András kérdésére

Írtam már erről, úgy tűnik nem volt egyértelmű.

Az, hogy ausztrál sulit végeztem elvileg egységes tananyag alapján, elvileg ellenőrzött körülmények között, nem jelenti azt, hogy Ausztrália által elismert szakmám van. A szakács kétkezi szakma, jogosan várnak el szakmai gyakorlatot ahhoz, hogy elismerjék, szakács vagyok.

Január elseje előtt ez úgy történt, hogy a munkahelyed írt (te megírtad és aláírattad) egy levelet, amiben leírták, hogy mettől meddig dolgoztál (minimum 900 óra), milyen beosztásban és mik voltak a feladataid. Ha ez megfelelt, megkaptad a szakma-elismerést és boldog voltál. Ha nem volt elég pontod, kértél ideiglenes vízumot és dolgoztál legalább egy évet a szakmádban, akkor már elég volt a pontod, jelentkeztél állandó lakosi vízumra. Nyilván találni munkahelyet sosem egyszerű, de a bürokratikus részt letudtad.

Most ez úgy működik, hogy továbbra is kell a levél, amiben heti részletezéssel kell megírni, hogy mikor dolgoztál, legalább fél évet heti minimum 16 órában, milyen beosztásban, milyen feladatid voltak. Tehát nagyon hasonló levél, kicsit részletesebb, és kevesebb ledolgozott óra is elég. Ha ez jó, akkor a Job Ready Program vár rád és jelentkezhetsz az ideiglenes lakosi vízumra.

A Job Ready Program alatt egy teljes évet kell teljes munkaidőben minimálbéren ledolgoznod. Naplót kell vezetned a munkanapjaidról, amit aláír a főszakács. A szakma-elismertető hatóság, ha úgy tartja kedve, kijön és ellenőrzi, hogy valóban olyan munkát végzel, ami a végzettségednek megfelel. Pl. nem mosogatni vagy ott, hanem tényleg főzni. A program keretében el kell végezni egy 2 napos tanfolyamot, ami irreálisan drága, majd a végén egy gyakorlati vizsgát kell tenni (szintén nagyon drágán). És ha mindez megvan, akkor és csakis akkor ismerik el a szakmádat.

Az ideiglenes vízum másfél évre szól. Amennyire tudom, az elbírálás kb egy év.

Azt nem tudom, hogy a programot el lehet-e kezdeni, míg vársz a vízumra. Ha nem, akkor mire elkezded, már másfél éve a szakmádban dolgozol, mire elvégzed, van 2,5 év gyakorlatod, ami nem rossz. Mégis van két igen nagy buktatója:

· Találni egy olyan munkahelyet, ami teljes munkaidőben alkalmaz szerződéssel. Akkor is ledolgoztatja és kifizeti a 38 órádat, ha éppen pang az üzlet, elenged fizetett szabira, ad betegszabit, túlórát fizet, ha arról van szó stb. A vendéglátásban ez csak nagy éttermekben és szállodákban van így, kisebb helyeken alkalmi munkásokat alkalmaznak. Az alkalmi munkást úgy értsd, hogy egy helyen dolgozol, de csak akkor hívnak, ha van munka. Semmi extra nem jár (szabi, betegszabi, túlórapénz). Ezért cserében elvileg magasabb az óradíj.

· Az álommunkahely ki kell, hogy fizesse a minimálbért neked. A minimálbér elég jó pénz. Nem is nagyon kapod meg. Nem tudom, hogy oldják meg a cégek, hogy papíron sem kapod meg a minimálbért, de így van. A fizetési papírodon le van írva feketén-fehéren, hogy az óradíjad mekkora, és ez a minimálbér alatt van. Érdekes egy ország ez. Magyarországon ezt tudtommal úgy oldják meg, hogy papíron megkapod a minimálbért, de többet dolgozol, a túlórát meg nem fizetik ki.

Szóval ezek kellenek, és ezt nagyon nehéz összehozni.

Hogy minek kell megfelelni egy munkahelynek, hogy szponzorálhasson, azt nem tudom pontosan. Két dologban vagyok biztos: Működő és nyereséges üzlet kell legyen, ami ki tudja termelni a szponzorált bérét és alaposan és elfogadhatóan meg kell tudni indokolni, miért egy tengerentúli kell az állásra, miért nem jó egy ausztrál.

Ez a rész nekem még annyira messze van, hogy nem foglalkozom vele.

Egyveleg

Ahogy az a bejegyzések sűrűségéből is látszik, mostanában nem eseménytelen az életem.
Sok apróság történik, amiket most sorra veszek.
András nekem (is) ítélt egy blogos díjat, amit köszönök és ami nagyon aranyos és megtisztelő részéről, én azonban galád módon nem adom tovább ezt a vándordíjat 7 másik blognak. Minden ilyen kört megszakítok, bocsi.
Múlt héten volt a ausztrál foci Grand Final-ja. Nem, nem követem az itteni sporteseményeket (sem), ez is csak azért érdekes, mert az egyébként igen békés szurkolók azért ilyenkor meg tudnak kicsit vadulni. Dolgoztam a GF estéjén, és láttam felszakadt szemöldökű szurkolót, akit a győztes csapat drukkere ütött meg. Ez utóbbit később a rendőrök elvitték. Örültem, hogy különösebb izgalom nélkül lement az este, elértem az utolsó vonatomat éjjel egykor. Békésen üldögélek a vonaton, mikor egyszer csak egy nagy BUMM. Valaki heccből hozzávágott valamit a vonathoz, ami az üvegen landolt, pont a fejem mellett. Az üveg szana-szét repedt, de itt is biztonsági üveg van, ki nem törött szerencsére. Azért nem volt jó élmény. :(
Kaptam egy levelet a szakmaelismertetőktől, miszerint OK amit leadtam, de nem elég részletes, nem tudják elfogadni. Kaptam 30 napot, hogy egy részletesebb leírást adjak be. Bármilyen furán hangzik is egy bloggertől, én nem igazán szeretek írni. A levél, amit leadtam, főleg felsorolást és egy mondatos pontokat tartalmaz. A levelet, amit mintának használtam, pár hónappal ezelőtt minden további nélkül elfogadták. Nekem más az elbírálóm, úgy látszik, ő szereti a hosszú körmondatokat. A dologban az az érdekes, hogy Ausztrália számára igazából nincs tétje annak, hogy most megkapom-e ezt a papírt. Ha megkapom, az csak azt jelenti, hogy kb 2 évet maradhatok még. Ha nem vagyok elég jó, a job ready program feltételeinek úgysem tudok megfelelni, akkor pedig nem marad kiskapu a maradásra. Annak, akinek a levelét mintának használtam, még az előző rendszer szerint adták meg az igent, vagyis nem kell keresztülmennie a programon, kereshet egyből szponzort.
Tegnap volt a diplomaátadó ünnepségem. Képek lesznek, csak el kell mennem a suliba elkérni őket, meg a többiektől is, mert én biza egyet sem csináltam. Néhány emberrel valószínűleg most találkoztam utoljára. :( Jó volt beszélgetni régi tanárokkal is. Most már ugye nem tanár-diák viszony van, hanem egyenrangú felek vagyunk, magánemberek. Kérdezgették, mihez kezdek most, elsírtam ezt a leveles dolgot, és az egyikük felajánlotta, hogy feljavítja a levelem, menjek be hozzá mikor időm van. Ha nem hívnak be dolgozni kedden, akkor megyek. Mielőbb be akarom küldeni az új levelet.
Duncan barátom már eleve pityókásan jött, majd benyakalt egy csomó pezsgőt. Rendesen részeg volt, mikorra vége lett az ünnepségnek. Mondjuk nekem is lecsúszott jópár pohár bor. Elvileg az egyik tanárunkkal mentünk volna még inni, de lemondta, így csak ketten mentünk tovább egy bárba, ahol folytattuk az italozást. Duncan annyira elázott, hogy a diplomáját rám bízta, hogy hozzam haza, mert akkor legalább nem veszik el. :) Ma kaptam tőle egy sms-t, hogy ugye nálam van a papírja? :D Mondta, hogy az ünnepség alatt azon gondolkodott, hogy két évet járt a suliba, de gyakorlatilag alig 1-2 ember van, akit ismer. Úgy igazából. Nem csak a nevét tudja, hanem ismeri az életét, gondolatait az egyéniségét. Én azon csodálkoztam, ezen ő miért csodálkozik. Mióta osztálytársak lettünk, gyakorlatilag minden idejét velem töltötte a suliban. Előtte meg az amerikai lánnyal. Már meg is van a 2. :)
Nézegettem a cuccaimat. Olyan szemmel, hogy hogy fogok pakolni, mikor költözöm. Jó, persze, még nem most lesz, de pár hónapon belül mindenképpen. Akár Melbourne-ön belül, akár Ausztrálián belül, vagy ne adj Isten, vissza Európába, össze kell pakolni, selejtezni kell. 2 év alatt sok cucc gyűlt össze. Belefér az egész egy kocsiba még mindig (a könyvespolcot leszámítva), de akkor is jó kis munka lesz mindent összerakni. Ha Európa lesz a végén, akkor bajban leszek. Jó nagy lesz a postaköltségem.
Munkahelyen is voltak történések. A supervisorom elutazott. 7-8 hétig nem lesz. Ahogy kitette a lábát, sokkal nyugisabb minden. Ő valamiért jónak látta, hogy fenntartson egy feszültséget az emberekben. Bennem legalábbis biztos. Egyik szavával ugyan ütötte a másikat, de akkor is. Ilyenekre gondolok, hogy mikor odakerültem, nekem mondták, hogy itt állandóan keresnek embert, mert nagyon nagy a fluktuáció. Ő azt mondta, csak azért vettek fel, mert a tulaj barátjának barátja vagyok, egyébként nem kell ember. 3 hét múlva felvettek még egy embert, csak ment nem kell. :) Mondta, hogy az éjszakai műszakért felelős srác nem kedvel engem. Ebben lehet valami, ugyanakkor az a srác többet segített nekem, mint ő. Elintézte nekem azt, hogy ne kelljen éjszaka dolgoznom. Nekem ez azért jó, mert itt nincs éjjel tömegközlekedés, a taxi meg 2 órai bérembe kerül. Persze lehetne mondani, hogy azért intézte így, hogy ne kelljen velem dolgoznia. De ennek kicsi a valószínűsége, ugyanis ezen a héten van utoljára, szóval neki igazából már nem oszt, nem szoroz.

Két év

Sokat tűnődtem azon, mit írjak. Aki követi a blogot, az nagyjából képben van az életemmel úgyis. Egy összegzés mégis kell. Magamnak, ha másnak nem is.
Sok minden történt velem a két év alatt. Sokat változtam. Sokat tanultam. Az iskolában is, az élettől is. Egy nagy leckét nem vagyok hajlandó megtanulni, akárhányszor esem is pofára. Megbízom az emberekben. Borzasztó naiv tudok lenni. :)
Mostanában sokan kérdezték hiányzik-e Magyarország. Pár dolog igen. A gesztenyepüré például, de azért annyira nem, hogy hazavágyjak. Ha Budapestre gondolok, mindig a Ferenciek terén a 7-es busz megállója jut eszembe a Jégbüfé előtt. Sokat álldogáltam ott. Gyönyörű az az épület. Talán a legszebb a fővárosban.
Felhívtam a nagymamámat a születésnapjára, ő azt kérdezte, hogy bírom a távolságot. Elgondolkodtam azon, mennyire relatív is ez. Mikor gyerek voltam, néha vonattal mentünk a dédszüleimhez. 160 km-t öt óra alatt tettünk meg vonattal. Ő már vásárolni sem tud elmenni, a 16 ezer kilométer számára áthidalhatatlan. A repülőgép viszont alig több, mint egy nap alatt megteszi.
Mielőtt kijöttem, megcsináltam a leckém, felkészültem Ausztráliából. A várakozásaim nagyjából 95%-ban teljesültek. Ausztrália olyan, amilyennek elképzeltem. Nincs kolbászból a kerítés. Ha az ember nem dolgozik, nem jut előre. Viszont ha dolgozik, meg tudja valósítani az álmait. Nem adnak semmit ingyen, de minden elérhető.
Két év alatt sokat fejlődött az angolom. Angol anyanyelvű barátaim időnként elfeledkeznek arról, hogy nekem azért ez a második nyelv és szlengbe váltanak, vagy olyan kifejezéseket használnak, amiket nem értek. Ilyenkor visszakérdezek, és néha megkérem őket, hogy magyarázzák el, mit akartak mondani, igazítsák a tudásszintemhez a szókincsüket, vagy tanítsanak. Azért mikor fáradt vagyok a tudásom leesik olyan alap szintre, hogy az hihetetlen. Duncan barátom mondta, olyankor is hívjam fel nyugodtan, ő már félszavakból ért. :D
Találtam barátokat. Soha nem voltam nagy társasági ember, nem volt sok barátom, most sincs. Aki van, arra viszont tudok támaszkodni. Igyekszem nem visszaélni ezzel.
Elvégeztem egy két éves képzést. Mikor kijöttem teljesen mások voltak a letelepedési szabályok. Az akkori szabályok szerint novemberben beadhatnám az állandó lakosi vízum-kérelmemet. Most arra várok, hogy az ideiglenes lakosit beadhassam és a Job Ready Program-on részt vehessek. Állandó lakosiról csak akkor álmodhatok, ha találok egy olyan munkahelyet, ami szponzorál. Mindig benne volt a pakliban, hogy időközben megváltoztatják a szabályokat. Azért rosszul érint, hogy ennyire megszigorították. Nincs mit tenni, az új szabályokat kell követni.
Sokan felvetik azt is, hogy miért nem megyek férjhez. Hát mert Ausztrália álom, nem rémálom! A problémáim nem megszűnnének, hanem megszázszorozódnának egy érdekházasságtól. Ez akkora áldozat lenne részemről, amit nem fogok meghozni. Pokollá tenném a másik ember életét is. Nem lenne fair.
Nagyon szeretnék már önállóan élni. Azzal, hogy csak egy szobát bérlek egy házban, rengeteget spórolok, de már fuldoklom tőle. Azt hiszem, öreg vagyok már ehhez. :) Ha maradhatok, ez lesz az egyik legsürgetőbb probléma, amit meg kell oldanom.
Szeretem Ausztráliát. Szeretek itt élni. A mindennapjaim sokkal boldogabbak itt. Anyukám eleinte abban reménykedett, hogy nem tetszik majd és hazamegyek. Ő is érzi, hogy jó nekem itt, most már drukkol, hogy maradhassak.
Egyetlen pillanatra sem bántam meg, hogy idejöttem. Életem legjobb döntése volt.
Mindenkinek hálás vagyok, aki hozzájárult ahhoz hogy itt lehessek, és azoknak, akik az itteni életemet segítették/segítik. Köszönöm, barátaim.

Vége az iskolának

Hétfőn befejeztem az iskolát. Minden beadandó beadva, elfogadva, vizsgák megírva, előadások megtartva.
Még két tantárgy eredményére várok, de annyit mondtak már a tanárok, hogy átmentem. :)
Október 6-án lesz a "diplomaosztóm". A magyar diplomámat nem mentem el átvenni, ezt szeretném. Ha elég diák és hozzátartozó fizeti be a részvételi díjat, akkor megtartják az átadót. Péntekig kiderül.
Fura érzés, hogy nincs már suli, de egy nyűggel kevesebb is.
Akikkel összejártam eddig, azokkal ezután is fogok, akikkel meg eddig sem, azokkal nem fogom elkezdeni. :)
Most még a szakmaelismerő hatóság válaszára várok, hogy beadhatom-e a vízumkérelmemet az ideiglenes lakosi vízumra. Míg a levél meg nem jön csak álmodozhatok, nem tervezhetek.

Fogorvos

Hát eljött ez is. Mielőtt kijöttem, rendbe tetettem az összes fogam, de az már két éve volt. Szerdán azt vettem észre, hogy beszakadt az egyik fogam egy lyuk felett. Semmi előjel, semmi fájdalom. Egyből érdeklődtem ismerősöktől megbízható fogorvos után. Két elérhetőséget kaptam, gyors rákeresés a neten, és hívtam is az egyiket. Ez volt pénteken, hétfőre kaptam is időpontot. Juhé.

Dokibácsi megnézte, és azt mondta, kicsit megfúrja, aztán röntgen és meglátjuk kell-e gyökérkezelni. Itt elkezdtek száguldani a gondolatok a fejemben, mert ha gyökérkezelés lesz, az drága, az sem biztos, hogy ki tudom fizetni, de ha meg kell csinálni, akkor meg kell csinálni. És inkább most, mint később. Ugyanakkor, ha akkora a baj, csak fájna, nem? Márpedig nem fáj.Egy ici-picit sem.
Ezen elagyalgattam egy darabig, aztán láttam, hogy már tömi is a lyukat. Nem is értettem. Kérdeztem, mi van, akkor nem lesz röntgen? Ő: azt hittem, nem fogom látni, de láttam, hol a vége, elég a tömés. OK. Az azért gyanús, hogy erősen nézegette a frissen tömött fogam párját a másik oldalon. Kb 3 éve az ugyanúgy a két fog közötti résben lyukadt ki. Nem mondott semmit. Csak remélni tudom, hogy most minden rendben.
A tömésem 2-4-szer került többe (átszámolva), mintha Magyarországon csináltattam volna meg maszek fogorvossal de lényegesen olcsóbb volt, mint amire számítottam. Ausztrália hírhedt a horrorisztikus fogászati árairól.

David elutazott

Igazából már az utazása előtt egy héttel elköszöntünk egymástól, mégis csak most válik véglegessé, hogy tudom, pár óra múlva Shanghaj-ban lesz.
David a legkevésbé sem az esetem. Alacsony, idősebb, mint én, olasz és dohányzik. Mikor ezt elmondtam neki, jót nevetett, és indítványozta, hogy vizsgáljam felül az ideálomat. :)
Nem tökéletes. Messze sem. Mégis ő az első férfi, akit nem akarok megváltoztatni. Tisztelem őt és olyannak szeretem, amilyen. Elfogadom a rossz tulajdonságaival együtt, és ő is engem.
Persze ez nem nagy szó, ha tudja az ember, hogy a kapcsolat csak pár hétre szól, de hiszem, hogy akkor is így lett volna, ha nem megy el.
Nem volt egyszerű a búcsú. Minden perccel, amit együtt töltöttünk csak nehezebb lett. Én megígértem, hogy nem fogok jelenetet rendezni, sírni, ilyesmi. Mikor utoljára találkoztunk ő vágott olyan arcot, mint akit nyúznak. Később, míg vártunk a vonatra, felírta a neveinket egy villanyoszlopra. Nekem csak az a dolgom, hogy időről időre átírjam, ne engedjem eltűnni. Csak, mert ő - saját bevallása szerint - nem romantikus alkat. :D
Nem ígértünk egymásnak semmit, csak azt, hogy kapcsolatban maradunk. Ez rajta múlik. Ő minden elérhetőséget ismer hozzám, én semmit hozzá.
Két év hosszú idő. Mindketten éljük tovább az életünket, nem várunk egymásra. Illetve ilyet egy nő nem tud tenni. Egyszerűen ellenkezik a női nem lényegével. Szóval én várok. Lehet, hogy nem két évet, de míg az érzések tompulnak, biztosan.
Nem merült fel, hogy lemondja vagy elhalassza az útját és az sem, hogy vele menjek. Ez az ő álma, amit végig akar csinálni. Az ő helyében én ugyanezt tenném.
Nem akart érzelmi kötődést. Úgy akart elmenni, hogy nem vágyódik senki és semmi után. Hát ez nem jött be.
Megkért, hogy írjak neki egy cd-t a kedvenc zenéimmel. Megfertőztem őt a Nightwish-sel és Tarja Turunen-nel. Naponta hallgatja ő is.


Olyasmit kaptunk egymástól, amit egyikünk sem felejt el. Akár találkozunk még, akár nem, emlékezni fogunk egymásra.
Minden pillanat ajándék volt, amit vele tölthettem.

Várakozás

Sok mindenre várok/unk mostanság.

• Közel 2 hete beadtam a papírjaimat a szakma-elismertetés első lépéséhez. Még kb. 5 hét, mire elbírálják. Ettől függ, hogy pályázhatom-e az ideiglenes lakosi státuszra.
• Várunk a választási eredményekre. Azt körülbelül lehet tudni, hogy mire számítsunk, ha marad az előző kormánypárt, ha a másik párt alakíthat kormányt sok újabb bizonytalansági tényező jön be.
• Várom, hogy kijöjjenek azok a listák, melyek leírják, hogy az egyes államok mely szakmákat szponzorálják. Ha a szakma-elismertetésem lezajlik, ettől függ, költözöm-e.

Ausztráliának alapvetően az a célja, hogy munkaadók szponzoráljanak bevándorlókat, de megfigyeléseim szerint eléggé ki van szolgáltatva a bevándorolni vágyó a munkaadójának. Sokat nem ugrálhat. Ha az állam szponzorál, sokkal nagyobb az egyéni mozgásszabadság.

Az iskolából 3 hét van még hátra. Várom is, meg nem is. Hiányozni fognak néhányan, a tanulásból viszont kicsit elegem van már. Már lógtam is!!! Egyébként is elvesztettem a legjobb tanulói státuszomat. Egy szingapúri csaj sokkal stréberebb, mint én. :)

Nem minden arany...

Az új munkahely nem egészen úgy alakult, ahogy terveztem, meg ahogy jó lett volna. Alkalmi pozíciót hirdettek, és azt is kerestek. Szóval, mikor nincs munka, akkor nem kell menni. Na, ez nem igazán megbízható bevételforrás így. Mondták, hogy minden héten kedden írjam meg, mikor vagyok elérhető a következő héten, aztán vagy kellek, vagy nem. Én szorgalmasan írtam, munka semmi. Baráti segítséggel találtam mást, ami ugyan messze nem álommeló, viszont sokkal biztosabb. Már nem is írtam a rendezvényes cégnek, hogy mikor tudok menni, mert minek, erre ők írtak, hogy ejnye, no, kellenél jövő héten, tudsz-e jönni. Hát nem. Nem tudok. Nem adom fel a biztosat a bizonytalanért. :(
A másik kis szösszenet, ami ez alá a cím alá illik, hogy találkoztam valakivel. Erős, kiforrott személyiség, aki tud kontrollálni és kezelni a hülyeségeimet. Nagyokat sétálunk és beszélgetünk, élvezzük egymás társaságát. Minden tökéletes lenne, ha nem utazna el pár hét múlva egy 2 éves útra. :(
Ezért a pár hétért is hálás vagyok a sorsnak, nagyon sokat jelent nekem, hogy megismertem őt. :) Ja, és nem, nem a péntek esténkénti bárbéli szórakozásaim egyikén ismertem meg.

Új szórakozás

Most, hogy felszabadultak a péntek estéim, el kell ütnöm az időm valamivel. Egy barátom a belváros egyik pub-jában dolgozik, oda szoktam menni. Egyrészt így tudunk kicsit dumálni, ha ráér, másrészt jókat szórakozom.
Egyedül megyek, kérek valami italt, leülök a bárhoz és várok. Nézegetem az embereket, ahogy jönnek-mennek. Előbb-utóbb odajön hozzám valaki ismerkedni. És itt jön a dolog szórakozás része. Néha olyan jön, akit hamar elküldök, néha olyan, akivel aztán órákat beszélgetünk. Van, aki randira hív, van, aki lelúzerez. Én meg vagy röhögök magamban, és azt élvezem, vagy tényleg jó beszélgetőpartnert fogok ki, és akkor a beszélgetést élvezem. Mindenképpen jól jövök ki a dologból. :)

Munkakeresés

Most egy időre -remélhetőleg hosszú időre- felfüggesztve. :)
Van most egy tanárom, aki a lelkén viseli a diákjai sorsát és mikor kiderült, hogy legalább ketten is munkát keresünk az osztályból, tartott egy önéletrajz-írás órát és kísérőlevelet is írt velünk. Bátorított mindenkit, hogy vigye oda hozzá az önéletrajzát, és ad tanácsokat. Nem kellett kétszer mondani. Elmondtam neki, hogy miket csináltam és ő feljavította a cv-met. Semmi olyan nem került bele, ami nem igaz, de olyan formát és megfogalmazásokat kapott, amit én magamtól nem írtam volna.
Szóval ezzel az önéletrajzzal és kísérőlevéllel házaltam, meg küldözgettem hirdetésekre. Nem túl sok sikerrel. Aztán egyszer csak jött egy email, hogy menjek interjúra. Én meg visszaírtam, hogy nem jó az időpont, nem lehetne-e egy nappal később, mert hogy suli van. Lehet, nem gond.
Az említett tanárral gyakoroltunk az interjúra, milyen kérdések lehetnek, ilyesmi. Ez egy nagy cég, feltételeztük, hogy az interjú egy irodában lesz, és valami HR-essel beszélek majd.
Nem HR-eshez kellett mennem, hanem egyből ez executive head chef-hez. Semmi nem úgy zajlott, ahogy gyakoroltuk, az egész interjú 10 perc volt, még a kabátomat sem vettem le, nem volt hova tenni. :) Kicsit beszélgettünk. Igazából a chef nem is tudta, hogy megyek, meglepetés volt neki. :) A lényeg, hogy behívtak próbanapra. Egyből 8 órára. Megbeszéltük, hogy én suli mellett csak 2 napot dolgozhatom (8-10 óra/nap), nekik ez nem gond.
A próbanapon aztán kérdezgették, hogy érzem magam. Hát jól!!! Madarat lehetett volna fogatni velem. :) 10 chef és két pastry chef (cukrász) dolgozott aznap. Most vesznek fel embereket, hogy betanítsák őket a szezonra. Szóval először csak azok kérdezgettek, akikkel dolgoztam, majd kicsivel dél után jött az egyik sous chef is, neki is mondtam, hogy minden pillanatot élvezek. 3 körül jött a másik sous chef is, hogy akarok-e több műszakot. Hát hogyne akarnék?! :) Szóval úgy tűnik, tetszettünk egymásnak. Aztán a head chef is úgy ment el, hogy akkor ugye jövök még?
A héten megyek újra. Megkaptam a paksamétát, amit ki kell töltenem hogy fizessenek is. :)
Ez egy olyan cég, ami rendezvényekre szállít ételt. Konferenciákra, céges bulikra, esküvőkre stb.
Nekem ez álommunka. Ez volt az a terület, ami leginkább tetszett a hotelban, ahol gyakorlaton voltunk. Adott, hogy mit, hány emberre és mikorra kell elkészíteni. Tervezhető. Egy-egy ételből sokat kell csinálni, nem egy-egy adagokat rendelésre, mint egy étteremben. Egyelőre ismerkedem a rendszerrel, a kollégákkal, az ételekkel, és a mennyiségekkel.

Azzal, hogy ezt a melót megkaptam, a munkám a magyar étteremben véget ért. Sokat tanultam ott, sok segítséget kaptam a tulajtól, hálás szívvel gondolok rá és az ott töltött időre.

Csak röviden

Nem sok minden történik idelenn. :)

Munkát keresek ahelyett, amit ott kellett hagynom. Uborkaszezon van a vendéglátásban, nem a legjobbkor robbant le az a kocsi. Sebaj, lesz valahogy. Pénteken megyek próbanapra. Jó nevű cég, nem sok reményt fűzök hozzá, mindenesetre a késeimet megéleztem. :) Már azzal nyerek, hogy egy napig látom, hogy dolgozik egy ilyen hely. (Rendezvényekre, esküvőkre, konferenciákra stb. szállítanak ételt.) Nekem egyébként is ez a nagy mennyiségben főzés jön be, nem az a'la carte, szóval mindenképp jó lesz. :)
A suliból újabb három tanár távozott. Az egyik engem is tanított. Szerencsére a tantárgy végén ment el, nem közben (öröm sz ürömben). Megértem őket, de attól nekem, diáknak, ez még nem jó.
Teljesen megváltozott a hangulat a suliban. Részben amiatt, hogy a kormány egy csomó dolgot változtatott a bevándorlással kapcsolatban, és újabb nehezítések várhatók, másrészt meg mert a tanárok is állandó bizonytalanságban vannak, az iskola vezetése nem mond semmit, de azért mi érezzük, hogy valami nincs rendben.
És a foci VB-ről. Nem, nem nézem. :) Viszont feltűnt, hogy autókon kis zászlók lengedeznek a Soceroos zászlajával. Nem huligánkodnak, nem vandálkodnak, hanem zászlót lengetnek. Van mit tanulni...

Az iskola

Az iskola profilt vált. Ezt lehetett látni már jópár hete. Új kurzusokat indítottak. Ezt bővítésnek állították be, szerintem azonban leépítik a vendéglátói és a fodrász képzéseket. Azok nem hoznak eleget a konyhára, nem vonzzák a diákokat.
A negyedév utolsó napján 8 főállású tanártól vált meg a sulim. Ebből négyet tudok név szerint, azok mind a vendéglátás részlegen voltak, egy olyan, aki tanárnak csapnivaló, de ha megtalálja vele a hangot az ember, akkor jó fej, egy jó, egy nagyon jó (a kedvencem!!!!) és egy olyan, aki engem nem tanított.
Az indított kurzusokat valószínűleg végigviszik még, de a követelmények érezhetően szigorodnak. Ennek én örülök, a suli viszont inkább arra játszik, hogy a diákok is mielőbb kikopjanak és mielőbb megszabadulhassanak a tanároktól, berendezésektől.
Tegnap kaptam egy levelet, amiben megfenyegettek azzal, hogy ha nem fizetem be a tandíjhátralékomat 72 órán belül, akkor feljelentenek a bevándorlási hivatalnál. Felhívtam őket, hogy akkor ezt most mégis hogy gondolják, hiszen én részletfizetést kértem és kaptam, annak meg messze nincs határideje. Az volt a válasz, ez az új eljárás, minden részletfizetőnek ment ilyen levél, csak fizessem be határidőre a pénzt, minden OK. Én meg mondtam, hogy nem tudom értékelni a hozzáállásukat, és nem szeretem, ha ok nélkül fenyegetnek.
Tudom, hogy van a suliban egy magyar lány, aki olvassa a blogot. A fentiek fényében gondold át, hogy ebben a suliban akarsz-e tanulni, illetve a fenti információ nem olyasmi, amit a suli vezetői szeretnének, ha elterjedne, szóval nem tőlem tudod. :)
Amint újabb híreim lesznek, beszámolok.

Baljós előjelek

Meglátogatott a tesóm. Nagyon vártam, mégis elkezdtem félni az érkezésétől.
A következő dolgok történtek:

1. Úgy megfáztam, hogy csak na, nem volt biztos, hogy rendben leszek, mire jön
2. Amúgy is haldokló autóm váltója (automata) végleg beadta a kulcsot
3. A kocsi miatt le kellett mondanom egy munkát
   
4. Alaposan leforráztam magam
5. Elromlott az idő

Úgy volt, hogy 5 napot tölt itt. Az iskola és a munka mellett nem sok időm maradt volna vele tölteni, ezért megbeszéltük, hogy szünetben jön. Én azt hittem, a teljes két hétre, ő meg azt, akkor sem lesz időm rá, hát csak 5 napra. Péntek éjjel kellett volna elmennie. Stimmelt a péntek is meg az éjjel is, de a 0:45-ös indulás azért inkább csütörtök éjjel. Így történt, hogy az 5 napból 4 lett.
Ezt igyekeztünk tartalmasan kitölteni. Első nap voltunk bent az iskolámban, felmentünk az Eureka Toronyba, kicsit sétáltunk a városban, találkoztunk egy barátommal a munkahelyén, majd vacsizni mentünk szintén barátokhoz. Másnap én dolgoztam, de azért egy séta belefért este a St Kilda beachen meg egy süti az Acland streeten. Jó sokat sétáltunk, fájt is a csípőm már hazafelé. Egész nap talpon voltam, plusz 10+ km-t mentünk. A harmadik-negyedik napra Great Ocean Road volt tervezve, de az esti indulás miatt nem kockáztattuk meg. Ehelyett felmentünk a Skyhigh kilátóba, ahonnan tiszta idő esetén messze el lehet látni. Nekünk nem volt igazán tiszta időnk. :) Útba ejtettük Olindát és a dandenongi erdőt. Szép nap volt. (Itt is köszönet Kriszéknek, hogy anno elvittek oda, meg a telefonos útbaigazításért is. )
Az utolsó nap ajándékvásárlással, tandíjbefizetéssel, lóti-futival telt. Mindketten szert tettünk egy-egy ausztrál kalapra. :) Aztán haza, pakolás, egyre kevesebb beszélgetés, nehezült a szívünk, tudtuk, sokáig nem találkozunk megint. Aztán eljött az ideje az indulásnak. Kikísértem a reptérre, ahol vicces módon mégis ő búcsúzott tőlem, mert el akartam érni az utolsó vonatot, ami hazavisz és visszakísért a reptérbuszhoz.
Így szaladt el a négy nap.
Megjegyzés: Amíg itt volt, végig kabátos idő volt. Ahogy elment, rövidujjassá melegedett. Melbourne nem hazudtolta meg önmagát. :D

Barátságok

Jó pár poszttal el vagyok maradva, lassan-lassan pótolom majd őket.

Soha nem voltam jó a barátságok meg- és fenntartásában. Nem volt nagy baráti köröm. Volt azonban két ember, akikkel, tizen, huszon éve barátok voltunk. Mára ez is múltidőbe került. Tudom én, hogy én jöttem el, az én döntésem volt, hogy többé már nem tudunk leülni egy sütire és kibeszélni az élet dolgait, de hát azért e-mail van, telefon van, sőt skype is! Lehetne tartani a kapcsolatot. De ez egyoldalúan nem megy. Az, hogy mindig én írok, mindig én hívok, az egy idő után már felkelti azt az érzést, hogy nekik nincs mondanivalójuk a számomra, már én sem szívesen kezdeményezek, és így szép lassan megszűnik minden kapcsolat. Fáj.
Vannak aztán olyanok, akik soha nem keresnek meg, de tudom, hogy olvasnak. Még csak nem is kommentelnek, de mikor félévente felhívom őket, mondják, hogy követik az életem. Ez jól esik.
És vannak olyanok, akik néha megeresztenek egy emailt, akkor is van idejük gondolni rám és írni két sort, ha sok a dolguk. Pedig ők is olvassák a blogot, a főbb eseményekkel tisztában vannak. Nekik nagyon örülök.
Tudtam, hogy a barátságok átértékelődnek, ha sokáig nem találkozunk, mégsem hittem, ,hogy a legstabilabbak fognak megszakadni.

Szerencsére itt új barátokat találtam.
Nem kesergek azon, ami véget ért, hanem belépek azon az ajtón, ami kitárult. :)

Tűz

Ma az ebédszünetben megszólalt a tűzriadó. Mindenki békésen evett tovább, majd egy idő után kezdett gyanússá válni, hogy mégsem a rendszert próbálják. Aztán megjelentek a tanárok is, hogy hagyjuk el az épületet. Kérdeztük, mi van, de nem tudtak válaszolni. Szépen leballagtunk a lépcsőkön, és vártunk az épület előtt. Nem volt pánik. Megérkeztek a tűzoltók is, szépen, ráérősen besétáltak az épületbe. Nézegettünk felfelé, hátha látunk valami füstöt és kiderül, hogy hol a tűz, de semmit nem lehetett látni. Naná, mert az alagsorban volt a tűz. Valami elektromos szekrény gyulladt ki. Szóval nem a mi szakácstanulóink okozták. :)
Azért volt néhány tanulság. Pont ma ismételtük el a tanárral, hogy mi a teendő az épület kiürítése során. Ehhez képest mindenki megállt az épület aljánál, senki nem ment a találkozási pontra. A tanárok sem. Nem mutattak jó példát. Egymással fecsegtek ahelyett, hogy megpróbálták volna egyben tartani az osztályokat. Jó, ebédszünet volt, szét voltunk széledve rendesen, de akkor sem viselkedtek a helyzetnek megfelelően. Amit jól csináltak, hogy meggyőződtek róla, hogy az összes diák elhagyta az iskola szintjeit. Koordinálták az épületből való kijutást. Mi, diákok, nem vettük komolyan a riadót, nem kezdtük meg azonnal az épület elhagyását. Mint írtam, nem volt pánik. Ennek főleg az volt az oka, hogy sem füstöt sem egyéb jelét nem észleltük annak, hogy tényleg tűz van. Egy idő után a mi tanárunk körbejárt és elengedett minket, mivel már nem lett volna értelme folytatni a tanítást, a tűzoltóság még legalább egy óráig nem engedte az épület használatát.

IELTS összehasonlítás

Ma találkoztam azzal az osztálytársammal, akivel együtt voltam vizsgázni. Az ő eredménye overall 5. A listeningje lett a legjobb, arra 5,5-t kapott. Lehet, hogy mégsem volt extra könnyű a vizsga. :) Mondjuk szerintem a speakingje jobb 5-ösnél, de lehet, hogy izgult, vagy ilyesmi. Meg nem igazán ismerem a vizsgáztatók szempontjait. Azt írtam, hogy időközben kiderült a számomra, hogy olvasni nem nagyon tud, azon nem csodálkozom, hogy nem lett jó neki.
Akkor most IELTS téma egy időre lezárva. :)
Voltunk sziklát mászni az osztállyal, képek itt. A nagyon fehér lány (rajtam kívül) az amerikai, a nagyon fehér fiú pedig a skót osztálytársam.

IELTS eredmény

A főnököm pár perce hívott az eredménnyel. Oda is kértem egy példányt. Vicces, mert nekem haza még nem érkezett meg. Szóval az eredmény:

Listening:9
Reading:7
Writing:6.5
Speaking:8
Overall:7.5

Egyik szemem nevet, a másik meg sír. Readingen magasabb eredményt vártam, és a fránya fél pont miatt a writing-on újra kell majd mennem, de csak a PR pályázat benyújtása előtt kell meglennie mindenből a 7-nek, így van 1-1,5 évem hogy tanárt keressek. A TRA processt be tudom indítani ezzel az eredménnyel is.

Új osztály, prezentáció egy híres vezetőről

Iskolai feladatként egy 7 perces előadást kellett tartanunk egy híres történelmi vezetőről. Én Julius Caesart választottam.
Alább a bátyámnak írt levele(i)met olvashatjátok. Olyan szép hosszúra sikeredett, hogy poszttá teszem. :) Apróbb kiegészítéseket tettem, mert ő látta a ppt-t, ti meg nem. :)

Maximum pontot kaptam a prezentációmra (ameddig ott voltam, egyedül), még az előadásmódra is, pedig abban voltak hibák. Gyakorlatilag csak a tanárnak tartottam az előadást, a többiekre talán 2x néztem, sokat olvastam fel a kivetítőről, de nem mindent, és ki is egészítettem sok mindennel, ami nem volt benne a preziben, mankónak használtam, ahogy kell.
Később időnként kínunkban egymásra vigyorogtunk a tanárral, mikor mások még felolvasni sem tudták a prezijüket, nemhogy előadni, kiegészíteni.
Sokaknál volt egyértelmű, hogy másolt munkát hoztak és ha nem is először, talán másodszor látják az anyagot.
Nem kaptam visszajelzést a többiektől arról, hogy mit gondoltak az én előadásomról, mert ez új osztály, kevesükkel beszélek egyelőre. Meg elég kevesen tudnak eléggé angolul ahhoz, hogy érdemes legyen beszélgetni velük. :( És ráadásul ők elhúztak a szünetben én meg maradtam, mert meg akartam hallgatni Duncant (a skót osztálytársam).
De csendben voltak, egy mukk sem hallatszott. Valószínűleg figyeltek, hogy értették-e, amit mondtam, az más kérdés. Egyszer néztem körbe, a rajzfilmfigurás slide-nál (kép az Asterix és Obelix-ből), de nem láttam mosolyt és a felismerésnek a legkisebb jelét sem. (Csupa thai és vietnámi volt ott.) Egyedül a tanár mosolyodott el.
Amúgy mindenkit csendben hallgattunk. Akkor is, ha kínunkban üvöltöttünk volna.
Volt aki minden slide-ot a kritéria szerint nevezett el. Szó szerint másolta a mondatot a címsorba. Csinált slide-okat a következő címekkel: "Student uses visual aids to demonstrate the leaders charasteristics"; "The student spoke from an understanding of the leader and showed high levels of presentation skills".
Szerinted ez milyen?:D És csendben végighallgattuk. Annak az embernek nulla az angolja! Mondjuk nagyon örültünk, mikor végre vége volt. 9:45-kor kellett volna beszélnie, de 8-ra jönni, hogy hallgatóság legyen a többieknek. Erre megjött 9:40-kor. Tanár mondta neki, nem jó, nem volt itt időben, pedig el lett mondva sokszor. Nem érti. Tanár ismét elmondja, úgy tesz, mintha értené. OK. Akkor mikor prezentálhat? 10:30, de aztán marad hallgatóságnak, délben leléphet. Ok. Megy az idő, lassan kezdünk, erre megkérdez engem, hogy akkor mehet-e azután, hogy megtartotta a prezijét. Mondom: nem, maradsz. Azt hiszem, ilyen alap szavakat, mint stay, talán ért. :D
Az a csaj, aki ott volt az IELTS vizsgán pl tök jól beszél. Nem annyira mint én, de közel. No ő gyakorlatilag felolvasott mindent a slideokról, de nagyon nehezen ment neki. Olvasni alig tud. Fogalma sincs arról, hogy a leírt szavakat hogy kellene kiejteni! Döbbenet volt hallgatni őket. Kész tanulmány. A tanár is mondta, hogy volt, akinél csak olvasott, mert egy mukkot nem értett abból, amit hallott.
Azt nem tudom, hogy képzelik ezek, hogy 6-osra megcsinálják az IELTS-et??? 20k dollárt kidobnak az ablakon. Jó, úgy néz ki én is, de nekem voltak esélyeim maradni a változások előtt. Nekik sosem.

Coffee shop project

Az iskola igyekszik az életre készíteni fel minket. Ennek része, hogy ebben a negyedévben meg kell terveznünk egy coffee shopot. Na nem csak úgy, hogy kb. így néz majd ki, ez lesz a menün, és hasra ütve beírunk valamit, hanem mindent bizonyítékokkal alátámasztva, hogy mit honnan szerzünk be, beférnek-e a cuccok a kiválasztott helyiségbe, megfelelnek-e az előírásoknak, kész üzleti tervet kell lerakni, amivel oda lehetne menni egy bankba, hogy kérem, én ezt szeretném csinálni, adjanak nekem kölcsön. Szerencsére nem egyedül csinálom, hanem 8-an vagyunk a csapatban, így le lehet osztani a feladatokat, és mindenki testhezálló munkát kap. Van köztünk egy designer, aki egy olyan helyre kis rajzot rittyentett az elképzelt belsőről, hogy leesett az állunk. Van, akinek van egy pizzashopja, ő tud hozni egy csomó árat és beszállítót onnan, egy srác, akinek az angolja ugyan elég gyenge, de az ebayt kutatja a berendezések után, amikre szükségünk van. Én a szabályozásoknak nézek utána (tegnap 160 oldalt olvastam át!!!), amit nekünk kell a hatóságok felé produkálni, azt megírom, és az egész dokumentációt én rakom össze (40-50 oldal az elvárás). Mondtam, hogy megcsinálom a ppt-t is, de a miután a tartalom megvan, a designer lánynak kellene befejeznie. Másfél órában kell majd előadnunk magunkat, hogy mit tervezünk, miért ott nyitjuk, ki a célközönség stb. Kicsit félek tőle, de élvezem is.
A csoport elég demokratikusan működik, mindenki hozza a maga részét, aztán megbeszéljük, hogy jó-e, tetszik-e mindenkinek. Azért csoportvezető kell, annak kineveztem magam, a többiek meg nem tiltakoztak. :) Kicsit sem vagyok vezető típus, dehogy. :D
Az új osztályomban többségben vannak a thaj-ok. Ők nem is nagyon keverednek senkivel. De legalább csendben vannak akkor is, ha egy kukkot sem értenek, és inkább szünetben támadják meg a tanárt kérdésekkel, nem az órát tartják föl. Van pár koreai, velük nincs gond, kevés kivétellel jól beszélnek angolul, és a legjobb, hogy van egy amerikai és egy skót osztálytársam is. Hát velük aztán lehet gyakorolni. :) És hát ugye a fehérek összetartanak, egyből a szárnyaik alá vettek. :D A skót srác még értelmes is! Olvas, vannak gondolatai, jókat lehet vele beszélgetni és vitatkozni. Azt hallottam róla korábban, hogy nem fogadja el mások véleményét és nem tisztel senkit. Nekem eddig nem ez a tapasztalatom. :)
Jövő héten egy történelmi vezetőről kell kiselőadást tartani. Beírtam magam hétfőn a második csoport első emberének, a tanár meg mondta,, hogy ejnye, miért is nem akarok 8-ra menni, és elsőként beszélni. Hát átírtam magam. Nem tudom, ez miért jó neki, én tanárként jobban szeretném, ha a jobb diákok mintegy felüdülésként napközben, és nap végén kerülnének sorra. Na persze, így biztos lehet abban, hogy 8-kor ott lesz az első ember és megtartja a prezentációt, nem kezd már ott csúszni a dolog. :) Csapatépítés címszóval megyünk sziklát mászni (a belvárosban fedett helyen). Már nagyon várom. Élvezem a sulit nagyon!
Holnap kellene megkapnom az IELTS eredményét, de nem fogom. Minőség-ellenőrzés ürügyén visszatartják az eredményeket. Valahogy az az érzésem, hogy a vizsga tisztaságát kérdőjelezték meg. Merthogy nekem nagyon könnyűnek tűnt. Ugyanakkor, mikor nekem nem volt mit csinálnom, nézegettem, konkrétan láttam, hogy a mellettem ülő srác 32-34 kérdésre tudott csak válaszolni a 40-ből a readingen. (Azt nyilván nem láttam, mit írt, csak hogy addig van egyáltalán kitöltve a válaszlapja.) Hát nem t'om, én biztos nem csaltam. :) Remélem, tényleg csak minőség-ellenőrzés, és hamarosan megjön az eredmény, anélkül nem tudom a következő lépésem megtenni.

IELTS

Ma volt a nagy nap!
Az esélytelenek nyugalmával mentem. Kiválasztottam ugye ezt a napot már októberben, hiszen iskolaszünet után van, a munkahelyem is bezárt pár hétre, így viszonylag nyugodtan tanulhattam rá. Úgy terveztem, hogy majd tanárral készülök, de a december 25-én közzétett változások után úgy döntöttem, hogy egy 6-oshoz elég kell legyen, ha magam készülök. 3 tesztkönyvet csináltam végig plusz egy könyvet olvastam el. Nem tanultam halálra magam, de azért készültem rendesen.
Az itthoni tesztek viszont siralmas eredményt hoztak. A listening ugyan mindig kijött 6-os körülire, a reading, ami elvileg a legerősebb skillem viszont csak 4-es, 5-ös lett mindig. Teljesen beparáztam, és fel is adtam a dolgot. Amikor elkezdték pedzegetni, hogy a szakács szakmát leveszik a MODL-ról és mégis csak 7-es kell mindenből, akkor teljesen összetörtem. Hiába bíztatgattak, hogy de, de menni fog, jól esett ugyan, de nem hittem. Belenyugodtam abba, hogy nincs mese, tanár kell, és újabb vizsgára bejelentkezni.
Readingen van két feladattípus, ami mumus nekem. Az egyik, mikor az író véleményét kell kihámozni az igaz, hamis, nincs utalás típusú válaszokkal, a másik a bekezdéshez cím párosítása. Ez utóbbi szerencsére ma nem volt a vizsgán.
Na és akkor most már tényleg a vizsgáról. :)
267 vizsgázó jelentkezett be, ha jól számoltam (összesen 6-an voltunk fehérek). Nem mindenki jött el. Az egész jól meg volt szervezve, flottul zajlott. Egy tornateremben voltak felállítva a műanyag asztalok székekkel. Mindenkinek külön. Az asztalon egy cetli a fényképünkkel, nevünkkel stb. Mindenkit egy segítő kísért az asztalához. Tökéletes volt a hangosítás, legalább 10 hangszóróból szólt a szöveg, mindenhol nagyon jól lehetett hallani. Nem is jelentkezett senki, hogy hangosabb legyen, vagy bármi egyéb baja volna.
A következő pár sor nagyon szerénytelen lesz, a eredmény kézhezvétele után, lehet meg is bánom.
A listening alatt végig tudtam koncentrálni. Nem volt nehéz a szöveg, és a tesztlap sem. Semmi extra akcentus nem volt szerencsére. Úgy gondolom, talán 5 olyan válaszom lehet, ami nem jó, annak is egy része a helyesírás miatt.
Readingen elés sok olyan feladat volt, ahol a szövegből kellett kikeresni szavakat-kifejezéseket és azokat beírni egy összefoglalóba. Itt ugye a helyesírás nem lehet gond, hiszen csak másolni kell, és ha nyelvtanilag nem illik oda a kiválasztott rész, akkor az nem jó. Nem olvastam el a szövegeket. Arra koncentráltam csak és kizárólag, hogy a kérdésekre válaszoljak. Persze átfutni át kellett a őket, de nem minden egyes szót olvastam végig mindegyikből. Egy olyan kérdés volt, amit nem értettem, ott tippeltem a válaszokból, 25% esélyem van, hogy jót írtam be. A szövegeket és a kérdéseket is könnyűnek találtam, szintén kb 5 pontot veszthettem érzésem szerint. Jó negyed órával az adott idő előtt végeztem.
A writingot gyakoroltam annyit, hogy tudtam, a gondolataimat össze tudom szedni gyorsan, és lesz időm arra figyelni, hogy olvashatóan írjak. Így is volt. A levelet és az esszét összesen 40 perc alatt írtam meg. Átolvastam kétszer, belejavítottam, szórendet cseréltem, beszúrtam még egy-egy szót, és észrevettem, hogy három helyett négy bekezdést sikerült rittyentenem, amiből az egyik túl rövid lett, hát összekötöttem a következővel. Mindezek ellenére nem tudom, hogy sikerült. Mivel összesen két esszémet javította tanár, az az összes visszajelzés, amit valaha kaptam. Azért remélem, hogy 6-ot ér.
A szóbelire sokat kellett várnom. Volt 4 órám. Teljesen véletlenül egy osztálytársam is akkor vizsgázott (másik iskolából jött, így csak nemrég találkoztunk), és bár soha ezelőtt nem beszéltünk egymással, most két óra hosszat dumáltunk, hogy teljen az idő. Az ő vizsgája volt előbb. Ki volt függesztve, hogy ki mikor, melyik teremben vizsgázik, amit meg is néztem ügyesen, majd egyszer még visszamentem, és láttam, hogy ár van írva kézzel, másik teremben leszek, de ugyanakkor. A vizsgáztatóm egy hölgy volt. Előttem csupa ázsiai, gondolom nem egyszerű akcentussal, szóval én így a vége felé felüdülés lehettem. :) Pont tegnap beszélgettem az egyik kollégámmal arról, hogy milyen fontos a magabiztosság és a szemkontaktus. Az előbbivel nem volt gond, a másodikra jó 5-7 perc után figyelmeztettem magam. Olyan témát kaptam, amiről nem igazán tudtam beszélni, ezt el is mondtam az elején, aztán elmeséltem egy vicces történetet, amin nevettünk. Jó hangulatban telt a vizsga. A vizsga után, mikor már kikapcsolta a diktafont, mondta, hogy jó volt velem beszélgetni, és kérdezte, melyik suliba járok, mert nagyon tetszett neki, hogy szeretem a sulit, és ő is egy ilyenben tanított. Lehet, hogy mindenkinek hasonlókat mondanak, nem tudom, egyrészt azt nem hallottam, és én is most voltam először, de azt akarom hinni, hogy jó benyomást tettem, és jó jegyet fogok kapni.

És a csavar a végére. A nagy izgalmamban, hogy elsőre odataláltam, és parkoló is volt, meg minden, égve felejtettem a kocsi lámpáját, ami le is szívta az aksit nullára. Szerencsémre egy ismerősöm nem messze lakik, felhívtam és segítséget kértem. És otthon volt, és jött és negyed óra múlva járt a motor. :)

Aki időt nyer, életet nyer

Ennek a közmondásnak a szellemében élek most.
Aláírtam egy petíciót, melyben azt kérjük, hogy napolják el a változások bevezetését annak átgondolatlan pontjait hangsúlyozva. Ha meg is történik, engem nem fog érinteni.
Jó ideig alig aludtam, mert rágtam magam a most mi lesz, hogy fogok boldogulni, itt maradni kérdésen. Így, három hét elteltével kezd oldódni a görcs bennem.
Egyelőre az IELTS-re koncentrálok, majd az ideiglenes lakosi vízum kritériumainak való megfelelésre. Ez nem lehet túl nehéz -elvileg. Aztán jön a munkakeresés valami nagyobb konyhán. Vagy találok vagy nem (és ha igen, fizetnek-e annyit hogy megéljek belőle, főleg, ha rugalmasan, mindig máskorra osztanak be, tehát lehetetlen dolgozni mellette máshol is). Egy ideig az volt a fejemben, hogy most sokan hazamennek, feladják, azok a munkahelyek megürülnek, de jó, akkor több jut nekem. Igen ám, de nem azok adják fel nyilvánvalóan, akiknek jó helyük van. Hülyék lennének, ha csak az angoljuk nem annyira gáz, hogy amiatt muszáj.
Nem adom fel, mindent meg fogok próbálni, de ha nem megy, Anglia még mindig ott van.
A helyzet komolyságát és a kétségbeesést mutatja, hogy ketten ajánlottak pénzt azért, hogy feleségül vehessenek, és így az én vízumomon maradhassanak még 2,5 évet. Az egyik ajánlat 20 ezer dollárról szólt. Ő azóta azt hiszem már el is hagyta az országot.
Annyi minden történhet még, míg itt vagyok. Szeretek előre tervezni és látni, hogy milyen lépéseket kell megtennem a céljaim eléréséhez, na ez nem megy most és a bizonytalanság a legrosszabb.
Uh, ez nagyon negatívra sikeredett, pedig azért én bizakodó vagyok. :)

Születésnap Cairnsben

Egy kedves barátom november vége felé Cairns-be költözött és december közepén hirtelen felindulásból meghívott, hogy töltsem nála a karácsonyt (ami egybeesik a szülinapommal). Én meg örültem, és meg is vettem a jegyemet másnap. Így esett, hogy itt-tartózkodásom 15. hónapjában láttam valami mást is Ausztráliából mint Melbourne-t és közvetlen környékét.

24-én mentem és 27-én már jöttem is vissza. Sajnos a barátom végig dolgozott 12-15 órákat, szóval sem ereje, sem ideje nem volt velem foglalkozni. Ahogy hazajött csak nézett ki a fejéből szegény. :(
Én viszont kimentem a Nagy Korallzátonyhoz és együtt úszkáltam a halakkal. Fantasztikus élmény volt. Pont olyan, mint amit a dokumentumfilmekben lát az ember. Kristálytiszta az óceán, jó mélyen lelátni.A halak színpompásak és ugyan simizni nem engedik magukat, nem zavarja őket, hogy a sok hülye humanoid ott úszkál köztük és gyönyörködik bennük.
Becsatangoltam a várost, ami nem különösebben nehéz, mivel elég pici. Mivel anyagi lehetőségeim szűkösek, az esőerdőbe nem mentem el. A 3-ból egy nap esett, akkor mezítláb mászkáltam 2 órát a langyos esőben. :)
Szép volt és elég is volt. Cairns nem fehér embernek való. Otthon sem bírtam a párás meleget, de ami Cairnsben van, az gyilkos. Szegény barátom a száraz meleget sem bírja és komolyan aggódom, hogy a munkatempója mellett fél éven belül kikészül. Már most mondogatja, hogy utálja Cairnst. :(

A kép a hajón készült két uszi között.

További képek itt.

Változások a bevándorlásban

Mielőtt kijöttem tisztában voltam vele, hogy Ausztrália bármikor önkényesen megváltoztathatja a bevándorlási szabályait. Nos, két ilyen módosítás történt, ami érint engem.
Az egyik a nyelvi szint felemelése volt 5-ről 6-ra. Ez nem okozott volna különösebb problémát. Úgy készültem, hogy akkor 7-est kell elérnem, és egyenes az út a PR-hoz.
Nos ezt az egyenes utat elvágták.
Januártól új rendszer kerül bevezetésre. Egyáltalán nem lehet közvetlenül PR-ra pályázni. Először ideiglenes lakosi vízumot kell kapnom 18 hónapra, majd a 18 hónapból minimum 12-ben a szakmámban kell dolgoznom teljes munkaidős állásban egy olyan helyen, ami a kedvemért hajlandó leszerződni a hatóságokkal. A hatóság (szakmaelismertetési) bármikor kijöhet ellenőrizni, hogy minden rendben megy-e, naplót kell vezetnem a munkámról stb. És ebben már komoly gondjaim adódnak. Én szeretek főzni. Nem is megy rosszul. De piszok lassú vagyok!!!! Ezt gyakorlattal nyilván le lehet küzdeni valamennyire, de ahhoz találnom kell egy helyet, ahol foglalkoztatnak. Ja és természetesen legális munka kell legyen, minimálbérrel, vagy annál jobbal.
Az egyetlen pozitívum, hogy nem kell 7-es IELTS, így elég a 6-os is. Ide most betűznék egy kesernyés mosolyt, ha lenne olyan smile-m.
Szóval a hír örömére tegnap beruháztam egy üveg Baileys-be és jól meg is húztam. 15 éve voltam utoljára részeg, ideje volt megint. :D
Kezdhetek gondolkodni "B" és "C" terven.

Bolond időjárás

Na, ha valamit nem szeretek itt, az a szeszélyes időjárás.
Vasárnap még egy szál strandkendőben lófráltam itthon, ma meg a pulcsi sem elég, takaróba burkolózva ücsörgök a gép előtt, a hősugárzó is be van kapcsolva. Brrrr:(

Ez az utolsó hét a suliból szünet előtt. Bevezettek egy jelképes jutalmat azoknak a tanulóknak, akik jól teljesítenek. Minden osztályban, minden negyedévben egy diák kapja meg. Ez egy oklevél, semmi ceremónia, csak bejön az egyik vezető az iskolából, és átadja az osztály előtt. Nem a diákok választják egymás közül, hanem a tanár döntése.
Ma kaptam egy ilyet. :)
Ebben az osztályban mondjuk nem nagy kihívás a legjobbnak lenni. Februártól át is kértem magam egy másik osztályba, ami remélhetőleg jobban megfelel majd. Meglátjuk.

Változom

Jó, tudom ez nem újdonság, mindenki változik. :) De én érzem és látom magamon.
A kövérség olyan, mint az alkoholizmus. Attól, hogy lefogysz, fejben még kövér maradsz (pláne 20 év kövérség után). No, ez a tézis megdőlni létszik. A héten előfordult, hogy mikor hazajöttem munkából, nem volt itthon kaja és én lusta voltam, komolyan gondolkodtam azon, hogy akkor most 2 napig nem eszem (addigra egy már eltelt), de nem megyek ki vásárolni. Aztán megerőltettem magam, és azt a kétszer 10 perc sétát rászántam a bevásárlásra és csináltam resztelt májat. Nyami lett. Mostanában már ritkábban látom magam kövérnek a tükörben is. Szóval ez az önkép átformálódás sínen van. :)
Kb 4 hónappal ezelőtt találkoztam egy különleges emberrel. A vele töltött idő és telefonbeszélgetések elkezdték átformálni az életem. Egyre inkább kezdek a magam kedve szerint élni és nem mások elvárásainak megfelelni. Sokkal inkább kiállok magamért, és ez felszabadít. Sajnos ezt nem túl diplomatikusan teszem időnként, ezen még dolgozni kell.
Egyre többet mosolygok (ez egyáltalán nem volt jellemző rám), nyitottabb vagyok. Olyannyira, hogy az osztálytársaim egy része is észrevette és kérdezgették, hogy mi van. :) Szóval az életminőségem változik. És ennek nagyon örülök.
Minden a lehető legnagyobb rendben van. :)

Update

Ahogy belecsúsztam a hétköznapokba, egyre ritkábban írok. Nem nagyon van miről.
A sulinak kijött egy új prospektusa, annak az én osztályom van a hátulján. A suliban is kitettek a falra két képet rólunk, sőt a honlapjukon is a slideshow egyik képén ott vagyok. :)Jogdíjat kéne kérnem a rólam készült képek felhasználásához. :D
Bejelentkeztem a nyelvvizsgára. Azon a napon, ami nekem leginkább megfelel a belvárosban nincs vizsga, úgyhogy vezetnem kell majd, de legalább az utat ismerem arrafelé. :)
A suliban most szerepjátékozunk. Álláshirdetést kellett írni, begyűjteni 2 önéletrajzot az osztálytársaktól, felhívni az egyiket, megbeszélni vele egy interjú-időpontot, majd az interjút is le kellett bonyolítani. Volt olyan osztálytársam, aki még soha nem volt állásinterjún. Én voltam már mindkét oldalon, előnyből indultam. :)
Megérkezett a nyár. 30+ fok van odakint. Tegnap kicseréltem a téli takarómat nyárira.
Mostantól nem arra kell minden energiámat fordítanom, hogy melegen tartsam magam, talán tudok magamra szedni egy kicsit.
Most, hogy nem kell nehéz dolgokat cipelnem magammal a suliba, nem állandóan farmer-edzőcipő kombóban járok. El is csodálkoztak, mikor elkezdtem szoknyát hordani. :)

Majdnem egy év

Az ilyen kerek fordulókon hajlamosak vagyunk összegezni. Én sem vagyok kivétel. Meg aztán történt is pár dolog, amit le akartam írni és most éppen van időm, energiám és kedvem.
Az iskolám első évét sikeresen teljesítettem. Bár a papírt még nem kaptuk meg - beletelik pár hétbe - minden követelmény letudva a szakképzett kukta/szakács képesítéshez. Jövő évben már nem főzünk, csak elméleti órák lesznek, ahol üzletvezetést meg fogalmam sincs miket fogunk tanulni. Az iskolai évem sikeres volt. Az átlagteljesítményem olyan 85-90% körül van. A legrosszabb jegyem 68%, a legjobb 100% volt.
A hotelban nagyon jól éreztem magam. A szakácsok látják, hogy ki az, akit tényleg érdekel a főzés, kit nem. Előbbivel foglalkoznak, utóbbi napokig hagymát pucol. Kellett vezetnünk egy naplót arról, hogy mit csináltuk. A tanár, aki a mi osztályunkat felügyelte, meg is volt lepődve, hogy én milyen sok mindent csináltam. Az én naplómat mutogatta mintaként. Sok időt töltöttem a főszakáccsal (illetve a helyettesével, az igazi főszakács nem főz), mindent megkóstoltatott velem, mutogatta, hogy mit hogy csinál, ha volt valami érdekes, hívott, hogy nézzem meg stb. Nem mindenki kedvelt, de nagy részükre jó benyomást tettem. Létszámstop van, így most senkinek nem ajánlottak munkát, de az önéletrajzom otthagytam, hátha később lesz valami. Az egyik fiatal szakáccsal összebarátkoztam, vele időnként találkozom a hotelen kívül, jó fej.
A házban most minden rendben. Az osztálytársam beszél velem, sőt. Kell neki a segítségem, úgyhogy teljesen normális. Annak még sok idő kell, hogy barátokká váljunk, nem is biztos, hogy valaha bekövetkezik.
Visszaköltözött az öreg is. Elég sok feltételt szabott neki a házinénim. Többek közt nem ihat, tisztelettel kell bánnia a nénivel és velem. Szóval most már hetek óta józan. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne. Bocsánatot kért tőlem, teljesen normálisan viselkedik. Úgy működik most a ház, mintha egy család lennénk. Na jó, nem teljesen, de közel. Ez jó. Egész olyan, mint mikor beköltöztem. Csak azóta megtanultam a szabályokat én is. A nyelvet viszont nem. :)
A súlyom eléggé ingadozik. 57kg-mal szálltam repülőre, 60kg-mal költöztem ide, most 53kg vagyok. Ez kicsit kevés, oda kell figyelnem, hogy egyek rendesen. Mivel vérszegény vagyok kicsit, most az is szempont, hogy vasban bő ételeket kell magamhoz vennem, nem üres kalóriákat. A marhahúst viszont úgy kell leerőszakolnom a torkomon, így nem könnyű. Majd túljutok ezen is.
A kocsit elvittem szerelőhöz (családon belül, a nénim unokaöccséhez hehe), aki azt mondta, haldoklik, hajtsam addig, míg be nem döglik, ő meg nyitva tartja a szemét, hátha befut valami, ami jó lehet nekem. Azért apróságokat csinált a kocsin, így most kevesebbet fogyaszt.
Eleinte féltem, hogy az angolom nem elég jó. Mostanra már írásban is bátran kommunikálok angolul. Az, hogy a suliban és a házban is csak angolul boldogulok nagyon sokat dobott a nyelvtudásomon. Nem vagyok perfekt. Lehet, hogy soha nem is leszek, de folyékonyan beszélek.
Volt a suliban egy olyan tanfolyam, amin megismertettek a nyelvvizsgával, amit tennünk kell. A tanár szerint (aki egyben vizsgáztató is), jó esélyem van arra, hogy a kívánt eredményt elérjem a vizsgán, amit február első hetére tervezek. Még nem írta ki az időpontokat az a centrum, ahova menni akarok, de naponta csekkolom. Van vagy 4-5 vizsgaközpont, de én a belvárosba akarok menni, mert szombat reggel 8-ra ott kell lenni és nem akarok vezetni. Kényelmesen, vonattal akarok menni. Csak semmi stressz. :) És azért akkor, mert egész január iskolai szünet, tudok készülni. Jól ki van ez találva. :)
Továbbra is jól érzem magam Ausztráliában. Minden olyan, amilyennek képzeltem, leírták, mesélték. Nincs kolbászból a kerítés, de ha valaki akar dolgozni, az tud. Itt a takarításból például egész jól meg lehet élni. Nem stresszes, nincs felelősség, és hoz a konyhára, mondjuk nem egy karrier :). Olyan munkát, amihez szaktudás kell, már nehezebb találni. Itt is működik az ismerősöm ismerőse ajánlotta dolog. Ez szerintem természetes. Persze, ha valakinek jó referenciái vannak, akkor nem kell hátszél. A szakács srác például egy hét után talált munkát nem is akármilyen helyen. Nyelvtudás nélkül viszont nagyon-nagyon nehéz boldogulni.
Ha olyasvalaki olvassa a blogot, aki a kijövetelen gondolkozik, annak azt tudom mondani, hogy egy jó középfokú nyelvtudás nélkül ne induljon el.

Kicsi beszél madzsar

Hát igen. Vannak dolgok, melyek sokkal előbb jutnak az eszembe angolul, mint magyarul, sőt olyanok is, amiket az anyanyelvemen nem is tudok. Ezek főleg az iskolával kapcsolatos dolgok. Főzési technikák, de például a hagyma vagy gomba neve is előbb ugrik be angolul. Meg olyan szófordulatok, amiket nap, mint nap használok, mint all right és ilyesmik. Vannak aztán olyanok, amik meg az istennek sem mennek angolul. Ilyen például az ugye kérdőszó használata. Általában észreveszem, ha magyar szavakat fűzök a beszédembe, de néha csak a csodálkozó tekintetekből. :)
Mindenki, aki életvitelszerűen külföldön él és többet beszél a másik nyelven, átesik ezen. Szomorú vagy sem, ez van.
Közel egy éve vagyok itt, és több mint 9 hónapja lakom nem magyar nyelvű környezetben. Ez idő alatt a nyelvtudásom sokat fejlődött. Elégedett nem vagyok és nem is leszek szerintem soha, sok tanulnivalóm van még, de jó úton haladok. Már csak akkor esik nehezemre a nyelv használata, ha fáradt vagyok, meg ha valami bonyolult dolgot kell elmagyaráznom.
A hotelbeli gyakorlatnak hamarosan vége. Már csak kétszer megyek. Létszámstop van, de az önéletrajzomat leadom, hátha belendülnek.
Beadandókat kell írnunk és egy ingyenes IELTS információs kurzuson is részt veszek. Nem mondanám, hogy unatkozom. Nem is bánom, de várom már a két hét suliszünetet. Azt hallottam, hogy a következő 10 hét nehéz lesz. Lehet, hogy csak azért, mert akkor már csak elméleti óráink lesznek, és ez általában jobban megterheli a diákokat, de az is lehet, hogy tényleg nehezebb az anyag. Hamarosan meglátom.

Töredezik a jég

Múlt héten volt osztály- és lakótársam szülinapja. Vasárnap bulit tartott, amire meghívott engem is. Maga a meghívás a "jöhetsz, ha akarsz" kifejezéssel történt, szóval tudtam, nem nekem szól, hanem a hülye szitunak, hogy úgyis a házban leszek, akkor már jobb, ha lent vagyok és nem megyek le a buli közepén szendvicset gyártani magamnak, vagy ilyesmi. Kicsit segítettem az előkészületekben a házinénik védőszárnyai alatt, majd este is az összepakolásban, mosogatásban, mikor már csak 4-en voltunk, házinéni nélkül. Mikor úgy gondoltam, már nem kellek, elköszöntem és feljöttem a szobámba. Kicsivel később bekopogott a srác, megköszönte a bort, amit kapott meg a segítséget. Teljesen le voltam döbbenve ettől a gesztustól. Azóta sem tudom hova tenni, mint ahogy azt sem, hogy újra köszön. A vizsgánkon egy csoportban voltunk (cukrászat), ott muszáj volt kommunikálni, egyébként a suliban továbbra sem beszélünk, itthon viszont jött már egy kis segítségért a házi feladatához.
Szóval lassacskán újra beszélő viszonyban leszek a ház minden lakójával.
Azért ez a négy hónap mosolyszünet nem lesz elfelejtve részemről, sokat kell még ahhoz tennie, hogy újra barátság-közeli viszonyunk legyen.
A vizsgáról majd írok a hét végén, amikorra remélhetőleg megszerzem a fényképeket is, amik készültek.

Langham

Az iskolámnak szerződése van a Langham Hotel, Melbourne-nel, hogy fogadjanak minket 128 óra szakmai gyakorlatra. Ebben a negyedévben ennek a gyakorlatnak az ideje van.
Az első 16 órámat a cukrász részlegen töltöttem és borzasztóan élveztem. Különösen a délután 4-5-től este 10-ig tartó időszakot, mikor a cukrászmesterrel kettesben voltunk csak a konyhán, így sokat tanulhattam. A "normál" cukrászokkal ellentétben ő egy csomó dolgot bízott rám. Jó-jó, hát lassacskán haladtam, de azért elkészültem mindennel. Jókat beszélgettünk és sokat kérdeztem. Jövő héten tartjuk a büfénket, ami a legnagyobb vizsgánk. Ott is a cukrászaton leszek. Addig még egyszer megyek a hotelba, és igyekszem majd kifaggatni a mestert, hogy a rám eső részt hogy is lehet igazán jól csinálni, mire figyeljek oda, ilyesmi.
Várom már a vizsgát is (szeretnék túl lenni rajta) és a következő alkalmat is, mikor a szállodába megyek. Néhányan úgy fogják fel, hogy ingyen dolgozunk nekik, én lehetőségként arra, hogy tanuljak és lássak egy igazán nagy konyhát működés közben. A többiek beszámolójából is úgy látom, hogy azokra akik akarnak és nem kétbalkezesek, bíznak komolyabb munkákat. Szóval jó ez. A tanulást továbbra is élvezem, jó eredményeim vannak, a tanárok általában szeretnek (teacher's pet vagyok). :)
Melbourne-t is szeretem, egyáltalán nincs honvágyam. Most, hogy az étterem, ahol dolgozom, bezárt 6 hétre, egy kis szabadidőm is van. Jól jön ez is. :)

Megvan végre!

Ma reggel elhozhattam végre az autómat. Közel 7 hetet kellett várnom rá. Amint hazaértem, egyből kötöttem is rá biztosítást. Sokkal halkabb, mint Vilma (a Suzuki), remélem nem lesz vele semmi komoly gond. Pótkulcsot is kaptam, nem fogom kizárni magam. A díler kicserélt rajta apróbb dolgokat. Egy vezeték volt törött, az ablakmosó tartálya szintén törött volt. Kaptam újabb aksit is. Kíváncsi vagyok, ez az autó hogy fog indulni hideg időben, meg egyáltalán, hogy viselkedik hosszú távon. Pillanatnyilag nagyon boldog vagyok, hogy megvan végre.
A dílernél azért azt nem hagytam ki, hogy átnézzem az összes papírt (a fontosabbakról fénymásolatot is kértem). A kocsi 2x volt road worthy-n ez idő alatt, mert az első lejárt, a regisztrációja tegnaptól egy évre szól, és azt a levelet is láttam, ami igazolja, hogy a kocsi átírható. Itt ki is derült, hogy bizony tudták, hogy a kocsi papírjaival gondok voltak, mert ebből a levélből láttam egy január 30-as keltezésűt is. Azzal nem számoltak, hogy 90 nap az érvényessége és 2-6 hét az újat beszerezni. Szóval e miatt csúszott ennyit a dolog (ismereteim szerint).

Mobil internet

Végül is a mobil internet mellett döntöttem annak ellenére, hogy a házinéni rábólintott arra, hogy a kábeltévéjére vegyek internetet. Ezzel most független vagyok mindenkitől. Sokkal nem kerül többe, mint amit eddig fizettem. Mondjuk lassabbnak lassabb, meg limitált is, de műxik.
Nem tudom más hogy van vele, nekem hideg van. Vettem már elektromos ágymelegítőt, hordom a télikabátom is és egy hősugárzót is beszereztem. Így ki lehet bírni azért. Mínuszok nincsenek, de itt is párás a hideg, mint otthon. A házban csak a földszinten meg a fürdőszobában van fűtés, a szobákba magától kellene betalálnia a felfelé szálló melegnek.
Szegény Suzukiban reggelre úgy besűrűsödik az olaj, alig akar elindulni. Attól félek egyszer majd tényleg nem indul és akkor bajban leszek. A saját kocsimat még mindig nem kaptam meg. Az újabb időpont, amit ígértek e hét vége. Kezd gyanús lenni ez a regisztrációs probléma sztori. Sokkal valószínűbb, hogy nem kapta meg a kocsi a roadworthy-t, és kell rajta dolgozniuk. Mivel addig is van mivel járnom, nem igazán aggódom a dolgon.

Internet problémák

Erőt vett ma magán az osztálytársam és hozzám szólt. Azt közölte velem, hogy lemondja az internetet egy hét múlva, újat köt, azt már nem használhatom majd. Ma órákat töltöttem a net böngészésével, hogy mégis milyen opció lenne az, ami megoldaná a problémámat.
Sokkal okosabb nem lettem. A telefonvonalat nem használhatom majd, mert azon lesz már egy ADSL, szóval vagy telefon+ADSL (+mobil) vagy mobil internet a lehetőség. Mindegyik drágább, mint a mostani helyzet. Az érdekes az, hogy azt a csomagot, ami most itthon van, nem is találtam meg.
Az internetforgalmamat monitorozom már egy ideje, 3-5 GB elég. Persze ebben nincsenek letöltések, csak szimpla használat.
Aki tud valami okosat mondani, az ne fogja vissza magát.
Ötletek, tippek megbízható szolgáltatókról stb. nagyon jól jönnének.
Előre is köszönöm.

Autóklub

Már ilyen tagságom is van. Na, nem mintha az lett volna az első dolgom, miután autóhoz jutottam, hogy belépjek. Az történt, hogy ügyesen kizártam magam a kocsiból. Pótkulcs persze nincs (a sajátomnál első dolgom lesz csináltatni egyet). Szóval fel kellett hívnom az RACV-t, ugyan segítsenek már ki szorult helyzetemből. Ezt azonban csak tagság esetén teszik. Szóval ott telefonon gyorsan be is léptettek. Persze a mobilomon nem volt annyi pénz, hogy ezt végéig beszéljem, félúton lemerült a kreditem, a házinénim telefonjáról fejeztem be. De legalább ezen is túl vagyok. Még biztosítást kell kötnöm, aztán készen leszek. Erősen remélem, hogy az után már csak a benzinre kell költenem egy ideig.

Autó szaga

Arról volt szó, hogy pár nap és felvehetem az autómat. Hívtak is, hogy mehetek érte, majd másnap, hogy mégse. Az történt ugyanis, hogy mikor ment a díler regisztrálni a kocsit, kiderült, hogy az előző tulajnak tartozása van rá, így nem lehet forgalomba helyezni. A procedúrára kb két hetet mondtak. Kérték, hogy menjek be, nézzek meg másik autót, mondtam, nekem az kell, amit kinéztem. De hát addig is járnom kell valamivel, mert a taxi bizony drága. És láss csodát, adtak egy autót addig is, míg az enyémet felvehetem. Azt hiszem, ennél korrektebb hozzáállás nem is kell.
Lassan egy hete autóval járok. Vettem és még veszek is vezetésórákat, de egyedül is vezetek. És élvezem. Több mint 8 éve van jogsim, és gyakorlatilag nem vezettem, mióta megvan. A saját és a kölcsön kocsi is automata. Ehhez ragaszkodtam. Dodzsemet mégiscsak könnyebb vezetni, mint egy manuális váltós autót. :) Meg hát annyi önkritikám van, hogy tudom, a váltókezelés (kuplungozás) sosem volt az erősségem, és akkor most finoman fejeztem ki magam.

Autó

Szombat este kinéztem a neten egy autót, ma elmentem a főnököm férjével megnézni, és meg is vettem. Kipróbáltuk, megnéztük, működik. Semmiképpen nem akartam egyedül menni, mert semmit nem értek az autókhoz, így engem úgy vágtak volna át, ahogy akarnak. Nem egy mai darab a kocsi, 23 éves, de viszonylag jó állapotban van. RWC és regisztráció van rajta egy évre. Majd szombaton mehetek érte. Valószínűleg előbb kész lesz a papírmunka, de nem tudok érte menni korábban. Viszont két vezetés-órát veszek a biztonság kedvéért. Azóta nem vezettem, hogy megszereztem a jogsim. Szóval: rettegj Melbourne! :)
Breaking news: Az öreg elköltözött!

Update

Na nem a Norbi féle, csak az életem menetéről.
Van egy kedvenc idézetem, amit sokat mondogattam magamnak kisebb problémák esetén. Most is, csak most mégsem teszek semmit. Így szól: A lustaság az, ami kínos helyzetekből nem enged szabadulni. Szóval még mindig ugyanott lakom (már fél éve, hogy repül az idő!), a helyzet változatlan, de most nem erről akarok írni.
Van egy új munkám, ami nagyon jónak tűnik, az egyetlen bökkenője, hogy messze van, autót kell vennem. Ez most az 1. számú projekt. Holnap megyek egy dílerhez, akinél kinéztem egy kocsit a neten.
A suliban tartottak egy próba IELTS vizsgát (csak listening és reading), az eredményem 6 és 7. Mindenféle készülés nélkül ez elég jól hangzik. Sajnos writing nem volt, pedig abból vagyok a leggyengébb. Sebaj. Arra jó volt, hogy belőjem magam. Augusztusban akarok menni előkészítő tanfolyamra, utána vizsgázni. Itt most kb 4 hónap a várakozási idő a vizsgára. Szóval hamarosan be kell adnom a papírom. Azért előbb beszélek a suliban a nyelvi részleg vezetőjével, hogy mit javasol. Aki javította a vizsgát, és a tanfolyamot tartja, az vizsgáztató egyébként, szóval nem lettünk fölépontozva. Mikor megnéztem az eredményt, meg hogy mi lett volna a helyes válasz, volt, ahol csak a névelő hiányzott, és nem adták meg a pontot, szóval szigorú volt. Viszont nem volt tétje. Nyomás alatt azért másképp működik minden.
Hát ennyi van. A suli és a munka körül forog az életem, más nem is fér bele. Sajnos, még a blogok olvasása sem. Teljesen le vagyok maradva. :(

Lakáskérdés

Kétszer beszéltem a házinénivel a legutóbbi bejegyzés óta a lakáskérdésről. Először mondtam neki, hogy elegem van, keresek szállást és megyek. Azt mondta, hogy nem örül, de ha úgy gondolom, menjek. Azt is hozzátette, hogy az én kiköltözésem nem befolyásolja, hogy az öregnek mennie kell. A családjából is többen megerősítették, hogy az öreg költözni fog. Ettől nem lettem sokkal boldogabb, nem győztek meg, viszont világos, hogy rajtam múlik, mikor megyek. Másodszor most hétfőn beszéltem vele, említettem, hogy nekem nem úgy tűnik, mintha az öreg nagy lakáskeresésben lenne. Nincs is. Ugyanis a fia keres neki lakást. Olyat, amit a srác megengedhet magának akkor is, ha az apja nem tudja fizetni, ami ugye bármikor előfordulhat az öreget ismerve. Addig is kerülöm. Félreértések elkerülése végett: nem miattam kell költöznie, hanem ahogy a volt feleségével viselkedik.
A fiával találkoztam mostanában, nem úgy tűnt, mintha a legkevésbé is hibáztatna bármiért. Szóval most várakozó állásponton vagyok. Nézem a hirdetéseket, de ha nem muszáj, akkor nem költözöm. Mivel én is alig vagyok itthon, viszonylag jól el tudjuk kerülni egymást.

Szállást keresek

Sokáig gondolkodtam, megírjam-e ezt a történetet, de úgy döntöttem, itt a helye.
Ádámtól és Évától fogom kezdeni, hogy teljesen érthető legyen, de azért nagyon hosszú nem lesz.
Szóval az alapszituáció a következő: Egy négy hálószobás házban lakom. A házinénivel (P), az osztálytársammal (A) és a házinéni elvált, alkoholista exférjével (D).
D történetesen használtautó-kereskedő, s mint ilyen természetesen megpróbált eladni nekem autót. Igyekeztem udvariasan nemet mondani és elmagyaráztam, hogy két oka is van, amiért nem veszek autót. Az egyik, hogy nincs rá szükségem, (iskolába vonattal megyek, dolgozni meg gyalog), másrészt amíg a sulira nem raktam össze a pénzt, nyilván nem fogok venni egy autót, amire nincs is szükségem. Erre felajánlotta, hogy támogatna engem anyagilag némi szexuális ellenszolgáltatás fejében.!!!! Azt hittem viccel egészen addig, míg másfél hét múlva nem kérdezte a válaszomat. Természetesen nemet mondtam, ezen nem kellett gondolkodni. Döbbenetemben és felháborodásomban viszont elmeséltem néhány embernek a sztorit. Ő ezt hónapokkal később visszahallotta. Azóta nem beszélünk. Ez alapvetően nem lenne gond. Egy, P-vel történő veszekedése keretében (nem ritka), viszont leordította az én fejemet is. Köpni-nyelni nem tudtam. Nem vagyok hozzászokva, hogy ordítanak velem.
Mint kiderült, felháborodott azon, hogy én hogy merészeltem, elmeséli az ő ajánlatát és P nővéréhez ment panaszkodni, hogy milyen sérelem érte. Vigasz helyett azonban csak jó lecseszték, hogy egyáltalán hogy fordulhatott meg a fejében ilyen gondolat, és nehogy már sajnáltassa magát, hanem tessék vállalni a felelősséget a tetteiért. Javára legyen mondva, egy percig nem tagadta (tudtommal) az ajánlatát.
Az ordítozós jelenet után (ez két hete volt) P elvitt magával, nem hagyott egyedül vele a házban. Állandóan viszont nem lehetek vele. Állítólag nincs mitől félnem, de akkor sem érzem magam biztonságban többé itt.
P-nek mondtam, hogy költöznék, azt mondta, ezek után az öreg költözik, várjak még pár napot. Ugyan tudtam, hogy csak időt akar nyerni arra, hogy lenyugodjak, de vártam. D-vel természetesen továbbra sem beszélünk, azonban, ha a közelben vagyok és hallom, egy megjegyzést azért elejt, miszerint: kurva. Az osztálytársammal meg élvezettel tárgyalják ki az újabb fejleményeket. Ma például azt, hogy elpanaszkodtam P-nek a kurvázást. Nem gondoltam, hogy figyelmeztetni fogja az öreget, hogy álljon le, de -sajnos- megtette, olajat öntve a tűzre.
Az én helyzetem tarthatatlanná vált, mielőbb mennem kell. Nem mert küldenek, hanem, mert kiutáltak. Apró adalék, hogy ahogy korábban írtam A-val is voltak egymással problémáink. Most ismét berágott. Azon túl, hogy nem hagytam lemásolni az egyik házimat, nem tudom, mit követtem el. A egyébként nem csípi D-t, de most összefogtak.
Vidám az élet. :(
Többen mondták férfi ismerőseim, hogy ilyesmit nem mond el az ember senkinek. Én azonban úgy gondolom, hogy pont ez a szőnyeg alá söprő, félrenéző magatartás az, ami lehetőséget ad, sőt bátorítja az ilyen magatartást. Ez a féreg legközelebb meggondolja, zaklat-e valakit. (Nem csak az ajánlat volt, időközben is több kisebb szexuális tartalmú megjegyzést kaptam.)
Hát ez van. Ha lesz erőm megírom ugyanezt angolul is.
Aki tud kiadó szobáról a 67-es villamostól nem nagyon messze, az kérem, segítsen.

Ünnepek

Múlt szerdán Pészahot ünnepeltem a családdal, tegnap meg Húsvétot a magyarsággal.
Múlt hétfőn egész nap főztünk a házinénimmel (jó, én főleg csak mosogattam), szerdán pedig munka után mentem a lánya házába ünnepelni. Az elejéről lemaradtam, így az imádkozás és egyéb hagyományok kimaradtak, de az étel finom volt.
Itt a házban most nem esznek kenyeret, semmi olyasmit, aminek egy kis esélye is lehet arra, hogy megkeljen. Tőlem nem várják el, hogy betartsam ezt a szabályt.
Tegnap egy templom hátsó kertjében tartottak Húsvétot a magyarok. Nem igazán tudom felmérni, hányan voltunk, de néhány százan biztosan. Voltak antikvár könyvek, magyar édességek, gulyásleves, töltött káposzta és lángos. Finom volt. A szervezéssel voltak problémák, de jól éreztem magam. Találkoztam pár ismerőssel és megismerkedtem néhány új emberrel. (Nem úgy van, hogy hétfőtől lehet újra húst enni?)
Ma reggel vettem zsemlét, sonkát, tormát, főztem tojást. Lett tőle húsvéti hangulat. (Máskor nem igen eszem tormát.)
A suliban szünet van most két hétig. Aztán kezdődik a második félév. Eszméletlen gyorsan rohan az idő.

Ejnye-bejnye

Kaptam enyje-bejnyét, amiért nem írok. Jogos. Pótolom.
A fontos dolgok közé tartozik, hogy pillanatnyilag heti 20 órát dolgozom az étteremben, amit nagyon szeretek. Kifejezetten szeretek dolgozni járni. Most csak helyettesítek valakit, még egy pár hétig.
A másik hír, hogy újra megfáztam, ez felülfertőződött, arcüreg-gyulladásba fajult. Szerencsére nem vagyok rosszul, nem vagyok lázas, csak az orrfújás, arcfájás van, ami kisugárzik a fogaimba. És csak egy oldali, szóval talán nem kell pépes étrendre átállnom, míg elmúlik a fájdalom. Viszont jó eséllyel fertőzök, szóval nem megyek senkit sem látogatni, pláne nem kisgyermekeseket.
Az osztály- és lakótársammal volt egy nagy harcunk, most fegyverszünet van. Különböző kultúrák együttélése nehézkes kicsit, ha mindkét fél büszke és makacs, mint egy öszvér, és marhára nem értik, a másik mit miért tesz és miért úgy, ahogy. Valahogy azért majd ez is megoldódik. Továbbra is szeretek itt lakni.
Van rádióm (az étteremből), szóval most már gyakorolhatom a listeninget. :)
A suli továbbra is jól megy. Kissé romlottak az eredményeim, ahogy mindenkinek, ugyanis szóltak a tanároknak, hogy vegyék vissza magukat, és ne osztogassanak olyan jó jegyeket. :( Az információ az egyik tanártól származik.
Egyébként jön az ősz. Az időjárás szeszélyes. Két nap majd' megfagytam, most meg megint 30 fok fölött járunk. Ehhez nem egyszerű hozzászokni. Azért nem kell megijedni, eszemben sincs hazamenni. Valahogy csak kibírom majd az időjárás szeszélyeit. :)

Bíztatás otthonról

Nemrég nagy telefonálást bonyolítottam az otthon maradottakkal. Egyrészt felhívtam a volt főnökömet, akivel nagyon jóban vagyok. Az volt az első kérdése, hogy honnan hívom. Hát igen, Angliából ugye megfutamodtam. Mikor mondtam, hogy még mindig itt vagyok, és jól érzem magam, megnyugodott, de azért még háromszor elmondta, hogy ne menjek haza, olyan rossz most otthon. Angliában három hónap után számoltam vissza a napokat, hogy mikor jövök már el onnan. London aztán már jó volt, de a sziget egy rémálom. Felhívtam anyukámat is, elmeséltem az előző beszélgetést, és mondta, hogy ő is érzi, hogy most minden rendben velem, most nem kell vigasztalni, erőt adni, hogy bírjam ki. Hát szóval így öt hónap után is jól érzem magam. Vannak persze időszakok, amikor kicsit magam alatt vagyok, de ezek hamar elmúlnak, és a jókedv dominál inkább.
Az idő félelmetesen gyorsan halad. A sulit szigorítják, aminek én személy szerint örülök, mert így lemorzsolódnak, akik nem bírják, és nem húznak vissza. Meglebegtették, hogy 5-ös helyett 6-osra emelik fel a szükséges IELTS szintet az itt tanuló diákoknak. Nekem a korom miatt egyébként is a 7-es a cél, így ez nem igen érint.
Minden osztálytársamnak a PR a cél. Egy olyan volt, aki saját bevallása szerint haza akart menni, de már ő is inkább maradna. Főleg az angol miatt, talán egy tizednek van esélye arra, hogy tényleg maradjon is. Sajnálom azokat, akiken látszik, hogy nincs semmi sanszuk, és mégis beleölik az álmukba azt a nem kevés pénzt, amit ez a suli jelent.
Mondom ezt úgy, hogy én sem látom még, hogyan fogok maradni. Nyilván a többiek is így vannak ezzel, egyelőre kivárnak, aztán majd meglátják.

:(

Ma reggel, mikor kiléptem a házból, láttam és éreztem a füstöt. A szél befújta a városba. Persze felhígítva. De hát én meglehetősen messze élek attól a környéktől, ahol a tűz ég, mégis erős volt a füst reggel. Nem tudom és nem is akarom elképzelni, hogy milyen lehetett átélni.
Tegnap az étterembe bejött valaki vacsorázni felkötött karral. A tűzben sérült meg. A szomszédja háza leégett, az övé megmenekült. A kettő között 10 méter volt a távolság.
Csütörtökön az egyik tanárunk mesélte, hogy a barátai fia meghalt a tűzben. Kirándulni járt a környéken, mikor kitört a tűz. Annyi ideje volt csak, hogy egy sms-t küldjön a szüleinek "I'm going to die. I love you." 22 éves volt, épp csak befejezte az egyetemet.
Eddig 181 holttestet találtak. Ez még nem a végleges száma az áldozatoknak. A tűzoltóság igyekszik kontroll alá vonni a tüzet. Arra készülnek, hogy még hetekig égni fog.
Egy embert letartóztattak gyújtogatás gyanújával. Az a tűz 21 áldozatot követelt. A marysville-i tűznél is valószínű, hogy gyújtogatás történt. Az a település gyakorlatilag megsemmisült. Csak ott több mint százan vesztek oda. A közvélemény a gyújtogatásért kiszabható büntetés szigorítását követeli.
Aki tud segít. Pénzzel, ruhával stb. Nálunk az iskolában jótékonysági hotdogvásár volt. A tévében csütörtök este egy olyan program ment, mint otthon az Aranyág. A kormány ígéretet tett, hogy újjáépítik a házakat.
Ausztrália összefogott a tűz áldozatainak megsegítésére.

Enyhülés

Ma már "csak" 35 fok van. A madarak felélénkültek, nem nagyra tátott szájjal hűtik magukat, repkednek és csivitelnek is. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert a házban is, a munkahelyemen is van légkondi. Naponta csak egy órát kellett kint töltenem (oda-vissza séta). Ez a jó tíz fok lehűlés nagyon kellett és nagyon érezhető. Remélem, a 40 fok feletti időszakot idénre letudtuk. Elég volt. Az emberek türelmetlenebbek, fáradtak, most talán tud majd mindenki pihenni éjszaka. Rengeteg hibaelhárítási munka van a hőség után. Oltani kell a bozóttüzeket, rendbe kell tenni a tönkrement síneket... Tegnap Melbourne-ben ingyen volt a tömegközlekedés, mert teljesen kiszámíthatatlan volt, hogy mi közlekedik, mi nem.

MELEG VAN!

Nagyon. Most már nekem is. "Csak" 35 fokig vagyok hitelesítve, de már napok óta 40 felett járunk. Fél óra sétára lakom a melótól. A 7,5 dl-es palackot jéggé fagyva viszem magammal, mire beérek, felolvad. Tegnap áramszünet is volt. Egy órát töltöttünk a konyhában légkondi és elszívó nélkül. Le is vettünk gyorsan mindent a tűzről, amit lehetett. :) Az hőmérő itt a jobb oldalt 48C fokot mutat. Délután egy órakor. Ez még megy felfelé.
A gyakorlatom a vége felé közeledik. Nagyon élvezem. Jövő héten kezdődik a suli. Azt is várom már nagyon. Kíváncsi vagyok az új tanárokra. A tananyagot tudom, mert megkaptuk előre a tematikát. Biztosan tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki előre olvassa a tankönyveket, de nem vagyunk sokan. :) Most van időm rá, hát miért ne tanulnék előre? Csak a saját dolgom könnyítem meg.
Már több, mint két hónapja lakom itt, és továbbra is tetszik. Voltak súrlódásaim az osztálytársammal, meg kellett szokni egymást. Más a hátterünk, a kultúránk stb, de most már elég jól kijövünk újra. Nem nagyon zavarjuk egymás köreit.
Ültettem citrommagot. Mikor felvágtam a citromot már csírás magokat találtam benne, hát gondoltam megpróbálkozom vele. A háromból egy már kidugta a tetejét a földből. 20 év múlva már talán teremni is fog. :)
Továbbra is élvezem Ausztráliát, örülök, hogy itt lehetek.

Szakmai gyakorlat

A suli két éve alatt 900 óra szakmai gyakorlatot kell összeszednem ahhoz, hogy aztán elismertethessem a végzettségem. Természetesen a munkaadók nem tolonganak a semmi gyakorlattal nem rendelkező tanulók után. Én sem tenném, valljuk be őszintén. Ennek orvoslására a következő megoldáskezdeményt ötlöttem ki. Most, hogy az étterem újra kinyitott, suli még nincs és nekem sincs semmi dolgom, bejárok segíteni a tulaj-chef-nek. Neki ez megéri mert van ingyen segítsége (amire egyébként nagy szüksége nincs), és meg kapok egy kis ízelítőt abból, hogy hogyan is működik egy éttermi konyha, és közben gyakorolok is. Mikor a suli kezdődik majd, ismét bele kell fognom munkakeresésbe, de addigra legalább halvány fogalmaim lesznek arról, mit kell egy konyhában csinálni, és ha behívnak egy próbanapra, akkor nem csak nézek majd, mint Rozi a moziban.

Deja Vu

Érdekes egy dolog ez. Kiskorom óta fordul elő velem (és nyilván mással is), hogy egy-egy élethelyzetben rádöbbenek, ez már megesett velem egyszer. Nem nagy dolgok: egy beszélgetéstördék, egy séta stb. Az utóbbi két hétben kétszer fordult elő velem ilyesmi, pedig évek óta nem tapasztaltam. Kíváncsi vagyok mi és mikor lesz a következő.
Most, hogy már 2 hete nincs net, kicsit honvágyam van. Magyar híreket akarok olvasni, tudni, hogy mi folyik otthon, mi foglalkoztatja az embereket. Úgy érzem magam, mint aki alól kihúzták a széket. Szóval most, mikor ezt a bejegyzést feltöltöm, egyben a hírportálokat is meg fogom látogatni. És megnézem a maileimet, és bejelentkezem az iwiw-re és a facebookra is. Irgum-burgum. Mintha a fél karom hiányozna a net nélkül. Erre mondják, hogy függő. Talán kezeltetnem kellene magam. :) Bár, ha ez az egyetlen "káros" szenvedélyem, az még elmegy, nem?
Sok érdekes dolog nem történt egyébként. Az év utolsó két napján alaposan megfáztam, nyomtam az ágyat pár napig. Most már jól vagyok, a köhögésnek meg a rekedtségnek kell még egy kis idő, mire elmúlik, de ez már semmiben nem akadályoz.
Jövő héten nyit az étterem, végre lesz elfoglaltságom, na meg bevételem. A suliszünetből 3 hét van még hátra. Pár osztálytársammal találkoztam, de nem nagyon jellemző a gyakori összejárás. A 6-os kis brancsunkból 4-ünknek 3 héten belül van a szülinapja. 3 ünneplésen már túl vagyunk, a negyedikkel egyelőre nem tudom, mi lesz.
Unaloműzési szándékkal a tenkönyveimet is elővettem, sőt tanultam is. Ami tankönyvet megkaprunk, és a következő tíz hétnak anyaga lesz, azt el akarom olvasni előre. Vannak olyan dolgok, amikről még soha nem hallottam, és olyanok, amikről már látom, hogy biflázós lesz (pl melyik krumplifajta mire jó, a nyomdázáson túl). Igyekszem értelmesen és élvezetesen felhasználni a rendelkezésemre álló szabadidőt.
Net egy hét múlva lesz, de addig is lehet kommentelni!

Elvonási tünetek

Ausztráliában nem igen van korlátlan internet elérés. Ahol lakom, ott 50GB-os a havi limit. Nos, az 50 GB nem sok, ha valaki le sem száll a torrent oldalakról.
Ez történt nálunk is. Mivel én ingyen használom az osztálytársam net-ét, nem töltögetek semmit, ő viszont annál inkább. Most 3 hétre visszavették a sebességet. Engem meg megkért, hogy lehetőleg ne csatlakozzam fel, amíg újra használható nem lesz a net. Szóval most megvonáson vagyok. Az internet kávézók elég drágák, úgyhogy gyakran nem járok, de a leveleket azért csak meg kell nézni időnként.
Szóval most szünet lesz a blogban.
Addig is leírom az eddig történteket:
A karácsony eltelt. Én örülök, hogy végre nem kell ünnepelnem. A szentestét egy buliban töltöttem, ahova a háziak vittek. (A fiuknak kávézója van, ők tartottak bulit a személyzetnek), másnap az egyik osztálytársammal mentem el inni. míg ő italokért ment, nekem hódolóm akadt, aki szerencsére volt annyira józan, hogy lelépett, mikor az italok megérkeztek. Karácsony második ünnepe péntekre esett, és hanuka is van, így azt zsidó módra ünnepeltük. Jó érzés, hogy bevontak az ünnepükbe. A szombat kimaradt lumpolás ügyileg, de vasárnap egy osztálytársam szülinapi bulija volt, ahol aztán ismét belehúztunk. :) No, azért ne tessék azt gondolni, hogy alkoholistává váltam. :P
29-én vettük a kis batyunkat és lelátogattunk Philip Islandre. Nem pingvinnézőbe mentünk, hanem a házinéni lányának családját látogattuk meg. Nagy a család, 4 gyerkőc van, mind 6 év alatt. Nem kicsit szedték szét az apartmant, ahol a szállásuk volt. Nekem sajnos nincs érzékem a gyerekekhez, nem tudok mihez kezdeni velük, de ezt ők (mármint a gyerekek) vagy nem vették észre, vagy nem érdekelte őket, mert hozzám is jöttek játszani, magyarázták, hogy ki a jó és ki a gonosz a spiderman-ben, úsztunk együtt az uszodában, jól elvoltunk. A második nap estére azért már kicsit elég volt a nagy családból. :D Haza is jöttünk, mert a többiek ma mentek dolgozni reggel.
Nekem most nincs munkám, mert a szállodába nem hívnak (magánban megírom a sztorit, ha valakit érdekel), az étterem meg bezárt 3 hétre. Sok étterem bezár az ünnepekre. Ezt onnan tudom, hogy elmentem melót keresni és alig volt valami nyitva.
Soha nem gondoltam volna, hogy a harmadik nyelv, amit elkezdek majd tanulni, az a héber lesz, de mivel körülöttem főleg ezt beszélik, muszáj tanulnom. Nem iskolában, csak ami ragad. Ha egy szót gyakran hallok, megkérdezem, mit jelent. Aztán egy post-it-en kiragasztom a falra, hogy ne felejtsem el. Nem sok van eddig, de lesz majd több. :)
Ma este (szilveszter) lesz még egy buli, az étterem személyzete jön össze a tulaj házában. Holnaptól igyekszem ismét jó kislánnyá válni és nem lumpolni annyit. :D
Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!

Ünnepek

Mindenkinek nagyon kellemes ünnepeket kívánok!

Vásárlás

Mint írtam, már csak olvasólámpák és kisebb apróságok hiányoztak a szobámból. A mai napot rááldoztam ezek beszerzésére. Valóban a napot, mert 6! órámba került a kiruccanás az IKEA-ba. Ebből az utazás 3 óra volt, az ebéd 1. Mivel úgysem volt más dolgom, nem bántam, hogy a vasárnapom vásárlással telt.
A választék ugyanaz, mint Magyarországon, az árak annyival magasabbak, amennyivel meszebb kell szállítani. (Svédországból kiindulva.) Az utazásom előtt vettem otthon egy kispárnát, hogy kényelmesebbé tegyem a repülőutat, meg ki tudhatja mikor jön jól alapon. Otthon 140 Ft-ot fizettem érte, itt $1.09 az ára.
Ahogy felértem az áruházba (egy nagy bevásárlóközpontban van), a Bogdanovits családba botlottam. Ha nem hallom meg a magyar szót, talán észre sem veszem őket. Megörültünk egymásnak, kicsit beszélgettünk, aztán elváltunk, mert ők már végeztek, indultak haza.
Mikor hazaértem, az egyik első dolgom volt bekapcsolni a légkondit. Na nem mintha nem élvezném a meleget, hanem mert múltkor megcsapta a fülem, hogy mérgesek rám, hogy nem kapcsoltam be, és mikor a többiek hazaértek, meleg volt. Szóval ma jó kislány vagyok és bekapcsoltam. :) Pénteken még pulcsiban meg kabátban mentem suliba, ma meg már 30 fok körül van a hőmérséklet. Melbourne időjárása meglehetősen szeszélyes. A télikabátomat azért még nem kellett elővenni. :)
Bár nem terveztem ünnepelni a karácsonyt, a háziak meghívtak egy kis összejövetelre 24-e estére. Legalább nem leszek egyedül a szülinapomon. :)
A szilvesztert pedig az étterem tulajánál töltöm a kollégáimmal együtt. Nem is emlékszem már, mikor voltam utoljára buliban szilveszterkor. Várom már mindkettőt. :)

Az utolsó gyakorlati nap

Csináltam képeket.
Itt lehet megnézni őket.
Jó szórakozást! :)

Új ágy

Kaptam új ágyat. Az úgy volt, hogy egy nagy, ámde meglehetősen kényelmetlen ágy volt a szobámban. Olyannyira kényelmetlen, hogy a harmadik éjszakámat inkább a földön töltöttem. Na, erre kicsit bemorcosodtak, mert hát hogy érezzem magam jól és otthonosan, ha a földön kényszerülök tölteni az éjszakáimat. Az ágy alját azon nyomban kipakolták a szobából. A matraccal nincs semmi gond, azon lehetett aludni. Viszont nem érték be a háziak ennyivel, vasárnap kaptam egy vadi új ágyat. Mondtam, hogy nekem kemény fekhely kell, szóval olyat rendeltek nekem. Most már sokkal több hely is van a szobámban, mert ez egy egyszemélyes fekhely. Éjjeliszekrény is elfér már. Hamarosan veszek olvasólámpákat és akkor már teljes lesz a komfort. :)

Az új szállás

Röviden: nagyon jó. Kiderült, hogy csak egy osztálytársammal lakom, kicsit félreértettem valamit. :) Jobb is így, mert így is másfélszer írok leckét. Egyszer a sajátomat, félszer meg az osztálytársét. Nagyon jól kijövünk, bár az első 3 nap az őrületbe kergettem, de már leszoktam róla. :) Nagyon segítőkészek (összesen 4-en vagyunk a házban). Mondtam, hogy nem jó az ágy, és a földön alszom, erre azonnal kivették az ágy alját, azóta csak matrac van, ami sokkal jobb, bár még mindig a föld a legjobb. Előbb-utóbb lesz másik ágyam is, tudják, hogy keményet szeretnék, és hogy nem kell dupla ágy. Az ágyas procedúra keretében mindjárt át is rendeztük a szobám, kaptam egy asztalt, széket, így most már nem kell görnyednem. Az egyik nap rá kell vennem magam, és vennem két asztali lámpát, akkor már teljes lesz a komfort. Nagyon csendes a környék, pedig csak 10 percre van a vonatállomástól. Szeretek itt lakni. Van egy nagy kert, hamarosan lesz bbq is. Kaját hozok haza én is a melóból, az osztálytársam is és a tulaj is, szóval majdnem csak az édességre kell költenem. :) Úgy gondolom, hosszú távon itt fogok maradni.
Csütörtökön vittem be a suliba paprikás csirkét nokedlival. A brazil és az egyik koreai osztálytársammal osztottam meg. A tanár is megkóstolta a nokedlit. A brazil lánynak annyira tetszett, hogy megkért, csináljak neki egy nagy adagot. :) Holnap meg kell csinálnom másfél liternyi nokedlit. :)
Tanulnom is kell. Kicsit el vagyok maradva (önmagamhoz képest). Szeretem előre elolvasni, hogy miről lesz szó a suliban, mert akkor jobban értem, miről magyaráznak a tanárok. Meg én is jobban tovább tudom adni. :)
Szóval minden rendben velem. lassan én is belekúszom a mindennapokba, és nem lesz sok újdonság, amiről írjak.
Továbbra is áll, hogy ha valakit valami érdekel, a commentben kérdezzen, igyekszem válaszolni.
Ja, és így nézünk ki a konyhában. :)

Költözés, barbeque

Bő 7 hét után elköltöztem. Sikerült a munkahelyemhez közelebb találnom szállást, az iskolához is közelebb van. Mivel az egyes zónában van, a tömegközlekedés is olcsóbb lesz. Egy családi házban van egy szobám. A gyerekek már kirepültek, így az ő szobáik felszabadultak, azokat adják ki. Két osztálytársammal lakom így együtt, ami külön jó.
Ma volt magyar bbq az egyik parkban. Sok olyan fiatal magyarral találkoztam ott, akiket eddig nem ismertem. Tegnap szakadt az eső, jég is esett, ma is meglehetősen borúsnak indult a nap. Délelőtt még nem is gondoltam, hogy végül elmegyek. Viszont mivel kellett vennem takarót, ki kellett mozdulnom új otthonomból és délutánra elfújta a felhőket is a szél. Nemcsak a felhőket fújta, hanem a papírtányérokat, de még azok tartalmát is. A hangulat jó volt, jókat beszélgettünk. Megyek legközelebb is.

Szállás, munka, bicikli

Az utóbbi két hétben szálláskereséssel (is) foglalkoztam. Néztem a neten a hirdetéseket és sorra kérdeztem az osztálytársaimat, hogy van-e ötletük. Az egyik koreai lány korábban ajánlott már szállást, akkor nem fogadtam el, mert drágálottam. Azóta tudom, hogy piaci ár volt.(Mielőtt kijöttem 120 dollárban maximáltam a szobára költhető összeget. Úgy számoltam, ez elég kell legyen egy normális szobára egy házban, amit több diák bérel. Nem elég.) Szóval ez a lány térült- fordult és hozott nekem telefonszámokat, sőt fel is hívta őket, hogy mikor tudom megnézni a szobákat. Ezek a belvárosban voltak. Nem önállóan béreltem volna, hanem ketten lettünk volna egy szobában. A múlt idejű feltételes módból kihallatszik, hogy nem ezek egyikében kötök ki. Szóval, mire visszaszóltam az egyiknek, hogy OK, már kiadták a szobát. Addig az volt az egyetlen tiszta lakás, amit láttam. Voltam még a mostanihoz közel, az is eléggé koszos volt, de a pálmát az a ház vitte el, ahol 3 gyerek van 4-8 évesig. A szoba, amit 120 dollárért kínáltak nagyon kicsi volt, két ajtóval, az egyik a házba, a másik a kertbe vezet, ablak viszont nincs. Valami kamraszerűségből alakíthatták át. A gyerekek neveletlenek voltak és akkor is tomboltak, mikor ott voltam. Szóval ez szóba sem jöhetett. Végül az egyik osztálytársam kinyögte, hogy náluk épp üresedik az egyik szoba, ha akarom, megnézem. És úgy is lett. Isi után egyből odamentünk, és tetszett, 140 dollár. Nagy szoba dupla ággyal, tiszta lakásban, közel az étteremhez, ahol dolgozom, és közel az állomáshoz, ahonnan suliba tudok járni. Szóval minden szupernek hangzik. Hogy pontosan mikor költözöm, azt még nem tudom, elvileg hétvégén, mikor a másik srác kiköltözik. A pontos napot majd megmondják.

Munka. Az étteremben kedden kell mosogató, mert valaki lemondta a péntekjét, és aki helyette a pénteket fogja csinálni, nem akar kedden jönni. Így lett nekem kedden este is melóm. Aztán pénteken szólt az egyik lány, akivel dolgozom, hogy a hotelban, ahol szintén dolgozik, keresnek szobalányt, és mivel ő már korábban ajánlott engem, most szóltak neki, hogy értesítsen, mert kell ember. Szombaton fel is hívtam őket, vasárnap már dolgoztam. Meg ma is, és szerdán is megyek. :) Ennyi melóval bőven megkeresem a fenntartásomhoz szükséges összeget. Ha félretenni nem is tudok, de legalább nem a hozott pénzt élem fel.
Nézegettem a térképet, hogy hogy jutok el oda a mostani lakhelyemről és hogy a következőről. Arra jutottam, hogy jó lenne egy bicikli. És láss csodát, valaki a lomtalanításkor kitett két biciklit (egy női és egy férfi) az utcára. Naná, hogy lecsaptam rá. Működőképes bicaj, csak rég nem használták. Lemostam, felfújtam a kerekét, már csak meg kell olajozni, venni sisakot, valami lámpát (el ne üssenek) és/vagy láthatósági mellényt.
A suliból 4 tantárgy eredményeit tudom már. Az elsőről írtam, az 84% lett, a többi emelkedő értékben: 86, 90, 100. A suli jól megy. :)

Tenger

Tegnap nagyon szép idő volt, így lementünk a tengerpartra. Melbourne egy öbölben fekszik, így óceánnak sajnos nem lehet mondani a vizet, amit láttam. Mielőtt elindultunk, jó alaposan bekentem magam 30+ -os napvédő krémmel, ami jól is jött, mert bár csak 28 fok körül volt, 32-nek éreztem, és a nap égetett. Felnőtt embernek, ha nem különösen fényérzékeny a bőre, elég is ez a napvédő faktor. (Így tavasszal legalábbis.) Szóval nem égtem le. Éreztem, hogy éget a nap, de csak színt kaptam kicsit, fájdalommal egyáltalán nem járt. Kb 2 órát töltöttünk sétálással. A vízpartot még nem kezdték meg megtisztítani a nyári szezonra, tele volt partra vetődött hínárokkal és kagylókkal. Miután a strandot végignéztük, a kikötőhöz indultunk. Persze nem hajókázni, csak nézelődni. Egy hosszú mólón tudtunk besétálni vagy 2-300 métert a parttól. Ezen a mólón sok horgásszal is találkoztunk. Egyetlen megkötést láttunk csak kiírva. Sneppert nem lehet 28 cm-nél kisebbet kifogni, egyszerre max 10 darabot szabad és a 10-ből max 3 lehet 40cm-es vagy nagyobb. Egyetlen más halfajra nem volt ilyesmi meghatározva. A horgászok figyelmét felhívták arra, hogy az elhagyott damilokba a madarak beleakadhatnak, és a halálukat okozhatják. Sajnos találtunk elég sok olyan hosszú damilt, amiről írtak. Viszont összeszedtük őket társadalmi munkában. :)
A mólóról láttam kisbb halrajokat. Kisebb halakból kisebb rajokat. :) Láttam még néhány magányosan úszkáló barna-drapp halat (ők olyan 20-25 cm-esek voltak), egy lepényhalat úszni és beásni magát a homokba, rengeteg tengeri csillagot. Ezek nagy része az USA-val szimpatizál, mert ötágú fehér csillagok voltak többnyire. :) És ráküregeket láttunk még. Sajnos a rákok nem voltak aktívak, így őket nem tudtuk megfigyelni.
Nagyon jól éreztem magam, jó volt a napsütésen lenni.
Délután-estefele még meglátogattuk Benedeket, illetve főleg Ágit. Jót beszélgettünk, majd hazatérve a nap aktív részét BBQ sütéssel zártuk. Illetve én csak az evésben vettem részt, mert az otthoniakkal épp akkorra beszéltem meg skype-olást előzőleg.
Hát ennyi volt a tegnap. Egy nagyon jó nap. :)

Lustaság fél egészség

Annak, hogy nem frissül gyakrabban a blog, semmi egyéb oka nincs, mint hogy lusta vagyok.
Még úgy-ahogy történnek is velem dolgok. Szóval nyugodtan lehet nyaggatni.
Kedden megkaptuk az előző heti teszt és az első heti gyakorlati óra utáni értékelést. 84%-ot értem el. Kedden nyomtattam pár önéletrajzot, és nyakamba vettem azt az utcát, ahol péntekente dolgozom. Egy magyar étterembe adtam be a jelentkezésem, és két aussie működtetésű étterembe. Ez utóbbi kettőbe be is hívtak. Szombaton és vasárnap kellett volna mennem, de a szombatit lemondták, mert két új lett volna, és azt egyidőben nehéz betanítani. Utólag nem is bánom, mert a péntek hosszúra sikeredett, de ez másik történet. Ma (vasárnap) 10-re kellett mennem. Ott voltam már jóval előbb. Bemutatkoztam, átöltöztem az egyenruhába aztán nekikezdtem annak, amit mondtak. Narancsot kellett pucolnom egy nagy bárddal, gombát szeletelni, kissé még fagyos kenyeret felvágni, és mosogatni. Elég lassú és bénácska voltam. Gondoltam rá, hogy viszem a saját késeim, és jól is jöttek volna. Most már mindegy. Délben hazaküldtek azzal, hogy majd kedden hívjam őket. Szóval ez nem jött össze.
A másik meg még nem tudom, majd kedden oda is telefonálok, hogy a szerda jó-e nekik próbanapra.
Pénteken sokan voltak az étteremben. 11-kor végeztünk, elindultunk haza. 2 villamos is elment, mielőtt elindultunk, így nem nagyon reménykedtünk abban, hogy hamar jön harmadik. Pár megállót sétáltunk, aztán felszálltunk egy villamosra, ami a következő megállóban le is robbant. Ismét elindultunk gyalog, erre szólt a munkatársam telefonja, a tulaj hívta, hogy és ottfelejtettem az enyémet. Visszasétáltunk, megkaptam, majd kocsival elvittek minket a vonathoz. Szerencsére arra nem kellett már sokat várni, de majdnem háromnegyed 1 volt, mire hazaértem.
Pénteken egyébként megint tesztet írtunk. Ezúttal elméletből. Összefutottam a tanárral tanítás után, elárulta, hogy hibátlan lett. Mondjuk az egyik kérdésbe besegített a mellettem ülő, én meg hagytam aztán őt lesni. :) Ez a teszteredmény a jegybe 20%-os súllyal esik, szóval sokat nem jelent.