foglalkozni vele, de még bőven benne voltam a 28 napban, ami vasárnap este járt le. Na, ma reggel kaptam e-mailt, hogy elbírálták tegnap, és megkaptam. Ez utóbbi nem okozott meglepetést, minden követelménynek megfeleltem. Szóval ketyeg a másfél év. Ez a biztos, amit még maradhatok. Bepánikolva ezen a tényen gyorsan megcsináltam a Job Ready Programhoz a kis online kurzust. Semmi, de semmi új infót nem adott az eddig tanultakon túl, sőt. Munka etikáról pedig szó sem esett, holott az az egyik fő része kellett volna, hogy legyen. Sebaj. Kb. 3-4 órába telt, hogy végigolvassam az anyagot és 6 percembe a vizsga utána, bár 1 órát adnak a 15 kérdésre. Az egész csak lehúzás. Nem nagyon lehet megbukni. Ki van ez találva jól.

Mivel most kerültem át a reggelire, idő kell, míg belejövök, meg mindent megtanulok. Március vége-április elejére tervezem a munkahelyi vizsgát. Egy szerdai napra, mikor csak az új főnököm meg én vagyunk. Se head chef (bár ő nem zavarna), se executive chef  11-ig (ő bezavarhat).

A reggelit amúgy szeretem. Két elég nagy problémát sikerült felismerni, mindkettő az indiai kollégával kapcsolatos. Nevezetesen, nem értjük egymás akcentusát, ami ugye kissé hátráltatja a kommunikációt, másrészt se nem tiszteljük egymást, se nem bízunk egymás munkájában. Szóval ellenőrizzük egymást és belekotyogunk egymás munkájába, amivel időt pazarlunk, de úgy gondoljuk hogy okosabbak (tapasztaltabbak stb) vagyunk a másiknál, és a minőség-ellenőrzés szellemében megy. A chef de party kicsit vissza akar venni a srác önbizalmából, az enyémet meg nem erősíti, rajta van az ügyön. Azt mondta, ha esélye lenne, megszabadulna a sráctól, de nem igen van. Rajtam kívül ő az egyetlen, aki soha semmi mást nem csinált, mint a saját részlegét. Ideje lenne váltani.

Közben nézegetem az időpontokat az újabb nyelvvizsgára. Április végére van betervezve. Most, hogy ez az online kurzus letudva, koncentrálhatok arra. Nagyon nincs kedvem hozzá, de nem választás kérdése.

Minden egyéb szép és jó. :)

Friss írnivaló

De van. Például küldtem neked (SZI) sms-t újévre, de rá se bagóztál. :( Lehet, hogy rossz telefonszám van meg? Elküldenéd emailben vagy iwiw-en keresztül? Óraállítás előtt még felhívnálak. :)

Szóval beszéltem a head cheffel, hogy baromira unom már a salátákat, ugyan tegyen már máshova. Kérdezte, hova, mondom, te vagy a főnök, ahol úgy gondolod legjobb lenne, erre ő: nem, nem, ez csapatmunka, hova akarsz menni? Ok, mondom, akkor reggeli. A reggeli részlegünkre nemrég jött egy új szakács. Szakmailag is, emberileg is jó. Sokat tanulhatok tőle. Ezért választottam azt a részleget. Amíg a dumagépünk el nem megy (ez az utolsó hete), addig én itt is vagyok, meg ott is vagyok, összesen 3 részlegen. Ez tök jó, nagyon élvezem. És a reggeli részleg alig dolgozik 50 óránál többet hetente! Mondjuk hozzászokni a reggel 5-ös keléshez nem lesz egyszerű. Egyelőre nehéz magam hajnali 1 előtt ágyba dugni.

Végre lelassult az élet. Nagyon kellett már. :)

Az életem továbbra is a munka körül forog.

Időközben kaptam case officert, vagyis egy ügyintéző elkezdett foglalkozni a vízum kérelmemmel. Ez nem jó hír. Kb fél évvel későbbre vártam. Minél előbb kapom meg, annál előbb kell intézni a másik vízumot, az meg nem annyira egyszerű, mint ahogy hangzik. Megvolt az orvosi vizsgálat és az itteni erkölcsi is. Most még le kell másolni, azt hitelesíttetni, majd a hiteles másolatot bescannelni színesben és azt elektronikusan beküldeni a hivatalba. Ha színes lenne az eredeti dokumentum, ezt a másolás-hitelesítés mókát ki lehetne hagyni, de nem az. Ez holnapi feladat, mert lejár a határidőm pár nap múlva. Ha kicsúszom belőle, akkor meg automatikusan visszautasítják a vízumot és 28 napom marad elhagyni az országot.  A szakma-elismertetésem is halad. Már csak 1 hónapnyi naplót kell beküldeni, meg persze az összeset alá kell írnia a head chefnek. Az online tanfolyam elvégzéséhez most már megvan minden. 'Csak' meg kell csinálni. Még nem kezdtem neki. Pedig kellene. Majd erőt veszek magamon. Mostantól szabadok lesznek az estéim, lesz legalább napi 2 órám alvás előtt.

Annak idején siettem letenni a nyelvvizsgát. Így utólag visszanézve talán hiba volt. Ugyanis lejárt. Két évig fogadják csak el, az meg letelt tegnap, szóval újra kell menni. Ez úgy hiányzott, mint púp a hátamra.

Mivel a papírmunkák a nyakamon vannak, és mivel ezek meglehetősen sok költséggel járnak, el kellett halasztanom a tervezett hazautazást. :( A következő kitűzött cél, szeptember. Addigra kiderül bőven, hogy szponzorál-e a cégem. Ha igen, zöld lámpa az utazásnak, ha nem, akkor másik éttermet vagy szállodát kell keresnem, ahol hajlandóak szponzorálni, de akkor az útnak lőttek.

Szóval SZI, ha minden jól alakul, szeptemberben találkozunk. :)

Itt tombol a nyár. Tavaly sokat fűtöttem nyáron, most nem kell. Nagyon melegek vannak. Nem ritka a napokig 35-40 fokos hőmérséklet, ami aztán hirtelen (értsd 2 óra) zuhan 20 fokot, marad pár napig, és ismét jön a meleg.

Itt a vége, fuss el véle.

Jó hír

Hétfőn végre találkoztam a szakma-elismertető hivatalból az egyik hivatalnokkal. Felvilágosított, hogy az időm március óta ketyeg, és most utólag kell írnom naplót, aláíratni és beküldeni. Ez nagyon jó hír. Kis szerencsével jövő március végére letudom az egészet. Nagy megkönnyebbülés lesz.

Arról is felvilágosított, hogy túlóra fizetés vagy extra szabad nap adása nélkül heti 60+ órát dolgoztatni az embert illegális. Nahát, nem is hittem volna. :) De akkor vajon miért csinálja mindenki? Amíg nagy baj nem ér, addig én betudom ezt tanulópénznek. Mondjuk egyik éjjel hajnali 1 körül kisétáltam egy kocsi elé. 17 órát dolgoztam aznap, fáradt voltam. Szerencsém volt, mert a kocsi kanyarodott, lassan jött és meg tudott állni. Mindenesetre nem volt kellemes élmény.

Az elmúlt két hónapban ez történt

Na, megint kimaradt két hónap ügyesen.

Pedig közben történtek azért dolgok.

Voltam például kirándulni kétszer is egy-egy napra. Egyszer a French Islandre akartam menni egy barátommal, de a kikötőben derült ki, hogy a kompot napokkal előre kell foglalni, így nem jutottunk át a szigetre. Cserébe viszont bementünk egy kis állatfarmra visszafelé, ahol simiztünk koalát, kengurut, lovat meg etettük is őket Láttunk tasmán ördögöt, wallabyt kakadut, alpakát, dingót. Jó volt. Szerencsénk is volt, szeles de nem hideg nap volt. Na, rajtam azért elfért a télikabát. :) A másik alkalommal a Dandenong Rangesbe mentünk, ahol én már kétszer jártam előtte, de nem lehet megunni, annyira gyönyörű. Ott ez alkalommal csak papagájokat láttunk, azokat elég közelről.

Kaptam magam mellé egy új fiút a konyhába. Nem sokáig bírta, másfél hónapot, ha volt a kis mitugrálsz. Elég sok problémája volt a hellyel, úgymint: egy kevesebb tapasztalattal rendelkező, ráadásul nő a főnöke. Paff, ezt egy muszlimnak elég nehezen veszi be a gyomra. Túl sokat kell dolgozni (60+ óra, fizetve csak 40). Jah, kérem, a szakácsok élete már csak ilyen. Ez a figura néha előadást tartott nekem arról, hogy ő milyen jó és tapasztalt és mindent amit csinál, azt tökéletesen csinál. Ehhez képest, nem egyszer fogtam a fejem, mikor szabadnapok után visszamentem, és láttam, mit csinált. Előfordult, hogy még nyers volt a kacsa, amit tálalt. Mikor kérdeztem, hogy hogyhogy nyers, azt válaszolta, hogy de hát rózsaszínnek kell lennie. Milyen igaz, de nem nyersnek! Egyszer egy hétfőn annyi mindent csinált, egy hétig azt használtuk (nem jó, mert nem friss), máskor meg pénteken alig csinált valamit (üres volt a részleg hétvégére) mondván, múltkor leszidtam, mert túl sok volt az előkészített cucc. Az, hogy sok éves tapasztalatod van, az nagyon jó, de minden konyha más, minden konyhában kicsit másképp csinálnak mindent. Szóval, ha tapasztalt is vagy, az annyit jelent csak, hogy alap dolgokat tudsz, minden mást meg meg kell tanulni. Szóval befogod a szád és figyelsz. Hiába van valakinek kevesebb tapasztalata általában, ha abban a konyhában régebb óta dolgozik, akkor arra hallgatsz. Ez a srác inkább hallgatott arra, akiről mondtam, hogy nem megbízható a munkája és sokszor kell kijavítanom, amit elront, mint rám (naná, hímnemű). Az egész srác amúgy volt vagy 150 cm. Sok bajom volt vele. Volt, hogy mondtam neki valamit és pont az ellenkezőjét csinálta. Kiakadtam, hogy semmibe veszi az utasításomat, mire mosolyogva közölte, hogy "yes chef". A "yes chef" általában akkor hangzik el a konyhában, mikor kapsz egy utasítást, és nyugtázod, hogy vetted. Szóval elég bicskanyitogató volt a szitu. Azt hiszem az tette be neki a kaput véglegesen, mikor a főszakács mondta neki hogy pofa be és hallgasson rám.Kicsit sem sajnálom, hogy elment, akkor se, ha ezzel megint egyedül maradtam a részlegen egy időre.

Jövő héttől kapok új embert megint. A cukrászatról kapom meg a dumagépet. Vele is lesznek problémák, az biztos. Ő is lassú ugyanis (én is az vagyok még mindig, bár sokat javultam). A fejébe kell vernem pár dolgot, amik rosszul rögzültek be neki, míg néha segített. És hát nagyon úgy néz ki, hogy vagy a szája mozog, vagy a keze. Szóval le kell szoktatni a dumálásról. Amúgy aranyos csajszi, nincs vele gond. Szóval várom, hogy milyen lesz vele szorosan együtt dolgozni. Heti egy-két nap kapok még valakit (a pillanatnyi tervek szerint), ő annak idején engem tanított. Most meg fordítva lesz. Eddig úgy néz ki, csinálja, amit mondok, nem felesel, működni fog a dolog. Hogy én mikor kerülhetek végre másik részlegre tanulni újat, az kérdéses. Pedig be van ígérve, meg nagyon-nagyon szeretném is. A hal részlegen lévő fiú, meg én ragadtunk be nagyon a helyünkre. Egy napon kezdtünk és még mindig ugyanazt csináljuk.

Elkezdtem végre a "Job Ready Program"-omat is. Sőt, két hónap már el is telt belőle. Egyszer felhívott egy fickó, hogy jönne ellenőrizni. Kedd reggel 9-kor volt a hívás. Felébresztett. Előző este éjfélig dolgoztam, 1-re kerültem ágyba, és 5 nap alatt 65 órát dolgoztam előtte. Nem örültem. Szegény bocsánatot is kért párszor. :)

No, megbeszéltük, hogy jön, várom-várom, nem jön. Ez azért volt kellemetlen, mert a várt érkezése előtt fél órával már nem fogtam bele semmi nagyobb melóba és még utána sem egy óra hosszat, hátha csak késik.  Valószínűleg elég volt neki az, hogy nem ellenkeztem, és gyorsan megbeszéltük, mikor jöhet. Ha rejtegetni valóm, meg szervezkedni valóm lett volna, akkor tovább tart a dolog és gyanússá is válik. Most viszont hamarosan fel kell majd hívnom, mert a napló bejegyzéseimet ki fogják küldeni ellenőrzésre-aláírásra, de a hivatalnak még a régi főszakács neve van meg. Szólnom kell, hogy változás volt.

Vettem új ebook olvasót is közben. A másikat nem csinálták meg garanciában (jogosan), javíttatni meg nem érte meg. Belekezdtem Asimov alapítvány sorozatába. Magyarul olvastam a három legismertebb kötetét a sorozatnak, most angolul olvasom a teljes sorozatot (hét kötet). Legalább száz könyv vár már az olvasón. Nem fogok unatkozni. Ebben az olvasóban létre lehet hozni kategóriákat, nem csak ömlesztve vannak a könyvek, mint az előzőben. Ha éppen olyan a hangulatom, akkor másik műfajból választok olvasnivalót.

Három év

Tök fura, hogy már három év eltelt, mióta belefogtam ebbe a kalandba. Annyira nem indult kalandosnak, mint amilyen végül is lett, de ez az ausztrál kormány bevándorlási politikájának változásaival magyarázható.

A három év alatt elvégeztem egy iskolát, szakmát szereztem, abban teljes munkaidős állást.

Szereztem barátokat és ellenségeket És vesztettem is barátokat. Sokat vagyok egyedül, de ritkán vagyok magányos.

Berendezkedtem, egyedül bérelek egy kis lakást, kész vagyok a letelepedésre, ha Ausztrália úgy dönt, kellek neki.

Elkezdtem a magyar jogosítványom ausztrállá váltását.

Voltak hullámvölgyeim és hullámhegyeim. Az előbbiekből valahogy mindig kiküzdöttem magam, az utóbbiaknak meg örülök.

Az angolom is sokat fejlődött, de még mindig nagyon messze van a tökéletestől.

A munkahelyemen megbecsülnek, rám bízták a részleg vezetését, pedig igencsak korlátozott gyakorlattal rendelkezem. (Annyival, amit ott szereztem.)

Sokat változtam, de ami lényeges, az változatlan maradt. Továbbra is igyekszem felelősséget vállalni a döntéseimért és nem másokat hibáztatni, ha valami nem, vagy rosszul sikerül. Azt hiszem erősebb lettem, mint amilyen voltam.

Továbbra is úgy gondolom, hogy életem legjobb döntése volt, hogy belevágtam ebbe az útba.

Magyarország

Figyelmeztetés: Hirtelen felindulásból elkövetett írás ez.

Van nekem otthon K&H-s bankszámlám. 2 is. Egy forint meg egy AUD. Az internetes chipkártyám lejárt, nem tudok hozzáférni az adatokhoz. Édesanyámnak teljes körű felhatalmazása van a számlák felett, a nyamvadt új kártyát mégsem adják ki neki, hogy utánam küldhesse. (Azt mondták anno, mindent intézhet a számla megszüntetése kivételével.) Felhívtam őket telefonon, és közölték, hogy nem küldik ki postán, és csak személyesen vehetem át. Mindjárt holnap indulok is, hogy felvegyek egy kártyát, mi?

Miért kell engem minden egyes alkalommal emlékeztetni arra, miért akartam eljönni abból az országból, amikor próbálok valamit intézni?! A bank a rugalmasság legkisebb jelét nem mutatja, őket köti a szabályzat .A kivételkezelésre is kellene legyen egy szabályzat, hapsikáim!

Jövőre próbálok hazalátogatni. Első dolgom lesz megszüntetni a számláim.

Elmaradás

Egyetlen oka annak, hogy már 2 hónapja nem írtam a lustaság. Még azt sem mondhatom, hogy nem történt velem semmi.

Eljárogatok sziklát mászni. Csak beltérre. Van egy hely a városban, ahol lehet gyakorolni. Igyekszem hetente egyszer elmenni, bár most kényszerpihenőn vagyok, ugyanis sikerült meging kivágni egy darabot a ujjamból. :( Amíg vissza nem nő a körmöm, addig nem tudok mászni.Annyira nem vészes, mint januárban volt, de nem kellemes.

Voltam nyaralni. Új-Zélandra mentem 6 napra. Ugyanazt a barátomat látogattam meg, akinél jó másfél éve Cairnsban töltöttem pár napot. Ezúttal nem tudott szállást biztosítani, de ami szabadideje volt, azt velem töltötte. Elmentünk barlangászni együtt, nagyon jó volt. :) A maradék időben egyedül fedeztem fel Aucklandot és közvetlen környékét. Új-Zéland gyönyörű, de a városban nem sok minden van, amit látni, csinálni lehet. Két nap elég rá, ha egy kicsit lazábban szervezi az ember a napjait, akkor 3. Amit lehet megnéztem, megtapasztaltam. Voltam fenn a toronyban, ami a déli félteke legmagasabb épülete, és sétáltam körülötte 192 m magassáaban, megmásztam a Harbour Bridge-et, és bungy jumpingoltam róla. Voltam a múzeumban, az akváriumban. Mind nagyon jó volt. A barlangászás nem a városban volt, oda autózni kellett. 2-3 órás út. Este mentünk le, ott aludtunk egy közeli motelban, és reggel 9-kor kezdődött a kaland. :) Estére pedig ismét a városban voltunk.

Bálnát nézni, sajnos, nem tudtam elmenni, mert elég rossz idő volt, nem indult a hajó. Viszont elmentem még két közeli szigetre, megcsodáltam őket. Az egyiken részt vettem egy kóstoló-túrán. Voltunk 4 borászatban, egy sörfőzdében és egy olíva farmon. Érdekes volt. Ha több időm és pénzem lett volna, lett volna még sok-sok minden, amit megnézek, de mindkét erőforrással be voltam szorítva. Új-Zélandra vissza kell menni.

A következő nyaralást viszont Magyarországra tervezem. Ideje hazalátogatni. Hogy a terv valósággá válik-e, az még kérdéses, de dolgozom rajta.

Munka megy. Sok változás nincs. Egyre kevesebben vagyunk, pedig jön a szezon, fel kellene építeni a teamet mire igazán beindul. Szombaton már teltházasak voltunk.

Apróságok

Semmi különös nem történik, nincs sok mindenről írnom.
Túl vagyok ismét egy megfázáson. Illetve nem is én fáztam meg, hanem megfertőztek a melóban. Meggyógyultam, rendben vagyok.
Kb 2 hónapja vettem egy ebook olvasót. Jó kis találmány, cipeltem is magammal mindenhova. Szeretek olvasni, ez a kütyü nagyon kényelmessé teszi. Ha én teszteltem volna, mondjuk más lenne a menüje meg szolgáltatásai. Ilyen kis problémák vannak vele, mint van rajta óra, de csak a főmenüben látszik, ha megnyit az ember egy könyvet olvasásra, nem. Lenne hely az órának a képernyőn, de még sincs ott, pedig hasznos lenne. Nem lehet könyvtárakat létrehozni. Pedig jó volna csoportosítani a feltöltött könyveket. Lehetne külön könyvtára a kortárs magyar irodalomnak, külföldi irodalomnak, fantasynak, sci-finek stb, de nincs, az összes könyv ömlesztve van. Ezeknek a hiányosságoknak ellenére is szeretném az olvasómat, ha nem érte volna baleset. Leejtettem ugyanis. A tokjával együtt. Nem látszik rajta semmi, de a képernyője halott. Visszavittem a boltba. Garancia elvileg nem jár rá, mert elejtésre nem érvényes. Rendesek voltak a boltban, mert nem írták rá a szervizes papírra, hogy mi történt. Mégis mérges vagyok, mert egy ilyen kütyünek -bebugyolálva- ki kellene bírnia egy esést a mai technika szintjén. Most várhatom, hogy mi lesz. Megcsinálják-e, és ha igen, kell-e fizetnem érte.
Erősen gondolkodom azon, hogy a mobil internetem ADSL-re kellene cserélni. Nagyjából havi 15 dollárral jelentene többet, lenne vonalas telefonom, sokkal nagyobb letöltési limit, és sokkal megbízhatóbb kapcsolat. A mostanival sok gond van. Sokszor 2 percenként indítom újra. Azt gondolom valami lefedettségi háló szélén lehetek.
Tegnapelőtt jöttek megnézni, hogy nem barmoltam-e szét a lakást. Nem szokásom. Jelentettem pár problémát, ebből 2 engem nem zavar, inkább azt akartam, tudjanak róla, nehogy kiköltözéskor a nyakamba varrják, a harmadik viszont nagyon bosszantó. Hamar kifogy a meleg víz. A hajmosást 10-ből 9x hideg vízzel kell befejeznem, mert olyan pici a boiler kapacitása. Ezen viszont nem tudnak segíteni.:(
Az egyetlen dolog, ami ebben a lakásban tarthat a szerződésem lejárta után, az a saját lustaságom. Költözni ugyanis se nem egyszerű, se nem olcsó. Most már van elég cuccom ahhoz, hogy csak teherautóval tudnám megoldani, meg minimum 2 markos legénnyel. Csak a matracom 40kg. Még jó fél év vissza van, ráérek ezen filózni.
A gyakorlati évem nem kezdődött még el. A hivatal annyit írt, hogy megkapták a jelentkezésem, 6 hetet adnak maguknak a feldolgozásra. A főszakács, aki aláírta a papírjaimat, időközben kilépett. Beszéltem azzal, aki átvette a helyét, ő fogja majd aláírni a munkanaplómat.
Duncan barátom elutazott. Dél-Amerikában fog angolt tanítani a tervei szerint. Remélem, hogy bejönnek a számításai, de azért hiányzik. Az egyik barátnőm is elutazik, ő még nem biztos benne, hogy visszajön-e. Ausztrália olyan szinten szigorítja a volt diákok itt maradását, hogy szinte lehetetlenné teszi. Én küzdök tovább, meglátjuk, mit hoz a jövő. Ameddig egy pici esély is van, nem adom fel.

Megint a munka

Tudom, unalmas vagyok.
Aláírtuk és elküldtem a szakma-elismertető hatóságnak a papírokat az egy éves szakmai gyakorlat megkezdéséhez. Ez is megvan. Írtam, hogy alig dolgozom már együtt a főnökömmel. Hát most már még heti 1 nap sem lesz, ugyanis elveszik tőlem. Őt áthelyezik egy másik részlegre, én meg egyedül maradok. Jó nagy felelősséget zúdítanak a nyakamba, de ott lesznek mögöttem, hogy segítsenek. Ha nem lennék képes rá, nem így oldanák meg a kérdést. Hogy kapok-e valakit állandóra a részlegre, azt egyelőre nem tudom. Nyilván nem heti 7 nap fogok dolgozni...
Augusztusban szabira megyek, ha minden jól alakul.. Egy hét Új-Zéland. Nagyon várom már!

Kicsi a világ

Mi az esélye annak, hogy a 15 ezres szülővárosomból valaki épp Melbourneben él? Annak hogy ismerjük egymást? És annak, hogy osztálytársam volt általánosban? Ugye nem sok. Pedig itt lakik 20 percnyi sétára tőlem.

Tegnap volt egy kellemetlen vendégünk. Ezt sem, azt sem akart a salátájában, azt kérte, valami érdekessel dobjuk fel neki. Hát legyen. Ecetes tojás és anchovy helyett csigát kapott a salátájába. Elégedett volt. :D

Amúgy az étterem nem megy túl jól. Vannak nagyon jó napok, amikor teltházas, meg van, hogy 2 embernek vagyunk nyitva. A két emberre is minimum 5 szakács van bent. Sokan léptek már ki, mióta ott vagyok. Most a reggeli-szakács megy. Nem jön a helyére senki. A management próbál változtatni dolgokon, de a fő-főnök egy önelégült f.sz, a saját döntései csak jók lehetnek, azokat nem kérdőjelezi meg, pedig az étteremmel koncepcionális gondok vannak. Egy két felszíni váltztatással nem lehet rendbe tenni.  A főszakács mellényéből is vissza kellene venni, de arra legalább ott van a helyettese, aki a prakikusságot és két lábbal a földön állást képviseli mellette, így van egyfajta egyensúly.

Nekem rengeteget kell még tanulnom. Ebben némileg akadályoz, hogy az új beosztás szerint a főnökömmel csak heti 1 nap találkozom. Jó lenne többet dolgozni együtt. Most új ételek is kerülnek az étlapra, hogy tanulom meg őket, ha nincs ott? Majd kitalálják az iletékesek. :)

Igen,  meggyógyultam, sőt már vissza is estem és újra meggyógyultam. :)

Sok újság nincs. Lassan mindenem meglesz a lakásban, amire szükségem van. Egyelőre minden pénzem olyan kiadásokra megy, amiket vagy halogattam vagy a lakással, esetleg az egészségemmel kapcsolatosak. Ha már veszek valamit, minőségi dolgokat szeretek venni. Akkor is, ha sokkal többe kerül, mint a gyenge minőség. Hosszú távon jobban megéri. 

Tegnap járt nálam a vonatos barátom. Időnként egymásnál vacsorázunk, most én voltam a soros. Nagyon fancsali képet vágott, mikor letettem elé egy vekni kenyeret. Aztán levette a tetejét és ott gőzölgött benne a leves. Egész más lett az arckifejezése. :) Tegnap nem volt jó idő, így pont jól jött a csülkös lencseleves, amit kapott. :) Vitt belőle haza is. Meg az édességből is. Jól sikerült este volt ismét.

A munka is egész jól megy. Már sokszor van, hogy egyedül vagyok napokig a részlegemen. Nyilván nem olyan napokon, mikor le van foglalva az egész étterem meg rendezvények is vannak, hanem a csendesebb napokon, de akkor is egyedül vagyok. Először, nagyon meg voltam ijedve, de ha nem lennék képes rá, nem osztanának be így. Már több, mint 3 hónapja ott vagyok, a próbaidő valószínűleg letelt és a főszakács azt mondta, végigcsinálhatom ott az egy éves programot, amin végig kell mennem. Tovább egyelőre nem jutottunk, a papírmunka nincs még meg, de húsvét után azt is el akarom intézni.

A vízumomról szerencsére még semmi hír. Minél tovább tart, annál jobb nekem.

A barátom, akinél Cairnsben jártam, hamarosan visszaköltözik Új-Zélandra, jó lenne meglátogatni ott is. :)

Nem szeretem

Az időjárást. Ilyenkor sehogy sem jó. Fáradtan hazajövök, fázom, betakarózom, aztán arra ébredek, hogy melegem van, kitakarózom, aztán fázom, betakarózom, melegem lesz és így tovább. A dolog folyománya egy jó kis megfázás.

Az utóbbi napokat Alogopyrinnel dolgoztam végig, ma meg holnap szabadnapos vagyok és ezt a két napot 70%-ban ágyban töltöm. Találkozókat lemondtam, teázok, izzadok, olvasok és -remélem- gyógyulok.

A betegség sose jön jókor (iskoláskor után), de most épp zajlik a Food&Wine Festival Melbourne-ben, aminek néhány eseményére jó lett volna kilátogatni, és nem mellesleg az étterem meglehetősen forgalmas most, és ez próbatétel azoknak, akik gyakorlat nélkül kezdtek ott, mint én.

A vezetőség rájött ugyanis, hogy túl sok gyakorlatlan ember túl sok időt vesz el a gyakorlottaktól. Sok a kérdés, arra sok idő válaszolni, nem hatékony a munka. Ezt megszüntetendő azon gondolkodnak, hogy lecserélik a gyakorlatlanok egy részét. Ez nem megy majd egyik napról a másikra. És én meg is lettem dicsérve. Azért van bennem egy kis félsz így is. Megteszem, amit tudok, a többi nem rajtam múlik. A munkát továbbra is szeretem, sokat tanulok.

Részletek

Nem is tudom, hol kezdjem.

2011 sok fontos és pozitív változást hozott nekem.

Minden nagyjából egyszerre történt, így nem tudom az "elején" kezdeni a mesélést.

December 25-én beadtam az online pályázatot (Bertók Zolinak ezúton is köszönöm a segítséget) a graduate vízumra. Ez másfél évre szól majd, most egy áthidaló vízumon vagyok, amíg elbírálják a pályázatot. Teljes munkaidőben dolgozhatom, tanulhatok, azt csinálok, amit akarok a törvény keretein belül. Ez nagy lépés, főleg, a munkavállalási rész.

Járt itt a testvérem ismét.

Ezúttal 2 hétre jött. Szerencsére a legjobb barátjával, így nem volt gond, hogy csak 2 napot tudtam vele tölteni. Jobb lett volna, ha több időnk van, de én dolgoztam. Ami időt együtt tudtunk tölteni azt igyekeztünk kihasználni. Szerintem jól érezte magát. Miután elment, honvágyam volt, és hiányzott a család is nagyon, de már visszarázódtam a hétköznapokba. Míg itt volt, sokat segített nekem. Nem főzött-mosott-takarított, hanem elment nekem megnézni a használtáru-boltba a hűtőt, porszívót, ilyesmit. Két barátom pártfogásába vette a fiúkat és több időt töltöttek velük, mint én. Így aztán a képeken, amiket csináltak, én alig szerepelek, a barátaim annál többet. :) Egy kép, amin én is vagyok. :)

Míg a fiúk itt voltak, nekem szállást kellett keresnem. Ahogy felvettek az étterembe, nem csak a munkahelyemen mondtam fel, hanem a házinénimnél is. Január végéig kellett szállást találnom, eléggé be voltam szorítva idővel. Ki is vettem az első és egyetlen lakást, amit megnéztem. Sokkal közelebb van a munkahelyemhez, napi kb 40 percet nyerek. Két 15 órás műszak között nem mindegy menyit tudok aludni.

A lakás egy hálószobás, ez itteni nyelven azt jelenti, hogy van egy nappali meg egy háló. Picike fürdőszoba és konyha. Egy embernek elég, kettőnek már csak akkor, ha szekrényeket is vesznek bele. A beépített szépen elnyelte az én ruháimat, de még egy emberéhez már nem lenne elég.

Azt sem mondhatom, hogy nagyon tiszta lenne. Eléggé le van lakva, de ez most annyira nem zavar.

Az a lényeg, hogy egyedül vagyok. Nincs a közelemben senki. Nem kell kerülgetni senkit. Egész más lett az életminőségem. Nekem megéri, hogy többet fizetek, de egyedül lehetek.

Még nem teljesen laktam be, de jó úton vagyok.

Az utolsó nagy témakör a munkahely.

Szakács vagyok egy jó nevű étteremben. Már 5 teljes hete! :) Mindjárt a második napon volt is egy balesetem, sikerült levágnom a körmöm. Erről lesz a bejegyzés alján egy kép, csak erős idegzetűeknek. Szerencsémre a következő 2 nap szabadnapos voltam, így volt ideje kicsit gyógyulni, mielőtt visszamentem dolgozni. A tesóm annyit mondott rá, hogy "láttam már rosszabbat is, elfertőződve nincs, szerencséd volt, a körömágy nem sérült, vissza fog nőni. Vigyázz magadra". Jó is egy orvos a családba. :)

A részleg neve, ahol vagyok 'cold larder', ez a hidegkonyha. Itt készülnek a saláták, előételek. Van krumplisaláta, tésztasaláta, zöldsaláta, polipsaláta, sok minden. Amit mi kiadunk, az mind hideg, de azért előtte meg kell főzni a cuccost. Jól érzem magam. Néha nehéz. Van, hogy egyszerre jönnek a vendégek, és megbombáznak minket a rendelésekkel, van, hogy majdhogynem unatkozunk. Pont tegnapelőtt volt egy ilyen kemény napunk. Ketten voltunk, az előkészületekkel sem voltunk kész, mikor megjött a tömeg. A másik lányt ráadásul a főszakács lefoglalta fél napig, félig egyedül kellett volna mindennel elkészülnöm. Persze, hogy megcsúsztunk. Másik részlegekről kaptunk segítséget, ami nagyon jó volt, de ők meg nem tudták mit és hogyan kell a tányérra tenni az egyes ételekhez. A plusz kezek így is jól jöttek. Aznap nagyon rosszul éreztem magam. Másnap minden kész volt időre, és szépen egymás után jöttek a rendelések, semmi gond nem is volt. Az tök jó volt.

A részlegen személyi változások is voltak. A főnökünk kilépett, kaptunk helyette egy idiótát. Elvileg 12 év tapasztalata van, de én mondtam neki, mit csináljon. Miből mennyit kell rendelni, hogy kell listát írni a másnapi tennivalókról stb. Két és fél hét után fel is adta, nem jött többet. Amihez csak nyúlt, rosszul sült el. Rengetegszer lecseszték, joggal.  Aztán kaptunk egy másik főnököt, aki sokkal jobb, de azért ő is elkövetett pár olyan hibát, amivel rombolta bennem, a "hű, de jó szakács" image-ét. Engem is fenyegettek kirúgással a lassúságom miatt, de miután másnap megrendelték nekem az egyenruhát, ezt nem vettem véresen komolyan. Igyekszem, ahogy tőlem telik, minden nap gyakorlással egy kicsit jobban megy. Élvezem, amit csinálok. Barátkozom a többiekkel, igyekszem része lenni a társaságnak.

A heti munkaidő 60-65 óra. Túlórát nem fizetnek, hétvégét sem. Mégis jó, mert jó a hangulat és sokat tanulok. Nem tudom, mennyi a próbaidőm, de mindent megteszek azért, hogy maradhassak.

És a kép a mutatóujjamról.