Születésnap Cairnsben

Egy kedves barátom november vége felé Cairns-be költözött és december közepén hirtelen felindulásból meghívott, hogy töltsem nála a karácsonyt (ami egybeesik a szülinapommal). Én meg örültem, és meg is vettem a jegyemet másnap. Így esett, hogy itt-tartózkodásom 15. hónapjában láttam valami mást is Ausztráliából mint Melbourne-t és közvetlen környékét.

24-én mentem és 27-én már jöttem is vissza. Sajnos a barátom végig dolgozott 12-15 órákat, szóval sem ereje, sem ideje nem volt velem foglalkozni. Ahogy hazajött csak nézett ki a fejéből szegény. :(
Én viszont kimentem a Nagy Korallzátonyhoz és együtt úszkáltam a halakkal. Fantasztikus élmény volt. Pont olyan, mint amit a dokumentumfilmekben lát az ember. Kristálytiszta az óceán, jó mélyen lelátni.A halak színpompásak és ugyan simizni nem engedik magukat, nem zavarja őket, hogy a sok hülye humanoid ott úszkál köztük és gyönyörködik bennük.
Becsatangoltam a várost, ami nem különösebben nehéz, mivel elég pici. Mivel anyagi lehetőségeim szűkösek, az esőerdőbe nem mentem el. A 3-ból egy nap esett, akkor mezítláb mászkáltam 2 órát a langyos esőben. :)
Szép volt és elég is volt. Cairns nem fehér embernek való. Otthon sem bírtam a párás meleget, de ami Cairnsben van, az gyilkos. Szegény barátom a száraz meleget sem bírja és komolyan aggódom, hogy a munkatempója mellett fél éven belül kikészül. Már most mondogatja, hogy utálja Cairnst. :(

A kép a hajón készült két uszi között.

További képek itt.

Változások a bevándorlásban

Mielőtt kijöttem tisztában voltam vele, hogy Ausztrália bármikor önkényesen megváltoztathatja a bevándorlási szabályait. Nos, két ilyen módosítás történt, ami érint engem.
Az egyik a nyelvi szint felemelése volt 5-ről 6-ra. Ez nem okozott volna különösebb problémát. Úgy készültem, hogy akkor 7-est kell elérnem, és egyenes az út a PR-hoz.
Nos ezt az egyenes utat elvágták.
Januártól új rendszer kerül bevezetésre. Egyáltalán nem lehet közvetlenül PR-ra pályázni. Először ideiglenes lakosi vízumot kell kapnom 18 hónapra, majd a 18 hónapból minimum 12-ben a szakmámban kell dolgoznom teljes munkaidős állásban egy olyan helyen, ami a kedvemért hajlandó leszerződni a hatóságokkal. A hatóság (szakmaelismertetési) bármikor kijöhet ellenőrizni, hogy minden rendben megy-e, naplót kell vezetnem a munkámról stb. És ebben már komoly gondjaim adódnak. Én szeretek főzni. Nem is megy rosszul. De piszok lassú vagyok!!!! Ezt gyakorlattal nyilván le lehet küzdeni valamennyire, de ahhoz találnom kell egy helyet, ahol foglalkoztatnak. Ja és természetesen legális munka kell legyen, minimálbérrel, vagy annál jobbal.
Az egyetlen pozitívum, hogy nem kell 7-es IELTS, így elég a 6-os is. Ide most betűznék egy kesernyés mosolyt, ha lenne olyan smile-m.
Szóval a hír örömére tegnap beruháztam egy üveg Baileys-be és jól meg is húztam. 15 éve voltam utoljára részeg, ideje volt megint. :D
Kezdhetek gondolkodni "B" és "C" terven.

Bolond időjárás

Na, ha valamit nem szeretek itt, az a szeszélyes időjárás.
Vasárnap még egy szál strandkendőben lófráltam itthon, ma meg a pulcsi sem elég, takaróba burkolózva ücsörgök a gép előtt, a hősugárzó is be van kapcsolva. Brrrr:(

Ez az utolsó hét a suliból szünet előtt. Bevezettek egy jelképes jutalmat azoknak a tanulóknak, akik jól teljesítenek. Minden osztályban, minden negyedévben egy diák kapja meg. Ez egy oklevél, semmi ceremónia, csak bejön az egyik vezető az iskolából, és átadja az osztály előtt. Nem a diákok választják egymás közül, hanem a tanár döntése.
Ma kaptam egy ilyet. :)
Ebben az osztályban mondjuk nem nagy kihívás a legjobbnak lenni. Februártól át is kértem magam egy másik osztályba, ami remélhetőleg jobban megfelel majd. Meglátjuk.

Változom

Jó, tudom ez nem újdonság, mindenki változik. :) De én érzem és látom magamon.
A kövérség olyan, mint az alkoholizmus. Attól, hogy lefogysz, fejben még kövér maradsz (pláne 20 év kövérség után). No, ez a tézis megdőlni létszik. A héten előfordult, hogy mikor hazajöttem munkából, nem volt itthon kaja és én lusta voltam, komolyan gondolkodtam azon, hogy akkor most 2 napig nem eszem (addigra egy már eltelt), de nem megyek ki vásárolni. Aztán megerőltettem magam, és azt a kétszer 10 perc sétát rászántam a bevásárlásra és csináltam resztelt májat. Nyami lett. Mostanában már ritkábban látom magam kövérnek a tükörben is. Szóval ez az önkép átformálódás sínen van. :)
Kb 4 hónappal ezelőtt találkoztam egy különleges emberrel. A vele töltött idő és telefonbeszélgetések elkezdték átformálni az életem. Egyre inkább kezdek a magam kedve szerint élni és nem mások elvárásainak megfelelni. Sokkal inkább kiállok magamért, és ez felszabadít. Sajnos ezt nem túl diplomatikusan teszem időnként, ezen még dolgozni kell.
Egyre többet mosolygok (ez egyáltalán nem volt jellemző rám), nyitottabb vagyok. Olyannyira, hogy az osztálytársaim egy része is észrevette és kérdezgették, hogy mi van. :) Szóval az életminőségem változik. És ennek nagyon örülök.
Minden a lehető legnagyobb rendben van. :)

Update

Ahogy belecsúsztam a hétköznapokba, egyre ritkábban írok. Nem nagyon van miről.
A sulinak kijött egy új prospektusa, annak az én osztályom van a hátulján. A suliban is kitettek a falra két képet rólunk, sőt a honlapjukon is a slideshow egyik képén ott vagyok. :)Jogdíjat kéne kérnem a rólam készült képek felhasználásához. :D
Bejelentkeztem a nyelvvizsgára. Azon a napon, ami nekem leginkább megfelel a belvárosban nincs vizsga, úgyhogy vezetnem kell majd, de legalább az utat ismerem arrafelé. :)
A suliban most szerepjátékozunk. Álláshirdetést kellett írni, begyűjteni 2 önéletrajzot az osztálytársaktól, felhívni az egyiket, megbeszélni vele egy interjú-időpontot, majd az interjút is le kellett bonyolítani. Volt olyan osztálytársam, aki még soha nem volt állásinterjún. Én voltam már mindkét oldalon, előnyből indultam. :)
Megérkezett a nyár. 30+ fok van odakint. Tegnap kicseréltem a téli takarómat nyárira.
Mostantól nem arra kell minden energiámat fordítanom, hogy melegen tartsam magam, talán tudok magamra szedni egy kicsit.
Most, hogy nem kell nehéz dolgokat cipelnem magammal a suliba, nem állandóan farmer-edzőcipő kombóban járok. El is csodálkoztak, mikor elkezdtem szoknyát hordani. :)

Majdnem egy év

Az ilyen kerek fordulókon hajlamosak vagyunk összegezni. Én sem vagyok kivétel. Meg aztán történt is pár dolog, amit le akartam írni és most éppen van időm, energiám és kedvem.
Az iskolám első évét sikeresen teljesítettem. Bár a papírt még nem kaptuk meg - beletelik pár hétbe - minden követelmény letudva a szakképzett kukta/szakács képesítéshez. Jövő évben már nem főzünk, csak elméleti órák lesznek, ahol üzletvezetést meg fogalmam sincs miket fogunk tanulni. Az iskolai évem sikeres volt. Az átlagteljesítményem olyan 85-90% körül van. A legrosszabb jegyem 68%, a legjobb 100% volt.
A hotelban nagyon jól éreztem magam. A szakácsok látják, hogy ki az, akit tényleg érdekel a főzés, kit nem. Előbbivel foglalkoznak, utóbbi napokig hagymát pucol. Kellett vezetnünk egy naplót arról, hogy mit csináltuk. A tanár, aki a mi osztályunkat felügyelte, meg is volt lepődve, hogy én milyen sok mindent csináltam. Az én naplómat mutogatta mintaként. Sok időt töltöttem a főszakáccsal (illetve a helyettesével, az igazi főszakács nem főz), mindent megkóstoltatott velem, mutogatta, hogy mit hogy csinál, ha volt valami érdekes, hívott, hogy nézzem meg stb. Nem mindenki kedvelt, de nagy részükre jó benyomást tettem. Létszámstop van, így most senkinek nem ajánlottak munkát, de az önéletrajzom otthagytam, hátha később lesz valami. Az egyik fiatal szakáccsal összebarátkoztam, vele időnként találkozom a hotelen kívül, jó fej.
A házban most minden rendben. Az osztálytársam beszél velem, sőt. Kell neki a segítségem, úgyhogy teljesen normális. Annak még sok idő kell, hogy barátokká váljunk, nem is biztos, hogy valaha bekövetkezik.
Visszaköltözött az öreg is. Elég sok feltételt szabott neki a házinénim. Többek közt nem ihat, tisztelettel kell bánnia a nénivel és velem. Szóval most már hetek óta józan. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne. Bocsánatot kért tőlem, teljesen normálisan viselkedik. Úgy működik most a ház, mintha egy család lennénk. Na jó, nem teljesen, de közel. Ez jó. Egész olyan, mint mikor beköltöztem. Csak azóta megtanultam a szabályokat én is. A nyelvet viszont nem. :)
A súlyom eléggé ingadozik. 57kg-mal szálltam repülőre, 60kg-mal költöztem ide, most 53kg vagyok. Ez kicsit kevés, oda kell figyelnem, hogy egyek rendesen. Mivel vérszegény vagyok kicsit, most az is szempont, hogy vasban bő ételeket kell magamhoz vennem, nem üres kalóriákat. A marhahúst viszont úgy kell leerőszakolnom a torkomon, így nem könnyű. Majd túljutok ezen is.
A kocsit elvittem szerelőhöz (családon belül, a nénim unokaöccséhez hehe), aki azt mondta, haldoklik, hajtsam addig, míg be nem döglik, ő meg nyitva tartja a szemét, hátha befut valami, ami jó lehet nekem. Azért apróságokat csinált a kocsin, így most kevesebbet fogyaszt.
Eleinte féltem, hogy az angolom nem elég jó. Mostanra már írásban is bátran kommunikálok angolul. Az, hogy a suliban és a házban is csak angolul boldogulok nagyon sokat dobott a nyelvtudásomon. Nem vagyok perfekt. Lehet, hogy soha nem is leszek, de folyékonyan beszélek.
Volt a suliban egy olyan tanfolyam, amin megismertettek a nyelvvizsgával, amit tennünk kell. A tanár szerint (aki egyben vizsgáztató is), jó esélyem van arra, hogy a kívánt eredményt elérjem a vizsgán, amit február első hetére tervezek. Még nem írta ki az időpontokat az a centrum, ahova menni akarok, de naponta csekkolom. Van vagy 4-5 vizsgaközpont, de én a belvárosba akarok menni, mert szombat reggel 8-ra ott kell lenni és nem akarok vezetni. Kényelmesen, vonattal akarok menni. Csak semmi stressz. :) És azért akkor, mert egész január iskolai szünet, tudok készülni. Jól ki van ez találva. :)
Továbbra is jól érzem magam Ausztráliában. Minden olyan, amilyennek képzeltem, leírták, mesélték. Nincs kolbászból a kerítés, de ha valaki akar dolgozni, az tud. Itt a takarításból például egész jól meg lehet élni. Nem stresszes, nincs felelősség, és hoz a konyhára, mondjuk nem egy karrier :). Olyan munkát, amihez szaktudás kell, már nehezebb találni. Itt is működik az ismerősöm ismerőse ajánlotta dolog. Ez szerintem természetes. Persze, ha valakinek jó referenciái vannak, akkor nem kell hátszél. A szakács srác például egy hét után talált munkát nem is akármilyen helyen. Nyelvtudás nélkül viszont nagyon-nagyon nehéz boldogulni.
Ha olyasvalaki olvassa a blogot, aki a kijövetelen gondolkozik, annak azt tudom mondani, hogy egy jó középfokú nyelvtudás nélkül ne induljon el.

Kicsi beszél madzsar

Hát igen. Vannak dolgok, melyek sokkal előbb jutnak az eszembe angolul, mint magyarul, sőt olyanok is, amiket az anyanyelvemen nem is tudok. Ezek főleg az iskolával kapcsolatos dolgok. Főzési technikák, de például a hagyma vagy gomba neve is előbb ugrik be angolul. Meg olyan szófordulatok, amiket nap, mint nap használok, mint all right és ilyesmik. Vannak aztán olyanok, amik meg az istennek sem mennek angolul. Ilyen például az ugye kérdőszó használata. Általában észreveszem, ha magyar szavakat fűzök a beszédembe, de néha csak a csodálkozó tekintetekből. :)
Mindenki, aki életvitelszerűen külföldön él és többet beszél a másik nyelven, átesik ezen. Szomorú vagy sem, ez van.
Közel egy éve vagyok itt, és több mint 9 hónapja lakom nem magyar nyelvű környezetben. Ez idő alatt a nyelvtudásom sokat fejlődött. Elégedett nem vagyok és nem is leszek szerintem soha, sok tanulnivalóm van még, de jó úton haladok. Már csak akkor esik nehezemre a nyelv használata, ha fáradt vagyok, meg ha valami bonyolult dolgot kell elmagyaráznom.
A hotelbeli gyakorlatnak hamarosan vége. Már csak kétszer megyek. Létszámstop van, de az önéletrajzomat leadom, hátha belendülnek.
Beadandókat kell írnunk és egy ingyenes IELTS információs kurzuson is részt veszek. Nem mondanám, hogy unatkozom. Nem is bánom, de várom már a két hét suliszünetet. Azt hallottam, hogy a következő 10 hét nehéz lesz. Lehet, hogy csak azért, mert akkor már csak elméleti óráink lesznek, és ez általában jobban megterheli a diákokat, de az is lehet, hogy tényleg nehezebb az anyag. Hamarosan meglátom.

Töredezik a jég

Múlt héten volt osztály- és lakótársam szülinapja. Vasárnap bulit tartott, amire meghívott engem is. Maga a meghívás a "jöhetsz, ha akarsz" kifejezéssel történt, szóval tudtam, nem nekem szól, hanem a hülye szitunak, hogy úgyis a házban leszek, akkor már jobb, ha lent vagyok és nem megyek le a buli közepén szendvicset gyártani magamnak, vagy ilyesmi. Kicsit segítettem az előkészületekben a házinénik védőszárnyai alatt, majd este is az összepakolásban, mosogatásban, mikor már csak 4-en voltunk, házinéni nélkül. Mikor úgy gondoltam, már nem kellek, elköszöntem és feljöttem a szobámba. Kicsivel később bekopogott a srác, megköszönte a bort, amit kapott meg a segítséget. Teljesen le voltam döbbenve ettől a gesztustól. Azóta sem tudom hova tenni, mint ahogy azt sem, hogy újra köszön. A vizsgánkon egy csoportban voltunk (cukrászat), ott muszáj volt kommunikálni, egyébként a suliban továbbra sem beszélünk, itthon viszont jött már egy kis segítségért a házi feladatához.
Szóval lassacskán újra beszélő viszonyban leszek a ház minden lakójával.
Azért ez a négy hónap mosolyszünet nem lesz elfelejtve részemről, sokat kell még ahhoz tennie, hogy újra barátság-közeli viszonyunk legyen.
A vizsgáról majd írok a hét végén, amikorra remélhetőleg megszerzem a fényképeket is, amik készültek.

Langham

Az iskolámnak szerződése van a Langham Hotel, Melbourne-nel, hogy fogadjanak minket 128 óra szakmai gyakorlatra. Ebben a negyedévben ennek a gyakorlatnak az ideje van.
Az első 16 órámat a cukrász részlegen töltöttem és borzasztóan élveztem. Különösen a délután 4-5-től este 10-ig tartó időszakot, mikor a cukrászmesterrel kettesben voltunk csak a konyhán, így sokat tanulhattam. A "normál" cukrászokkal ellentétben ő egy csomó dolgot bízott rám. Jó-jó, hát lassacskán haladtam, de azért elkészültem mindennel. Jókat beszélgettünk és sokat kérdeztem. Jövő héten tartjuk a büfénket, ami a legnagyobb vizsgánk. Ott is a cukrászaton leszek. Addig még egyszer megyek a hotelba, és igyekszem majd kifaggatni a mestert, hogy a rám eső részt hogy is lehet igazán jól csinálni, mire figyeljek oda, ilyesmi.
Várom már a vizsgát is (szeretnék túl lenni rajta) és a következő alkalmat is, mikor a szállodába megyek. Néhányan úgy fogják fel, hogy ingyen dolgozunk nekik, én lehetőségként arra, hogy tanuljak és lássak egy igazán nagy konyhát működés közben. A többiek beszámolójából is úgy látom, hogy azokra akik akarnak és nem kétbalkezesek, bíznak komolyabb munkákat. Szóval jó ez. A tanulást továbbra is élvezem, jó eredményeim vannak, a tanárok általában szeretnek (teacher's pet vagyok). :)
Melbourne-t is szeretem, egyáltalán nincs honvágyam. Most, hogy az étterem, ahol dolgozom, bezárt 6 hétre, egy kis szabadidőm is van. Jól jön ez is. :)

Megvan végre!

Ma reggel elhozhattam végre az autómat. Közel 7 hetet kellett várnom rá. Amint hazaértem, egyből kötöttem is rá biztosítást. Sokkal halkabb, mint Vilma (a Suzuki), remélem nem lesz vele semmi komoly gond. Pótkulcsot is kaptam, nem fogom kizárni magam. A díler kicserélt rajta apróbb dolgokat. Egy vezeték volt törött, az ablakmosó tartálya szintén törött volt. Kaptam újabb aksit is. Kíváncsi vagyok, ez az autó hogy fog indulni hideg időben, meg egyáltalán, hogy viselkedik hosszú távon. Pillanatnyilag nagyon boldog vagyok, hogy megvan végre.
A dílernél azért azt nem hagytam ki, hogy átnézzem az összes papírt (a fontosabbakról fénymásolatot is kértem). A kocsi 2x volt road worthy-n ez idő alatt, mert az első lejárt, a regisztrációja tegnaptól egy évre szól, és azt a levelet is láttam, ami igazolja, hogy a kocsi átírható. Itt ki is derült, hogy bizony tudták, hogy a kocsi papírjaival gondok voltak, mert ebből a levélből láttam egy január 30-as keltezésűt is. Azzal nem számoltak, hogy 90 nap az érvényessége és 2-6 hét az újat beszerezni. Szóval e miatt csúszott ennyit a dolog (ismereteim szerint).

Mobil internet

Végül is a mobil internet mellett döntöttem annak ellenére, hogy a házinéni rábólintott arra, hogy a kábeltévéjére vegyek internetet. Ezzel most független vagyok mindenkitől. Sokkal nem kerül többe, mint amit eddig fizettem. Mondjuk lassabbnak lassabb, meg limitált is, de műxik.
Nem tudom más hogy van vele, nekem hideg van. Vettem már elektromos ágymelegítőt, hordom a télikabátom is és egy hősugárzót is beszereztem. Így ki lehet bírni azért. Mínuszok nincsenek, de itt is párás a hideg, mint otthon. A házban csak a földszinten meg a fürdőszobában van fűtés, a szobákba magától kellene betalálnia a felfelé szálló melegnek.
Szegény Suzukiban reggelre úgy besűrűsödik az olaj, alig akar elindulni. Attól félek egyszer majd tényleg nem indul és akkor bajban leszek. A saját kocsimat még mindig nem kaptam meg. Az újabb időpont, amit ígértek e hét vége. Kezd gyanús lenni ez a regisztrációs probléma sztori. Sokkal valószínűbb, hogy nem kapta meg a kocsi a roadworthy-t, és kell rajta dolgozniuk. Mivel addig is van mivel járnom, nem igazán aggódom a dolgon.

Internet problémák

Erőt vett ma magán az osztálytársam és hozzám szólt. Azt közölte velem, hogy lemondja az internetet egy hét múlva, újat köt, azt már nem használhatom majd. Ma órákat töltöttem a net böngészésével, hogy mégis milyen opció lenne az, ami megoldaná a problémámat.
Sokkal okosabb nem lettem. A telefonvonalat nem használhatom majd, mert azon lesz már egy ADSL, szóval vagy telefon+ADSL (+mobil) vagy mobil internet a lehetőség. Mindegyik drágább, mint a mostani helyzet. Az érdekes az, hogy azt a csomagot, ami most itthon van, nem is találtam meg.
Az internetforgalmamat monitorozom már egy ideje, 3-5 GB elég. Persze ebben nincsenek letöltések, csak szimpla használat.
Aki tud valami okosat mondani, az ne fogja vissza magát.
Ötletek, tippek megbízható szolgáltatókról stb. nagyon jól jönnének.
Előre is köszönöm.

Autóklub

Már ilyen tagságom is van. Na, nem mintha az lett volna az első dolgom, miután autóhoz jutottam, hogy belépjek. Az történt, hogy ügyesen kizártam magam a kocsiból. Pótkulcs persze nincs (a sajátomnál első dolgom lesz csináltatni egyet). Szóval fel kellett hívnom az RACV-t, ugyan segítsenek már ki szorult helyzetemből. Ezt azonban csak tagság esetén teszik. Szóval ott telefonon gyorsan be is léptettek. Persze a mobilomon nem volt annyi pénz, hogy ezt végéig beszéljem, félúton lemerült a kreditem, a házinénim telefonjáról fejeztem be. De legalább ezen is túl vagyok. Még biztosítást kell kötnöm, aztán készen leszek. Erősen remélem, hogy az után már csak a benzinre kell költenem egy ideig.

Autó szaga

Arról volt szó, hogy pár nap és felvehetem az autómat. Hívtak is, hogy mehetek érte, majd másnap, hogy mégse. Az történt ugyanis, hogy mikor ment a díler regisztrálni a kocsit, kiderült, hogy az előző tulajnak tartozása van rá, így nem lehet forgalomba helyezni. A procedúrára kb két hetet mondtak. Kérték, hogy menjek be, nézzek meg másik autót, mondtam, nekem az kell, amit kinéztem. De hát addig is járnom kell valamivel, mert a taxi bizony drága. És láss csodát, adtak egy autót addig is, míg az enyémet felvehetem. Azt hiszem, ennél korrektebb hozzáállás nem is kell.
Lassan egy hete autóval járok. Vettem és még veszek is vezetésórákat, de egyedül is vezetek. És élvezem. Több mint 8 éve van jogsim, és gyakorlatilag nem vezettem, mióta megvan. A saját és a kölcsön kocsi is automata. Ehhez ragaszkodtam. Dodzsemet mégiscsak könnyebb vezetni, mint egy manuális váltós autót. :) Meg hát annyi önkritikám van, hogy tudom, a váltókezelés (kuplungozás) sosem volt az erősségem, és akkor most finoman fejeztem ki magam.

Autó

Szombat este kinéztem a neten egy autót, ma elmentem a főnököm férjével megnézni, és meg is vettem. Kipróbáltuk, megnéztük, működik. Semmiképpen nem akartam egyedül menni, mert semmit nem értek az autókhoz, így engem úgy vágtak volna át, ahogy akarnak. Nem egy mai darab a kocsi, 23 éves, de viszonylag jó állapotban van. RWC és regisztráció van rajta egy évre. Majd szombaton mehetek érte. Valószínűleg előbb kész lesz a papírmunka, de nem tudok érte menni korábban. Viszont két vezetés-órát veszek a biztonság kedvéért. Azóta nem vezettem, hogy megszereztem a jogsim. Szóval: rettegj Melbourne! :)
Breaking news: Az öreg elköltözött!

Update

Na nem a Norbi féle, csak az életem menetéről.
Van egy kedvenc idézetem, amit sokat mondogattam magamnak kisebb problémák esetén. Most is, csak most mégsem teszek semmit. Így szól: A lustaság az, ami kínos helyzetekből nem enged szabadulni. Szóval még mindig ugyanott lakom (már fél éve, hogy repül az idő!), a helyzet változatlan, de most nem erről akarok írni.
Van egy új munkám, ami nagyon jónak tűnik, az egyetlen bökkenője, hogy messze van, autót kell vennem. Ez most az 1. számú projekt. Holnap megyek egy dílerhez, akinél kinéztem egy kocsit a neten.
A suliban tartottak egy próba IELTS vizsgát (csak listening és reading), az eredményem 6 és 7. Mindenféle készülés nélkül ez elég jól hangzik. Sajnos writing nem volt, pedig abból vagyok a leggyengébb. Sebaj. Arra jó volt, hogy belőjem magam. Augusztusban akarok menni előkészítő tanfolyamra, utána vizsgázni. Itt most kb 4 hónap a várakozási idő a vizsgára. Szóval hamarosan be kell adnom a papírom. Azért előbb beszélek a suliban a nyelvi részleg vezetőjével, hogy mit javasol. Aki javította a vizsgát, és a tanfolyamot tartja, az vizsgáztató egyébként, szóval nem lettünk fölépontozva. Mikor megnéztem az eredményt, meg hogy mi lett volna a helyes válasz, volt, ahol csak a névelő hiányzott, és nem adták meg a pontot, szóval szigorú volt. Viszont nem volt tétje. Nyomás alatt azért másképp működik minden.
Hát ennyi van. A suli és a munka körül forog az életem, más nem is fér bele. Sajnos, még a blogok olvasása sem. Teljesen le vagyok maradva. :(

Lakáskérdés

Kétszer beszéltem a házinénivel a legutóbbi bejegyzés óta a lakáskérdésről. Először mondtam neki, hogy elegem van, keresek szállást és megyek. Azt mondta, hogy nem örül, de ha úgy gondolom, menjek. Azt is hozzátette, hogy az én kiköltözésem nem befolyásolja, hogy az öregnek mennie kell. A családjából is többen megerősítették, hogy az öreg költözni fog. Ettől nem lettem sokkal boldogabb, nem győztek meg, viszont világos, hogy rajtam múlik, mikor megyek. Másodszor most hétfőn beszéltem vele, említettem, hogy nekem nem úgy tűnik, mintha az öreg nagy lakáskeresésben lenne. Nincs is. Ugyanis a fia keres neki lakást. Olyat, amit a srác megengedhet magának akkor is, ha az apja nem tudja fizetni, ami ugye bármikor előfordulhat az öreget ismerve. Addig is kerülöm. Félreértések elkerülése végett: nem miattam kell költöznie, hanem ahogy a volt feleségével viselkedik.
A fiával találkoztam mostanában, nem úgy tűnt, mintha a legkevésbé is hibáztatna bármiért. Szóval most várakozó állásponton vagyok. Nézem a hirdetéseket, de ha nem muszáj, akkor nem költözöm. Mivel én is alig vagyok itthon, viszonylag jól el tudjuk kerülni egymást.

Szállást keresek

Sokáig gondolkodtam, megírjam-e ezt a történetet, de úgy döntöttem, itt a helye.
Ádámtól és Évától fogom kezdeni, hogy teljesen érthető legyen, de azért nagyon hosszú nem lesz.
Szóval az alapszituáció a következő: Egy négy hálószobás házban lakom. A házinénivel (P), az osztálytársammal (A) és a házinéni elvált, alkoholista exférjével (D).
D történetesen használtautó-kereskedő, s mint ilyen természetesen megpróbált eladni nekem autót. Igyekeztem udvariasan nemet mondani és elmagyaráztam, hogy két oka is van, amiért nem veszek autót. Az egyik, hogy nincs rá szükségem, (iskolába vonattal megyek, dolgozni meg gyalog), másrészt amíg a sulira nem raktam össze a pénzt, nyilván nem fogok venni egy autót, amire nincs is szükségem. Erre felajánlotta, hogy támogatna engem anyagilag némi szexuális ellenszolgáltatás fejében.!!!! Azt hittem viccel egészen addig, míg másfél hét múlva nem kérdezte a válaszomat. Természetesen nemet mondtam, ezen nem kellett gondolkodni. Döbbenetemben és felháborodásomban viszont elmeséltem néhány embernek a sztorit. Ő ezt hónapokkal később visszahallotta. Azóta nem beszélünk. Ez alapvetően nem lenne gond. Egy, P-vel történő veszekedése keretében (nem ritka), viszont leordította az én fejemet is. Köpni-nyelni nem tudtam. Nem vagyok hozzászokva, hogy ordítanak velem.
Mint kiderült, felháborodott azon, hogy én hogy merészeltem, elmeséli az ő ajánlatát és P nővéréhez ment panaszkodni, hogy milyen sérelem érte. Vigasz helyett azonban csak jó lecseszték, hogy egyáltalán hogy fordulhatott meg a fejében ilyen gondolat, és nehogy már sajnáltassa magát, hanem tessék vállalni a felelősséget a tetteiért. Javára legyen mondva, egy percig nem tagadta (tudtommal) az ajánlatát.
Az ordítozós jelenet után (ez két hete volt) P elvitt magával, nem hagyott egyedül vele a házban. Állandóan viszont nem lehetek vele. Állítólag nincs mitől félnem, de akkor sem érzem magam biztonságban többé itt.
P-nek mondtam, hogy költöznék, azt mondta, ezek után az öreg költözik, várjak még pár napot. Ugyan tudtam, hogy csak időt akar nyerni arra, hogy lenyugodjak, de vártam. D-vel természetesen továbbra sem beszélünk, azonban, ha a közelben vagyok és hallom, egy megjegyzést azért elejt, miszerint: kurva. Az osztálytársammal meg élvezettel tárgyalják ki az újabb fejleményeket. Ma például azt, hogy elpanaszkodtam P-nek a kurvázást. Nem gondoltam, hogy figyelmeztetni fogja az öreget, hogy álljon le, de -sajnos- megtette, olajat öntve a tűzre.
Az én helyzetem tarthatatlanná vált, mielőbb mennem kell. Nem mert küldenek, hanem, mert kiutáltak. Apró adalék, hogy ahogy korábban írtam A-val is voltak egymással problémáink. Most ismét berágott. Azon túl, hogy nem hagytam lemásolni az egyik házimat, nem tudom, mit követtem el. A egyébként nem csípi D-t, de most összefogtak.
Vidám az élet. :(
Többen mondták férfi ismerőseim, hogy ilyesmit nem mond el az ember senkinek. Én azonban úgy gondolom, hogy pont ez a szőnyeg alá söprő, félrenéző magatartás az, ami lehetőséget ad, sőt bátorítja az ilyen magatartást. Ez a féreg legközelebb meggondolja, zaklat-e valakit. (Nem csak az ajánlat volt, időközben is több kisebb szexuális tartalmú megjegyzést kaptam.)
Hát ez van. Ha lesz erőm megírom ugyanezt angolul is.
Aki tud kiadó szobáról a 67-es villamostól nem nagyon messze, az kérem, segítsen.

Ünnepek

Múlt szerdán Pészahot ünnepeltem a családdal, tegnap meg Húsvétot a magyarsággal.
Múlt hétfőn egész nap főztünk a házinénimmel (jó, én főleg csak mosogattam), szerdán pedig munka után mentem a lánya házába ünnepelni. Az elejéről lemaradtam, így az imádkozás és egyéb hagyományok kimaradtak, de az étel finom volt.
Itt a házban most nem esznek kenyeret, semmi olyasmit, aminek egy kis esélye is lehet arra, hogy megkeljen. Tőlem nem várják el, hogy betartsam ezt a szabályt.
Tegnap egy templom hátsó kertjében tartottak Húsvétot a magyarok. Nem igazán tudom felmérni, hányan voltunk, de néhány százan biztosan. Voltak antikvár könyvek, magyar édességek, gulyásleves, töltött káposzta és lángos. Finom volt. A szervezéssel voltak problémák, de jól éreztem magam. Találkoztam pár ismerőssel és megismerkedtem néhány új emberrel. (Nem úgy van, hogy hétfőtől lehet újra húst enni?)
Ma reggel vettem zsemlét, sonkát, tormát, főztem tojást. Lett tőle húsvéti hangulat. (Máskor nem igen eszem tormát.)
A suliban szünet van most két hétig. Aztán kezdődik a második félév. Eszméletlen gyorsan rohan az idő.

Ejnye-bejnye

Kaptam enyje-bejnyét, amiért nem írok. Jogos. Pótolom.
A fontos dolgok közé tartozik, hogy pillanatnyilag heti 20 órát dolgozom az étteremben, amit nagyon szeretek. Kifejezetten szeretek dolgozni járni. Most csak helyettesítek valakit, még egy pár hétig.
A másik hír, hogy újra megfáztam, ez felülfertőződött, arcüreg-gyulladásba fajult. Szerencsére nem vagyok rosszul, nem vagyok lázas, csak az orrfújás, arcfájás van, ami kisugárzik a fogaimba. És csak egy oldali, szóval talán nem kell pépes étrendre átállnom, míg elmúlik a fájdalom. Viszont jó eséllyel fertőzök, szóval nem megyek senkit sem látogatni, pláne nem kisgyermekeseket.
Az osztály- és lakótársammal volt egy nagy harcunk, most fegyverszünet van. Különböző kultúrák együttélése nehézkes kicsit, ha mindkét fél büszke és makacs, mint egy öszvér, és marhára nem értik, a másik mit miért tesz és miért úgy, ahogy. Valahogy azért majd ez is megoldódik. Továbbra is szeretek itt lakni.
Van rádióm (az étteremből), szóval most már gyakorolhatom a listeninget. :)
A suli továbbra is jól megy. Kissé romlottak az eredményeim, ahogy mindenkinek, ugyanis szóltak a tanároknak, hogy vegyék vissza magukat, és ne osztogassanak olyan jó jegyeket. :( Az információ az egyik tanártól származik.
Egyébként jön az ősz. Az időjárás szeszélyes. Két nap majd' megfagytam, most meg megint 30 fok fölött járunk. Ehhez nem egyszerű hozzászokni. Azért nem kell megijedni, eszemben sincs hazamenni. Valahogy csak kibírom majd az időjárás szeszélyeit. :)

Bíztatás otthonról

Nemrég nagy telefonálást bonyolítottam az otthon maradottakkal. Egyrészt felhívtam a volt főnökömet, akivel nagyon jóban vagyok. Az volt az első kérdése, hogy honnan hívom. Hát igen, Angliából ugye megfutamodtam. Mikor mondtam, hogy még mindig itt vagyok, és jól érzem magam, megnyugodott, de azért még háromszor elmondta, hogy ne menjek haza, olyan rossz most otthon. Angliában három hónap után számoltam vissza a napokat, hogy mikor jövök már el onnan. London aztán már jó volt, de a sziget egy rémálom. Felhívtam anyukámat is, elmeséltem az előző beszélgetést, és mondta, hogy ő is érzi, hogy most minden rendben velem, most nem kell vigasztalni, erőt adni, hogy bírjam ki. Hát szóval így öt hónap után is jól érzem magam. Vannak persze időszakok, amikor kicsit magam alatt vagyok, de ezek hamar elmúlnak, és a jókedv dominál inkább.
Az idő félelmetesen gyorsan halad. A sulit szigorítják, aminek én személy szerint örülök, mert így lemorzsolódnak, akik nem bírják, és nem húznak vissza. Meglebegtették, hogy 5-ös helyett 6-osra emelik fel a szükséges IELTS szintet az itt tanuló diákoknak. Nekem a korom miatt egyébként is a 7-es a cél, így ez nem igen érint.
Minden osztálytársamnak a PR a cél. Egy olyan volt, aki saját bevallása szerint haza akart menni, de már ő is inkább maradna. Főleg az angol miatt, talán egy tizednek van esélye arra, hogy tényleg maradjon is. Sajnálom azokat, akiken látszik, hogy nincs semmi sanszuk, és mégis beleölik az álmukba azt a nem kevés pénzt, amit ez a suli jelent.
Mondom ezt úgy, hogy én sem látom még, hogyan fogok maradni. Nyilván a többiek is így vannak ezzel, egyelőre kivárnak, aztán majd meglátják.

:(

Ma reggel, mikor kiléptem a házból, láttam és éreztem a füstöt. A szél befújta a városba. Persze felhígítva. De hát én meglehetősen messze élek attól a környéktől, ahol a tűz ég, mégis erős volt a füst reggel. Nem tudom és nem is akarom elképzelni, hogy milyen lehetett átélni.
Tegnap az étterembe bejött valaki vacsorázni felkötött karral. A tűzben sérült meg. A szomszédja háza leégett, az övé megmenekült. A kettő között 10 méter volt a távolság.
Csütörtökön az egyik tanárunk mesélte, hogy a barátai fia meghalt a tűzben. Kirándulni járt a környéken, mikor kitört a tűz. Annyi ideje volt csak, hogy egy sms-t küldjön a szüleinek "I'm going to die. I love you." 22 éves volt, épp csak befejezte az egyetemet.
Eddig 181 holttestet találtak. Ez még nem a végleges száma az áldozatoknak. A tűzoltóság igyekszik kontroll alá vonni a tüzet. Arra készülnek, hogy még hetekig égni fog.
Egy embert letartóztattak gyújtogatás gyanújával. Az a tűz 21 áldozatot követelt. A marysville-i tűznél is valószínű, hogy gyújtogatás történt. Az a település gyakorlatilag megsemmisült. Csak ott több mint százan vesztek oda. A közvélemény a gyújtogatásért kiszabható büntetés szigorítását követeli.
Aki tud segít. Pénzzel, ruhával stb. Nálunk az iskolában jótékonysági hotdogvásár volt. A tévében csütörtök este egy olyan program ment, mint otthon az Aranyág. A kormány ígéretet tett, hogy újjáépítik a házakat.
Ausztrália összefogott a tűz áldozatainak megsegítésére.

Enyhülés

Ma már "csak" 35 fok van. A madarak felélénkültek, nem nagyra tátott szájjal hűtik magukat, repkednek és csivitelnek is. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert a házban is, a munkahelyemen is van légkondi. Naponta csak egy órát kellett kint töltenem (oda-vissza séta). Ez a jó tíz fok lehűlés nagyon kellett és nagyon érezhető. Remélem, a 40 fok feletti időszakot idénre letudtuk. Elég volt. Az emberek türelmetlenebbek, fáradtak, most talán tud majd mindenki pihenni éjszaka. Rengeteg hibaelhárítási munka van a hőség után. Oltani kell a bozóttüzeket, rendbe kell tenni a tönkrement síneket... Tegnap Melbourne-ben ingyen volt a tömegközlekedés, mert teljesen kiszámíthatatlan volt, hogy mi közlekedik, mi nem.

MELEG VAN!

Nagyon. Most már nekem is. "Csak" 35 fokig vagyok hitelesítve, de már napok óta 40 felett járunk. Fél óra sétára lakom a melótól. A 7,5 dl-es palackot jéggé fagyva viszem magammal, mire beérek, felolvad. Tegnap áramszünet is volt. Egy órát töltöttünk a konyhában légkondi és elszívó nélkül. Le is vettünk gyorsan mindent a tűzről, amit lehetett. :) Az hőmérő itt a jobb oldalt 48C fokot mutat. Délután egy órakor. Ez még megy felfelé.
A gyakorlatom a vége felé közeledik. Nagyon élvezem. Jövő héten kezdődik a suli. Azt is várom már nagyon. Kíváncsi vagyok az új tanárokra. A tananyagot tudom, mert megkaptuk előre a tematikát. Biztosan tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki előre olvassa a tankönyveket, de nem vagyunk sokan. :) Most van időm rá, hát miért ne tanulnék előre? Csak a saját dolgom könnyítem meg.
Már több, mint két hónapja lakom itt, és továbbra is tetszik. Voltak súrlódásaim az osztálytársammal, meg kellett szokni egymást. Más a hátterünk, a kultúránk stb, de most már elég jól kijövünk újra. Nem nagyon zavarjuk egymás köreit.
Ültettem citrommagot. Mikor felvágtam a citromot már csírás magokat találtam benne, hát gondoltam megpróbálkozom vele. A háromból egy már kidugta a tetejét a földből. 20 év múlva már talán teremni is fog. :)
Továbbra is élvezem Ausztráliát, örülök, hogy itt lehetek.

Szakmai gyakorlat

A suli két éve alatt 900 óra szakmai gyakorlatot kell összeszednem ahhoz, hogy aztán elismertethessem a végzettségem. Természetesen a munkaadók nem tolonganak a semmi gyakorlattal nem rendelkező tanulók után. Én sem tenném, valljuk be őszintén. Ennek orvoslására a következő megoldáskezdeményt ötlöttem ki. Most, hogy az étterem újra kinyitott, suli még nincs és nekem sincs semmi dolgom, bejárok segíteni a tulaj-chef-nek. Neki ez megéri mert van ingyen segítsége (amire egyébként nagy szüksége nincs), és meg kapok egy kis ízelítőt abból, hogy hogyan is működik egy éttermi konyha, és közben gyakorolok is. Mikor a suli kezdődik majd, ismét bele kell fognom munkakeresésbe, de addigra legalább halvány fogalmaim lesznek arról, mit kell egy konyhában csinálni, és ha behívnak egy próbanapra, akkor nem csak nézek majd, mint Rozi a moziban.

Deja Vu

Érdekes egy dolog ez. Kiskorom óta fordul elő velem (és nyilván mással is), hogy egy-egy élethelyzetben rádöbbenek, ez már megesett velem egyszer. Nem nagy dolgok: egy beszélgetéstördék, egy séta stb. Az utóbbi két hétben kétszer fordult elő velem ilyesmi, pedig évek óta nem tapasztaltam. Kíváncsi vagyok mi és mikor lesz a következő.
Most, hogy már 2 hete nincs net, kicsit honvágyam van. Magyar híreket akarok olvasni, tudni, hogy mi folyik otthon, mi foglalkoztatja az embereket. Úgy érzem magam, mint aki alól kihúzták a széket. Szóval most, mikor ezt a bejegyzést feltöltöm, egyben a hírportálokat is meg fogom látogatni. És megnézem a maileimet, és bejelentkezem az iwiw-re és a facebookra is. Irgum-burgum. Mintha a fél karom hiányozna a net nélkül. Erre mondják, hogy függő. Talán kezeltetnem kellene magam. :) Bár, ha ez az egyetlen "káros" szenvedélyem, az még elmegy, nem?
Sok érdekes dolog nem történt egyébként. Az év utolsó két napján alaposan megfáztam, nyomtam az ágyat pár napig. Most már jól vagyok, a köhögésnek meg a rekedtségnek kell még egy kis idő, mire elmúlik, de ez már semmiben nem akadályoz.
Jövő héten nyit az étterem, végre lesz elfoglaltságom, na meg bevételem. A suliszünetből 3 hét van még hátra. Pár osztálytársammal találkoztam, de nem nagyon jellemző a gyakori összejárás. A 6-os kis brancsunkból 4-ünknek 3 héten belül van a szülinapja. 3 ünneplésen már túl vagyunk, a negyedikkel egyelőre nem tudom, mi lesz.
Unaloműzési szándékkal a tenkönyveimet is elővettem, sőt tanultam is. Ami tankönyvet megkaprunk, és a következő tíz hétnak anyaga lesz, azt el akarom olvasni előre. Vannak olyan dolgok, amikről még soha nem hallottam, és olyanok, amikről már látom, hogy biflázós lesz (pl melyik krumplifajta mire jó, a nyomdázáson túl). Igyekszem értelmesen és élvezetesen felhasználni a rendelkezésemre álló szabadidőt.
Net egy hét múlva lesz, de addig is lehet kommentelni!

Elvonási tünetek

Ausztráliában nem igen van korlátlan internet elérés. Ahol lakom, ott 50GB-os a havi limit. Nos, az 50 GB nem sok, ha valaki le sem száll a torrent oldalakról.
Ez történt nálunk is. Mivel én ingyen használom az osztálytársam net-ét, nem töltögetek semmit, ő viszont annál inkább. Most 3 hétre visszavették a sebességet. Engem meg megkért, hogy lehetőleg ne csatlakozzam fel, amíg újra használható nem lesz a net. Szóval most megvonáson vagyok. Az internet kávézók elég drágák, úgyhogy gyakran nem járok, de a leveleket azért csak meg kell nézni időnként.
Szóval most szünet lesz a blogban.
Addig is leírom az eddig történteket:
A karácsony eltelt. Én örülök, hogy végre nem kell ünnepelnem. A szentestét egy buliban töltöttem, ahova a háziak vittek. (A fiuknak kávézója van, ők tartottak bulit a személyzetnek), másnap az egyik osztálytársammal mentem el inni. míg ő italokért ment, nekem hódolóm akadt, aki szerencsére volt annyira józan, hogy lelépett, mikor az italok megérkeztek. Karácsony második ünnepe péntekre esett, és hanuka is van, így azt zsidó módra ünnepeltük. Jó érzés, hogy bevontak az ünnepükbe. A szombat kimaradt lumpolás ügyileg, de vasárnap egy osztálytársam szülinapi bulija volt, ahol aztán ismét belehúztunk. :) No, azért ne tessék azt gondolni, hogy alkoholistává váltam. :P
29-én vettük a kis batyunkat és lelátogattunk Philip Islandre. Nem pingvinnézőbe mentünk, hanem a házinéni lányának családját látogattuk meg. Nagy a család, 4 gyerkőc van, mind 6 év alatt. Nem kicsit szedték szét az apartmant, ahol a szállásuk volt. Nekem sajnos nincs érzékem a gyerekekhez, nem tudok mihez kezdeni velük, de ezt ők (mármint a gyerekek) vagy nem vették észre, vagy nem érdekelte őket, mert hozzám is jöttek játszani, magyarázták, hogy ki a jó és ki a gonosz a spiderman-ben, úsztunk együtt az uszodában, jól elvoltunk. A második nap estére azért már kicsit elég volt a nagy családból. :D Haza is jöttünk, mert a többiek ma mentek dolgozni reggel.
Nekem most nincs munkám, mert a szállodába nem hívnak (magánban megírom a sztorit, ha valakit érdekel), az étterem meg bezárt 3 hétre. Sok étterem bezár az ünnepekre. Ezt onnan tudom, hogy elmentem melót keresni és alig volt valami nyitva.
Soha nem gondoltam volna, hogy a harmadik nyelv, amit elkezdek majd tanulni, az a héber lesz, de mivel körülöttem főleg ezt beszélik, muszáj tanulnom. Nem iskolában, csak ami ragad. Ha egy szót gyakran hallok, megkérdezem, mit jelent. Aztán egy post-it-en kiragasztom a falra, hogy ne felejtsem el. Nem sok van eddig, de lesz majd több. :)
Ma este (szilveszter) lesz még egy buli, az étterem személyzete jön össze a tulaj házában. Holnaptól igyekszem ismét jó kislánnyá válni és nem lumpolni annyit. :D
Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!

Ünnepek

Mindenkinek nagyon kellemes ünnepeket kívánok!

Vásárlás

Mint írtam, már csak olvasólámpák és kisebb apróságok hiányoztak a szobámból. A mai napot rááldoztam ezek beszerzésére. Valóban a napot, mert 6! órámba került a kiruccanás az IKEA-ba. Ebből az utazás 3 óra volt, az ebéd 1. Mivel úgysem volt más dolgom, nem bántam, hogy a vasárnapom vásárlással telt.
A választék ugyanaz, mint Magyarországon, az árak annyival magasabbak, amennyivel meszebb kell szállítani. (Svédországból kiindulva.) Az utazásom előtt vettem otthon egy kispárnát, hogy kényelmesebbé tegyem a repülőutat, meg ki tudhatja mikor jön jól alapon. Otthon 140 Ft-ot fizettem érte, itt $1.09 az ára.
Ahogy felértem az áruházba (egy nagy bevásárlóközpontban van), a Bogdanovits családba botlottam. Ha nem hallom meg a magyar szót, talán észre sem veszem őket. Megörültünk egymásnak, kicsit beszélgettünk, aztán elváltunk, mert ők már végeztek, indultak haza.
Mikor hazaértem, az egyik első dolgom volt bekapcsolni a légkondit. Na nem mintha nem élvezném a meleget, hanem mert múltkor megcsapta a fülem, hogy mérgesek rám, hogy nem kapcsoltam be, és mikor a többiek hazaértek, meleg volt. Szóval ma jó kislány vagyok és bekapcsoltam. :) Pénteken még pulcsiban meg kabátban mentem suliba, ma meg már 30 fok körül van a hőmérséklet. Melbourne időjárása meglehetősen szeszélyes. A télikabátomat azért még nem kellett elővenni. :)
Bár nem terveztem ünnepelni a karácsonyt, a háziak meghívtak egy kis összejövetelre 24-e estére. Legalább nem leszek egyedül a szülinapomon. :)
A szilvesztert pedig az étterem tulajánál töltöm a kollégáimmal együtt. Nem is emlékszem már, mikor voltam utoljára buliban szilveszterkor. Várom már mindkettőt. :)

Az utolsó gyakorlati nap

Csináltam képeket.
Itt lehet megnézni őket.
Jó szórakozást! :)

Új ágy

Kaptam új ágyat. Az úgy volt, hogy egy nagy, ámde meglehetősen kényelmetlen ágy volt a szobámban. Olyannyira kényelmetlen, hogy a harmadik éjszakámat inkább a földön töltöttem. Na, erre kicsit bemorcosodtak, mert hát hogy érezzem magam jól és otthonosan, ha a földön kényszerülök tölteni az éjszakáimat. Az ágy alját azon nyomban kipakolták a szobából. A matraccal nincs semmi gond, azon lehetett aludni. Viszont nem érték be a háziak ennyivel, vasárnap kaptam egy vadi új ágyat. Mondtam, hogy nekem kemény fekhely kell, szóval olyat rendeltek nekem. Most már sokkal több hely is van a szobámban, mert ez egy egyszemélyes fekhely. Éjjeliszekrény is elfér már. Hamarosan veszek olvasólámpákat és akkor már teljes lesz a komfort. :)

Az új szállás

Röviden: nagyon jó. Kiderült, hogy csak egy osztálytársammal lakom, kicsit félreértettem valamit. :) Jobb is így, mert így is másfélszer írok leckét. Egyszer a sajátomat, félszer meg az osztálytársét. Nagyon jól kijövünk, bár az első 3 nap az őrületbe kergettem, de már leszoktam róla. :) Nagyon segítőkészek (összesen 4-en vagyunk a házban). Mondtam, hogy nem jó az ágy, és a földön alszom, erre azonnal kivették az ágy alját, azóta csak matrac van, ami sokkal jobb, bár még mindig a föld a legjobb. Előbb-utóbb lesz másik ágyam is, tudják, hogy keményet szeretnék, és hogy nem kell dupla ágy. Az ágyas procedúra keretében mindjárt át is rendeztük a szobám, kaptam egy asztalt, széket, így most már nem kell görnyednem. Az egyik nap rá kell vennem magam, és vennem két asztali lámpát, akkor már teljes lesz a komfort. Nagyon csendes a környék, pedig csak 10 percre van a vonatállomástól. Szeretek itt lakni. Van egy nagy kert, hamarosan lesz bbq is. Kaját hozok haza én is a melóból, az osztálytársam is és a tulaj is, szóval majdnem csak az édességre kell költenem. :) Úgy gondolom, hosszú távon itt fogok maradni.
Csütörtökön vittem be a suliba paprikás csirkét nokedlival. A brazil és az egyik koreai osztálytársammal osztottam meg. A tanár is megkóstolta a nokedlit. A brazil lánynak annyira tetszett, hogy megkért, csináljak neki egy nagy adagot. :) Holnap meg kell csinálnom másfél liternyi nokedlit. :)
Tanulnom is kell. Kicsit el vagyok maradva (önmagamhoz képest). Szeretem előre elolvasni, hogy miről lesz szó a suliban, mert akkor jobban értem, miről magyaráznak a tanárok. Meg én is jobban tovább tudom adni. :)
Szóval minden rendben velem. lassan én is belekúszom a mindennapokba, és nem lesz sok újdonság, amiről írjak.
Továbbra is áll, hogy ha valakit valami érdekel, a commentben kérdezzen, igyekszem válaszolni.
Ja, és így nézünk ki a konyhában. :)

Költözés, barbeque

Bő 7 hét után elköltöztem. Sikerült a munkahelyemhez közelebb találnom szállást, az iskolához is közelebb van. Mivel az egyes zónában van, a tömegközlekedés is olcsóbb lesz. Egy családi házban van egy szobám. A gyerekek már kirepültek, így az ő szobáik felszabadultak, azokat adják ki. Két osztálytársammal lakom így együtt, ami külön jó.
Ma volt magyar bbq az egyik parkban. Sok olyan fiatal magyarral találkoztam ott, akiket eddig nem ismertem. Tegnap szakadt az eső, jég is esett, ma is meglehetősen borúsnak indult a nap. Délelőtt még nem is gondoltam, hogy végül elmegyek. Viszont mivel kellett vennem takarót, ki kellett mozdulnom új otthonomból és délutánra elfújta a felhőket is a szél. Nemcsak a felhőket fújta, hanem a papírtányérokat, de még azok tartalmát is. A hangulat jó volt, jókat beszélgettünk. Megyek legközelebb is.

Szállás, munka, bicikli

Az utóbbi két hétben szálláskereséssel (is) foglalkoztam. Néztem a neten a hirdetéseket és sorra kérdeztem az osztálytársaimat, hogy van-e ötletük. Az egyik koreai lány korábban ajánlott már szállást, akkor nem fogadtam el, mert drágálottam. Azóta tudom, hogy piaci ár volt.(Mielőtt kijöttem 120 dollárban maximáltam a szobára költhető összeget. Úgy számoltam, ez elég kell legyen egy normális szobára egy házban, amit több diák bérel. Nem elég.) Szóval ez a lány térült- fordult és hozott nekem telefonszámokat, sőt fel is hívta őket, hogy mikor tudom megnézni a szobákat. Ezek a belvárosban voltak. Nem önállóan béreltem volna, hanem ketten lettünk volna egy szobában. A múlt idejű feltételes módból kihallatszik, hogy nem ezek egyikében kötök ki. Szóval, mire visszaszóltam az egyiknek, hogy OK, már kiadták a szobát. Addig az volt az egyetlen tiszta lakás, amit láttam. Voltam még a mostanihoz közel, az is eléggé koszos volt, de a pálmát az a ház vitte el, ahol 3 gyerek van 4-8 évesig. A szoba, amit 120 dollárért kínáltak nagyon kicsi volt, két ajtóval, az egyik a házba, a másik a kertbe vezet, ablak viszont nincs. Valami kamraszerűségből alakíthatták át. A gyerekek neveletlenek voltak és akkor is tomboltak, mikor ott voltam. Szóval ez szóba sem jöhetett. Végül az egyik osztálytársam kinyögte, hogy náluk épp üresedik az egyik szoba, ha akarom, megnézem. És úgy is lett. Isi után egyből odamentünk, és tetszett, 140 dollár. Nagy szoba dupla ággyal, tiszta lakásban, közel az étteremhez, ahol dolgozom, és közel az állomáshoz, ahonnan suliba tudok járni. Szóval minden szupernek hangzik. Hogy pontosan mikor költözöm, azt még nem tudom, elvileg hétvégén, mikor a másik srác kiköltözik. A pontos napot majd megmondják.

Munka. Az étteremben kedden kell mosogató, mert valaki lemondta a péntekjét, és aki helyette a pénteket fogja csinálni, nem akar kedden jönni. Így lett nekem kedden este is melóm. Aztán pénteken szólt az egyik lány, akivel dolgozom, hogy a hotelban, ahol szintén dolgozik, keresnek szobalányt, és mivel ő már korábban ajánlott engem, most szóltak neki, hogy értesítsen, mert kell ember. Szombaton fel is hívtam őket, vasárnap már dolgoztam. Meg ma is, és szerdán is megyek. :) Ennyi melóval bőven megkeresem a fenntartásomhoz szükséges összeget. Ha félretenni nem is tudok, de legalább nem a hozott pénzt élem fel.
Nézegettem a térképet, hogy hogy jutok el oda a mostani lakhelyemről és hogy a következőről. Arra jutottam, hogy jó lenne egy bicikli. És láss csodát, valaki a lomtalanításkor kitett két biciklit (egy női és egy férfi) az utcára. Naná, hogy lecsaptam rá. Működőképes bicaj, csak rég nem használták. Lemostam, felfújtam a kerekét, már csak meg kell olajozni, venni sisakot, valami lámpát (el ne üssenek) és/vagy láthatósági mellényt.
A suliból 4 tantárgy eredményeit tudom már. Az elsőről írtam, az 84% lett, a többi emelkedő értékben: 86, 90, 100. A suli jól megy. :)

Tenger

Tegnap nagyon szép idő volt, így lementünk a tengerpartra. Melbourne egy öbölben fekszik, így óceánnak sajnos nem lehet mondani a vizet, amit láttam. Mielőtt elindultunk, jó alaposan bekentem magam 30+ -os napvédő krémmel, ami jól is jött, mert bár csak 28 fok körül volt, 32-nek éreztem, és a nap égetett. Felnőtt embernek, ha nem különösen fényérzékeny a bőre, elég is ez a napvédő faktor. (Így tavasszal legalábbis.) Szóval nem égtem le. Éreztem, hogy éget a nap, de csak színt kaptam kicsit, fájdalommal egyáltalán nem járt. Kb 2 órát töltöttünk sétálással. A vízpartot még nem kezdték meg megtisztítani a nyári szezonra, tele volt partra vetődött hínárokkal és kagylókkal. Miután a strandot végignéztük, a kikötőhöz indultunk. Persze nem hajókázni, csak nézelődni. Egy hosszú mólón tudtunk besétálni vagy 2-300 métert a parttól. Ezen a mólón sok horgásszal is találkoztunk. Egyetlen megkötést láttunk csak kiírva. Sneppert nem lehet 28 cm-nél kisebbet kifogni, egyszerre max 10 darabot szabad és a 10-ből max 3 lehet 40cm-es vagy nagyobb. Egyetlen más halfajra nem volt ilyesmi meghatározva. A horgászok figyelmét felhívták arra, hogy az elhagyott damilokba a madarak beleakadhatnak, és a halálukat okozhatják. Sajnos találtunk elég sok olyan hosszú damilt, amiről írtak. Viszont összeszedtük őket társadalmi munkában. :)
A mólóról láttam kisbb halrajokat. Kisebb halakból kisebb rajokat. :) Láttam még néhány magányosan úszkáló barna-drapp halat (ők olyan 20-25 cm-esek voltak), egy lepényhalat úszni és beásni magát a homokba, rengeteg tengeri csillagot. Ezek nagy része az USA-val szimpatizál, mert ötágú fehér csillagok voltak többnyire. :) És ráküregeket láttunk még. Sajnos a rákok nem voltak aktívak, így őket nem tudtuk megfigyelni.
Nagyon jól éreztem magam, jó volt a napsütésen lenni.
Délután-estefele még meglátogattuk Benedeket, illetve főleg Ágit. Jót beszélgettünk, majd hazatérve a nap aktív részét BBQ sütéssel zártuk. Illetve én csak az evésben vettem részt, mert az otthoniakkal épp akkorra beszéltem meg skype-olást előzőleg.
Hát ennyi volt a tegnap. Egy nagyon jó nap. :)

Lustaság fél egészség

Annak, hogy nem frissül gyakrabban a blog, semmi egyéb oka nincs, mint hogy lusta vagyok.
Még úgy-ahogy történnek is velem dolgok. Szóval nyugodtan lehet nyaggatni.
Kedden megkaptuk az előző heti teszt és az első heti gyakorlati óra utáni értékelést. 84%-ot értem el. Kedden nyomtattam pár önéletrajzot, és nyakamba vettem azt az utcát, ahol péntekente dolgozom. Egy magyar étterembe adtam be a jelentkezésem, és két aussie működtetésű étterembe. Ez utóbbi kettőbe be is hívtak. Szombaton és vasárnap kellett volna mennem, de a szombatit lemondták, mert két új lett volna, és azt egyidőben nehéz betanítani. Utólag nem is bánom, mert a péntek hosszúra sikeredett, de ez másik történet. Ma (vasárnap) 10-re kellett mennem. Ott voltam már jóval előbb. Bemutatkoztam, átöltöztem az egyenruhába aztán nekikezdtem annak, amit mondtak. Narancsot kellett pucolnom egy nagy bárddal, gombát szeletelni, kissé még fagyos kenyeret felvágni, és mosogatni. Elég lassú és bénácska voltam. Gondoltam rá, hogy viszem a saját késeim, és jól is jöttek volna. Most már mindegy. Délben hazaküldtek azzal, hogy majd kedden hívjam őket. Szóval ez nem jött össze.
A másik meg még nem tudom, majd kedden oda is telefonálok, hogy a szerda jó-e nekik próbanapra.
Pénteken sokan voltak az étteremben. 11-kor végeztünk, elindultunk haza. 2 villamos is elment, mielőtt elindultunk, így nem nagyon reménykedtünk abban, hogy hamar jön harmadik. Pár megállót sétáltunk, aztán felszálltunk egy villamosra, ami a következő megállóban le is robbant. Ismét elindultunk gyalog, erre szólt a munkatársam telefonja, a tulaj hívta, hogy és ottfelejtettem az enyémet. Visszasétáltunk, megkaptam, majd kocsival elvittek minket a vonathoz. Szerencsére arra nem kellett már sokat várni, de majdnem háromnegyed 1 volt, mire hazaértem.
Pénteken egyébként megint tesztet írtunk. Ezúttal elméletből. Összefutottam a tanárral tanítás után, elárulta, hogy hibátlan lett. Mondjuk az egyik kérdésbe besegített a mellettem ülő, én meg hagytam aztán őt lesni. :) Ez a teszteredmény a jegybe 20%-os súllyal esik, szóval sokat nem jelent.

Hétvége

Hétvégén ismét kirándultunk. Vagy valami olyasmi. Kriszékkel, Barusékkal és a később csatlakozó Bogdanovits családdal a rododendron kertben bóklásztunk néhány órát. A virágok épp nyílnak, így nagyszerű látványt nyújtanak. Az egész kert tele van velük. Olyan sok különböző fajta van, hogy nem győztük csodálni őket. Teki jóvoltából sok kép is készült. A kifáradt vándorok a közeli falu egyik nevezetességébe tértek be a nagy séta után, méghozzá a piteétterembe. Ez a hely nyert egy csomó díjat is. Én nem voltam túl éhes, a krumplimat megettem, a pitét hazahoztam. Egyedül én kértem hús nélkülit, és azt kell mondjam, a többiekkel ellentétben nekem nem is ízlett különösebben. Túl fűszeres volt. Legközelebb húsos változatot próbálok, azokat mindenki dicsérte.
Természetesen az édességbolt sem maradhatott ki most sem. Végre találtam savanykás nyalókát. A múlt héten vásároltak nagyon édesek.
Másnap a fő attrakció Benedek megtekintése volt. Direkt akkor mentünk, mikor aludt, hogy a szülőkkel is tudjunk beszélgetni. Az a kb 3 óra, amit náluk töltöttünk, pillanatok alatt elrepült.
Vasárnap este még sikerült találkoznom egy white tail pókkal is. Mivel nem került fél méternél közelebb hozzám, és akkor is én szemléltem őt, nem ő ijesztgetett engem, így nem törtem ki sikítófrászban. Egyébként olyan 1-1,5 cm-es volt a beste. Ember- (vagy inkább pók-) barát módon kilakoltatásra került.
És ami még történt, bár már nem szorosan hétvége.
Megírtam az első tesztet a suliban. Szerintem jó lett. Igen-nem és feleletválasztós kérdések voltak. 10-10.
Elcseréltem a szombati tanítási napomat péntekre. Így a péntekem ugyan elég hosszú (8-kor megyek és éjfélkor jövök), de legalább a szombatom teljesen üres.

Kirándulás

Azzal kezdem, fantasztikus volt. Aki nem szereti az ilyen beszámolókat, az ne is olvasson tovább. :)
Először is felmentünk a Melbourne-t övező hegyek egyikére, ahonnan szép időben jó messze ellátni, a városra is rálátni. Ez kb 1 órányi autókázásra van tőlünk. Míg kiértünk a városból, lakott és kevésbé beépített területek váltották egymást. Egyszercsak kiértük a közigazgatási területről, de a kép nem sokat változott. Hivatalosan onnantól már különálló minitelepüléseken haladtunk át.
Szóval a kilátó. Sajnos elég borús időnk volt, így nem sokat láttunk a lábaink előtt elterpeszkedő városból. Mire minden látnivalót megnéztünk (angol kert, kívánságok fája, nyilvánosság elől elzárt kis esketőkert), ittunk egy kávét, tisztult annyit az idő, hogy a belváros körvonalai kivehetők voltak.
Ezután átmentünk egy közeli falucskába, mely a turistáknak szóló régiségekkel, kézműves áruval és giccsekkel teletömött kis boltocskáiról híres. Láttunk itt pléh békazenekart, kettévágott elefánt alakú könyvtámaszt, ausztrál kalapot, cukorkaboltot, szappanos boltot, konyhafelszerelési boltot és még sok mindent. Az árak elég vegyesek voltak. A normáltól az igen drágáig terjedtek. Miután itt sokat nézelődtünk, kicsit vásárolgattunk és ettünk, áthajtottunk a

Dandenong Ranges National Park-ba.
Én úgy éreztem magam, mint valami időutazáson. Európában ekkora fákat nem látni. Teljesen oda voltam, meg vissza. Aki látta a Jedi visszatér c. filmet, és emlékszik arra az erdőre, ahol a kis macik éltek, na az el tudja képzelni, hogy milyen volt. A területen 1926-ban volt utoljára nagy tűzvész. Ekkor az erdő nagy része leégett, de itt ez a megújulás elengedhetetlen része. Szóval a fák nem öregebbek, mint 80 év, de 70 méter magasra nőttek. HIHETETLEN volt. Itt a páfrányok is 3 méter magas fákká nőnek, mint a dinoszauruszok idején. Na jó, akkor még magasabbak voltak, de otthon csak fél méteresre nőnek, és fa jelleg sincs. :) Az erdő egyébként a legkevésbé sem csendes hely. A madarak olyan rikácsolást csaptak, hogy csak na. Sajnos nem volt nálam semmi eszköz, amivel felvehettem volna. Ha maga az erdő nem lett volna elég, még vad állatokkal is találkoztam. Láttam a helyi megfelelőjét a hangyászsülnek, papagájt 3 félét (egy a vállamra is ült), kakadut, és kengurut. Még 3 hete sem vagyok itt, és már találkoztam ezekkel az állatokkal a szabadban.
Már megérte idejönni. :)
Képeket hamarosan teszek fel. A fotós Teki volt.
Este pedig BBQ volt. Valami tengeri ragadozóhal került a tányérra. Fenséges volt. Meg garnélarákok nyárson. Az is nyami, és a bbq-n sült zöldésgek is finomak voltak.
Tele vagyok élményekkel. :)
Tessék szavazni a blog jobb oldalán látható kérdésre! :D

Elmaradás

Pár dolog történt, van mit pótolni a blogban. Az előző bejegyzés óta használtam még párszor a tömegközlekedést. Nem is olyan tiszta. :( Az ülések itt is mocskosak.
Heti egy este már van munkám. Felszolgálok az egyik magyar étteremben. E mellé keresnem kell még, mert a bérletem árát fedezi meg még egy kicsit pluszban. Elkeseredve nem vagyok, mert még csak 2 hét telt el az érkezésem óta. Kicsit kell aklimatizálódi az új földrészhez, megismerni a helyet és a szokásokat. A helyi junkmailek között van egy heti megjelenésű hirdetési újság, abban vannak részmunkaidős állások is. A suliban is tesznek ki hirdetéseket időnként.
Megvolt az első tanítási nap is. Na ez egy kicsit csalódás volt. Két tanár tartotta a demó órát, akik elég felkészületlenek voltak. Rendszeresen előttünk beszélték meg, hogy ki mit mondjon, vizslatták az órarendet, ide-oda cikáztak a dolgokban. A táblára szinte semmi nem került fel.
A nagy osztályban 48-an vagyunk (ha jól emlékszem), de ez két csoportra van osztva az elméleti és gyakorlati oktatáson. Az egyik tanárunk egy lengyel nő, a másik egy aussie fickó (én az utóbbihoz tartozom). Szépen elmondták, hogy mit hogy kell csinálni, de mikor elfeledkeztek magukról, ők sem úgy csinálták, ahogy elő van írva. Pedig példát kellene mutatniuk. :( Holnap lesz gyakorlati óra, akkor remélem jobb lesz. Most az is rontotta a dolgokat, hogy sokan késve érkeztek. Oylannyira, hogy volt, aki egyenesen a reptérről jött. A késők eléggé zavarták az órák menetét. A szünetekről is késtek egyesek 10-15 perceket. A tanárok meg a neveinkkel bajlódnak. Megint bevezettem az Eni-t, mondván azt csak ki tudják ejteni.
Tanáraink kiosztották az iskolai igazolványainkat, persze az enyém valahogy nem készült el. Sebaj, nap végére megkaptam én is. Igen ám, de a vouchert, amivel a cipőt lehet venni, másik diáknak adták. Most keresik a diákot, legközelebb pénteken megy be a suliba, akkor megpróbálják vele lebeszélni, hogy a nála lévőt adja le. Én meg mehetek holnap be a suliba, felvenni egy kölcsön cipőt (valaki elhagyta 3 hónapja), majd munka után vehetem vissza. Remek. :(
Szóval pénteken elvileg már én is hozzájutok majd a cipőmhöz. Még jó, hogy pénteken egyébként is megyünk be a városba szétnézni a legnagyobb piacon.
Ma is voltunk Krisszel körülnézni a városban. Illetve én néztem, ő meg vezetett. Pár képet is csinált. Voltunk bent a St Paul Cathedralban. Nagyon szép orgonája van. Az egész katedrális izlésesen van díszítve. Se túl sok, se túl kevés. Igazából főleg csatangoltunk, megnéztünk pár nevezetességet, de nem mentünk be sehova a katedrálison kívül (én nem akartam).
A tankönnyvel jól haladok. Vicces, hogy a tanrendben a 115. oldaltól kezdik olvastatni. Én már csak pár oldalnyira voltam, szóval belehúztam kicsit, és be is értem az aktuális témát.
Időközben megérkeztek a feladott csomagjaim is. Minden épségben ideért. Nagy öröm ez, néhány dolog már hiányzott.

Szösszenetek

Csak pár apóság, aminek nem írnék külön posztot.
Otthon csak palackozott vizet ittam, de itt sem ízlik a csapvíz. Nem azért mert agyon van klórozva, hanem mert nagyon lágy. Nekem ízetlen. Szörppel, teának stb. nagyon is jó.
Az egyetlen, amit az utolsó pillanatban otthon kellett hagynom, a testápolóm volt, kicsit reménykedtem benne, hogy nem fog úgy száradni a bőröm, mint otthon, de már második nap vettem, mert nagyon is szárad.
A hivatalokban, suliban az emberek mézes-mázosan kedvesek. Nagyon fura. És beszélgetnek az emberrel ügyintézés közben. Mesélnek saját történeteket. És közben akkora vigyor van az arcukon, hogy hihetetlen. Nem sértődnek meg, ha nem értek valamit, szépen elmondják újra.
A tömegközlekedés nagyon drága, de legalább tiszta a vonat. Anyagi helyzetemet tekintve pillanatnyilag jobban örülnék a koszos de olcsó változatnak. :) Ha közelebb költözöm a városhoz, talán elgondolkodom majd egy bicikli beszerzésén. Innen túl messze van azzal járni.
Jövő héttől dolgozhatom. Még nincs hely, de remélem, hamarosan találok munkát.
A suliban rá fogok kérdezni, hogy milyen munka, illetve munkahely fogadható el szakmai gyakorlatnak. Az első félévben még nem érdekes, de a másodiktól gyűjtenem kell az órákat. Pillanatnyilag 900 óra az előírás, de várható, hogy ezt felemelik vagy szigorítják.
A suliba enyhén szólva kevés a fehér diák. Az orientációs napon 3-an voltunk. Nem bánom, nincs nekem bajom az ázsiaiakkal.
Elkezdtem olvasni az egyik tankönyvemet. Kiírtam vagy 20 szót-kifejezést amit nem értek. Majdnem mind konyhatechnikai szakkifejezés, meg kell tanulni őket. Végül is ettől tartottam leginkább. Ma szépen kikeresem az értelmüket, aztán lehet tovább olvasni a könyvet.

Orientációs nap

Ma reggel 9-től 3-fél négyig tartott az orientációs nap. Nem hittem, hogy ilyen hosszú lesz. És azt sem, hogy mindent érteni fogok, amit mondanak, pedig de. :)
Sok okosságot elmondtak, néhányat ismételni is fognak még. Volt vendégelőadó a Victoria University-ről, a biztosítótársaságtól, ahol a suli köti ránk a biztosítást, a suli bankjától (ők nekünk jó feltételekkel nyitnak és tartanak fenn számlát) és bevándorlási hivataltól is.
Mindenki komolyan vette a feladatát. A társaságot pedig azzal is a helyszínen tartották, hogy az eszközöket csak a legvégén kaptuk meg. Elégedett vagyok a minőséggel, amit adtak. Victorinox késeket kaptunk és igazi chef ruházatot. Nekem a sapkát vissza kell majd cserélnem, mert nagyon nagy. A többi darabot fel kell még próbálnom.
Alig várom már, hogy kezdődjön az oktatás.
Suli után még épp át tudtam menni a bankba és megnyitni a számlákat, amit akartam és befizetni a pénzt. Utálok kp-t magamnál tartani egy összeghatár felett.
Jó volt a mai nap.

Szülinap

Ma megvolt az első ausztrál társadalmi esemény, amin részt vettem. Ildi szülinapját ünnepeltük, amin jó sokan összegyűltünk. Neki viszont meglepetés volt. Nagyon jól éreztem magam. Pár képet is mellékelek.
Hétfőn megyek be a suliba, aztán meg a bankba. Adószámot is utána fogok igényelni. A belvárosban nem voltam még, nagyon várom, hogy milyen benyomást tesz rám. Először fogom használni a helyi tömegközlekedést. Mindenre nyitott vagyok, gyermeki kíváncsisággal várok minden élményt.
A jetlag továbbra is elkerül. Ennek nagyon örülök.
Szóval minden rendben velem, nagyon jól érzem magam Ausztráliában.

Megérkeztem!

Megérkeztem!

Tegnap este 20:30-kor leszállt a gépem. Krisz, Teki és Hayim vártak rám. A kilépési procedúra kb másfél óra volt. Semmit nem vettek el tőlem. Teát hoztam, meg egy kis kekszet, fa ékszerdobozt.
Mivel este érkeztem és éjjel kerültem ágyba, reggel 11-kor keltem, a jetlag egyelőre elkerült.
Ma voltunk bevásárlóközpontban és megnéztem, hogy mi van, mi nincs és mennyibe kerülnek dolgok. Persze csak nagy vonalakban. Óhatatlanul számolom át forintra az árakat. El kell telnie némi időnek, míg erről leszokom. Egyelőre úgy tűnik vagy drágább (néha jóval), vagy hasonló árban vannak a termékek. Tetszik itt. Már jobb, mint Anglia volt. Örülök, hogy itt vagyok.

Holnap

Holnap indulok. Borzasztóan meg vagyok ijedve. Már nincs visszaút. Mindenkitől elköszöntem, az egyetlen kivétel a barátnőm, aki kikísér a reptérre. Tőle majd ott.
Megszüntettem a lakcímem, írtam az APEH-nak erről, és hogy ennek értelmében nem kell járulékot fizetnem. A jogsim megjött, most voltam érte a Postán.
A bőrönd 98%-os készültségű. A dobozok, amik maradnak szintén.
Számolom vissza az órákat.

Készülődöm

El sem akarom hinni, de már csak két hét és utazom!
Egy hete nem dolgozom, igyekszem hasznosan tölteni az időt.
A szobámban mindent átnéztem. Kidobtam egy nagy rakás cuccot. Szortírozom, mit viszek ,mit küldök, mi megy majd esetleg raklapon és, hogy mitől válok meg végleg.
Elképesztő, hogy mennyi sok cuccot szedtem össze az évek alatt.
Nekem a szüleim gyűjtögetők. Eltesznek mindent jó lesz ez még valamire felkiáltással. Nekik egy jó nagy doboz cuccot szedtem eddig össze. Lesz még, mert a ruhák pakolásának még neki sem álltam.
Voltam új jogosítványt csináltatni. Az orvosi és a kiállítás díja 10300 Ft. Még 8 évig érvényes volt a régi, de mivel már nem kell szemüveg, muszáj volt újat kérni.
Elintéztem a bankos ügyeim nagy részét is. Holnap megyek be a cégemhez leszámolni, a fizetésem utalása után megszüntetem a régi számlám, az újnál már mindent elintéztem. Fura, de nem lesz bankkártyám. Majd Au-ban csináltatok.
Vettem laptoptáskát, mert amit a géppel kaptam, az nagy. Márti esetéből okulva, beruháztam egy kisebbe, mert nem szeretném, ha Londonban dobatnák ki velem a nagyot. A légitársaság honlapján az van, hogy nagy táskát nem engednek fel. Jobb a biztonság. Vettem még külső tokot a winchesteremhez. Már csak útra való piperéket kell beszereznem, meg bőröndnek utánanézni, na meg a raklapot ne feledjük. Ez már alig valami. :)
Az OEP-nél azt mondták, ha kijelentkezem az országból (ki fogok), nem kell fizetnem a havi 4350 Ft hozzájárulást sem. Ez jó hír. :)
Most úgy néz ki, időre elkészülök minden előkészülettel. Pipálgatom ki, amivel már megvagyok. :)
Még néhány baráttal, ismerőssel találkozom, elbúcsúzom a családtól, aztán itt sem vagyok.

Megvan a vízum

Megkaptam a vízumomat. 2011. január 13-ig érvényes. Majd' 2,5 év. Munkavállalásra (heti 20 óra) jogosít, bár csak a suli kezdete utántól. Nem is baj, úgyis körül kell néznem kicsit. Meg adószámot is kérni kell.
Még 7 munkanapom van hátra, majd 3 hét a pakolás, búcsúzkodás jegyében. Kétszer látogatok még haza. Egyszer 3-4 napra, egyszer pedig 2-re. A családtól otthon búcsúzom el. A tesóm haza jön jövő hétvégén, akkor még egyszer találkozunk. A reptéren csak a legrégibb barátnőm lesz velem. Benne nincs olyan önző szándék, ami azt mondatná vele, hogy "bárcsak ne sikerülne neki, mert akkor hazajön".
Büszke vagyok magamra, hogy megvalósítom egy álmom, hogy van erőm egyedül meglépni ezt a lépést. (Még ha nagyképűen hangzik is.)
A volt főnököm tavaly, mielőtt Angliába mentem, azzal a tanáccsal látott el, hogy ne nézzek hátra. Értettem is, meg nem is. Hátranéztem - megbántam. Vannak olyan életbölcsességek, amiket csak saját kárán tanul meg az ember. Ez egy ilyen.
Arccal Ausztrália felé, csak az előttem álló dolgok számítanak. Nincs visszaút, a sulit el kell végezni. Utána egy újabb döntés, hogy maradok-e. Most úgy tevezem, maradok.
Mindenkinek köszönöm a bátorítást, a segítséget, a mellettem állást. Külön köszönet Gabinak és Istvánnak. Ők tudják, miért.

update

Túl vagyok az orvosi vizsgálaton, a fogorvosi kezeléseken.
Most várom, hogy a követség adja meg a vízumot. Remélhetőleg ez hétfőn megtörténik.
A repülőjegyem lefoglaltam, kedden kell menni érte legkésőbb.
Október 1-én 20:25-kor érkezem Melbourne-be a C 163-as járattal.
Még 2 hetet dolgozom, aztán egy hétig szabi. Készülődés ezerrel a nagy útra.
Adjatok tanácsot, hogy mit vigyek, és mit ne vigyek semmiképp.
A legtriviálisabb dolgok is érdekelnek. Olyasmikregondolok, hogy viszek egy csomó multivitamin pezsgőtablettát, viszek egy hálózsákot (az albiban, mikor már önnálóan lakom, jól jöhet), leveskockát. Szóval várom az ötleteket.

az elmúlt jó egy hónapról

Nem is tudom, hol kezdjem. Július elején akartam beadni a vízumkérelmemet. Ehhez kellettek különböző kivonatok. Be is mentem a bankfiókba június 25-e körül, hogy állítsák be, hogy én június 30-val kapjak kivonatot. Július elején várom a kivonatokat (több devizanemben vannak pénzeim). A forint kivonat megjön, a többi nem. Sebaj, azt biztos később postázzák. Pár nap után kértem kivonatot. Erre közlik, hogy nekem nincs kivonatom, ugyanis éves periódusra van állítva. De hát nekem kell. Most! Nagy nehezen elértem, hogy beállítsák, hogy aznap este legyártsa a rendszer a kivonatot. (Csak a rendszer által előre legyártott kivonatról tudnak eredetivel megegyező másolatot adni.) Ekkor már július 18-a volt. Nesze neked időben leadás. Ahogy megkaptam a kivonatom, mentem is vele az ügynökséghez. Számolgatták, rendben találták a többi papírommal együtt. Másnap hívtak, hogy a követség hiányol 600.000 Ft-ot. Telefon a bátyámnak, hogy a közös bankszámlánk kivonatát küldesse el Svédországból. (A tesóm épp nem Svédországban tartózkodott.) Ok, kb. egy hét, és itt a kivonat. Két hét után még híre-hamva sincs. És azóta sem. Biztos vagyok benne, hogy elfelejtették feladni. Nem a bank, az ismerős, ahova a levél érkezett a bankból. Egyetlen lehetőségem maradt. Megkértem egy igen jó barátomat, adjon pénzt, és támogató levelet, sőt bankszámla kivonatokat. (Ez úton is ezer köszönet neki.) A bankokhoz meg rohangáltam egyenlegigazolásokért. Ezeket pótlólag beadtuk a követségre augusztus 12-én. Most várok. Ha minden rendben 2 évre kapok majd vízumot. A nagykövetség ugyanis 1 félév befizetett sulira, 13 havi 1000 dollárra és a második félévet fedező összegre megadja 2 évre a vízumot. A teljes képzésnél rövidebb időre viszont nem adnak semmit. Legalábbis ez az infóm. Ehhez hiányzott nekem kb. 4300 dollárom.

Nem kevés ősz hajszállal lettem gazdagabb.

Árajánlatot kértem repülőjegyre, most várom, hogy mit tudnak ajánlani. Míg vízum nincs, nem veszem meg, de jó lenne lefoglalni már.

Tegnapelőtt felmondtam. A főnököm nagyon megértően állt a dologhoz. Sajnálja, hogy megyek, de megérti az indokaimat. Jól esett a megértése. Az elmúlt fél év alatt egész jól összeszoktunk. Rengeteg energiát fektetett a betanításomba, nem könnyű szívvel döntöttem az elmenetel mellett.

Szorítsatok nekem, hogy most már minden rendben legyen!

Lassan mennek

Volt bennem egy olyan tévhit, hogy a papírokat ripsz-ropsz össze tudom majd szedni, de nem. Na ez nem csak mások lassúsága miatt van így, hanem azért is, mert a lehető legkisebb feltűnést akarom kelteni. Így aztán nem kérek külön papírt a banktól az anyagi helyzetemre vonatkozóan, hanem megvárom szépen a kivonatokat. Ezeknek jövő héten kell befutniuk a bankomtól. Svédországban el kell érnem azt a hölgyet, akinek a kivonatokat postázzák, hogy megmondjam neki, hova küldje tovább. Ez már nehezebb falat. Nincs hozzá semmi más elérhetőségem, csak egy Skype azonosító. Persze azért nem adom fel. Ez a papír a legkevésbé fontos pillanatnyilag. Munkaügyi igazolást kaptam, de nem jó, mert én EU-s TB-hez kértem, és ezt rá is írták. Újat kell szereznem. Az önéletrajzomnak és a motivációs levél megírásának még neki se álltam. Ha minden nagyon-nagyon jól megy, csak akkor tudom jövő hét végével beadni a papírjaimat, de további egy hét csúszás valószínűsíthető. Sebaj, még időben vagyunk. Közben nézem, mennyit erősödik a forint. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Ha forintban lenne a pénzem, nyertem volna egy csomót, de mivel nem abban van, igazából mindegy. Egyelőre nem váltogatok se ide, se oda, kivárok. Időmből kitelik. Egyelőre.

CoE

Megérkezett az igazolás a sulitól, hogy befizettem, mehetek, várnak.
Már el is kezdtem intézni a papírok beszerzését. Juhéééé :)

Törökország, tandíj 2.

Írtam egy jó hosszú postot, majd technikai malőr történt és elveszett. Kb. 2,5-3 A4-es oldal lett volna. Nem hiszem, hogy bepötyögöm újra... Jó bő lére eresztettem, de hát kalandos utazás volt. Az első pár sor maradt meg, azt bemásolom, hogy lássátok, milyen lett volna. :)

Kalandos utunk volt. Úgy kezdődött, hogy este kilenckor felhívtak minket az utazási irodától, hogy mégsem reggel 6-ra kell kimenni a reptérre, hanem csak délután 4-re, ugyanis késik a gép. Nyeltünk egy nagyot, de nem volt mit tenni. Másnap ebédre tésztát főztünk. Én tartottam a szűrőt, anyám meg leforrázta a kezem. Na, itt már úgy gondoltuk, nem lesz egyszerű ez a nyaralás. Kimentünk 4-re a reptérre, megkaptuk a jegyeket, vouchereket a buszra meg a szállodába stb és ígértek egy hajókirándulást kárpótlásként. Kötöttünk utasbiztosítást (egy ázsiai fickó ült ott, teljesen jól beszélt magyarul, de azért telefonálgatnia kellett, hogy vajon T.o. Európához tartozik-e, és a bankkártyás biztosításomhoz sem tudott kiegészítőt kötni, pedig egy biztosító). Mindezek után átmentünk a biztonsági és útlevél ellenőrzéseken, majd kiderült, hogy nem a beszállókártyára nyomtatott kapunál kell beszálni, de ez már szinte fel sem tűnt. Az viszont annál inkább, mikor az indulási időt előszöt 18:30-ra, majd 19:10-re módosították. Végül 18:45-kor szálltunk fel a 07:30 helyett. A repülőút nyugalmasan telt.

A tandíjam megérkezett az iskolaügynökséghez. Ez azért hír, mert elég sokáig tartott. Az ügynökség pedig tovább utalta a sulinak, most a visszaigazolásra várunk. A papírokat mindenesetre elkezdhetem gyűjteni. A magyar banki igazolással megvárom a fizetésem, azon a 3 napon már úgysem múlik semmi, viszont jobban mutat. :)

Helyesbítés

Meg kell követnem a bankom. Ma megreklamáltam az árfolyamot, és kiderült, hogy csak az internetes felületen láttam rosszul. A zárolt összeg, amit láttam, más tételeket is tartalmazott. Szóval mégiscsak egész jó árfolyamon megy a pénz. Felhívtak 20 perce, hogy tényleg AUD-ot akarok-e utalni Magyarországon belül? Azóta megkaptam az sms-t, hogy elutalták.

Ami érdekesség volt még, az egy nyálmirigy-gyulladás (öndiagnózis), mely naná, hogy hétvégén kapott el, és elég érdekes volt. Igazából sok fájdalommal nem járt, de feldagadt és zsibbadt az arcom. Az ügyeleten a fogász nézett nagyokat és nem igazán tudott mit mondani, csak hogy hétköznap menjek, mikor van teljes ellátás (és röntgen). Azóta a duzzanat lelohadt, kicsit fájdogál, de nem vészes. A fogdokimhoz egyébként 4 hétre előre lehet időpontot kérni, az enyém 30-ra szól. Mindent rendbetetetek mielőtt belevágok a nagy útba, mint annyian előttem. :)

Tandíj

Lassan ugyan, de alakulnak a dolgok.

Tegnap átutaltam a tandíjamat az AUStudynak. Jól megszívtam, mert mikor a koronát kellett váltanom, baromi erős volt a forint, most, hogy AUD kellett, meg zuhanórepülésbe váltott. Jó sok pénzt vesztettem az árfolyamon, de ez van. Mostantól nem sürgős a váltás, ki tudom várni, hogy mikor éri meg. A bank is szivat egyébként, mert a meghírdetett árfolyamnál rosszabban váltották az utalásnál a pénzt. Erre azért rákérdezek, hogy hogy is van ez.
A munkáltatói igazolás lehet még zűrös, mert, ha vízumhoz kérem, alá kell íratni a főnökömmel, amit el akarok kerülni. Azt az ötletet kaptam, hogy az EU-s TB papírhoz kérjem, akkor az rajta kell legyen, hogy nem állok felmondás alatt, és nem is szúr szemet senkinek. Ezt fogom tenni.
Amint megvan a sulitól a visszaigazolás, hogy befizettem, lekérhetem a bankoktól, hogy mekkora "vagyon" áll rendelkezésemre. Ha minden jól megy, még ebben a hónapban beadom a vízumkérelmet és július elején meg is kapom. Akkor még a repülőt kell intéznem meg a felmondást.
Meg rengeteg egyéb dolgot, de akkor a lényeg már megan.
Jövő szombaton utazunk Törökországba. A szüleim, az unokahúgom meg én. Kíváncsi vagyok, milyen lesz. A szememet még nem érheti napfény, szóval a napszemcsi és szalmakalap kombó állandóan viselendő. Érdekes lesz így a tengerparton egy kacsa típusú 12 évessel és két vizet kevéssé szerető nyugdíjassal. Ma voltam bent az utazási irodában megtudni, hogy mégis mikor indul a gép, meg hogy honnan. Hát hajnali fél 6-kor van gyülekező. Még jó, hogy közel lakom a reptérhez. Ejh, a Havanna lakótelepnek is megvannak a maga előnyei. :) Mondjuk egyébként sincs semmi bajom a lakhelyemmel, csak messze van mindentől (kivéve ugye a repteret).
Igyekszem jelentkezni, amint van újabb történés.

Ügyintézés

Tegnap beszélgettem Skype-on Mártival. Azt mondta (sok egyéb közt), hogy keveset írok. Meg kell hagyni, tényleg nem vagyok grafomán. Azért igyekszem minden infót megosztani, ami a kiutazásommal kapcsolatos.
Pénteken bementem a követségre, mert a diplomámról kellett hiteles másolat. Fordítás szerencsére nem, mert kaptam angol nyelvű változatot annak idején. Ha már egyszer arra jártam, az új útlevelemről is készíttettem másolatot. Azt gondoltam, ha már úgyis kint leszek, megpróbálkozom a NAATI vizsgával újfent, jól jöhet még valamikor valamire, ahhoz pedig meg kell majd küldenem ezt a dokumentumot is. Miutan mindezzel megvoltam, bementem az AUStudyhoz, akik csak pár percre vannak a követségtől. Beszkennelték a papírjaimat, miközben én kitöltöttem a jelentkezési lapom. Két részt hagytam üresen. Az egyik a nyelvi tesztre vonatkozott, mert miután én a suli saját tesztjét tettem le, nem tudtammit írjak be, de megnyugtattak, hogy a kollegák odakint ezt kitöltik helyettem. A másik rész pedig a kérek-e szállás részre vonatkozott.
Azóta már tudom, hogy nem kérek. :) Nem tudom, publikus-e, így nem írom le (egyelőre), de kinti magyarok felajánlották, hogy befogadnak az első időkben. Örök hála nekik. Hát ennyit arról, hogy nem tartanak össze és nem segítenek az újonnan érkezőnek. Én eddig bárkitől kértem segítséget, eddig főleg tanácsot, soha senki nem tagadta meg. És én sem a hozzám fordulóktól.
Ma a bátyám beszélt kicsit anyánkkal. Tudni kell, hogy ő most költözött vissza Svédországból, de úgy néz ki, augusztusban újra kimegy. Szóval a bátyám ma reggel szólt az érdekemben. Azt hiszem, ez többet számított, mintha én akárhányszor beszéltem volna vele. Azt hiszem, sikerült elfogadtatni, hogy az utazásom eldöntött tény. Sírdogált, de nekem nem szólt semmit. Mindkét gyermeke azt választja, hogy külföldön akar élni, és ő ezt személyes kudarcként éli meg. Attól is félt, hogy soha nem találok társat. De hát mitől találnék itthon könnyebben? Jó, persze, itt nincsenek nyelvi problémák, de ez az egyetlen eltérés. Nem tudom, mi vár még rám vele kapcsolatban. Június közepén együtt megyünk nyaralni. Attól tartok, nem a nyaralásról fog szólni...
És most, mivel késő van, akármilyen rövid is a post befejezem. :) Újabb hírekkel azonnal jelentkezem, ahogy vannak. :)

Szállás kerstetik

Vállalkozó kedvű melbourne-iektől kérdem: lenne-e aki az első néhány hétre befogad?
Úgy néz ki, szeptember végén érkezem, és november első feléig kellene szállás, míg találok olyan diáktársakat, akikkel össze tudok költözni.
Ha senki nem jelentkezik, kénytelen leszek a suli által kínált szállást elfogadni, szóval azért nem híd alá kell mennem semmiképp.
A válaszra rengeteget aludhattok - holnap megyek az iskolaügynökséghez. :) Persze megkérem őket, hogy kb 1 hétig még neküldjék ki a papírt, de aztán már muszáj lesz.
Előre is köszi.
Encók

Hírek

Pénteken került sor az ominózus vizsgára, amit az Austudy irodájában tettem le. Igen, le, merthogy ma értesítettek, hogy sikerült. Egy órát kaptam arra, hogy megválaszoljak kb 20 nyelvtani kérdést (főleg feleletválasztós), elolvassak egy fél oldalnyi nagyon könnyű szöveget, megválaszoljam a kb 10 kérdést és írjak magamról egy 200 szavas esszét. Ez utóbbi volt a legnehezebb. Megfogalmazni magyarul. Aztán piszkozatot írni, és letisztázva a vizsgalapra másolni. Az időm nagy részét ez vitte el. Azért készen lettem így is 5 perccel előbb.
Szombaton reggel elutaztam Svédországba segíteni a bátyámnak hazacuccolni. Kivételesen jó idő volt 2 napig, annyira, hogy le is égtem. Aztán hétfőn már elkélt a kabát. Kitakarítottunk, vettünk még pár dolgot, aztán idegeskedtünk, hogy hogy is lesz az ottmaradó cuccokkal, hova rakjuk stb, de végül minden megoldódott. Még fuvarunk is volt a reptérre. :) Tegnap aztán lefeküdtem 6-kor aludni, és ma reggel 6-kor az óra keltett. Volt némi stressz az éleemben mostanában.:)
Anyámmal a nagy beszélgetés elmaradt. Nem hozta elő a témát, így én sem. Nem is akarom (remélem, ő sem fogja), ráér, majd ha meglesz a vízum.
Közben sikerült megszervezni, hogy az angol tanfolyam folytatódjon.
Minden halad a maga útján. :)

Köszönöm a sok bíztatást-szorítást.

Ui.: IELTS majd csak a letelepedési vízumhoz kell.

Kommentek

Ha kommentet úgy külditek, hogy ott megadjátok a mailcímet, azt csak én látom, és tudok a kommentre mailben válaszolni direktbe, így nem kell sem nekem, sem nektek nyilvánossá tenni.

Pár napja kaptam levelet a suliügynökségtől, hogy talán mégsem kell IELTS-et tennem, mert a suli saját nyelvvizsgáját is letehetem. Ettől most boldog vagyok, mert így kicsit olcsóbb a buli, másrészt félek, mert erre nem tudok készülni.
No sebaj. Az iskola diákokat akar, vagyis nem fogják túl komolyan venni - remélem. :)
Ja igen, a kiválasztott iskola: http://www.academia21.com/index.html

Drága jó biztonság osztály letiltotta a bloghoz az adminhozzáférést a munkahelyemen, de ez nem jelenti, hogy nem tudom kicselezni őket, csak nehézkesebb lett a postolás. Azért nem kell megnyugodni, továbbra is lesznek posztok minden fontos lépésről tájékoztatom a nagyérdeműt. :)

Angol, Iskolaügynökség

Mikor hazajöttem Angliából, egész jól ment. Olvastam valamennyit angolul, de lassan elfogytak a könyveim. Tanfolyamra 2 hónap kihagyás után kezdtem járni, az azért jót tesz. A tanár anyanyelvi, de olyan dialektusban beszél, amit nem igen értek. Meg a többiek sem. Csak, ha megerőlteti magát és szebben beszél. Ennek ellenére nála akarjuk folytatni a tanfolyamot. Egyszerre megyünk be a suliba előleget fizetni, hátha kicsikarhatunk egy kis kedvezményt. A nyelvtudásom az itthon töltött 4 hónap alatt látványosan visszafejlődött.

Múlt héten azonban elkezdtem audiobookot hallgatni, és olvasom mellette a txt filet is. Meg megtaláltam a winchesteren néhány részt a McLoad lányaiból – angolul. Ezt is nézem. Jó, tudom, színészek, tanultak beszélni, nem teljesen aussie kiejtést hallok, de azért mégiscsak valami. Hirtelen megint megugrott az angolom szintje. Milyen érdekes...

Következtetés: Nem szabad elhanyagolni. A heti 2x4 óra nyelvtanfolyam még karbantartásra sem elég. Azért ez nagy meló, sok időt igényel.

Közben az iskolákat is bújom a neten. Nagyon nagy árszórással találtam ugyanolyan képzéseket. Tud esetleg valaki valamit az IDP képzési rendszerről? Elfogadják azt is bevándorláshoz?

Tegnap voltam egy iskolaügynökségnél.

Az első és legfontosabb, hogy még itthon le kell tennem az IELTS vizsgát. Gyorsan be kell jelentkeznem. Június 28-át néztem ki. Vizsga előtt legalább 5 héttel kell bejelentkezni. Ez bőven megvan. Azért felhívom őket, hogy van-e még időpontjuk és hogy 2 hét múlva, mikor befizetem, meglesz-e még vajon. Tegnap át is néztem az egyik könyvet, amit kinyomtattam. Nem, nem csináltam végig, csak megnéztem, hogy milyen feladattípusok vannak. Holnap tervezem, hogy végigcsinálok egy komplett tesztet felmérésképpen. A writingot majd a tanárommal értékeltetem a leírt szempontok alapján. Sajnos ma elfelejtettem behozni a dvd-t (itt is köszönöm Áginak és Tündinek, hogy van IELTS anyagokkal teli dvd-m), így nem tudok esszémintákat kinyomtatni. Sebaj, van még időm gyakorolni.

Az iskolaügynökségnek elregéltem, hogy 10k aud nem egészen mindegy, ezért nézzenek utána az egyik sulinak, amit találtam, hogy megfelel-e a követelményeknek. (Ennyivel olcsóbb ugyanis, mint a TAFE képzések). Ez a suli Melbourne-ben van. A másik Adelaide-ben és az TAFE-s, tehát azzal nem lehet gond (elvileg). Felírtam, hogy milyen papírok kellenek stb. A motivációs levélen kell majd agyalnom, hiszen az nem lehet benne, hogy letelepedési szándékkal akarok kimenni tanulni. Szóval mese kell. Az nekem nem nagyon megy. Önéletrajzot segítenek majd írni, és a suli jelentkezési lapját is segítenek kitölteni. Nem szeretném elbarmolni. A melbourni suli október elején kezdődik, szóval szeptember utolsó napjaiban utaznék. Nagyon jó lenne. Rajtam nem fog múlni. A többi iskola, amit néztem, viszont csak januárban kezd, vagyis december végi utazást kíván.

Azért lenne jó egyébként 33 éves korom előtt elkezdeni, mert, 35 éves korom előtt be tudnám adni a vízumkérelmet állandó lakosira (ha jól tudom), vagyis nem veszítenék újabb 5 pontot a korom miatt.

Vegyesfelvágott

Először is a találkozóról. Nagyon jól éreztem magam. Eddig személyesen csak Gigust ismertem. Bemutatkozáskor azonban már régi ismerősként üdvözöltük egymást sokakkal, hiszen egymás blogjainak hűséges olvasói vagyunk. Számomra ezek a találkozók mindig nagyon fontosak voltak. Mindig új erőt, lendületet kaptam tőlük. Ha ezek nem lennének, talán fel is adtam volna. Nagyon hasznos volt most például Márk és Ági táblázata a tanulóvízumos várható kiadásokról. Én is ennyit számoltam, de csak a negyedével vágok majd neki a kalandnak. Kicsit rizikós lesz, de más út nincs. A sulikat lehet félévente fizetni, ezt fogom választani a vízumot meg mindig hosszabbítgatni kell majd. Valamit valamiért.

Apropó blogolvasás. Én legalább 20 blogot kísérek figyelemmel napi szinten. Természetesen a munkaidőmbe (otthon nincs net) nem férne belem mindezen oldalak napi lecsekkolása. Erre a Netvibes-t használom. Az rss-sel rendelkező blogokat felvettem ebbe, és elég ezt az egy oldalt nyitva tartanom, már látom is, kik frissítettek legutóbbi látogatásom óta. Ajánlom mindenkinek.

A NAATI-ról kérdeztetek. Mindent leírtam, amit tudok, amit nem, az meg a weblapjukról elérhető. Mivel számomra per pillanat ez most nem aktuális, nem ástam magam bele újra.

És egy megjegyzés magamnak, hogy majd évek múlva, mikor esetleg felteszem a kérdést, hogy miért akartam elmenni, megleljem majd a választ: 3 oka van. Az egyik, hogy Magyarországon nincs jövőm, az egyre bizonytalanabb helyzetben nem látok a magam számára kiutat. Én nem tudok a zavarosban halászni. Ahhoz sokat keresek, hogy éhen haljak, ahhoz meg keveset, hogy 1-ről a 2-re jussak. A második ok, hogy távol kerüljek a családomtól. Olyan szinten akarnak (főleg anyám) rátelepedni az életemre, hogy az számomra fullasztó. Becsülöm, amit a családért tett, de nekem ugyanazt a szerepet szánja, vagyis áldozzam fel magam (a boldogságom lehetőségét) a család oltárán. Én erre nem vagyok hajlandó. A harmadik pedig, minél messzebb kerülni Krisztiántól. Több mint 12 éve játszuk egymással a kellesz-nem kellesz játékot. Ha itthon maradok, ez előbb-utóbb folytatódni fog.

Nyugodtan szeretnék élni, és úgy érzem, ehhez odakint meg tudom majd teremteni a lehetőségeket. Nem meggazdagodni megyek ki, de cél, hogy ne hónapról hónapra éljek.

Az első (legalább) két év nagyon nehéz lesz. Suli mellett kell majd megkeresnem a megélhetésre és a tanulás folytatására valót. Utána pedig vissza kell majd fizetnem a kölcsönt. Mindezt 32 éves fejjel kezdve. Igazából az újrakezdés csak ezután jöhet. 35 éves koromra jutok odáig, hogy elkezdhetem megteremteni azokat a feltételeket a magam számára, amiben élni érdemes.

Mennyivel egyszerűbb lenne feladni és elfetrengeni ebben a sárpocsolyában, ami itt körülvesz... De hát az egyik kedvenc idézetemmel élve: „Nem lenni szörnnyé: az a nehéz.” És én nem akarok szörnnyé válni.

NAATI infó + SEGÍTSÉÉÉÉG

Kérdés merült fel a NAATI vizsgáról. Ez nem sima nyelvvizsga. Ez fordítói és / vagy tolmács vizsga. Lehet egy- vagy kétirányú. Én az angolról magyarra irányt próbáltam, és elbuktam. Nem sokon múlt, de akkor is. Mikor elkezdtem a felkészülést, akkor középfok alatti szinten voltam még. Eleinte egy olyan tanárhoz jártam, akinél enyhén szólva nem voltak túl jók a körülmények. Nem volt pl. asztal, amin írjak. A következő tanárnál a körülmények rendben voltak, mégsem volt igazi a felkészülés. Azt kell mondanom, hogy a 3. tanár volt a legjobb, azóta viszont én nem próbáltam a vizsgát. A legutóbbi tanárom tolmács-fordító. Élvezi is, amit csinál és velem is élvezte az órákat. Vele tanultam a legtöbbet. Nem csak arra figyelt, hogy értelmileg rendben legyen amit lefordítok, hanem arra is, hogy az stílusban is egyezzen az eredetivel és magyarul is szép legyen a szöveg. Rengeteg „apróságot” tanultam. Olyan nyelvtani szerkezeteket és szófordulatokat, melyek később igen hasznosnak bizonyultak. Tervezem, bár még nem tudom, hogy lesz, hogy mikor már kint leszek, újra nekifutok a vizsgának. Maga a vizsga úgy néz ki (legjobb tudomásom szerint), hogy 3 db kb 250 szavas szövegből 2-t kell lefordítani és 3 etikai kérdésből szintén 2-t megválaszolni. Az etikai kérdésekre lehet magyarul is válaszolni. Etikai kódexet küldenek, kell érte fizetni valamennyit, de nem nagy összeg. Az egész vizsgára 2,5 óra van, ha jól emlékszem. Ez épp elég, ha valaki nem macskakaparással ír, és nem veszt külön időt a külalak olvashatóvá tételével.
Nekem volt egy komoly félrefordításom, és sok nem stílusba illő kifejezést használtam. A csomagban, amit küldenek, 3 próbaszöveg is van, azokon lehet gyakorolni. Volt róla szó, hogy megváltoztatják a szabályokat és csak 1 db 500 szavas szöveget kell fordítani. Nem tudom, lett-e ebből valami, mert az utóbbi (uram-atyám) 2 évben nem foglalkoztam a vizsgakövetelmények követésével. Arra még emlékszem, hogy 70%-tól fogadják el. A sikeres vizsga hiteles ausztrál fordítóvá tesz. Sem tankönyvek, sem felkészítő tanfolyam nincs. Vizsgát pedig pl Hollandiában, Utrechtben lehet tenni az egyetemen. Mikor az ember jelentkezik a vizsgára, kap 3-4 időpontot, amiből választhat, kb 1 hónapra előre. Én egyedül vizsgáztam, nem felügyelt senki, csak néha rámnéztek., közölték, mennyi idő van még hátra.
És a másik fontos téma. Szeretnék egy kis segítséget kérni. Alapvetően a már kint élőktől. A cél Adelaide vagy Melbourne. Olyan szakácssuli kerestetik ebben a két városban, ami kivándorlási célra megfelelő és lehetőleg van keresztféléves képzése. Személyes tapasztalatok érdekelnek. E mellett pedig az, hogy milyen elhelyezkedési esélyt láttok a két városban a vendéglátó iparban. Tudom, hogy mindkét város úgy hirdeti magát, mint az egy főre jutó legtöbb étterem/kávézó városa. Régi ismerősöktől és új és régi blogolvasóktól kérem, hogy ilyen szemmel nézve ajánlják a városukat vagy éppen beszéljenek le róla.

Bátorság

Mostanában több helyről kaptam azt a visszajelzést, hogy micsoda bátor dolog egyedül nekivágni egy ilyen tervnek, és hogy elköltözni egy ismeretlen országba, idegen kontinensre milyen bátor terv. Hát nem tudom. Én nem érzem magam különösebben bátornak. Középiskola 4. osztályában a magyartanárom (áldassék a neve) elolvastatta velünk Sarkadi Imre A gyáva című novelláját. Már akkoriban is nagy hatással volt rám, de egyre jobban befolyásolja az életemet. Engem itthon nagyon dühít, hogy mindenki (tisztelet a kivételnek) csak panaszkodik, de senki nem tesz a jobb életért semmit. A nyugdíjasok panaszkodnak a kevéske jövedelmükre. Itt csendben megjegyzem, hogy anyukám nyugdíja magasabb a fizetésemnél (ő nem is panaszkodik a nyugdíjára), és az egyik nagyanyám is többet kap annál, igaz a kárpótlásért kapott életjáradékkal együtt. Az orvosi kamara csak több pénzért nyüszít, de azt ne vizitdíjból szedjék be. A vasutasok visszaélve helyzetükkel, idén már legalább 3x sztrájkoltak, és 17%-os bérnövekedést akarnak. A tanárok ellenzik az iskolák összevonását, holott alig van gyerek. Az emberek nem látják át, hogy a jobb élet átmeneti lemondással jár. Sajnos itthon leszólják azt, aki próbál változtatni. Ha egy idős ember nekilát, hogy leszigetelje a házát, kicserélje az ablakokat, azt mondják, minek, hisz úgyse él már sokáig. Na, ettől kinyílik a bicska a zsebemben. Itt nemcsak, hogy senki nem tesz semmit egy jobb életért, de aki tenne, azt meg visszarángatják. Ezek után tényleg nagy bátorság kell ahhoz, hogy elmenjen innen az ember? Nem hiszem. Van egy másik olvasmány, ami szintén erősen hat az életemre az pedig Békás Pál A félőlény című tanmeséje. Ebből idézek egy rövid részletet: „Azért van tele veletek a világ, mert szörnnyé válni könnyű. Nagyon könnyű. Nem lenni szörnnyé: az a nehéz.” Én próbálom a saját utam járni, nem azt, amit rám kényszerítenek/kényszerítenének az itthoni körülmények és bár jót akarva, a családom.
Számolgattam, hány blogot olvasok Ausztráliába készülő és már ott élő emberektől, családoktól. 20 fölötti szám jött össze. 6 éve tervezgetem a kimenetelt, és bár voltak megtorpanásaim, az álmomat csak én valósíthatom meg, senki helyettem nem fogja. Sajnos a legközelebbi hozzátartozóim közül ezt csak a bátyám érti meg. Ahhoz talán tényleg kell bátorság, hogy a családom ellenére cselekedjek.

Új tervek

Vannak. Mindjárt le is írom őket. Miután Angliából visszajöttem, azt hittem, hogy minden elrendeződött a párkapcsolatomban, és mégis Magyarországon maradok. Aztán nem így lett. Most új terveket gyártok. Az már körvonalazódott, hogy a korom miatt csak a tanulóvízum jöhet szóba, méghozzá a szakmai tanulmányok. A cukrászatra gondoltam, de Study Go azt javasolta, inkább szakács legyek, mert azzal nagyobb a munkalehetőség. Szintén tőle tudom, hogy 33 éves korom előtt jó lenne elkezdeni a sulit. A hivatalos tanév februárban kezdődik, ami jó egy hónappal van a szülinapom után. Talán belefér. Másrészt a keresztféléves oktatás szeptemberben indul... Mindkét időpont mellett és ellen vannak érvek. Még nem tisztázódott le melyik legyen. Azon is folyik még a gondolkodás, hogy ha a későbbi időpont mellett döntök, visszamenjek-e még pár hónapra Anlgiába tőkegyűjtési céllal. Ez többek közt attól is függ, hogy mit mond az adószakértő. Tőkét az egész tervhez a bátyám fog kölcsön formájában biztosítani. Suliba Adelaidben vagy Melbourne-ben szeretnék járni. Majd meglátjuk, sok intézni és agyalnivaló van még hátra.

Új blog

Az első bejegyzés az "angliai" blogon már olvasható.
Természetesen ezt is frissíteni fogom amikor AU-hoz kapcsolataos eseményekről tudok majd beszámolni.